Versenyeztetés a nemzeti vagyon részét képező, önkormányzati tulajdonban álló vagyon hasznosítása során

2026-ban a lapban kiemelt témaként került meghirdetésre a nemzeti vagyonnal való gazdálkodás. Ezen kiemelt témakör keretében a cikk a nemzeti vagyon hasznosítása során felmerülő versenyeztetési kötelezettséget, annak lefolytatását és a kivételi köröket járja körbe. A versenyeztetésre vonatkozó szabályok betartása kulcsfontosságú, a törvénybe ütköző szerződés vagy rendelkezés ugyanis semmisséget^[1] von maga után.

I. Mit értünk nemzeti vagyon hasznosítása alatt?

Az állam és a helyi önkormányzatok tulajdonában álló vagyon (a továbbiakban: nemzeti vagyon) hasznosításának fogalmát a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény (a továbbiakban: Nvtv.) 3. § (1) bekezdés 4. pontja határozza meg:

„Hasznosítás: a tulajdonosi joggyakorló vagy a nemzeti vagyon használója által a nemzeti vagyon birtoklásának, használatának, hasznok szedése jogának bármely – a tulajdonjog átruházását nem eredményező – jogcímen történő átengedése,ide nem értve a vagyonkezelésbe adást, valamint a haszonélvezeti jog alapítását.”

A hasznosítás fogalommeghatározásának értelmezése során kérdésként merülhet fel, hogy az ott meghatározott tevékenységek – azaz a birtoklás, használat, hasznok szedése jogának bármely jogcímen történő átengedése – külön-külön is, vagy csupán együttesen tartoznak az Nvtv. szerinti hasznosítás körébe. Az Nvtv. módosításának indokolása erre a kérdésre nem tér ki. A fenti jogszabályhely nyelvtani értelmezése – az és/vagy szó hiányára, valamint a felsorolás elemei közötti vesszőhasználatra tekintettel – azt erősíti meg, hogy a felsorolt tevékenységek bármelyike önmagában is hasznosításnak minősül az Nvtv. alkalmazása szempontjából.

Az Nvtv. 3. § (1) bekezdés 11. pontja meghatározza a nemzeti vagyon használóját, mely a fentiekhez hasonlóan – és/vagy szó nélkül – fogalmaz:

„Nemzeti vagyon használója: azon természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, aki vagy amely állami vagyon tekintetében törvény vagy szerződés alapján, a helyi önkormányzat vagyona tekintetében törvény, a helyi önkormányzat rendelete vagy szerződés alapján bármely jogcímen nemzeti vagyont birtokol, használ, szedi annak hasznait, kivéve a tulajdonosi joggyakorló.”

Megvizsgálva az Nvtv. által használt más, a hasznosításhoz közel álló működtetés fogalmat, az alábbiakat látjuk:

„Működtetés:^[2] a nemzeti vagyon birtoklásából, használatából, hasznai szedéséből, a nemzeti vagyon fenntartásából és üzemeltetéséből álló tevékenységek együttese, amely – jogszabály vagy szerződés alapján – a nemzeti vagyon felújítására, fejlesztésére, a birtoklásának, használatának, hasznai szedése jogának továbbengedésére is kiterjedhet.”

E fogalom együttes szóhasználatának alkalmazásából és a megfogalmazásból ebben az esetben az látszik, hogy a jogalkotó egyértelműen kifejezte azt a szándékát, hogy a működtetés részét képező tevékenységek együttesen minősülnek az Nvtv. fogalomhasználata szerinti működtetésnek.

Az Nvtv. maga – preambuluma alapján – többek között a nemzeti vagyonnak a közérdek és a közösségi szükségletek céljára történő hasznosítása céljából, a nemzeti vagyonnal való átlátható és felelős gazdálkodás követelményeinek hosszú távú meghatározása érdekében került megalkotásra. A preambulum alapján is az Nvtv. 3. § (1) bekezdés 4. pontjában meghatározott tevékenységek bármelyikének hasznosítás fogalma alá tartozása tűnik az elfogadható értelmezésnek.

