Jegyző, te mindent megjegyző, képviselők dicsőségét fényező,
feladat- és hatáskörök számosságát viselő
és mégis jelentéktelenné váló tényező,
pihenést és nyugdíjaskort csak aligha élvező,
mindig csak magadra számítva ténykedő: valójában mi vagy te?

Egyedül a teherrel minden, összefogva, egyesülve maga az Isten,
választó és választható, egyesületet alapító, elnökét és vezérkarát megszavazó,
s e dicső tettet rendszeresen megismétlő, hang nélküli kézfelemelő,
érdeked védelmét így másra bízva reménykedő: ez vagy te!

Városi meg községi, körzetközponti meg kistérségi felelősség súlyát cipelő,
szülinapot, évfordulót szakmai programmal, vigalommal is ünneplő,
dicső elnöködnek és sleppjének hangtalan hálát rebegő, őket bizalmaddal
újra meg újra felvértező s minden kételyt elhessentő: te vagy  ez?

Óh , született örökös elnökünk és elnökségünk,
imánkba foglaljuk neveteket nap mint nap, s bár a tények ellene beszélnek,
reményeink mindig élnek: könyörgésünk célba érhet,
évek múltán egyletünk is révbe téved.

Aktívként, vagy majd csak nyugdíjasként megérjük még azt a csodát,
hogy az elnökséget ciklusain a tagság megszolgált bizalma lendíti át,
elnökünk meg kell  ám nekünk, ha küldenék – micsoda feltételezés – nem engedünk.

Szerencs, 2008. április 3-án   A szalonellenzék megbízásából:
a 15. éves VJE bulin         Dr. Vincze Ferenc