Szakmai körökben sem egységes annak meghatározása, hogy ki tekinthető ügyfélnek. „A közigazgatás a közönségért van" – mondta Magyari Zoltán, de kit is nevezhetünk közönségnek, vagyis ügyfeleknek? Mint azt Szmetana György elmondta, ha visszamegyünk a történelemben, akkor az 1957. évi IV. törvény mondta ki, hogy „ügyfél az, akinek jogát, jogos érdekét az ügy érinti". A szakértő szerint ugyanakkor a mára már végóráit élő A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) nem konkrétan az ügyfél fogalmát adja meg, hanem ügyfeleket kreál, tehát kiszélesítette a korábbi meghatározást. Szmetana szerint közérthetően az ügyfél az, „akinek egy adott közigazgatási ügyben joga, vagy jogos érdeke sérülhet, érdekét vagy jogát az ügy érinti".

Gyergyák Ferenc hozzátette: az ügyfelek száma több ok miatt is folyamatosan bővül. Egyrészt változik a számuk amiatt, hogy a közigazgatás saját magának egyre nagyobb ügyfélkört alakít ki, másrészt viszont nemzetközivé vált a világ, ebből adódóan az egyes közigazgatási szerveknek nemcsak területi, de országos, külhoni ügyfelei is lehetnek. Józsa Fábián rámutatott, hogy a két világháború között, amikor is még nem ügyfelekről, hanem felekről beszéltek, három típust különböztettek meg: kérelmező, ellenérdekű és azonos érdekű ügyfeleket.

Magyari Zoltán azt mondta, hogy a közigazgatási hatósági eljárásban nem egy harmadik személy, hanem a közigazgatási hatóság képviseli a közérdeket, akinek eredményorientáltsága miatt mindig fokozottan kiszolgáltatott az ügyfél. „Emiatt a közigazgatási eljárásjognak fontos elemét képezik azok a garanciális jogosítványok, amelyek ezzel az egyoldalú dominanciával szemben védelmet biztosítanak az ügyfélnek. Amennyiben az ügyfél a kérelmező, ő az ügy ura, hiszen a hatóság az ő magánérdekét szolgálja, ami történetesen egybe eshet a közérdekkel" – hívta fel a figyelmet Józsa Fábián.

Az alanyi jogosultságok és kötelezettségek arányát alaptörvényben nem szereplő alapjognak tekinti Gyergyák Ferenc. Mint rámutatott, van aki világéletében csak ügyfél, van aki munkája révén ügyintéző és ügyfél is lehet. „Az előbbiként mindig úgy kell bánnunk az ügyfelekkel, ahogy a másik oldalon mi is elvárnánk, hogy bánjanak velünk" – hívta fel a figyelmet.

Szmetana György véleménye szerint ugyan közhely, de minden törvény annyit ér, amennyi megvalósul belőle. A törvény adta keretek között tehát az ügyintéző legyen emberséges és a hatósági eljárás során keresse meg azt a megoldást, ami az ügyfél számára a lehető legkedvezőbb. „A mostani Ket. azonban nem ezen az elven működik" – véli. Józsa Fábián ugyanakkor rámutatott, hogy az ügyféli jogok, a hatósággal szembeni fellépési lehetőségek törvényileg rendelkezésre állnak, a problémát inkább abban látja, hogy az ügyintézési magatartás egymástól nagyon különböző lehet. Véleménye szerint pedig az sem jó, ha az ügyintéző mindig azt keresi, hogyan lehet az ügyfél kedvében járni, miközben megfeledkezik arról, hogy jogalkalmazó, tehát feladata a törvény előírásainak érvényesítése még akkor is, ha ez olykor kellemetlen.

További problémaként vetette fel Szmetana György az ügyintézési határidőt, ami révén általában mindig az utolsó pillanatra halasztják a döntést, aminek következtében a legtöbb esetben azt hiánypótlási kérelemre hivatkozva elnapolják. Józsa Fábián szerint a szoros határidők miatti további probléma, hogy sokszor előre meg van fogalmazva az indoklás, csak az adatokat írják át. „A túlzottan rövid határidők, az állandó cselekvési kényszer mechanikussá teszi az ügyintézést, kiöli az individuumot" – hívta fel a figyelmet a szakember.

Forrás: orientpress.hu