Nem tartozik bele ezzel szemben a hasznosítás fogalmába a vagyonkezelésbe adás, valamint a haszonélvezeti jog alapítása. Az Nvtv. 11. § (3) bekezdése alapján ehhez kapcsolódóan azt is kimondja, hogy „a vagyonkezelési szerződés, valamint a haszonélvezeti jogot alapító szerződés versenyeztetés nélkül köthető”.

A joggyakorlatban vitatott kérdésként merült fel, hogy a földhasználati jog beletartozik-e a hasznosítás fogalmába, és abból kifolyólag a földhasználati jog létesítése során be kell-e tartani az Nvtv. 11. §-ának rendelkezéseit. Ezzel összefüggésben a Székesfehérvári Törvényszék P.20304/2021/10. számú határozatában^[3] utalt rá, hogy „a földhasználati jog alapítása ugyan fogalmilag beleilleszthető az Nvtv. 3. § 4. pontjában meghatározott hasznosítás körébe, azonban az osztott tulajdon létesítésére az Nvtv. külön, speciális rendelkezéseket tartalmaz az Nvtv. 3. § (1) bekezdés 14. pontjában és az Nvtv. 13. § (13) bekezdésében. Az Nvtv. 13. § (13) bekezdése az Nvtv. 5. címben foglalt nemzeti vagyon kezelésére, hasznosítására vonatkozó szabályokra nem utal vissza, az Nvtv. 11. § alkalmazását a földhasználati jog létesítése tekintetében nem írja elő, ezért alaptalan a felperes azon hivatkozása, hogy a nemzeti vagyon körébe tartozó önkormányzati ingatlanon legfeljebb 15 éves határozott időre alapítható földhasználati jog, amely időszak egy alkalommal legfeljebb 5 évvel hosszabbítható meg. Ilyen korlátozást a földhasználati jog tekintetében sem az Nvtv., sem a Ptk. nem tartalmaz, kötelező jelleggel nem ír elő.”

II. Versenyeztetési kötelezettség az önkormányzati vagyon hasznosítása során

Az Nvt. 11. § (16) bekezdése az értékesítés mellett az önkormányzati vagyon hasznosítása körében is versenyeztetési kötelezettséget határoz meg:

„Helyi önkormányzat tulajdonában álló nemzeti vagyon tekintetében törvényben vagy a helyi önkormányzat rendeletében meghatározott értékhatár feletti nemzeti vagyont hasznosítani – ha törvény kivételt nem tesz – csak versenyeztetés útján, az összességében legelőnyösebb ajánlatot tevő részére, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékarányosságával lehet.”

A fenti rendelkezés kapcsán vizsgáljunk meg közelebbről a versenyeztetés formáját, valamint az összességében legelőnyösebb ajánlatot tevő kifejezést és a szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékarányosságát.

1. A versenyeztetés formája

A korábbi jogi szabályozás^[4] törvényi szinten fogalmazott meg alapvető rendelkezést a versenyeztetési eljárás formája tekintetében: a versenyeztetés nyilvános, indokolt esetben zárt körű lehetett. Ilyen rendelkezést az Nvtv. jelenleg hatályos szövege nem tartalmaz, amely arra vezethető vissza, hogy Magyarország Alaptörvénye (a továbbiakban: Alaptörvény) 32. cikk (2) bekezdése alapján az önkormányzatok ezt a kérdést eredeti jogalkotói hatáskörükben rendeletalkotással rendezhetik, figyelemmel az Alaptörvényben és az Nvtv.-ben meghatározott alapelvekre. Az önkormányzati vagyon tekintetében a versenyeztetés formájára vonatkozó rendeleti jogalkotás számos példája található Magyarországon.^[5] Megállapítható tehát, hogy a versenyeztetés formájának meghatározása során mindig egyedileg, az adott önkormányzati rendelet előírásait figyelembe véve kell eljárnia a döntéshozónak.

2. Az összességében legelőnyösebb ajánlatot tevő, valamint a szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékarányossága

Az Nvtv. nem ad önálló definíciót arra, hogy ki minősül az összességében legelőnyösebb ajánlatot tevőnek, mint ahogy értéket sem kapcsol az értékarányossághoz. Ennek vizsgálata során álláspontom szerint az ajánlat előnyössége nem önmagában, hanem az értékarányosság követelményével együtt értékelendő. A normaszöveg az „ellenszolgáltatás” értékarányosságát követeli meg, szövegéből ugyanakkor az már nem állapítható meg, hogy az ár kizárólagos, kötelezően elsődleges vagy meghatározott súlyú értékelési szempont lenne.

