„A mondat Önnek, a vendégnek szóló felhívás, kellemes időtöltésre s arra, hogy érezze jól magát nálunk! Nálunk, Dombóváron és környékén, amely nekünk otthonunk, és ahol Ön mindig szívesen látott vendég!” Ekként invitál a város egyik turisztikai bedekkere, az éppen csak átutazókat ugyanúgy szívből, mint az eleve huzamos ideig itt tartózkodókat.

A Kapos folyó ölében fekvő Dombóvár a délkelet-dunántúli dombvidék egyik legszebb kisvárosa, amely 4000 éve virágzó emberi kultúrák bölcsője. A település 1970-ben kapott városi rangot. Ma Tolna megye második legnagyobb városa, kistérségi központ, a Dunántúl egyik legjelentősebb vasúti csomópontja.
Ez a mindig nyitott, befogadó település – ha diplomata karriert nem is – de szilárd alapokon nyugvó szakmaiságot, fegyelmezett emberi tartást kínált mindenkinek, aki Pécs és Kaposvár szomszédságában mégiscsak a kevésbé ismertet választotta.
Így nekem is, amikor 30 évvel ezelőtt pályakezdőként az ELTE Állam – és Jogtudományi Karáról 200 km-re vittem magammal a klasszikus igazgatás fundamentális ismereteit, remélve, hogy közöm lehet a Magyary professzor által is megálmodott terület rég várt reneszánszához.
/Az államigazgatási jogi vizsga túlélése akkor is csak kevesek számára jelentett pályaközelséget!/
Először a járási hivatal, majd a városi testület titkárságvezetőjeként tapasztaltam meg folyamatosan a gyakorlat igényes kihívását. 12 év óta jegyzőként az alakuló, később évekig élet-halál harcát vívó és ma már izmosodó önkormányzati munka jelenti számomra azt az életteret, amelynek izgalmaival, fordulatos követelményeivel talán csak egy J. Verne regény vetekedhet.
Ezért tartom ma is – remélem sokakkal együtt – a jogi szakma legszínesebb területének, azzal együtt is, hogy a sikerek egyelőre csak az egyénben és nem a társadalomban indukálnak elismerést.
Megadatott, hogy a sokoldalúságot, a frissítő szakmai próbálkozást olyan vezetők közelségében élhettem meg, akik elengedhetetlennek tartották, hogy az apparátus igazgatási munkája szolgálja a települést dinamizmusában járjon mindig legalább két lépéssel az aktuális célok előtt.
A közösen elért eredmény alakította ki azt a büszkeséget, amellyel mindig saját erőből tudtuk gazdagítani azt a várost, amely ma is fogva tart, és ahol lakni és élni is lehet.
SZÍVESEN MEGMUTATOM!
A dunántúli kisváros rendezett utcái, terei, hatalmas zöldterületei kellemes benyomást keltenek az idelátogatókban.
Akik a természetjárásnak hódolnak, szeretnek kirándulni, szemet-gyönyörködtető látványt nyújtanak a nyergesi és a Konda patak völgyében meghúzódó horgásztavak. Ez utóbbi partszegélye valóságos tárháza a természetgyógyászat patikájának.
/Egyik rajongója „A kölcsönkapott föld” címmel dolgozta fel káprázatos képanyaggal az itt található növényvilágot./
A gazdag természeti értékeket a városon átvezető kellemes kerékpárúton karikázva is felfedezhetik az érdeklődők.
A barangolás fáradalmait jólesően lazíthatják a szőlőhegyi pincesorok jól kezelt borai, melyek nem őshonosak, de minőségüket a már hagyományos farsangi borversenyek garantálják.
A város nem kincsestára a látnivalóknak és a műemlékeknek, de a meglévők mégiscsak páratlan értékei a településnek. Dombóvár legnagyobb parkjában, a Szigeterdőben található a Horvay-féle Kossuth szoborcsoport, amely 1952-ig a Parlament előtt állt, és az 1848-as szabadságharcnak állít örök emléket. (A szobrokat igényes, szép tokban képeslapgyűjtemény is reprezentálja.)
