Kedves Kolléga! Ha téged a címhez fűződő azon asszociáció indított arra, hogy e sorokat figyelmeddel megtiszteld, hogy itt valami rejtélyes helyzetről vagy szituáció leírásáról lesz szó, csalódást kell okoznom. E rövid eszmefuttatásban megpróbálok választ adni arra, hogy több évtizedes közszolgálati munkában szerzett, közigazgatási tapasztalatokkal rendelkező és nyugdíjba vonuló jegyzőnek milyen lehetősége van az újra munkába állni és közszolgálatot vállalni.

Lássuk a tényeket, amelyek a cikk megírására sarkaltak és vezettek. Nyugdíjba vonulásom után megkerestek szűkebb hazámban, Baranyában, hogy helyettesítsem a szülési szabadságon lévő kolleginát, aminek akkor nagyon megörültem, másfél év után hiányzott a közigazgatás, egészségesnek és aktívnak érzetem magam, cavingtont sem kell szednem.
Az Államigazgatási Hivatal Kirendeltségében közölték, sajnos erre a jelenlegi szabályozás szerint nincs lehetőség, mivel a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 2l.§ (5) bekezdése szerint: „Másik jegyző helyettesítése céljából – a képviselő-testületek megállapodása alapján – jegyző további egy közszolgálati jogviszonyt létesíthet.”
E bekezdés értelmezése alapján a jogszabály engem kizár a helyettesítők köréből, mivel jegyzőt csak hivatalban lévő jegyző helyettesíthet.
A törvény indoklása viszont leszögezi: „a közigazgatás alapvető érdeke, hogy a köztisztviselő teljes munkaerejét, tehetségét, teljes munkaidőben az általa ellátott munkaköri feladatainak folyamatos (hivatásszerű) végrehajtására fordítsa.” Hogy is van ez? A kettőt összevetve óriási ellentét van a 21.§ (5) bekezdés és a törvény indoklása között mivel nem lehet egy fenékkel két lovat megülni.
Elmerengtem, hogy az ismeretségi körömből az országban hány nagytudási kollégám ment nyugdíjba a közelmúltban és mi lesz az általuk megszerzett és felhalmozott tudással, milyen formában manifesztálódik vagy elvész a semmiben?
Elhatároztam: reaktiválom magam. Az Idegen Szavak Gyűjteménye szerint a szó jelentése: „újra működésbe hoz, nyugállományból munkába visszahelyez”.
A jelenlegi szabályozás szerint a reaktiválásnak egyetlen lehetősége van: a kinevezés, vagyis meg kell pályázni és meg kell nyerni a meghirdetett jegyzői állást. A pályázat benyújtását megelőzően azonban tisztázni kell, hogy kinevezés esetén a többszörösen módosított 1997. évi LXXXI. tv. alapján kell-e szüneteltetni a nyugdíjat vagy korlátlanul dolgozhatok. A törvény szerint a korengedményes vagy az előrehozott nyugdíjas esetén a nyugdíjat szüneteltetni kell, ha a nyugdíjas nem töltötte be a 62. életévét és a tárgyévi járulék köteles keresete meghaladja a minimálbér tizenkétszeresét, 2009-ben ez 858 ezer forintot.
A 62. életévüket 2009-ben betöltőknek, ha 2008-ban mentek előrehozott nyugdíjba, akkor is csak születésnapjukig kell figyelemmel lenni a kereseti korlátra, mert 62 éves koruk után korlátozás nélkül bármennyit kereshetnek a nyugdíjak folyósítása mellett.
A történet végül happy enddel végződik, mert a nyolc pályázó közül egyedüli nyugdíjasként én nyertem el a körjegyzői állást. Felmerül a kérdés, a nyolc pályázó közül a négy képviselő-testület vajon miért engem választott meg körjegyzőnek. A jelöltek valamennyien jogvégzettek voltak és főleg fiatalok, gyakorlat nélkül vagy kevés közigazgatási gyakorlattal. A meghallgatás előtti szünetben megbeszélték, hogy hol fognak legközelebb pályázati meghallgatáson találkozni. Elődeim két és hat hónapig voltak hivatalban és bedobták a törölközőt. Valószínű, hogy a tapasztalat volt a döntő és emiatt tette le voksát mellettem a négy képviselő-testület.
Reaktiválásom történetét II: József „Pásztorleveléből” vett idézettel zárom:
„Ugyanis ha valaki nem szereti a hazája szolgálatát és polgárait, akiben nem lobban lángra a közjó fenntartása érdekében a különleges serénység tüze, az nem született és nem is érdemes közügyek intézésére, de arra sem, hogy megtisztelő címeket viseljen, végül arra sem, hogy fizetést húzzon.”