Tekintettel a gazdasági világválság
„begyűrűzésére", az elmúlt hónapokban immár sokadszor lángolt fel a
vita a kisebb parlament szükségességéről. Annak ellenére, hogy sok
szakértő megkérdőjelezi a csökkentés gazdaságosságát, egyik párt sem
szeretne lemaradni a létszámcsökkentési kampányban.

Kívülről nézve nem csodálkozom, hogy a pártoknak
eddig nem sikerült megállapodniuk a képviselők számának csökkentésében.
A különféle elképzelések ugyanis nagyon különböznek egymástól: minden
párt a létszámcsökkentést szeretné kihasználni arra, hogy – vélt, vagy
valós – előnyökre tegyen szert. Ráadásul a pártok véleménye a szerint
is változik, hogy éppen mit mutatnak az aktuális közvélemény-kutatási
eredmények?

Legutóbb az MSZP elnöke javasolt tisztán listás
választási rendszert, amely megszüntetné az egyéni választókerületeket.
Éppen ellenkezőleg gondolkodik a legnagyobb ellenzéki párt: a FIDESZ
legszívesebben növelné az egyéni képviselők arányát. A két nagy párt
saját szempontjából mindkét javaslat logikus, hiszen valószínűleg az
biztosítaná számukra 2010-ben a (relatíve) legjobb eredmény elérését.
Ebből az is azonnal következik, hogy bármelyik javaslat elfogadásának
az esélye a nullával egyenlő. Az MSZP jelenlegi helyzetében nem
fogadhatja el az egyéni képviselők arányának további növelését, a
FIDESZ-nek meg – a jelenlegi közvélemény-kutatási eredmények
ismeretében – nem kedvezne a tisztán listás választás.

Egy ilyen patthelyzetben csak egy olyan technikai
javaslat elfogadása elképzelhető reálisan, amelyik esetében mindegyik
nagy párt úgy gondolja, hogy a másik párt legalábbis nem jár jobban a
változtatással. Ilyen javaslat lehet a jelenlegi vegyes választási
rendszer leképezése egy fele ekkora országgyűlésre. Így az
országgyűlési képviselők száma 386-ról 193-ra csökkenhetne, anélkül,
hogy érdemben bármilyen más szabály és arány érdemben változna.

A konkrét lépések:

• Az egyéni körzetek számát a felére kell csökkenteni, azaz 176-ról
  88-ra.
• A jelenlegi 20 területi választókerületet 7-re kell csökkenteni.
  Mindegyik választókerület területe megegyezik egy-egy statisztikai régió területével.
• A hét területi listáról 152 helyett maximum 76 képviselői helyet
  lehet betölteni.
• Az országos (kompenzációs) listáról 58 helyett 29 mandátumot
  osztanak ki, a jelenlegi szabályok alapján.

Nem változik:

·     a jelenlegi vegyes (kompenzációs) rendszer,

·     az 5 %-os küszöb.

Bár maga a választási rendszer alapelemei nem
változnának, egy lényeges módosításra mégis szükség van, ugyanis a
jelenlegi megyei listák a létszám felezése esetén már csak számtani
okokból sem tarthatóak fent. (Hat olyan megye is lenne, ahol a megyei
listákról csak két mandátumot lehet kiosztani, szinte lehetetlenné téve
a kisebb pártok mandátumhoz jutását a területi listákról.) Ezen a
gondon logikusan segít a megyei listák átalakítása regionális listákká.
Egy-egy régióhoz három-három megye tartozna, kivéve a központi régiót,
amelyet Budapest és Pest-megye alkotna. Az összevonás eredményeképpen
(Borsod-Abaúj-Zemplén megye és Budapest kivételével¹)
minden régiós területi listáról több mandátumot lehetne kiosztani, mint jelenleg az egyes megyei listákról.

A régiós listák alkalmazása még azzal a nem
elhanyagolható előnnyel is járna, hogy erősítené a régiós szemléletet a
politikusokban és a választópolgárokban egyaránt. Ráadásul teljes
mértékben megfelelne annak az önkormányzati reformelképzelésnek is,
amit néhány hónappal korábban² ismertettem ugyanezeken a hasábokon.

