Nézőpont kérdése, hogy tíz év hosszú vagy rövid idő. A „jegyzőújság” régi számait böngészve (amelyek hű „korképei”az elmúlt évtizednek!) jutottam arra a megállapításra, hogy ennyi idő  egy folyóirat életében is jelentős időszak, amit alátámasztanak a lapban megjelent és általam szubjektíven kiragadott „történések”.

Máig sem tudom pontosan kinek, vagy kiknek a fejéből pattant ki a „jegyzőújság” ötlete, jómagam akkor értesültem erről, mikor a JOSZ – valamikor 1999 közepén – delegált az alakuló szerkesztőbizottságba. Az év decemberére állt össze az első, úgynevezett bemutatkozó szám, amelyet ingyenesen juttattak el a szakmának. Ebben az alapító főszerkesztő Tóth Zoltán, és a lapot jegyző két szervezet (a JOSZ és a Városi Jegyzők Egyesülete) elnökei – Szikora Zsolt és Bíró László – röviden megfogalmazta az újság ars poeticáját (a pártsemlegesség és szakmaiság mellett az olvashatóság is fontos szempont volt), illetve azt a máig követett módszert, hogy „A Jegyzőt írja a jegyző”! Ennek szellemében állt össze az első kilenctagú szerkesztőbizottság, amelyben hat jegyző kapott helyet.
Az első „igazi” szám 2000 februárjában jelent meg, amelyben Orbán Viktor, akkor regnáló miniszterelnök ajánlotta a lapot, kívánva a lapkészítőknek a kitűzött céljaik megvalósításához sok sikert. Ekkor olvashatunk először az újságban a közigazgatás korszerűsítésének (a „reformnak”!) az elképzeléseiről – Felkai László BM közigazgatási és Kara Pál önkormányzati helyettes államtitkárok nyilatkozatában – amelynek címszavai: kistérségek, feladatfinaszírozás, a polgármesteri hivatalok létszáma és a regionális igazgatás. (Igaz még a bemutatkozó számban Fürcht Pál BM főosztályvezető adott egy „óvatos” nyilatkozatot az önkormányzatokkal kapcsolatos jogszabály-előkészületekről, amelynek a címe azonban mindent elárult: „Még nem tudjuk pontosan…”).

Már ekkor alkalmazták a lapkészítők az azóta is követett és jól bevált módszert, miszerint minden szám egy-egy megyére épült, az első éppen Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szám volt!

Ebben az évben hat lapszám jelent meg, tehát kéthavi lap lett a „jegyzőújság”, amelyekből néhány érdekesség: Kovács Árpád ÁSZ elnök írt az önkormányzati vizsgálatok tapasztalatairól, amelynek megállapításai jelenleg is időszerűek. Rytkó Emília, a BM Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatalának helyettes vezetője az okmányirodák számának és hatáskörének a bővüléséről nyilatkozik, majd a decemberi számban Kiss Katalin szerkesztő összegzi röviden az első év tapasztalatait és körvonalazza a következő év terveit.

A 2001-es év személyi változást hoz a szerkesztőbizottság élén, a JOSZ új elnöke Forgács István vezeti ezt a grémiumot, aki rögtön meg is jelenteti a lapban a szövetség 2001-2005-ös programját. (Ezt követően rendszeresen megjelenik a lapban „A JOSZ hírei” rovat.)

A következő számokban Kara Pál az önkormányzati törvény átfogó felülvizsgálatáról nyilatkozik, míg Petrétei József egyetemi docens a közigazgatási alkotmányi szabályozásának hézagairól ír. Jellemző, hogy mindkét írás a jobbításra való politikai akarat hiányát prognosztizálja.

Érdekes nyilatkozat jelenik meg a baranyai számban Göncz Árpád leköszönt köztársasági elnökkel, illetve rendhagyó cikket írt Dani Ferenc óbányai polgármester (!) „Jár a megbecsülés a köz szolgálóinak” címmel. (Ugye kár, hogy ez a vélekedés nem vált általánossá a politikusok között!)

Az év utolsó lapszáma budapesti szám volt, amely igen „töményre” sikerült. Több írás foglakozott a választások kapcsán a jogszabályi környezettel, a választási igazgatással és a pártok kampány közbeni és azt követő „viselkedésével”, nekem utólag mégis az a színes tabló tetszik, amelyen szerepelt a fővárosi főjegyző és valamennyi kerületi jegyző. Utána néztem, hogy a 24 emberből mára 13 maradt a helyén!

