Hol a probléma?

2009-11-05 IV. évfolyam, 3. lapszám

Szerző(k):
Tóth Károly jegyző Győrtelek

I. JOGALKOTÁS

1991. évi XX. Törvény a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat-és hatásköreiről

140. § (1) A jegyző gazdálkodási feladata és hatásköre:

(2) A jegyző adóügyi feladata és hatásköre:

d) külön jogszabály rendelkezése alapján, az ügyfél kérelmére vagy hatóság megkeresésére kiállítja, illetőleg megküldi az adó- és értékbizonyítványt.

1990. évi XCIII. Törvény az illetékekről

101. § Az ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzat jegyzője által kiállított adó- és értékbizonyítvány tartalmazza az ingatlan és az ingatlanszerzők (tulajdonosok) adatait, az érték megállapításánál figyelembe vett tényezőket, továbbá az ingatlannak az adott időpontban fennálló forgalmi értékét.

317/2001. (XII. 29.) Korm. Rendelet a családi gazdálkodók és más mezőgazdasági kis- és középüzemek kedvezményes hitelezéséhez kapcsolódó kamattámogatásról és állami kezességvállalásról

8. § (1) Ez a rendelet 2002. január 1. napján lép hatályba.

(2) Az ingatlan fekvése szerinti illetékes települési (a fővárosban a fővárosi kerületi) önkormányzat jegyzője kérelemre e rendeletben meghatározott hitelfelvételhez adó- és értékbizonyítványt ad ki.

7/1999. (II. 1.) OM rendelet a közgazdasági felsőoktatásban folyó szakirányú továbbképzési szakok képesítési követelményeiről

2. számú melléklet

INGATLANGAZDÁLKODÁSI SZAKIRÁNYÚ TOVÁBBKÉPZÉSI SZAK KÉPESÍTÉSI KÖVETELMÉNYEI

1. A képzési cél olyan szakemberek képzése, akik képesek az ingatlangazdálkodás, kezelés, finanszírozás, értékelés, értékesítés, szakértés, privatizáció és rehabilitáció területén műszakilag és gazdaságilag megalapozott döntéseket hozni, és irányítani tudják a jövő városépítési és városrendezési feladatait.

3. Az oklevélben szereplő szakirányú szakképzettség megnevezése

a) Egyetemi szakközgazdász, ingatlangazdálkodási szakon.

b) Ingatlangazdálkodási szakértő.

5. A képzés főbb tanulmányi területei

5.1. Közgazdasági-társadalomtudományi, illetve módszertani ismeretek

Az 1. számú melléklet 5.1. pontjában foglaltak az irányadók.

5.2. Szakhoz kapcsolódó ismeretek

Kontrolling, ingatlangazdálkodás és szakértés, ingatlanműveletek felépítése, ingatlanvagyon-értékelés, tervezési stratégia és projektmenedzsment, a műszaki vezetéstől a menedzsmenttechnikáig

Az abból történő idézés nélkül:

9/1995. (II.3.) Korm. rendelet

a köztisztviselők képesítési előírásairól

II. JOGALKALMAZÁS

Az 1991. évi XX. törvény a jegyző adóügyi feladatai és hatáskörei között sorolja fel többek között az adó- és értékbizonyítvány kiadását. Az illetéktörvény még ennél is továbbmegy. Nevezetesen, hogy a jegyző által kiállított adó- és értékbizonyítvány tartalmazza az ingatlannak az adott időpontban fennálló forgalmi értékét is. Ugyanakkor a 7/1999. (II.1.) OM rendelet szerint ingatlanvagyon-értékelési szakképzettséget (egyetemi szakközgazdász, ingatlangazdálkodási szakon; ingatlangazdálkodási szakértő) a közgazdasági felsőoktatás keretében szervezett további szakirányú szakképzés keretében lehet szerezni, és ha már van szakirányú szakképzés, szerintem forgalmi értékbecslést csak szakképzettség birtokában lehet folytatni.

Ilyen szakképesítés meglétét azonban a köztisztviselők képesítési előírásairól szóló 9/1995. (II.3.) Korm. rendelet az önkormányzatoknál egyetlen feladatkörhöz sem írja elő. A felmerülő kérdés, hogy szakképzettség hiányában hogyan lehet kötelezni a jegyzőt olyan szakképzettséghez kötött feladat ellátására, melyet még a képesítési előírás (9/1995. (II.3.) Korm.rendelet) sem tartalmaz. Ezt a feladatot tudomásom szerint minden önkormányzatnál az adóügyis kollegákra testálták a jegyzők, tekintettel, hogy adó- és értékbizonyítványról van szó. Az illetéktörvény szerint az adó- és értékbizonyítvány tartalmazza "az ingatlannak az adott időpontban fennálló forgalmi értékét".