A javasolt módosítások még egy problémát is
megoldhatnának: az egyéni választókörzetek (EVK) jelenlegi
aránytalanságát. Legtöbbször a Veszprém megyei 6. körzetet és a
budapesti 25. körzetet szokták elrettentő példaként összehasonlítani:
az elsőben kb. 27 ezer, a másodikban kb. 64 ezer választópolgár
található.³
Ezt és a hasonló aránytalanságokat nem lehet toldozással-foltozással
kijavítani, ugyanakkor a EVK-k számának megfelezése automatikusan
kikényszeríti a rendszer teljes újratervezését. Ebben a regionális
gondolkodás megint segíthet, hiszen az új – az átlagos értékhez
közelálló választópolgárt tartalmazó – EVK-k kialakításánál nem kell
tekintettel lenni a jelenlegi megyehatárokra.

A folyamat során először a 88 EVK-t kell a
választópolgárok létszámával arányosan felosztani a régiók között, majd
az egyes régiókban kell kialakítani az új EVK-at. Nagyon fontos a
folyamat „top down" jellege, hiszen, ha csak mechanikusan összevonnánk
két szomszédos jelenlegi EVK-t, akkor megint évtizedekre konzerválódna
a meglévő súlyos aránytalanság.

A fentiek alátámasztására emlékeztetek az Alkotmánybíróság 2005. évi határozatára is:

„A
választókerületek határvonalainak újbóli meghatározása esetén a
következő szempontoknak kell érvényesülniük: elfogulatlanság, a nemzeti
kisebbségek hátrányos helyzetbe kerülése lehetőségének kizárása, egy
többségében független személyekből álló bizottság véleményének
meghallgatása. (A bizottságnak lehetőség szerint legyen földrajzi,
illetve szociológiai szakember tagja, a pártok legyenek egyenlő
arányban képviselve, illetve szükség esetén a nemzeti kisebbségek is.)"

Javaslatom
szerint a választójogi törvényben kellene elvi éllel rögzíteni, hogy a
mindenkori kormány felelőssége, hogy az egyes EVK-hoz tartozó
választópolgárok száma nem térhet el 5 %-nál nagyobb mértékben az
átlagtól. Jelenleg ez az átlag – legjobb ismeretem szerint – 45.800
választópolgárt jelent. A „felezés" esetén ez értelemszerűen
megemelkedne 91.600 választópolgárra. Az új alsó határ 87.000, az új
felső határ pedig 99.200 lenne. Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy
a 87.000 fős alsó határ nem is állna olyan távol a jelenlegi 64.000 fős
„de facto" létező" EVK létszámától.

A jelenlegi választójogi rendszernek még legalább három, gyakran vitatott problémája van:

·     az  ajánlások rendszere,

·     a  kisebbségek képviselete és

·     a  pártfinanszírozás módja.

Jelen  cikk keretében csak az első két problémára  szeretnék megoldási javaslatot tenni.

Bizonyára minden olvasó emlékszik a legutolsó
botrányra, amikor a Választási Bizottság több párt jelöltjét is kizárta
egy pótválasztás jelöltjei közül, arra hivatkozva, hogy az ajánló
cédulák zöme fénymásolt volt. Ez az eset nem volt egyedi, de
rávilágított a teljes ajánlási rendszer tarthatatlanságára. Itt is csak
az egyszerűsítés segítene.

A jelenlegi országgyűlési ajánlási rendszer
meglehetősen bonyolult. 750 ajánlócédula kell ahhoz, hogy egy egyéni
jelölt elindulhasson az EVK-ban. Ezt a 750 ajánló cédulát minden
pártnak, így a parlamenti pártoknak is minden alkalommal össze kell
gyűjteniük, ami az ő esetükben inkább csak formalitás. Sokkal
egyszerűbb a feladat az Európai Parlamentbe történő választásoknál:

„A  listaállításhoz legalább 20.000 választópolgárnak 
az aláírásával hitelesített ajánlása szükséges."

A „Ceteris paribus" elv alkalmazásával azt
javaslom, hogy az EVK-k helyett elég legyen régiónként összegyűjteni
3.000 ajánlást ahhoz, hogy egy párt a régión belül minden EVK-ban
jelöltet és értelemszerűen régiós területi listát állíthasson. Ráadásul
az ajánlások összegyűjtési kötelezettsége alól mentesülnének azok a
pártok, akik a legutolsó országgyűlési választásokon országosan
megszerezték a pártlistákra leadott szavazatok legalább 5 %-át.