A 2002-es első lapszám két jegyzősorsot mutatott be az akkori érdi és zuglói kolléga „eltávolítása” kapcsán, ami pikáns előjátéka volt a választások miatt amúgy is „túlfűtött” esztendőnek. Az országgyűlési voksoláson csalódott pártok minden korábbinál gátlástalanabbul kérdőjelezték meg a választási szervek tagjainak, kb. 80 ezer választott embernek és sok ezer köztisztviselőnek a jogszerű munkáját és tisztességét, amely kapcsán a JOSZ Választmánya állásfoglalásban volt kénytelen tiltakozni.

Az augusztus szám közli az (új) miniszterelnök által első ízben adományozott címzetes főjegyzői címben részesült 61 jegyző nevét, majd Tóth Zoltán alapító főszerkesztő rezüméjét olvashattuk az újság első három évéről, egyben – kormányzati felkérés miatt (a BM közigazgatási államtitkára lett) – el is köszönt e beosztástól.

A következő, hevesi lapszám – a megyei közigazgatási hivatal összeállításában – gyakorlati segítséget adott az önkormányzati alakuló ülésekkel kapcsolatos tennivalókhoz, majd az illetékes jegyző írt egy meglehetősen ritka jogintézményről, az öt település által létrehozott társult képviselő-testületről.
Az év utolsó számában Bíró László, a Városi Jegyzők Egyesületének elnöke ad „leltárt az örökkévalóságnak” a tízéves egyesületről, és Sárosi Magdolna BM főosztályvezető-helyettes ír a készülő közigazgatási eljárási törvény koncepciójáról.

Az új – 2003-as – esztendő változást hoz az újság életében, a Közigazgatási Informatikával egyesülve, Tóth András Mihály főszerkesztésében és kibővült szerkesztőbizottsággal, „Jegyző és Közigazgatás” néven jelenik meg, mint igazgatásszervezési és informatikai szaklap.

A tavaszi lapszám közli Lamperth Mónika belügyminiszter beszédét a „közigazgatás megújításának céljairól”, majd a BM illetékeseinek nyilatkozatát „a küszöbön lévő közigazgatási reformról”, továbbá egy körkérdésre – a kistérségi jegyző az önkormányzat vagy az állam embere legyen? – adott jegyzői válaszokat.

A májusi szám fő témája az egészségügyi reform volt (érdemes újraolvasni!) és újszerű kezdeményezésként – kivehető melléklet gyanánt – leközölte az EU-hoz való csatlakozásról tartott országos népszavazás eredményeit, települési bontásban.

A nyári számba a miniszterelnök és a belügyminiszter írt a köztisztviselői nap alkalmából, illetve Dudás Ferenc BM közszolgálati hivatalvezető „fókuszál” a köztisztviselői törvény akkor hatályba lépett módosítására (emlékeztetőül: rekreációs szabadság, állami kezességvállalás a hitelhez stb.), de több írás foglalkozik a közigazgatási reformmal is.

Az év második felétől a Magyar Közigazgatási Kar is hivatalos lapjának „ismeri el” a jegyzőújságot, annak elnöke (Szabó Lajos) is részt vesz a szerkesztőbizottság munkájában.

Az év végi számban pedig megjelent a BM javaslata és jogszabálytervezete a kistérségekre és a többcélú társulásokra, illetve Vadász János kormánymegbízott cikke – a soha el nem fogadott és azóta már el is felejtett – egységes közszolgálati törvény „előnyeiről”.

A 2004-es év az Unióba való belépés jegyében telik, az újság is tele van az erre hivatkozással készült reform-elképzelésekkel, teendőkkel, minden számban tucatnyi az ezekkel foglalkozó írás. Feltétlenül szót érdemel a szeptember 30-i, az önkormányzatok napján, a közigazgatási és önkormányzati reformok tárgyában elhangzott beszéd, amelyet Tóth Zoltán államtitkár tartott a BM-ben, aki 90 perccel korábban értesült a felmentéséről.

Ebben a számban jelenik meg Szabó Lajos cikke („Közösen a köztisztviselőkért”), amelyben hírt ad az újságot is jegyző három szervezet által létrehozott Köztisztviselők Szakmai Szervezetének Szövetségétől, a Közszövről, illetve itt jelenik meg a siófoki konferencia állásfoglalása a köztisztviselői szakma „jövője” kapcsán.

(Folytatása következik)