Az Alaptörvény 38. cikk (3) bekezdése a nemzeti vagyon értékesítése körében emeli ki az értékarányosság követelményét:

„Nemzeti vagyont csak törvényben meghatározott célból lehet átruházni, törvényben meghatározott kivételekkel az értékarányosság követelményének figyelembevétele mellett.”

Szintén a nemzeti vagyon értékesítése körében fogalmaz meg a BH 2019.4.114. számú jogeset az értékarányosság szempontjából fontos megállapításokat, melyek az értékesítés és a hasznosítás Nvtv.-ben meghatározott versenyeztetésére vonatkozó főszabály azonossága miatt a hasznosítás során követelményként felmerülő értékarányosságra is iránymutatást adhatnak.

A Kúria megállapította,^[6] hogy „az Nvtv. az Alaptörvény 38. cikkének végrehajtására új fogalomként – egyben szigorúbb elvárásként – vezette be a szolgáltatás, ellenszolgáltatás értékarányosságát […]. A jogalkotó […] két irányban is szigorított a szerződések egyenértékűségének követelményén: egyfelől előírta az értékarányosság teljesülését, másfelől a törvényben meghatározott követelmény megsértése esetére az érvénytelenség fajtái közül a törvény erejénél fogva beálló semmisség jogkövetkezményét fűzte.” A Kúria szerint az Nvtv. szerinti értékarányosság követelménye szigorúbb elvárást jelent a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) szerinti feltűnő értékaránytalansághoz képest. „A Kúria álláspontja szerint – a forgalmi értékmeghatározással járó, elfogadható hibahatár ténye, valamint az adott ingatlan egyedi jellege figyelembevételével – 10–15%-os értékkülönbözet mellett nem állapítható meg az értékarányosság követelményének sérelme.” A Kúria állást foglalt emellett az értékkülönbözet meghatározásához figyelembe vehető tényezőkről is:^[7] „A szerződéses szolgáltatás, ellenszolgáltatás értékének összemérése során az Nvtv. alkalmazásakor is irányadónak kell tekinteni a Ptk. szabályai alkalmazásával e tárgykörben már kidolgozott szempontrendszert, a PK 267. számú állásfoglalás iránymutatását […] ugyanis kizárólag egységes szemlélet – alapvetően azonos módszer alkalmazása – fogadható el a szolgáltatás, ellenszolgáltatás értékkülönbségében nevesített érvénytelenségi okok vizsgálatára, amelyek szabályozása között eltérés csak az értékaránytalanság mértékében és az érvénytelenség fajtájában van. Az értékkülönbség mértékének feltárásához a bíróságnak az eset összes releváns körülményét mérlegelnie kell, idetartoznak a szerződéskötés körülményei, a szerződés egész tartalma, a forgalmi (érték-) viszonyok, a kereslet, kínálat alakulása, az ügylet jellegéből fakadó sajátosságok, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás meghatározásának módja, a szerződő felek külön igényei, az értékesítés feltételei. Lehetőség szerint számszerűsíteni kell a felek szerződésében kikötött további lényeges kérdéseket, feltételeket, nem elegendő a főszolgáltatás piaci értéke és annak pénzbeli ellenértéke összehasonlítása.”

Kiemeli továbbá a Kúria, hogy az értékarányosság követelményének teljesülését a szerződéskötés idejére vetítve kell vizsgálni.^[8]

Összegzésképpen elmondható, hogy az Nvtv. alapján összességében legelőnyösebb ajánlat olyan ajánlat, amelyet versenyeztetésben választanak ki, és amely megfelel a szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékarányosságának.

III. A versenyeztetési kötelezettség alóli kivételek

Az Nvtv. 11. § (16) bekezdése alapján kimondható, hogy a versenyeztetés mellőzésének két esetköre különböztethető meg: nem kell versenyeztetni törvényben meghatározott vagy a helyi önkormányzat rendeletében meghatározott értékhatár alatt, valamint az értékhatártól független törvényi kivételek fennállása esetén.

