„Nem bántja a szemét a szemét?” – hallhatjuk manapság sokszor a médiában. Országosan nagy problémát jelent az önkormányzatoknak harcolni az illegális szemétlerakók ellen. Az elmúlt időszakban Dunaföldváron is jelentős mértékben megemelkedett az ilyen lerakók száma, amely adódhat abból is, hogy 2007 januárjában bezárásra került a dunaföldvári szeméttelep. A környékén azóta – az önkormányzat évenként történő kitakarítása ellenére is – áldatlan állapotok vannak.

Jelentős közpénzeket fordítunk ezen telepek felszámolására és megszüntetésére. Dunaföldvár Város Önkormányzata a 2008. évben pályázatot nyújtott be a KVVM által kiírt „illegális hulladéklerakók felszámolása” című pályázatra, melyen sajnos nem kaptunk támogatást.
Sokszor a szemétkupac egy kihelyezett kuka körül halmozódik, és miután ez megtelt, elkezdik mellépakolni. Így nő a kupac, hiszen ha már valahol sok a szemét, senki nem tartja annyira „szemét” dolognak, ha még a sajátját is hozzáteszi. Ha nem lehet megállapítani, hogy a szemetet ki vagy kik hordták oda, akkor a szállításról az illegális lerakóhelyként szolgáló terület tulajdonosának kell gondoskodnia. Ha a kupac történetesen közterület, akkor, mint tulajdonosnak, az illetékes önkormányzatnak kell intézkednie.
A Dunaföldvári Vadásztársaság és a Dunaföldvári Idegenforgalmi és Természetvédelmi Egyesület szervezésében önkormányzati támogatással évente 1-2 alkalommal illegális hulladéklerakók felszámolását hirdetik meg, melyhez a lakosság toborzását, a hulladékgyűjtéshez szükséges zsákokat, kesztyűket, valamint a konténert az önkormányzat biztosítja.
Az illegális szemetelés nem annyira kifizetődő, már ha a szemetelőt elcsípik. A felelősség érvényesítése során köztisztasági illetőleg környezetvédelmi szabálysértési eljárásokat indítunk, városunkban ez a legszigorúbban szankcionált szabálysértési cselekmény. Tettenérés eddig még nem történt. Egy eszköz van a kezünkben: közvetett bizonyítékként a szemétkupacban megtalált névre szóló dokumentum, így a lerakott hulladék között személyes iratokat, illetve a tulajdonos kilétét igazoló nyomokat keresünk. A bizonyítási eljárás keretében tanúként beidézzük a hulladékkal kapcsolatba hozható személyt, és ezzel egyidejűleg ellenőrizzük azt is, hogy igénybe veszi-e a kötelező szemétszállítási közszolgáltatást. Az eljárás során kaphatunk olyan információt, amely elvezet a cselekmény tényleges elkövetőjéhez. A leggyakoribb eset sajnos azonban az, amikor a hulladékkal kapcsolatba hozható személynek még elképzelése sincs arról, hogyan „röppent” a személyes iratait is tartalmazó szemétkupac közterületre.
Ha az így azonosított személy nem nevezi meg, hogy kit bízott meg a hulladék elszállításával, úgy őt vonjuk felelősségre. Ezt azzal indokoljuk, hogy az illegálisan lerakott hulladék az eljárás alá vont személyhez köthető, mivel abban a nevére szóló irat volt található. Amennyiben más bizonyíték nem áll rendelkezésre, úgy arra a következtetésre jutunk, hogy a fellelt hulladék általa került közterületre.
Nem jellemző, hogy a felelősségre vont személy elismerné tettét. Olyan eset viszont már többször előfordult, hogy makacs tagadás után a bírság azonnal befizetésre, a hulladék pedig elszállításra került. Ha a hulladék „tulajdonosa” nem vesz részt az intézményes szemétszállításban és nem tudja igazolni a hulladékának legális elhelyezését, akkor ez kellő alapot ad a jogszerű bírságolásra. A kifogások elbírálása során azt tapasztaltuk, aki tudja bizonyítani a hulladékának legális elhelyezését (és még egy jó sztorit is előad védekezésként, mint például feltételezhetően a haragosa művelte ezt bosszúból…) akkor nem elegendő egy közvetett bizonyíték. De akit beidéznek és kihallgatnak, az lehet, hogy legközelebb már nem szemetel. Ha azonban van több bizonyíték is a kezünkben és az előadott történet „nem életszerű” minősítést kapott, akkor megállja a helyét a bírságoló határozat. Joggyakorlatunk során találkoztunk olyan esettel, amikor a szemetelő – kisebb összegű bírságért cserébe – ún. kárjóvátétel keretében önként megtisztított egy nagyobb, nem csak általa szennyezett területet. Nem a büntetés és nem a statisztika gyártás a célunk, így partnerek vagyunk ilyen „vádalkuban” is, mivel a megelőzés a hangsúlyos.  Ahhoz, hogy a felelősségre vonás jogszerű és megalapozott legyen a bizonyítási eljárásnak minden részletre ki kell terjednie. A rendelkezésre álló bizonyítékok körültekintő mérlegelésével, logikai összefüggések levezetésével eredményt lehet elérni tettenérés nélkül is a szabálysértési eljárásban.
A szabálysértési bírságolás mellett felszólítjuk a felelősségre vont személyt a hulladék elszállítására, amennyiben ez a megadott határidőig nem történik meg, úgy hulladékgazdálkodási bírság kiszabására kerül sor. Emellett pedig az odahordott szemét elszállításának és ártalmatlanításának költsége is a szemetelő pénztárcáját terheli. A hulladékgazdálkodási bírság adók módjára behajtható és az önkormányzati környezetvédelmi pénzalap bevételét képezi, melynek felhasználása kizárólag környezetvédelmi célokra történik.
Terveink között szerepel a lakosság tudatformálására a havonta megjelenő helyi újságban egy állandó környezetvédelmi rovat indítása, valamint a helyi oktatási intézményekkel való együttműködés környezeti nevelés céljából. Bízunk abban, hogy lakossági összefogással, hatékony hatósági fellépéssel és szankciókkal, a hulladékudvar megépülésével, a volt szeméttelep rekultivációjával, a szelektív hulladékgyűjtő szigetek számának növekedésével, a különböző hulladékgyűjtő akciók folyamatos évről-évre történő megszervezésével és talán (egy-két) generációváltással visszaszorítható lesz ez a környezetszennyező hatású rossz szokás az érintettek részéről.