A Jegyzők Országos Szövetsége nem régen állást foglalt a jelenleg folyó jegyzői államigazgatási feladat- és hatáskör felülvizsgálatára irányuló szabályozásra vonatkozóan. Mint elnökségi tag, a JOSZ állásfoglalásával természetesen egyetértettem, mely jó keretet ad a további együtt gondolkodáshoz, de mint mindenben, itt sem létezhet uniformis.

Különösen akkor nem fogadható el az uniformizáltság, amikor a szabályrendszer még nem teljesen kiérlelt, abban még további gyakorlati tapasztalatokból szerezhető információkkal akár színesíthető is a megoldások köre.
Nem biztos, hogy jelenlegi hangos gondolkodásom már teljes körű megoldást javasol, ám az ország nyugati felén bizonyos specialitásokkal rendelkező kistérségi gyakorlat segítheti a további megoldások keresését.
A jegyzői munkacsoport, mely a jegyzői államigazgatási feladat- és hatáskörbe tartozó feladatok felülvizsgálatához, a jegyzői feladatok telepítésére, deregulációjára, az eljárások egyszerűsítésére vonatkozó javaslatát kidolgozta széleskörű elemzést végzet.
Igény a reformokra
Minden reformtörekvés azért születik, mert igény jelentkezik a változtatásra, korszerűsítésre, ésszerűsítésre. Ha ezek az elhatározások találkoznak a szakmai véleményekkel, elvárásokkal, ha tervszerűen, következetes kidolgozás után, kampányszerűség nélkül valósulnak meg, többnyire elérik céljukat.
A reformoktól, a feladat- és hatáskörök felülvizsgálatától az adminisztratív terhek csökkenését, ésszerűbb, átláthatóbb közigazgatást várunk. Ezt vártuk a többcélú kistérségi társulások létrejöttekor is.
Többcélú kistérségi társulások
A kormányzati célok elérése érdekében két korszerűsítési irány fogalmazódott meg: a jogilag lehatárolt kistérségi szint létrehozása, és olyan fejlesztési régiók kialakítása, amelyek alkalmasak a területfejlesztési és egyéb ágazati problémák megoldására, az európai uniós támogatások fogadásának hatékony előkészítésére, koordinálására, a szükséges döntések meghozatalára.
Az észrevételeket, javaslatokat olvasva a szabályozási reform elemeit, céljait, megoldási törekvéseit levetítjük saját viszonyainkra.
Lehet, hogy központi és helyi szinten nem ugyanazt vártuk, nem ugyanolyan mélységgel vártuk a szabályozások realizálódását. Lehet, hogy az egyes kistérségekben – az eltérő gazdasági, földrajzi helyzet, és az egyéb térségi kapcsolatok alapján – eltérő vélemények alakultak ki.
A többcélú kistérségi társulást létrehozó önkormányzatok képviselő-testületei a jogszabályban meghatározott feladatcsoportok közül saját döntésük alapján választottak. Tény, hogy a legfontosabb változást, előrelépést az oktatás, az egészségügy és a területfejlesztés területén vártuk. Vártuk, hogy a kistérségi szinten átszerveződő feladatellátás, a kapcsolódó normatívák gazdaságosabb megoldásokat hoznak, ha már továbbra is önkormányzati feladat maradt az óvodáról, az alapfokú nevelésről, oktatásról, az egészségügyi ellátásról való gondoskodás. Nem látszatszerveződésre gondoltunk.
Egyensúly, hatékonyság, önállóság
Nehéz megtalálni az egyensúlyt a hatékonyság fokozása és az önállóság megőrzése mellett. Amíg egyes önkormányzatok az önállóság megőrzését nem jogi alapokon, hanem politikai érdekek alapján látják biztosítva, addig nem a hatékony feladatellátás, a minőségi közszolgáltatás fog megvalósulni.
Szombathely megyei jogú várost is magába foglaló többcélú kistérségi társulásunk 40 települést ölel fel, ahol a szabályozók alapján a megyei jogú város szerepe a meghatározó. Amennyiben egy feladathoz – nevezetesen óvoda, iskola – nem kíván társulni, ezzel meghatározóvá teszi a központi költségvetésből való részesedés lehetőségét. Inkább elmulasztja az egyes célhoz kötött normatívák igénybe vételét, károsítja saját költségvetését, mert önállóságát csak úgy látja megőrizhetőnek, ha oktatási intézményeivel elzárkózik a társulástól.
A 40 település viszonylag nagy földrajzi kiterjedést jelent, még vasi viszonyok között is. Eltérő sajátosságú települési adottságokkal, sok esetben nehézkes közlekedési viszonyokkal, és nem utolsó sorban teljesen eltérő társadalmi viszonyok, eltérő életvitelű lakosság mellett. Felvetődik ilyenkor a gondolat, hogy célszerű-e az alacsony lélekszámú, gazdaságilag kis teljesítő képességű önkormányzatok, és egy megyei jogú város ilyetén való összekapcsolása.
Ha jó célok, elképzelések fogalmazódnak meg, öltenek jogi formát, mint a társulások esetében is, kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy a célok megvalósítását tudja-e szolgálni az eszközrendszer. Mint mindenben, a feladat- és hatáskör telepítésben sem szabad elfeledkezni a sajátosságokról, mert a törvény elfogadása önmagában még nem biztosítja, hogy a kitűzött cél meg fog valósulni.
Minden komolyabb változáshoz időre van szükség, hogy érlelődjön, folyamataiban alakuljon. A kistérségi társulások esetében is reméljük, hogy fokozatosan kialakul az a feladat és szerep, mely igazi kistérségi szintet jelenthet a közigazgatásban.