1. Törvényben vagy helyi önkormányzat rendeletében meghatározott versenyeztetési értékhatár

Magyarország 2026. évi központi költségvetéséről szóló 2025. évi LXIX. törvény (a továbbiakban: Kvtv.) 5. § (2) bekezdés a) pontja alapján hasznosítás esetén a versenyeztetési értékhatár a 2026. évben a hasznosítással érintett rész tekintetében 25 millió forint egyedi bruttó forgalmi érték.

Az önkormányzatok saját rendeletükben is határozhatnak meg értékhatárt a hasznosítás versenyeztetésére vonatkozóan. A rendeletalkotás korlátja a Kvtv. 78. § (3) bekezdésének a) pontjában rögzített felhatalmazó rendelkezés, mely alapján az önkormányzatok a Kvtv.-ben meghatározott értéktől kisebb értéket állapíthatnak meg rendeletükben.

Az érték megállapítása tekintetében sem az Nvtv., sem a Kvtv. nem határoz meg további szempontot. Általánosságban elmondható, hogy az önkormányzatok rendeletükben határozzák meg az önkormányzati vagyon értéke megállapításának módját. Itt ismételten felhívom a figyelmet a Kúria joggyakorlatára,^[9] mely az értékarányosság követelményének teljesülését a szerződéskötés idejére vetítve vizsgálta.

2. Értékhatártól független törvényi kivételek

A versenyeztetés mellőzésének lehetőségét az Nvtv. 11. § (16) bekezdése alapján törvény biztosíthatja. Az önkormányzati vagyon tekintetében mind az Nvtv., mind a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) határoz meg kivételeket.

Az Nvtv. 11. § (17) bekezdés a) pontja alapján mellőzhető a versenyeztetés, ha a hasznosítás államháztartási körbe tartozó szervezet javára történik. Az államháztartás rendszerébe tartozó szervezeteket az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (a továbbiakban: Áht.) 3. §-a határozza meg, az ő javukra áll fenn a versenyeztetés alóli mentesség.

Az Nvtv. 11. § (17) bekezdés b) pontja alapján mellőzhető a versenyeztetés, ha a hasznosítás jogszabályban előírt állami vagy önkormányzati feladatot ellátó gazdálkodó szervezet, továbbá jogszabályban előírt állami vagy önkormányzati feladatot ellátó egyházi jogi személy javára történik. Ez a kivétel tulajdonképpen a közfeladatot ellátó gazdálkodó szervezetek és egyházi jogi személye javára biztosítja a versenyeztetés alóli mentesülést, hiszen az Áht. alapján közfeladat a jogszabályban meghatározott állami vagy önkormányzati feladat.^[10] A Kúria Kfv.37413/2021/6. számú precedensképes határozatában^[11] elvi éllel állapította meg az államháztartáson kívüli gazdálkodó szervezet közfeladat ellátásában való közreműködésének feltételét: „Ahhoz, hogy egy gazdálkodó szervezet jogszabályban előírt önkormányzati feladatot ellátó gazdálkodó szervezetnek legyen tekinthető, és ilyenként esetében mellőzhető legyen a versenyeztetés, nem elegendő a közfeladat ellátásában való közreműködés elvi lehetősége, hanem az is szükséges, hogy az önkormányzati közfeladat ellátásában jogszabályban meghatározott rendben működjön közre. […] Ha az önkormányzat úgy dönt, hogy a perbeli ingatlan hasznosítására az Mötv. 13. §-ában meghatározott közfeladat ellátása céljából, ilyen közfeladatot ellátó gazdálkodó szervezettel köt megállapodást, akkor annak a megállapodásnak – ha jogszabály további követelményt nem határoz meg – a közfeladat ellátásának módját, finanszírozását, a helyi közszolgáltatáshoz való hozzáférés szabályait is tartalmaznia kell.” A Kúria precedensképes határozata alapján tehát a kivétel alkalmazhatóságához a feladat ellátásának részletes szabályairól az önkormányzatnak és a feladat ellátásában közreműködőnek meg kell állapodnia.

