A közigazgatás célja mindig ugyanaz: megfelelő szolgáltatásokat nyújtani. A szolgáltatás pedig ezen a területen széleskörű adatkezelést kíván. A közigazgatás modernizálása során ezért törvényszerűnek tekinthető, hogy az adatkezelési igények kielégítése érdekében a megnyíló lehetőségeket kihasználva sor került a számítástechnika, majd később az informatika széleskörű igénybevételére.

Számítástechnikai szakmatörténet

A hazai számítástechnika kialakulásában két vonulat figyelhető meg. Az egyik volt a kibernetikai ág, amely az Akadémia kibernetikai központjában az első magyar számítógépet (M3) eredményezte. A másik volt az ügyvitel gépesítés, ahol a KSH 1953-tól felügyelte az ún. lyukkártyás gépek elosztását, oktatását és a kapcsolódó tájékoztatást.
Az ügyvitel gépesítésben fontos szerepet játszott a tízévenkénti népszámlálások adatainak gépi feldolgozása, illetve a népszámlálásból megmaradt lyukkártya gépek későbbi felhasználása a gépi adatfeldolgozásban. Ezen a bázison Gépi Adatfeldolgozó Vállalat alakult: a későbbi Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat (SZÜV), amely a központ mellett a 60-as évek közepén 6 vidéki telephelyen, később pedig egy kivétellel minden megyében végezte az ügyviteli adatok gépi feldolgozását bérmunkában. A hazai számítástechnika történetében 1968 fordulópontot jelentett. Az új gazdasági mechanizmus bevezetése, a számítástechnika alkalmazás távlatú koncepciójának elfogadása, a szocialista országok számítástechnikai együttműködésének megszervezése, a Számítástechnikai Központi Fejlesztési Program (SZKFP) kidolgozása új korszak kezdetét jelentette.

Számítástechnikai Központi Fejlesztési Program

Az SZKFP meghatározó jelentőségű a hazai számítástechnika 1971-86 közötti fejlesztése szempontjából. Jelentőségét növeli, hogy kormányzati stratégia volt, amelyen belül a számítástechnikai kultúra elterjedését minden főhatóságnak és társadalmi szervnek kötelessége volt elősegíteni a saját területén. Ebben az időszakban ugrásszerűen megnőtt a számítástechnika alkalmazás igénye az ügyviteli célú adatfeldolgozások és a tudományos-, műszaki számítások területén egyaránt. A megnövekedett igények kielégítése újszerű megoldást kívánt, amit az SZKFP jelentett az által, hogy a gazdaságirányítás általános szabályozóin túl, jelentős központi koordinációt, forrásokat és eszköz ellátást biztosított a költségvetési szervek országos feladatainak ellátásához.
Az SZKFP fő célja 1971 és 75 között a számítástechnikai kultúra alapjainak lerakása, 1980-ig az eszközellátás szélesítése, és további mennyiségi növekedés volt, 1981-től pedig az intenzív fejlesztés, az alkalmazások kerültek előtérbe, a tömeges hozzáférés, és a hozzáférési lehetőségek kiszélesítése. Ez a szakaszolás érvényes a közigazgatási számítástechnika, illetve informatika területére is.

Számítógépesítés a közigazgatásban

A kezdeti célok között szerepelt az államigazgatás korszerűsítése a számítástechnika alkalmazásával. A közigazgatás informatikai igényeinek komplex és differenciált kezelésére mutat rá, hogy a központi államigazgatási feladatok hangsúlyozott megjelenése mellett, már a 70-es évek végén megtalálhatók az ún. alap nyilvántartásos számítógépesítésével összefüggő, illetve rövidesen a tanácsi informatikai feladatok is. Miniszterhelyettesi vezetéssel számítástechnikai alkalmazási bizottságok alakultak a minisztériumoknál, főhatóságoknál az alkalmazás fejlesztési tervek kidolgozására, az alkalmazások előkészítésének irányítására, ellenőrzésére.
A tárcák megkezdték a számítógépes államigazgatási rendszerek kiépítését és létrehozták a számítástechnikai bázisintézeteiket. Ez utóbbiak – a teljesség igénye nélkül – a következők voltak: KGM Ipargazdasági Számítástechnikai és Szervezési Intézet, NIM Ipargazdasági és Üzemszervezési Intézet, EÜM Szervezési, Tervezési és Információs Központ, ÉVM Számgép és ÉGSZI, MTA Automatizálási Kutató Intézet, valamint Számítástechnikai Központ, Belker – KERSZI, Külker – Datorg, OVH – Számítóközpont, FM számítástechnikai intézetei, SZOT TB számítástechnikai intézetei, BM Adatfeldolgozó Központ bűnügyi nyilvántartás, ill. gépjármű nyilvántartás és mások.
A közszféra számítástechnikai fejlesztéseinek és alkalmazásainak összehangolására és támogatására megalakult az Államigazgatási Számítógépes Szolgálat a KSH felügyelete alatt, illetve újult erővel folytatódott az alkalmazási bázisintézet fejlesztése INFELOR-SZÁMKI-SZÁMALK néven.
A SZAB-ok megjelenése, a számítástechnikai bázis intézetek megerősödése felgyorsította a tárca számítógépes információrendszerek fejlesztését, különösen az ún. funkcionális tárcák területén (OT, PM, KSH, MÜM, stb.), míg az ágazati tárcák esetében az ágazati számítások gépesítését.