Éber figyelője és védője a város régi értékeinek a Városszépítő Egyesület, amely számos kiadványát követően merész vállalkozásként kezdeményezte a Helytörténeti Gyűjtemény létrehozását az egyik legszebb ódon épületben, elindítva egyúttal annak korhű helyreállítását és állagmegóvását is.
Szokatlan, ugyanakkor lenyűgöző élmény a Bernáth féle állandó képkiállítás, melynek az Apáczai Szakközépiskola ad otthont.
Talán a modern idők egyetlen magánmúzeuma őrzi Fekete István író igen gazdag hagyatékát az íróról elnevezett kis köz bejáratánál.
Időről-időre gazdagodik a város múltját idéző kiadványok sora, melyek becses darabjai a városháza gyarapodó könyvtárának. "Dombóvár Anno …"-képeslapok a múlt század első négy évtizedéből; "Gyökerek nyomában" – a város neves halottairól; "100 év Dombóváron" – hangulatok, szokások, életmód az ódon városban stb./
Gondolhatná a Kedves Olvasó, ha Dombóváron minden értékes látnivaló Istentől és a megszállottaktól kapott ajándék, akkor a városi elöljáróság csak könyvbemutatókra jár. Megnyugtatom, nem így van, sőt megállás nélkül tesz és kezdeményez mindenki, akinek feladata lehet az idelátogatók kedvét keresni.
 A Polgármesteri Hivatal minden dolgozója tudja, milyen súlyú az idegenforgalom aprópénze az önkormányzat költségvetésében. Közreműködése, találékonysága ezért számottevő a szimpátia alakításában. Gondozzuk a Várostörténeti Krónikát, melynek borítóját a város egyik neves fafaragója készítette. (A Krónika hivatali dolgozószobám becses darabja.)
Lassan minden utcát egységes, szép kivitelű utcanévtábla jelez.
Mintegy 210 helyi építészeti értéket képviselő építmény és épület kiemelt védelmét biztosítja az önkormányzat, évenként e célra elkülönített pénzügyi forrással. (A ’70-es évek mindent elsöprő panellakás-építő mozgalma jóvátehetetlenül kevés nyomot hagyott az ódon utcácskákból.)
Az elérhető legjobb helyre pályázunk a "Virágos Magyarországért" mozgalom lehetőségeiért, hisz tudjuk, hogy az a visszatérő idegen, akit megállít az árnyat- adó park, kert, köztéri látnivaló.
Hagyományteremtő rendezvények javítják a mindennapok hangulatát, mint például a Pál napi vígasságok, az Őszi Szüreti Fesztivál stb.
Az igényes muzsika kedvelőit csalogatják a Kórushangversenyek és a Városházi Zenei Esték rendezvénysorozata, amelyet személyesen gondozok, és az idén ünnepli ötéves jubileumát, várhatóan emlékezetes programmal.
Becsben és számon tartjuk azokat a személyeket, akik Dombóvárról elkerülve öregbítik a város hírnevét, és rendszeresen találkozóra hívjuk Őket.
/Lapozgatva a találkozók feljegyzéseit, magam is meglepődtem, milyen sokszínű kínálattal gazdagították önzetlen ajánlásaikkal a látnivalók sorát: régi képeslapok, 10 ezer darabból álló lepkekülönlegesség, festményanyag a városban élő egykori tehetségektől stb./
Támogatjuk és ösztönözzük a nyelvvizsgák megszerzését. A hivatal dolgozói kötelező angol és német nyelvtanfolyamon vesznek részt, a legjobbak csak nyelvvizsgával fejezhetik be a stúdiumokat.
Nem véletlenül hagytam utoljára azt az idegenforgalmi nevezetességet, amelyről az országban mindenkinek eszébe jut városunk és egyetlen turisztikai lexikonból sem maradhat ki: a Gunarasi Termálfürdő! A fürdő számtalan panaszt orvosló, erőt adó szolgáltatással rendelkezik.

Ezúton szeretnék minden Kollégát – nagy szeretettel –meghívni városunkba.