Az önkormányzatok hivatali apparátusának lehet mondani, hogy halvány fogalma sincs az "adott időpontban fennálló forgalmi érték"-ről. Az adás-vételi szerződéseket, ugyanis ügyvédek készítik, azt nem az önkormányzathoz, hanem az illetékes földhivatalokhoz nyújtják be, az alapján az illetékhivatalok állapítják meg a fizetendő illetéket. Így egyetlen szerződés sem fordul meg az önkormányzatoknál, akkor mire alapozza az ügyintéző az adó- és értékbizonyítvánnyal érintett ingatlan adott időpont szerinti forgalmi értékét, ha nincs ismerete más, esetleg hasonló műszaki adottságú ingatlan értékéről. Sőt tovább megyek. Az illetékhivatalok sok esetben nem fogadják el forgalmi értékként, illetékkiszabási alapul a szerződésben foglalt összeget, mivel az illetékfizetési teher csökkentése érdekében abba általában vételárként kevesebb van feltüntetve a ténylegesen fizetettnél.

Összefoglalva tehát a jegyzők olyan feladat ellátására vannak kötelezve, melyhez sem szakképesítéssel nem rendelkeznek, illetőleg az ingatlanforgalomra sincs rálátásuk megfelelő okmányok (adás-vételi szerződések) hiányában. Akkor hogy lehet elvárni felelősségteljes feladatellátást a kötelezettektől?

Különösen érdekes dolog ez a 317/2001. (XII.29.) Korm. rendelet alkalmazása során, mivel szakképesítés és forgalmi adatok ismeretének hiányában kiadott adó- és értékbizonyítvány képezi egy esetleg háromszázmillió forintnyi hitel felvételének alapját. Ráadásul a termőföld forgalom még csak most kezd beindulni, még nincsenek kialakult forgalmi értékek. Minden föld annyit ér, amennyit hajlandó érte a vevő adni. Véleményem szerint a jelzett jogszabályi előírások mindenképpen felülvizsgálatra szorulnak, hogy ezen feladat (alapvetően az értékbizonyítványi rész) oda legyen hatáskörileg telepítve, ahol a feladatellátás feltételei (szakképesítés, ingatlanforgalmi adatok ismerete) fennállnak.

Tóth Károly

Jegyző, Győrtelek, 44/557-051

JOGALKOTÁS

A témával érintett jogszabályok:

– 1997. évi XXXI. törvény 124. § (1) bekezdés b) pont (Gyvt.);

– 149/1997. (IX.10.) Korm. rendelet 134/A. § (1) bekezdés g) pont, 146. §

(3) bekezdés

(gyámügyi eljárás)

JOGALKALMAZÁS

A Gyvt. az általános illetékesség szabályain belül a gondnoksággal kapcsolatos ügyekben az illetékességet a cselekvőképességet érintő gondnokság alatt álló személynek a lakóhelyéhez köti.

A városi gyámhivatalok a gondnokrendelő határozatban a gyámügyi eljárásról szóló Korm. rendelet 134. § (1) bekezdés g) pontja alapján megkeresik a gondnokolt állandó lakóhelye szerint illetékes jegyzőt (leltárelőadót), hogy "a gondnokolt ingó és ingatlan vagyonát a kirendelt gondnok jelenlétében haladéktalanul leltározza. A vagyont a leltár egyik példányának átadása mellett adja át a gondnok kezelésébe."

A jogalkalmazási probléma azon településeken jelenik meg tömegesen, ahol megyei önkormányzati fenntartású szociális otthonok működnek. A gondozottak jó része cselekvőképességet érintő gondnokság alatt áll, gondnokuk azonban nagyrészt nem helybeli, hanem a beutalás helye (korábbi lakóhely) szerinti hozzátartozó. Ezekben az esetekben a gondnokolt lakóhelye (szociális otthon) szerint illetékes jegyzőnek a leltár felvételéhez és a leltár szerinti vagyon gondnok

kezelésébe történő átadásához több 10 km., esetleg 100 km-es távolságból meg kell idéznie a gondnokot, amit jelentős utazási költségkihatással jár.

Javaslat a probléma feloldására: a gyámügyi eljárásról szóló Korm. rendelet 134. § (1) bekezdés g) pontjának alábbiak szerinti módosítása:

"g) a gondnok állandó lakóhelye szerint illetékes jegyző megkeresését az ingó és ingatlan vagyon leltározása érdekében."