A Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara-mint a ma Magyarországon végrehajtással foglalkozó apparátusok szakmai csúcsszervezete-joggal tűzhette zászlajára azt a koncepciót, hogy minden olyan hivatalnak felajánlja szolgálatát, szakmai tudását és felkészült apparátusát, ahol szintén végrehajtással foglalkoznak. Jelenleg az országban működő mintegy 200 önálló végrehajtó, továbbá mintegy 60 végrehajtó helyettes és mintegy 100 végrehajtó jelölt szakmai tudása illetve az évenkénti 60% feletti sikeres behajtási mutató megfelelő garanciát jelenthet arra nézve, hogy évek múltán végrehajtással kapcsolatos eljárásokat hazánkban elsősorban e szervezet foganatosítson.

Természetesen nem csak a fent említettek tették azt lehetővé, hogy az önálló bírósági végrehajtók tevékenyen rész vegyenek a közigazgatási végrehajtásban. A jelenleg hatályos végrehajtási törvény (továbbiakban Vht) 4§-a már törvényileg írja elő, hogy amennyiben egy ingó vagy ingatlan-végrehajtás során a közigazgatási és a bírósági végrehajtás találkozik akkor az eljárást a továbbiakban a bírósági végrehajtás szabályai szerint, kell folytatnia a bírósági végrehajtónak. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy ha az eljáró végrehajtó tudomására jut a két eljárás találkozása, akkor meg kell keresni a közigazgatási végrehajtót az iratok megküldése végett, majd az iratok csatolása után együtt kezelve kell a végrehajtást folytatnia. Ebben az esetben a közigazgatási eljárás szerint jogosított fél a bírósági végrehajtás során végrehajtást kérőnek minősül és megilletik mind a bírósági végrehajtás, mind a közigazgatási eljárásban a fél számára biztosított jogok.
Ezen törvényi szabályozás 2001. szeptember 1-i hatályba lépését követően csak elenyésző számban érkeztek közigazgatási végrehajtási ügyek a bírósági végrehajtókhoz.
A Végrehajtói Kamara keresve a bírósági ügyeken kívüli végrehajtási eljárásokban való részvétel lehetőségét felhatalmazta országosan a végrehajtókat, illetve a megyénkénti végrehajtói küldötteket, hogy kezdjenek tárgyalásokat a megyei illetékhivatalokkal, és a területükön működő polgármesteri hivatalokkal. Ennek eredménye képen 2002-ben megszülettek az első szerződések az önálló végrehajtók és az önkormányzatok között. Az önkormányzatok által átadott ügyek első sorban szemétdíjak, súlyadó, illetve iparűzési adóhátralékokra korlátozódtak és a felső ügyértéki határ sem haladta meg a 100e forintot.
Eközben az önálló bírósági végrehajtók megkeresték saját megyéjükben a megyei illetékhivatalok vezetőit egy esetleges együttműködés lehetőségével. Meglepő eredmény született, hiszen országosan elkezdődtek a szerződések megkötései. Végrehajtónként éves szinten több száz igen változó ügyértékű ügyet jelentenek ezek.
Természetesen a Végrehajtói Kamara sem tétlenkedett, hiszen felvette a kapcsolatot az Apeh központi vezetésével egy együttműködési tervezet felvázolásával. Mint azt ma már tudjuk pozitív meghallgatásra talált a megkeresés, mert napjainkig mintegy 150 végrehajtó kötött szerződést a megyéjében működő megyei Apeh igazgatóságokkal.         
Ez azt eredményezte, hogy már nem csak a Vht 4§ alapján járhat el önálló végrehajtó a közigazgatási ügyekben, hanem egy együttműködési megállapodás alapján is.
Fontos azonban megjegyezni azt, hogy ezekben az ügyekben, tehát amelyek megállapodások útján kerülnek a végrehajtóhoz és nem a Vht 4§ alapján, kizárólag az Adózás Rendjéről szóló Törvény (továbbiakban ART) alkalmazásával lehet az eljárást folytatni. Problémát itt első sorban az jelenti, hogy míg a Vht előírja az eljáró végrehajtónak az adós ingatlanára történő végrehajtási jog bejegyzését 3 napon belül addig az ART szerint 500e forint alatt, nem lehet végrehajtási joggal terhelni az ingatlant. Sőt az eljáró végrehajtó magától nem is jegyeztethet be végrehajtási jogot, hanem fel kell hívni a végrehajtást kérő megyei Apeh hivatalt az ingatlan helyrajzi számának megjelölésével, hogy jegyeztesse be adós ingatlanára a terhet. Ez a hosszadalmas és bürokratikus eljárás azt eredményezte, hogy mire az adóhivataltól elment a bejegyzésről szóló határozat a földhivatalba addig az adós átíratta más nevére az ingatlant. Ekkor elkezdődött egy évekig tartó fedezet elvonási per melynek kimenetele nem egyszer kétséges volt és az adóhivatal futhatott a pénze után.
Ezt felismerve a jogalkotók az ART 155§ módosításával 2005.november 1-i hatállyal lehetővé teszik az önálló bírósági végrehajtóknak, hogy a fent vázolt esetekben, saját hatáskörükben jegyezzenek be adós ingatlanára 500e forint feletti ügyértékű ügyekben végrehajtási jogot, ezen összeget meg nem haladó ügyekben jelzálogjogot, a végrehajtást kérő közigazgatási szerv javára.
A fentieken túlmenően természetesen nem csak az adós ingatlanát érintheti a bírósági és a közigazgatási végrehajtás találkozása, hanem ingóságait is. Ezekben az esetekben az eljárás kezdeti menete megegyezik a fent felvázoltakkal, tehát itt is át kell kérni az ügyiratot a bírósági végrehajtónak és a Vht rendelkezései szerint kell eljárni.
Abban az esetben, ha a végrehajtás során befolyt összeg nem fedezi valamennyi behajtandó követelést, akkor a végrehajtó felosztási tervet készít a Vht 171§ alapján, ahol figyelembe veszi a Vht 165§-ban leírt kielégítési sorrendet. Ezt a felosztási tervet megküldi a közigazgatási végrehajtás jogosultjának, mint végrehajtást kérőnek. A felosztási terv jogerőre emelkedése után a pénzeket kiutalja majd az eljárás befejeztével visszaküldi az ügyet a közigazgatási végrehajtónak.
A több éve tartó együttműködés kielemzése után születhetett az a törvénymódosítás a Végrehajtói Kamara javaslata alapján, melyről az ingatlan-végrehajtás során már említést tettem. Ez nagyban megkönnyíti és felgyorsítja a végrehajtási eljárásokat nem is beszélve az eredményességről. Elgondolkodtató a továbbiakra nézve az, hogy azokban a közigazgatási végrehajtási eljárásokban melyeket nem a Vht 4§ alapján, hanem együttműködési megállapodás útján kap meg az önálló bírósági végrehajtó, nem lenne e szerencsésebb a végrehajtási törvény alapján eljárni. Véleményem szerint ez még hatékonyabbá és gyorsabbá tenné a végrehajtást a közigazgatási ügyekben is.