A regionális
közigazgatási hivatalok jogutódjaként létrejött államigazgatási
hivatalok 2009. január 1-jei megalakulásáról csaknem minden hazai
sajtóorgánum tudósított. Az új év első heteiben azonban nagyon sokan
tették fel azt a kérdést, hogy tulajdonképpen most mi a helyzet a
közigazgatási hivatalokkal? Úgy tűnik – s ez természetesen nem a média
mulasztása – hogy a szélesebb közvélemény számára nem sokat árul el az
új elnevezés.

Szakmai körökben
viszont jól ismert, hogy a kényszerű kormányzati lépés oka: nem jött
létre megegyezés a két nagy parlamenti párt között, amire az Ötv.
2/3-os módosításához lett volna szükség annak érdekében, hogy a
közigazgatási hivatalok továbbra is gyakorolhassák az önkormányzatok
törvényességi ellenőrzésének alkotmányos feladatát.  A regionális
államigazgatási hivatalok azonban – az új, 318/2008. (XII. 23.) Korm.
rendelet felhatalmazása alapján – jogutódként elláthatják mindazokat a
hatósági feladatokat, amelyek korábban a közigazgatási hivatalok
hatáskörébe tartoztak. Így az állampolgárok százezreit érintő napi
ügyekben zavartalanul működhetnek a másodfokú hatóságok. Ami hiányzik
január elsejétől, az a törvényességi ellenőrzés.

A történeti
kronológiához mindenképpen hozzátartozik, hogy a Kormányszóvivői Iroda
első hivatalos közleménye szerint a Kormány továbbra is bízik abban,
hogy az Országgyűlésben mihamarabb létrejön az a széleskörű konszenzus,
ami az alkotmányellenes mulasztás megszüntetésével lehetővé teszi majd
a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzését. Ebből következően a
régi-új hivataloknak egy átmeneti időszakra kell felkészülniük, melyben
az önkormányzatok saját elhatározásukból bármikor fordulhatnak
tanácsért az államigazgatási hivatalokhoz. Ez utóbbiak – közjogi
felhatalmazás hiányában – ugyan nem ellenőrizhetnek, de egyfajta
„törvényességi tanácsadási tevékenységet" szakmai szolgáltatásként
ezután is nyújthatnak.

A Közép-magyarországi
Regionális Államigazgatási Hivatal munkatársai már január első két
hetében megkérdezték a régió valamennyi önkormányzatának jegyzőjét
arról, hogy kívánnak-e élni a hivatal által ajánlott fenti
szolgáltatással. Számunkra mindenképpen bíztató a jövőre nézve, hogy a
több mint kétszáz közép-magyarországi önkormányzat szakmai vezetője
csaknem kivétel nélkül egyértelmű igennel válaszolt a kérdésre. Az
önkormányzatok döntő többsége azt is felajánlotta, hogy – jóllehet a
testületi ülések jegyzőkönyveinek megküldése a hivatkozott közjogi
felhatalmazás hiányában nem kötelező – a folyamatos szakmai
kapcsolattartás érdekében, tájékoztató jelleggel továbbra is megküldi a
dokumentumokat a hivatal számára.

Az államigazgatási hivatalok jogállását rendező
új kormányrendelet, valamint a hivatalok miniszteri utasítás formájában
megjelent szervezeti és működési szabályzata – egyebek között – azt is
felsorolják, hogy az új jogi helyzetben mi lesz a teendője azoknak a
magasan képzett kollegáknak, akik a korábbi törvényességi ellenőrzési
területen dolgoztak. A Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter és az
Önkormányzati Minisztérium államtitkára az óév utolsó napjaiban tartott
tájékoztatóján arra kérték a hivatalvezetőket, hogy – tekintettel arra,
hogy a Kormány a jelenlegi helyzetet csak egy kényszerű átmenetnek
tekinti, amely sem a létszám-kereteket, sem a státuszokat nem érinti –
saját hatáskörükben is tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a
jelentős szakmai értéket képviselő főosztályok foglalkoztatása
folyamatos legyen.

A közép-magyarországi
régióban például – még napjaink világgazdasági válsága idején is – igen
jelentősek a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházások. Ezek
közismerten olyan állami feladatok, amelyek esetében a felelős
miniszterek az ágazati jogszabályok felhatalmazása alapján is kérhetik
az államigazgatási hivatal szakértőit, hogy működjenek közre a
jogszabályi környezet vizsgálatában. Hasonló példaként említhetők a
belső piaci szolgáltatási irányelvvel összefüggő 2009-es
jogharmonizációs feladatok, melyek az önkormányzati szférát is érintik.
Itt ugyancsak szükség lehet a törvényességi szakértők ismereteire és
szakmai segítségére.

A mai súlyos
világgazdasági helyzetről gyakran nyilatkozó ismert szakértők mellett,
az európai politikusok is egyre többen ismerik fel, hogy az állam
ellenőrzési tevékenységét számos területen nemhogy gyengíteni, hanem
erősíteni kellene. Ennek oka, hogy ma már egyre nyilvánvalóbb: az
állami ellenőrzés felszámolása volt az egyik előidézője a
világgazdaságot romba döntő pénzügyi válságnak.  A példaként említhető
területek között vannak olyanok, ahol a fokozottabb állami jelenlét
szükségességével jóformán mindenki egyetért. Ilyen például – az
elégtelen hatósági eszközökkel is magyarázható – egyre súlyosabb
környezeti, vagy élelmiszerbiztonsági fenyegetettség, de ahogy látjuk
komoly veszélyforrás lehet a pénzügyi szolgáltatások piaca is.
Fővárosi, illetve regionális hivatalvezetőként azok véleményével értek
egyet, akik szerint az önkormányzati szféra rövid ideig sem
nélkülözheti az állam által gyakorolt törvényességi ellenőrzést.  Az
elmúlt évek során szerzett személyes tapasztalataim emellett arról is
meggyőztek, hogy ha meg kívánunk felelni az Európai Unió jogállami
elvárásainak, akkor nemcsak a mulasztásos alkotmánysértő helyzet
mielőbbi megszüntetésére lenne szükség, hanem arra is, hogy a
törvényességi ellenőrzést gyakorló állami szervek a korábbiaknál
hatékonyabb jogi eszközökkel rendelkezzenek.

Dr. Forgács Imre

Hivatalvezető, Közép-magyarországi Regionális Államigazgatási Hivatal