A közigazgatási jogász és az építésügyi igazgatás esete

A közigazgatás szakmai fóruma

Cikkek / Jogalkotás-Jogalkalmazás

A közigazgatási jogász és az építésügyi igazgatás esete

XIV. évfolyam, 3. lapszám
Szerző(k):
Kiss Árpád dr.
hatósági irodavezető
Gödöllő
Gödöllő Város Polgármesteri Hivatala

A jogász szakképzettségű személy alkalmazását indokolja, hogy az építésügy és egyéb más területen is a hatáskör átruházása esetében a döntésre felhatalmazott személy a jegyző nevében és megbízásából hoz, hozhat döntést.

Magyarország Kormánya sajnos nem egyedi esetként alig több mint három hónappal a megalkotását (2012. március 17.) követően már módosította a közszolgálati tisztviselők képesítési előírásairól szóló 29/2012. (III. 17.) számú rendeletét, a 105/2012. (V. 30.) számú Korm. rendeletben. Az új szabályozás értelmében [105/2012. (V. 30.) számú Korm. rendelet 26–27. §] három hónap elteltét követően a jogalkotó arra a következtetésre jutott, hogy az építésügyi igazgatási feladatok ellátására a jogász szakképzettségű személy döntés előkészítő és döntéshozó munkakör kivételével alkalmazható és a jelenleg jogász végzettséggel alkalmazott személyek 2012. szeptember 1-jét követően a feladatot nem láthatják el. Az új szabályozás sajnos ismét bizonyította, hogy sok elkapkodott és átgondolatlan döntés lát napvilágot, amelyekkel a kormányzat jelentős mértékben megnehezíti a feladat gördülékeny és folyamatos ellátását. Az új szabályozás számos igen fontos kérdést vetett fel.

  1. Mennyire átgondolt a jogalkotás ma Hazánkban, amikor egyes feladatok ellátásának szakmai követelményei három havonta változnak?
  2. Miért lett alig több mint három hónap után a jogász végzettségű személy alkalmatlan az építésügyi feladat ellátására, ha a jogszabály alkotó még 2012 márciusában alkalmasnak ítélte meg?
  3. Hogyan egyeztethető össze az a tény, hogy az építésügyi igazgatás hatáskör gyakorlója (jegyző) részére a törvény kifejezetten olyan végzettséget támaszt követelményként – jelesül a jogász szakképzettséget –, amelyre a közszolgálati tisztviselők képesítési előírásairól szóló 29/2012. (III. 17.) számú Korm. rendelet 1. melléklet I. pont 4. alpontja megállapítja, hogy építésügyi igazgatási területen döntéshozásra alkalmatlan?
  4. Miért ítéli alkalmasnak a szakképzettség szempontjából a jogszabály alkotó az egyik jogász végzettségű személyt a feladat ellátására és miért alkalmatlan vagy nem megfelelő a másik jogász végzettségű személy a feladat ellátására?
  5. Milyen építésügyi feladat ellátására tartja a jogszabályalkotó alkalmazhatónak a jogász végzettségű személyt, ha sem döntés-előkészítő sem döntéshozó nem lehet?

6.Miért és milyen alapon játszik a jogszabály alkotó emberi sorsokkal, amikor 2012. március 17-én még alkalmasnak ítélte a feladat ellátására a jogász végzettségű személyt, majd 2012. május 30-án megalkotott jogszabály alapján már nem tartja alkalmasnak oly mértékben, hogy 2012. szeptember 1-jén a feladat ellátás alól mentesíteni kell a személyt?

Az itt meghatározott kérdéseken túl egyéb, fontos általános kérdések is feltehetők lennének. Jelen értekezésem keretében azonban csupán arra vállalkozom, hogy a felvetett kérdéseket megválaszoljam. Nem vállalkozom a helyzet teljes körű megoldására, de szükségesnek érzem, hogy felhívjam a figyelmet, hogy a kormányzat ezzel az elkapkodott és meggondolatlan döntésével milyen a feladat ellátás tekintetben eddig nem létező ellentmondásokat teremtett meg.

A fenti hat pontban megfogalmazott kérdések alapján megvilágítanám, hogy jelen okfejtésem indokául szolgáló módosító jogszabály [105/2012. (V. 30.) számú Korm. rendelet] rendelkezése, miért nem megfelelő és mennyiben nem veszi figyelembe a jogállamiság és jogbiztonság alapkövetelményeit.