A
módosított rendszerben országos listát az a párt állíthatna, amely a
hétből legalább három területi választókerületben állított listát.

Nem
kevésbé bonyolult a kisebbségek parlamenti képviseletének ügye. Dr.
Kállai Ernő, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési
biztosa 2008. február 5-én tette közzé a kisebbségek parlamenti
képviseletéről szóló koncepcióját.⁴ Ennek kulcsmondata így hangzik

·     Az  Alaptörvényben ki kell mondani, hogy: „A 
kisebbségek képviselethez való jogának érvényesülése 
érdekében a Magyar Köztársaság törvényei 
az országgyűlési és a helyi önkormányzati 
képviselők választása során kedvezményeket  biztosítanak.
A  kisebbségi országgyűlési képviselőket a kisebbségi  választópolgárok választják."

A 
javaslat szerint akár 1.000 kisebbségi választópolgár 
szavazata is elég lenne egy-egy kisebbségi 
képviselő megválasztásához. Nem véletlen, 
hogy a parlamenti pártok ezt a javaslatot 
agyonhallgatják és a jelenlegi választási 
reformmal kapcsolatos közbeszédnek sem tárgya 
ez az egyébként korrektül kidolgozott, részletes 
javaslat. Ennek oka igen egyszerű: kimondva-kimondatlanul 
a mindenkori kormánypárt attól fél, hogy 
a 13 kisebbségi képviselő az ellenzéket 
fogja támogatni, a mindenkori ellenzék meg 
attól, hogy a kisebbségi képviselők az 
anyagi (költségvetési) előnyök reményében 
mindig a kormánypárttal fognak együtt szavazni. 
Bármelyik esetben a 13 független kisebbségi 
képviselő teljesen fel tudná forgatni a 
választópolgárok többsége által kialakított 
parlamenti erőviszonyokat. Ezért borítékolni  lehet, hogy ez a
súlyos alkotmányos mulasztás  ezen az úton rövid távon nem fog 
megoldódni.

Olyan 
megoldást kell tehát keresni, amelyik egyrészt 
biztosítja az elérendő cél megvalósulását, 
másrészt nem ütközik a nagy pártok 
érdekeibe. Erre egy lehetőséget látok: 
a napirenden lévő választási reform keretében 
elő kell írni, hogy az országos (kompenzációs) 
listán minden második (pl. a 2., 4., 
6. stb.) jelöltnek valamelyik nemzeti kisebbséghez 
tartozónak kell lennie. Ezzel az egyszerű 
módszerrel el lehet érni, hogy kb. 14-15 
kisebbségi jelölt automatikusan bejusson a 
parlamentbe, anélkül, hogy ez veszélyeztetné 
a jelenlegi parlamenti pártok dominanciáját, 
illetve a választópolgárok többsége által 
kialakított parlamenti erőviszonyokat.

Jogosan 
vetül fel a kérdés: ki tekinthető 
kisebbségi jelöltnek? A megoldás igen egyszerű: 
az a jelölt tekinthető az adott kisebbséghez  tartozónak, akit az
érintett országos kisebbségi  önkormányzat annak elfogad.

A 
fenti javaslatok kifejezetten az egyszerűsítést 
és a lehetséges kompromisszumokat célozzák 
meg. Remélem, hogy megfontolásra kerülnek.

¹ A hatályos törvény szerint a budapesti területi listáról 28 mandátumot lehet kiosztani, a javasolt
„felezés" esetén a közép-magyarországi listáról összesen 21-t.

² Önkormányzati reformjavaslat: 3200 önkormányzat helyett maximum 200-at! (Jegyző és Közigazgatás, 2008.
augusztus)

³ A témával részletesen foglalkozik Csík Rita:

http://kapcsolat.hu/blog/72596   (2009. január 12.)

⁴

http://www.kisebbsegiombudsman.hu/hir-161-kisebbsegek-parlamenti-kepviseletenek.html

Réthy Imre

Európai Választási Szakértők Szövetsége