Monor - Monorierdő szétválás 2008/5

A közigazgatás szakmai fóruma

Cikkek / Pest Megye

Monor – Monorierdő szétválás 2008/5

X. évfolyam, 5. lapszám
Szerző(k):
Sándorné Urbán Hajnalka jegyző Monor



Monorierdő Monortól 5 km-re keletre helyezkedik el. 1990-óta településrészi önkormányzat, valamint a Monori Polgármesteri Hivatal kirendeltsége segítette az itt élőket. Az egykori üdülőterület fokozatosan vált lakóterületté. Évről évre nő a betelepülők száma, így a település szerkezete megváltozott.

 


2005. április 3-án megtartott népszavazás eredményére figyelemmel, a Magyar Köztársaság Elnöke 88/2005. /VI. 29./ KE számú határozatával – az önkormányzati választás napjával – Monorierdőt önálló községgé nyilvánította, így az Alkotmány 42. §-a értelmében választópolgárait is megillette a helyi önkormányzás joga.
Az új községnek feladatainak megszervezéséről önállóan kellett gondoskodnia. Monor, abból a megfontolásból, hogy az államháztartás működéséről szóló 217/l998. /XII. 30./ Korm. rendelet 119. §. /4/ bekezdésében foglaltak értelmében a normatív hozzájárulások és támogatások, valamint a személyi jövedelemadó évközi folyósítása nem követheti a helyi önkormányzatok év közbeni szétválását, felajánlotta, hogy 2006. december 31-ig változatlanul ellátja a feladatokat, az állami költségvetés felé biztosítja az elszámolást. Monorierdő élt ezzel a lehetőséggel, így hivatalom továbbra is minden feladatot ellátott.
Monor és Monorierdő szétválásával kapcsolatban Monor képviselő-testülete egyértelmű álláspontot alakított ki, mindkét település esetében természetesnek tekintette, hogy a belterületen lévő vagyontárgyak az adott települést illetik meg. A közigazgatási területet lakosságarányosan kívánta megosztani s kinyilvánította, hogy az így kialakult területeken az önkormányzatok jogosultak vagyonukkal gazdálkodni, s a passzívumok, a fejlesztési és működési hitelek esetében is a lakosságarányos megosztást javasolta.
Monorierdő is megfogalmazta a terület és vagonmegosztás alapelveit, a „területi elv”, a „lakosságarányos megosztás”, a „vagyon a vagyonnal, a pénzeszköz a pénzeszközzel való szembeállítás” elvét, s ezek alapján képviselő-testületük közös tulajdonnak tekintett valamennyi aktív vagyonelemet, melyekre be is jelentette tulajdoni igényét.
Abban a sajátos helyzetben, amikor mindkét önkormányzat jegyzője én lehettem, igyekeztem hivatalommal együtt a minden segítséget megadni az egyezség létrehozásához. De az érdekellentét feloldásához szükség lett volna arra, hogy a kérdésekre egyértelmű, jogszabályi hivatkozással alátámasztott választ tudjunk adni. Erre nem volt lehetőségünk, mert a jogalkotó adós maradt a leváló települések jogi helyzetének rendezésével.
Monor – a környező teleülésekhez viszonyítva – az átlagosnál kisebb külterülettel rendelkezik, s amiből „kevés” van, azt nehezebb elosztani, ráadásul egy olyan 4 ezer lakost számláló településrész szakadt el, amely soha nem volt önálló, így az un. „történelmi” határok nem nyújtottak segítséget.
2007-ben monorierdői önkormányzat létrehozta hivatalát, s megválasztotta jegyzőjét, ezt követően az addig végzett munkánk szakszerűségét, szabályosságát folyamatosan megkérdőjelezték, a bizalmatlanság két önkormányzat közötti együttműködést egyre inkább megnehezítette.
A leválás kérdései minden képviselő-testületi ülés napirendjén szerepeltek, a 6 hónapos törvényi határidő letelte előtt közös képviselő-testületi ülésre is sor került Csévharaszton, ahol kérésünkre a Közigazgatási Hivatal Törvényességi Főosztályának vezetője is jelen volt megfigyelőként, de az ÖTM meghívásunk ellenére sem képviseltette magát.
Ezen az ülés sem született megállapodás, de megmaradt az egyezségre való törekvés, s bár március 31-ét követően lehetőség nyílt a vita bírósági úton történő rendezésének kérésére, ezzel egyik fél sem élt.
Monor a teljes körű vagyon-megosztás kérdésében folyó tárgyalásoktól függetlenül, érdemi feltételek kikötése nélkül Monorierdő működésének, az önkormányzati feladatok ellátásának biztosítása érdekében egy részmegállapodás keretében át kívánta adni a község belterületén lévő forgalomképes, korlátozottan fogalomképes és fogalomképtelen vagyont, valamint a külterületen található kempinget, ezzel is kifejezve, hogy gyors és békés megegyezésre törekszik. Ezt a részmegállapodást mindkét fél elfogadta, a monori képviselő-testület számára a mai napig érthetetlen, az aláírásra Monorierdő részéről miért nem került sor. A kapcsolat egyre romlott, az indulatos megjegyzések, negatív érzelmi megnyilvánulások mindkét oldalon előtörtek, a megegyezéshez fűzött remény szertefoszlani látszott. Monorierdő szinte valamennyi közös feladatellátásból kilépett, nem kívánt semmiféle együttműködést Monorral, s 2007. november 23-án közigazgatási határ megállapítása és a közös vagyon megosztása iránt pert indított a Pest Megyei Bíróságon.
Monor önkormányzata bízva az egyezség létrehozásában nem indított keresetet, de arra is felkészült, hogy ha alperesi pozícióba kerül, akár több évig tartó per nehezíti majd a város életét. 2008. április 1-jén keresetlevelet kaptunk, tartalma sajnos nem „áprilisi tréfa” volt. A bíróság Monorierdői Önkormányzat kérésére több, Monor város belterületén található ingatlanra – többek között a Polgármesteri Hivatal épületére, egy lakópark céljára értékesítendő területre, egy EU-s pályázaton felújított épületre, lakásokra – perfeljegyzést tett. Ennek következtében városunkat jelentős kár érte, a Polgármesteri Hivatal bővítését és felújítását ki kellett hagyni a városközpont rehabilitációs pályázatból, a tervezett ingatlanértékesítési bevétel elmaradása komoly problémát okozott az önkormányzat működésében. Ismereteim szerint az országban ilyen mértékben egyetlen leválási vita sem mérgesedett el.
A végzést megfellebbeztük, bízva abban, hogy egy közfeladatot ellátó önkormányzat tevékenysége így nem akadályozható, de a Fővárosi Ítélőtábla nem így látta, s a végzését helybenhagyta.
Amikor erre már esélyt senki nem látott, a képviselő-testületek engedtek eredeti követeléseikből, megszületett a megállapodás, amely a Pest Megyei Bíróság jóváhagyása után lezárja ezt az igen nehéz időszakot amely talán rövidebb és probléma-mentesebb lehetett volna, ha a leválás jogi háttere szabályozottabb. Az ilyen helyzetekben a jövőben az is érdemi segítséget jelenthetne, ha az önkormányzatokért felelős minisztérium az új község alakításában érintett települések „szétválásával” kapcsolatos eddigi tapasztalatokat feldolgozza.

Kategória

Könyvajánló

Facebook Pagelike Widget

 

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@orac.hu

Weboldal: orac.hu

Szakmai partnerek

Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ) – www.josz.eu

Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége – www.kozszov.org.hu