A hagyatéki eljárás jegyzői gyakorlata 2010/3

A közigazgatás szakmai fóruma

Cikkek / Gyámügy-Gyermekvédelem-Szociális ügyek

A hagyatéki eljárás jegyzői gyakorlata 2010/3

XII. évfolyam, 3. lapszám
Szerző(k):
Szvercsák Szilvia dr.
jegyző
Békéscsaba

A hagyatéki eljárás jogi területe évtizedek óta „egyszerű” jogszabályi környezetben működő polgári nemperes eljárás. A települési önkormányzatok jegyzői olyan normatív szabályozás mentén folytatnak országosan eltérő gyakorlatot, amely a közigazgatási hatósági eljárás új „modelljének” megjelenésével megdőlni látszik. A jegyző által megbízott hagyatéki leltárelőadó a hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet (a továbbiakban: He.) rendelkezéseinek szigorú alkalmazásával készíti elő a hagyatéki eljárás azon szakaszát, amely az elhunyt személy után maradt vagyon hagyatéki leltárban történő felmérése.

 


A He. – szabályozási tárgyából megállapíthatóan – nem törvény végrehajtására szolgáló, hanem törvényt helyettesítő rendelet. Rendelkezései a hagyatéki eljárás lefolytatását annak megindulásától kezdve a lezárásáig „teljes körűen” szabályozzák.


Kérdésként merül fel ugyanakkor – a kialakult gyakorlat alapján – a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) alkalmazhatósága.


A He.-nek a jegyző és a közjegyző egymáshoz való viszonyára, intézkedéseinek rendjére és korlátaira irányadó szabályai ugyanis – egyetértve a már e tekintetben megfogalmazott álláspontokkal – vagy tisztázatlanok, vagy teljesen hiányoznak. Kisegítő jogszabályként a Ket. rendelkezései kerülnek a települési önkormányzatok jegyzői többsége által alkalmazásra.


Problémát azonban az jelent, hogy a Ket. hatálya a közigazgatási hatósági ügyekre terjed ki, azonban annak a nyomtatványnak a kitöltése, amelyet az irányadó jogszabály hagyatéki leltárként nevesít, nem illeszthető a közigazgatási hatósági ügy fogalmába. Ekként a Ket. alkalmazhatósága megkérdőjelezhető.


A He. 6. § (2) bekezdése úgy szól, hogy a leltározás idejéről és helyéről a leltárelőadó az előtte ismert érdekelteket írásban azzal a figyelmeztetéssel értesíti, hogy a leltározásnál jelen lehetnek, de azt távollétükben is foganatosítják. Az értesítés elmaradása a leltározást nem akadályozza. A leltárelőadónál személyesen megjelent féllel a leltározás időpontját szóban is lehet közölni.
E jogszabályhely (1) bekezdése a leltárelőadó számára a leltár előkészítésére előírt határidőt – a halálesetről szóló értesítésnek, illetőleg a megkeresésnek a jegyzőhöz érkezését követő – harminc napban állapítja meg.


Azzal, hogy a He. által rögzített – a leltárelőadó előtti megjelenésre felhívó – értesítés nem hordozhat magában szankciót, a hagyatéki leltár felvételére irányuló eljárás gyakran már ezen első eljárási cselekményt követően megszakad. Ez az akadálya annak, hogy az eljárás közjegyzői szakba jusson, és megszűnjék az örökhagyó halálával beálló, az örökösödési jogviszony rendezetlenségéből származó függő jogi helyzet.


Az értesítés olyan eljárási cselekmény, amely – amennyiben a hagyatéki eljárás jegyző előtt folyó előkészítő szakaszában kizárólag a He. normái alkalmazandók – az érintett leltárelőadó előtti meg nem jelenés esetén jogi hatás kiváltására alkalmatlan.


Nincsenek szabályok az eljárás lényegi vonásait adó He. normaszövegében a tulajdonjogból levezethető egyes részjogosítványok érvényesülésére és hatékony védelmére sem.


A leltárelőadó pusztán hatósági jogokat gyakorol. Intézkedésének nincs olyan jogi ereje, amely az értesítésre meg nem jelenő „adatközlőt” a leltár felvételére – lehetőség szerint harminc napon belül – hivatalos helyiségében megjelenésre kötelezi.


A közigazgatási hatósági eljárás alapkódexe – hatályát tekintve – a hagyatéki eljárás, mint nemperes eljárás rendjére nyilvánvalóan nem irányadó. Ennek okán a He. és a Ket. nem áll eljárásjogilag értékelhető kapcsolatban, azaz a leltárelőadó által lefolytatható eljárásban nem jeleníthetők meg – álláspontom szerint – a Ket. normái. Mindez igaz többek között a Ket.-ben rögzített határidőkre, az idézésre, annak elmulasztása következményeire, a belföldi jogsegély alkalmazhatóságára.
Az a gyakorlat, amely országosan azonosul az előzőekben kiemelt, a Ket-ből „kölcsönzött” eljárási cselekményekkel, hibás. Csak és kizárólag a He. az, amely a jegyző által megbízott leltárelőadó számára eljárási teret enged.


A helyes joggyakorlat és az ügyfélközpontú hagyatéki eljárási modell kialakítása kiemelt feladat. A települési önkormányzatok jegyzőinek nagy része hajlik egy olyan megoldásra, amely a Ket. normáit kisegítő szabályként alkalmazza. Ennek az értelmezésnek az lehet az oka, hogy így a jogalkalmazó stabilabb jogszabályi környezetben készítheti elő a hagyatéki leltár felvételének – kimondhatóan – bizonytalan aktusát. Egy rosszul értelmezett, egyszerűsítésre irányuló törekvés azonban nem igazolhat téves jogi álláspontot.


Egyértelmű jogi helyzetet – a hagyatéki leltárelőadók munkáját megkönnyítve – talán a hagyatéki eljárásról szóló törvény teremt majd.

Kategória

Könyvajánló

Facebook Pagelike Widget

 

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@orac.hu

Weboldal: orac.hu

Szakmai partnerek

Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ) – www.josz.eu

Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége – www.kozszov.org.hu