A jogszabály alkotó magyar kormány egyes építésügyi és területrendezési tárgyú kormányrendeletek módosításáról szóló 105/2012. (V. 30.) Korm. rendelet 26–27. §-ban fogadta el a közszolgálati tisztviselők képesítési előírásairól szóló 29/2012. (III. 17.) számú rendelet módosítását 2012. június 1-jei hatállyal [105/2012. (V. 30.) számú Korm. rendelet 28. § (1) bekezdés]. A 26–27. § rendelkezése alapján valamennyi jogász végzettségű személy építésügyi feladatellátásra irányuló megbízatását meg kell szüntetni 2012. szeptember 1. napjával.

A jogszabályalkotó nem vette figyelembe – vagy korábban nem megfelelő mértékben gondolta át – a 105/2012. (V. 30.) Korm. rendelet megalkotásakor, hogy 2012. március 17-én fogadta el azt a jogszabályt, amely a gyakorlatnak megfelelően lehetővé tette jogász szakképzettségű személy alkalmazását az építésügyi feladatellátás során.

Helyes döntés volt, hiszen a folyamatosan változó jogszabályi környezetben és a folyamatos jogi alapú támadásoknak kitett építésügyi igazgatási területen szükséges olyan szakképzettségű személy alkalmazása, aki eljárás jogi és anyagi jogi tekintetben is olyan döntést hoz, illetve készít elő és olyan eljárási rendet alakít ki és követ, amely valamennyi alkalmazandó jogszabály követelményrendszerének megfelel. Mindezek figyelembevételével üdvözlendő volt a közszolgálati tisztviselők képesítési előírásairól szóló 29/2012. (III. 17.) számú rendelet 1. melléklet I. pont 4. alpontjának azon rendelkezése, amely lehetővé tette, hogy a jegyzővel azonos szakképzettségű személy is alkalmazható legyen az építésügyi és az építésfelügyeleti hatóságok kijelöléséről és működési feltételeiről szóló 343/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 5. § (1) bekezdésben és a 6. §-ban meghatározott építésügyi vizsga megléte esetében. A 29/2012. (III. 17.) számú rendelet megteremtette szakképzettségi szempontból az egységet a feladat hatáskörének gyakorolója és a feladatot ellátó személyek tekintetében.

Mindezek figyelembevételével váratlan és nehezen érthető, hogy a jogszabályalkotó, miért döntött úgy, hogy a kialakított egységet megbontja és ellentmondásossá teszi a szabályozást. Az ellentmondás abban lelhető fel, hogy a jegyző, mint jogász végzettségű építésügyi igazgatási tekintetben döntéshozási hatáskörrel rendelkező személy és az építésügyi igazgatási területen alkalmazott azonos végzettségű jogász személyét – bár végzettségük, szakképzettségük teljes mértékben azonos, mégis alaptalanul – megkülönbözteti. A megkülönböztetés különösen érdekes, hiszen a közszolgálati tisztségviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 247. §-a a jegyző tekintetében megállapítja, hogy többek között jogász szakképzettséggel látható el a feladat; a 343/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 1. § megállapítja, hogy az építésügyi igazgatás területén a hatáskör gyakorlója a települési jegyző. Ezt erősíti meg a Járások kialakításáról és az ezzel összefüggő törvények módosításáról szóló napokban elfogadott törvény, amely szintén a jegyző – „külön jogszabályban meghatározott jegyző” – hatáskörébe utalja a feladat ellátást. A Jegyző azonban vele azonos szakképzettségű személyt 2012. június 1-jét követően, a 29/2012. (III. 17.) számú rendelet alapján az építésügyi igazgatás területén döntéshozó és döntés-előkészítő feladattal nem bízhat meg, mert a 29/2012. (III. 17.) számú Korm. rendelet értelmében döntéshozó és döntés-előkészítő feladat ellátására nem alkalmas az a személy, aki jogász szakképzettséggel rendelkezik. Megállapítható tehát, hogy a 29/2012. (III. 17.) számú rendelet hatálya ugyan nem terjed ki a jegyző személyére, azonban rendelkezése értelmében a jegyzővel azonos szakképzettséggel rendelkező személy nem alkalmas azon feladata ellátására, amelyre a jegyző. Ez a rendelkezés érthetetlen és aggályos is, hiszen ugyanolyan szakképzettségű személyek között nem indokolt módon különbséget tesz és a feladat ellátásának átruházása tekintetében jelentős mértékben és indokolatlanul korlátozza a jegyző mozgásterét.