Államigazgatási Számítógépes Szolgálat (ÁSZSZ)

Több államigazgatási intézmény (EÜM, MÉM, MÜM, MTA, OVH, SZOT TB – ún. elsődleges felhasználók) közös számításközpontjaként jött létre 1975-ben az ÁSZSZ. Már 1976 áprilisában HWB 66/20 számítógép került üzembe állításra. A központi rendszer mellett az elsődleges felhasználóknál távadat feldolgozási rendszerek, INTERSCAN kisgépek kerültek beállításra, és az 1977-ben üzembeállított HWB 66/60-as gépen megkezdődött a hálózat kialakítása.
Az ÁSZSZ „hivatalos” felhasználói köre kibővült az IM-mel (JIR létrehozása) és az ÁNH-val (személyi számok kiadása). Az ÁNH azután fokozatosan a legnagyobb felhasználóvá vált és ezáltal kezdetét vette az ország legnagyobb, adatbázisra épülő nyilvántartási rendszerének kiépítése. Az ÁSZSZ ily módon az országos alapnyilvántartások bázis intézetévé vált, amit az alkalmazási feladatok felsorolása is jól jellemez.
1. Népesség nyilvántartási rendszer
2. Egészségügyi rendszerek: komplex morbiditási vizsgálat; gyermek egészségügyi információ rendszer; „Korányi” rendszer; országos besugárzás – tervezési hálózat; kórházi információ rendszer.
3. Szociálpolitikai rendszerek: társadalombiztosítási statisztika; beutaló elosztási rendszer; családi pótlék nyilvántartási és ütköztetési rendszer; interaktív nyugdíj megállapító rendszer; társadalmi beilleszkedési zavarok elemző rendszere.
4. A természeti környezet rendszerei: ingatlan nyilvántartás; agrokémiai információs és irányítási rendszer; erdészeti és faipari információs rendszer; földmérési és térképészeti rendszer; környezetvédelmi információs rendszer.
5. Anyagi és szellemi javak nyilvántartásai: jogi információs rendszer; számítógépes növényi génbank rendszer; MTA országos műszer nyilvántartási rendszer; izotóp-nyilvántartási illetve izotópforgalmazási rendszerek; nukleáris anyagok nyilvántartása.
Az ÁSZSZ hálózatában már 1984-ben 90 különféle funkciót betöltő végberendezés (terminál) működött, 40 db bérelt, 50 db pedig kapcsolt vonalon.
A térinformatika fejlődése következtében új lendületet kapott a digitalizált alap és tematikus térképek készítése. A szöveges adatbázis-kezelés fejlődése a jogszabály nyilvántartás fejlesztését tette lehetővé.
A személyi (mikro) számítógépek rohamos terjedése megnyitotta a személyi számítógépes típus rendszerek fejlesztését (pl. anyakönyvi adatok gyűjtése, előfeldolgozása a tanácsoknál a népesség nyilvántartáshoz kapcsolódva). Alkalmazás fejlesztési javaslatok készültek a tanácsi munkák automatizálására, illetve ügyirat kezelő és követő rendszereket dolgoztak ki minisztériumok és tanácsok számára.
A személyi számítógépek rohamos terjedése kezdetben hatékony eszközt jelentett a terminálhálózat bővítésére, később azonban az addigi”nagygépes” rendszerek sírásójává vált. A nagygépes rendszereket rendre leváltották az osztott adatbázisokon alapuló PC-s hálózati rendszerek.

