A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény a Ket. a koraszülöttség jeleit mutatja, hiszen a kihirdetése óta hét törvény módosította, szemben a szerencsésebb sorsú Áe-vel 1957. évi IV. tv-nyel, amely a kihirdetés után huszonnégy évvel esett át jelentősebb módosításon.
A törvényt legutóbb módosító 2008. évi CXI. törvény a Ket. 374 rendelkezését változtatta meg, csupán tíz érdemi rendelkezés nem változott, ami a kodifikáció színvonalára nézve is elgondolkodtató.

A jelenlegi módosítás is – összhangban a kormányzat évek óta deklarált szándékával – az ügyfélközpontú ügyfélbarát közigazgatás meghonosítását, sőt kötelezővé tételét célozza.
Ezen írásban néhány kérdést vetek fel arról, ténylegesen javulnak-e az ügyfél pozíciói, vagy a törvény rendelkezései később elérendő célokként, jámbor óhajként léteznek.
A mindenkori államhatalom – Magyarországon – a közigazgatás hatékonyságának javítását az ügyintézési határidők csökkentésével látja elérhetőnek. Az eddigi harminc napos általános ügyintézési határidőhöz képest bevezetett huszonkét munkanapos határidő nem jelent érdemi változást az ügyfél számára az ügyintézési határidő csökkenését tekintve, hasonlóan nem jelent érdemi változást a „belső” ügyintézési határidők öt munkanapra való csökkentése sem. Kirajzolódik a jövő a Ket. és – korábban az Áe – változatlan rendelkezéséből: a törvényi határidőnél bármely jogszabály megállapíthat rövidebb határidőt. A munkanapban megállapított határidők követése ugyanakkor a már meglévő számítógépes ügyintézési programok átalakítását kívánja, arra azokat meg kell tanítani.
A törvény hatályba lépése után az eljárás megindításáról a hatóság nem – a még meg sem honosodott – udvarias hangú levéllel értesíti az ügyfelet, hanem végzéssel, amely kézbesítővel nem küldhető ki, így költségnövelő hatású.
A hatóságot a törvényi határidők betartására – az eljárás elhúzódását megelőzendő – az az új rendelkezés szorítja, mely szerint az ügyintézési határidő túllépése esetén a kifizetett illetéket, díjat vissza kell fizetni, kétszeres határidő túllépés kétszeres visszafizetési kötelezettséggel jár, illetékdíj-mentes ügyekben a kincstár gazdagodik.
E rendelkezés nincs figyelemmel arra, hogy a közigazgatás létszáma csökken, jobb esetben stagnál. Az ügyintézők munkaterheléséről nem készült felmérés, arra legföljebb a KSH tud adatot szolgáltatni. A most taglalt esetben előfordulhat az, hogy olyan ügyfélnek kell illetéket, díjat visszafizetni, aki azt be sem fizette. Ez azért lehetséges, mert az illetékdíj-hiányos kérelmet nem lehet érdemi vizsgálat nélkül elutasítani, az eljárást megszüntetni, hanem a végrehajtás során kell azt behajtani.
Az illeték és díjfizetésnél maradva: Hiányzik a központi elektronikus illeték és díjfizetési rendszer, ami az elektronikus ügyintézés feltétele és segítség az olyan ügyfél számára, aki a lakóhelyén nem jut postai szolgáltatáshoz.
Az ügyfelek elektronikus ügyintézési hajlandósága nem jelentős egyelőre, ennek korlátai lehetnek a következők is: Nem megoldott a hiteles elektronikus csatolása a kérelem mellékleteként benyújtandó szerződéseknek, tervrajzoknak, más a jogszabály által előírt dokumentumoknak, ezek továbbítására változatlanul a postai út maradt.
A tervezet kibővíti a hatóságok közötti elektronikus kapcsolattartás kötelezettségét, egyes esetekben (önkormányzatoknál) a lehetőségét. Hangsúlyozni kell, hogy az elektronikus ügyintézés nem külön eljárás, hanem az ügyintézésnek a korábbi évtizedekben megszokottól eltérő módja, amely az ügyintézők felkészültségén túl hardver és szoftver igénnyel is bír. Az Elektronikus Kormányzati Gerinchálózat – köszönhetően az ebben élenjáró pénzügyi kormányzatnak – az államkincstár megyei szervezeteiig épült ki, a „végekre” még nem jutott el. Korántsem mondható elégségesnek a polgármesteri hivatalok többségének számítástechnikai ellátottsága sem, amelyet először 2008-ban mértek fel, nem tudni milyen eredménnyel.
A meglévő kapacitások a közigazgatási szervek jelentős részénél nem teszik lehetővé az elektronikus ügyintézésről szóló 193/2005. (IX.22.) Korm. Rendelet rendelkezéseinek és az elektronikus ügyintézésben alkalmazható dokumentumokról szóló 12/2005. (X.27.) IHM rendelet előírásainak teljesítését.
Ügyfélbarát a Ket. azon rendelkezése, amely mentesíti az ügyfelet olyan adat közlésének kötelezettsége alól, amely valamely hatóság jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásában megtalálható. E rendelkezés érvényesüléséről kétségeim vannak, és egyesen illuzórikusnak tűnik e kör bővítése 2009. október 1-jétől a Magyar Országos Közjegyzői Kamara és a bíróságok nyilvántartásaiban szereplő adatok beszerzése előírásával.
A Ket. az ügyfél segítségére siet az általunk már megismert „egy ablakos ” ügyintézés reinkarnációjával a közreműködő hatóság bevezetésével. Ezt törvény, vagy kormányrendelet jelöli ki, annyit tudni róluk, hogy az ügyfelek kérelmeit továbbítják a döntés meghozatalára hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságokhoz szükség esetén hiánypótlásra szólítanak fel, de a későbbiekben egyéb feladatot is elláthatnak.
A magyar közigazgatás régi gyengéje a végrehajtás. A meghozott közigazgatási döntéseknek érvényt szerezni jogállami elvárás. A végrehajtásra szakosodott – a néhai közigazgatási hivatal vezetőjének irányítása alatt – a kistérségi körzetközpontokban felállítani tervezett  közigazgatási végrehajtó szolgálatok fel sem álltak. Változatlanul az elsőfokú hatóságra van bízva – lehetőségeitől és eltökéltségétől igen függő mértékben – az önkéntes jogkövetés révén végre nem hajtott döntések kikényszerítése.
A felsorakoztatott példák indítanak annak megállapítására, hogy a Ket. módosításai ügyféli szempontból csupán a távlatokban előremutatók, ugyanakkor a közigazgatás eszköztelensége, korlátozott lehetőségei miatt a törvényi és ügyféli elvárásoknak csak korlátozottan képes eleget tenni.