A jogi anomáliát tovább súlyosbítja a jogalkotó az által, hogy a 29/2012. (III. 17.) számú Korm. rendelet hatálybalépését követő 3 hónap elteltével módosítja a szakképzettség feltételrendszerét, illetve csupán 3 hónapot biztosít, hogy egy 3 hónappal ezelőtt általa kialakíthatóvá tett munkaviszony-rendszert a munkáltatói jogokat gyakorló jegyzők átalakítsanak. Ezzel a jogszabály-módosítással a kormány jelentős mértékben korlátozza a jegyzők, mint az építésügyi hatáskört gyakorló és feladatot ellátó személyek szabad alkalmazott választási jogosultságát. Lehetetlenné teszi, hogy a jegyző vele azonos szakképzettségű személyre ruházza az építésügyi igazgatási feladat tekintetében a döntéshozást vagy döntés előkészítést.

A fenti szemponton túl jelen rendelkezés azért is aggályos, mert az építésügyi igazgatási területről pont azon szakképzettséggel rendelkező személyeket távolítja el vagy jelentékteleníti el, akik biztosítják ennek a jogilag folyamatosan változó és jogilag kényes területnek a jogszabá-lyoknak való megfelelését.

A döntés annyiban helyeselhető, hogy a jogász szakképzettségű személyeket a döntés előkészítő feladat tekintetben lehetőség szerint ne alkalmazzák – ezen feladat tekintetében a műszaki szakmai képzettséget kell elvárni –, azonban döntéshozóként szükséges az alkalmazásuk, mert a jelen jogszabályi környezetben az építésügy területén meghozott döntés legalább olyan mértékben műszaki mint jogi szakkérdés. Természetesen az alkalmazott jogászok esetében elvárható, hogy a 343/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 6. § meghatározott építésügyi vizsgát az előírt szabályok szerint teljesítsék és ezt követően kerüljenek alkalmazásra építésügyi igazgatási területen. Azonban átgondolandó lenne, hogy a jogász esetében milyen szakmai gyakorlatot várjunk el.

A jogász szakképzettségű személy alkalmazását indokolja, hogy az építésügy és egyéb más területen is a hatáskör átruházása esetében a döntésre felhatalmazott személy a jegyző nevében és megbízásából hoz, hozhat döntést. Ennek értelmében különösen érthetetlen, hogy egy jogász szakképzettséggel rendelkező jegyző nevében és megbízásából, miért nem dönthet az azonos végzettséggel rendelkező személy és miért kell feltétlenül műszaki szakképzettséggel rendelkezni annak a személynek, aki építésügyi igazgatási területen döntést hoz.

Összefoglalva megállapítható, hogy meglehetősen sajátos az a jogszabályalkotó által tett intézkedés, hogy egy adott feladat – jelesül építésügyi igazgatási döntéshozó – ellátása esetében a jogász végzettség egyik jogszabály (a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 247. § és az építésügyi és az építésfelügyeleti hatóságok kijelöléséről és működési feltételeiről szóló 343/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 1. §) által szabályozott esetben megfelel a feladat ellátásához, míg más esetben (a közszolgálati tisztviselők képesítési előírásairól szóló 29/2012. (III. 17.) számú rendelet 1. melléklet I. pont 4. alpontja) nem megfelelőnek ítéli. A rendelkezéssel a jogszabály alkotó olyan szakképesítési korlátot vezettet be, amely a jelenlegi gyakorlatnak ellentmond, mert az építésügy területén a műszaki kérdések eldöntése mellett legalább olyan, ha nem jelentősebb az eljárás során keletkező jogi kérdések eldöntése, hiszen a jogi környezetnek megfelelő eljárási rend betartása és a döntés megalkotása minden esetben jogi kérdés. A jogász szakképzettségű személyek döntéshozói státuszban való alkalmazását teszi többek között szükségessé, hogy az építésügyi döntések esetében a támadások, illetve jogorvoslati kérelmek 90%-a nem műszaki, hanem jogi irányultságú.

A leírtak figyelembevételével szükséges a 29/2012. (III. 17.) számú rendelet 1. melléklet I. pont 4. alpont olyan értelmű módosítása, amely által az építésügyi igazgatás területén az építésügyi vizsga megléte esetében, döntéshozó feladat tekintetében lehetővé teszi, hogy jogász szakképzettségű személyt alkalmazzanak a hatáskörrel felruházott települési jegyzők, akik részben maguk is jogászok és igényt tartanak arra, hogy velük azonos szakképzettséggel rendelkező személyek legyenek döntés-előkészítők, részben pedig egyes esetekben hozzanak hatáskörátruházás során nevükben és megbízásukból döntéseket.

Kategória

Könyvajánló

Facebook Pagelike Widget

 

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@orac.hu

Weboldal: orac.hu

Szakmai partnerek

Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ) – www.josz.eu

Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége – www.kozszov.org.hu