Tanácsi informatika

Az SZKFP célkitűzéseinek megfelelően a központi államigazgatás és az országos alapnyilvántartások mellett megkezdődött egy újabb szint: a tanácsigazgatás számítógépesítése is. Az állami Tervbizottság már a 80-asévek elején önálló fejlesztési irányként jelölte meg a tanácsi informatikai feladatokat. Miután a tanácsigazgatás is jelentős mértékben látott el államigazgatási feladatokat, a számítógépesítési törekvések is sokszor ezen a területen koncentrálódtak, de megindultak a helyi, területi tanácsi kezdeményezések is. A kezdetektől úttörő szerepet játszottak a Hajdú-Bihar megyei informatikai központ és a ZALASZÁM kezdeményezései, melyeket az ÁSZI is támogatott megfelelő módszertanok kialakításával. A tanácsi számítógépesítés az ügyviteli és más területen egyaránt széles spektrumban indult meg, és érthető módon, a mai szóhasználattal élve, szigetszerű megoldáshoz vezetett. De a kezdeti időszakban az volt a cél, hogy legyenek alkalmazások, terjedjen a számítástechnika, a megoldások mindig együtt jártak az igazgatási folyamat felülvizsgálatával, korszerűsítésével, majd pedig az adatok gépre vitelével.
Az első feladat csoportot a gazdálkodási folyamatok számítógépes támogatása jelentette. Az ügyviteli feladatok támogatása az alkalmazások széles körére terjedt ki. Említettük már az anyakönyvi adatok feldolgozását és hangsúlyozottan a népesség nyilvántartással összefüggő feladatokat. Folytatható a sor az egészségügy tanácsi és államigazgatási feladatainak számítógépesítésével, a munkaügyi programokkal, illetve a környezetvédelmi rendszerek megjelenésével. Dinamikus fejlesztés folyt a térinformatika, a térképészet és az ingatlan nyilvántartás területén. Meg kell említeni a belső adminisztráció gépesítése, az irodai rendszerek, a funkcionális programok és a szoftveres ügyiratkezelés terén megvalósult fejlesztéseket. Az áttekintett kezdeti időszakban jelentős változás következett be az infrastruktúra, a gépellátás tekintetében a tanácsigazgatás területén. Ez a változás természetes módon sokban függött a rendelkezésre álló anyagi lehetőségektől, ezért ez nagymértékben differenciált volt, és elsősorban a nagyobb tanácsoknál következett be. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy az alkalmazásfejlesztésre sokkal kevesebb központi támogatás jutott, mint a gép beszerzésekre.

A közigazgatás számítógépesítése

Az 1971-ben elkezdődött SZKFP végrehajtásában a közigazgatás informatizálása mindvégig előtérben álló kérdés volt. A számítástechnika teret nyert az állami irányításban, bevonult a közgondolkodásba, megteremtődött a bizalom a számítástechnika iránt. A széleskörű tájékoztatás, ismeretterjesztés, és oktatás hatására mind többen rendelkeztek a számítástechnika igénybevételéhez, előnyeinek kihasználásához szükséges ismeretekkel. A közigazgatási korszerűsítés élenjáró műhelyei, iskolái – és itt első helyen kell említeni Madarász Tibor tevékenységét – korán felismerték, hogy az informatikával új funkció jelent meg a közigazgatásban, valamint azt, hogy az informatika jelentős hatással van a közigazgatási megoldásokra, megkezdődött az informatika fokozott beépülése a közigazgatási rendszerekbe. A szolgáltatás típusú közigazgatási koncepció mér a 80-as évektől figyelembe vette az informatikai támogatás nyújtotta lehetőségeket.
A tárgyalt időszakban korszakváltás kezdődött el. A közigazgatásban megkezdődött a számítástechnika széleskörű alkalmazása, ami nagymértékben szolgálta a számítástechnikán és kommunikációs technikán alapuló információgazdaság fejlődését, majd pedig a korszerű információs társadalom megalapozását.
A közigazgatási informatika kezdetének áttekintése jelzi, hogy egy hosszantartó folyamatról van szó, az informatizálás első lépései évtizedekkel ezelőtt kezdődtek. Indokolt visszagondolni ezekre az évtizedekkel korábbi lépésekre , mert ezek nyitottak utat és teremtettek lehetőséget a közigazgatási informatika későbbi eredményeihez , hozzájárulva ezáltal a ma időszerű e-közigazgatás, e-kormányzat, e-önkormányzat stratégiák megfogalmazásához és megvalósításához.