Az Nvtv. 11. § (1) bekezdés c) pont cb) alpontja alapján mellőzhető a versenyeztetés, ha a hasznosítás az államháztartási körbe tartozó szervezet vagyonkezelésében lévő, a helyi önkormányzat tulajdonában álló lakások tekintetében a vagyonkezelő szervezettel foglalkoztatásra irányuló jogviszonyban álló személyek javára történik. Ezen kivétel tehát az Áht. 3. §-a szerinti államháztartási körbe tartozó szervezet vagyonkezelésében lévő önkormányzati lakások esetében alkalmazható és ebben a vagyoni körben versenyeztetés alóli mentességre ezen vagyonkezelő szervezettel fennálló foglalkoztatási jogviszony ad alapot.

A Mötv. 108/B. § b) pontja alapján mellőzhető a versenyeztetés, ha az önkormányzati vagyon használatát biztosító, határozott időre kötendő szerződés tartama a kilencven napot nem haladja meg. Ez a rendelkezés az állami vagyon kapcsán már korábban fennálló kivétel mintájára került beépítésre a Mötv.-be. A kivételt beiktató törvény^[12] indokolása kiemeli, hogy az Nvtv. hasznosítási fogalmának széleskörűségére tekintettel és a rövid időtartamra szóló hasznosítás rugalmassága érdekében javasolt bizonyos, az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény szerinti kivételi lehetőségek biztosítása az önkormányzati vagyon hasznosítása során is. Fentiek alapján is levonható az a következtetés, hogy törvénybe ütköző jogszabályértelmezést feltételez a legfeljebb kilencven napos időtartamú hasznosítási szerződés azonos szerződő felek közötti többszöri megkötése.

IV. Az önkormányzati vagyon hasznosításának további korlátai

1. Átláthatóság

Mind az Alaptörvény, mind az Nvtv. kiemeli,^[13] hogy a nemzeti vagyon hasznosítására vonatkozó szerződés – a természetes személyen túl – csak átlátható szervezettel köthető.

Az átlátható szervezet fogalmát az Nvtv. 3. § (1) bekezdés 1. pontja határozza meg. Tartalmának részletes elemzésétől eltekintve, a hasznosítás kapcsán kiemelendő, hogy a belföldi vagy külföldi jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezet, továbbá a civil szervezet és a vízitársulat az átláthatósági feltételeknek való megfelelésről cégszerűen aláírt módon köteles nyilatkozni. A valótlan tartalmú nyilatkozat alapján kötött szerződéshez az Nvtv. semmisség jogkövetkezményét fűzi.^[14]

Az Nvtv. továbbá egyértelművé teszi, hogy a hasznosítás teljes láncolatában kizárólag természetes személyek vagy átlátható szervezetek vehetnek részt.^[15] Az Nvtv. az átláthatósági szabályok megszegése esetére a teljes láncolatban azonnali hatályú, kártalanítás nélküli felmondási okot biztosít, melyet a hasznosítási szerződések teljes láncolatában kötelező rögzíteni.^[16]

2. Időtartam

Az Nvtv. a hasznosítás időtartamát is korlátozza. A hasznosításra irányuló szerződés főszabályként határozatlan vagy legfeljebb 15 éves határozott időre köthető.^[17] Ettől eltérően a szerződés 25 éves határozott időre is köthető akkor, ha a hasznosításra jogosult vállalja az érintett nemzeti vagyon gyarapítását szolgáló beruházás megvalósítását, és a nemzeti vagyont érintő beruházás megtérülési ideje ezt kifejezetten indokolja.^[18]

A 15, illetve 25 éves határozott időtartam egy alkalommal legfeljebb 5 évvel meghosszabbítható abban az esetben, ha a hasznosításra jogosult valamennyi kötelezettségét szerződésszerűen, késedelem nélkül teljesítette.^[19]

A hasznosítás határozott időtartama tekintetében nincsen korlátozás az állammal, költségvetési szervvel, önkormányzattal vagy önkormányzati társulással kötött szerződésre.

3. Hasznosítási szerződés egyéb kötelező rendelkezései

Az Nvtv. 11. § (11) bekezdése további, a hasznosítási szerződésben is rögzítendő, beszámolási, nyilvántartási, adatszolgáltatási kötelezettségek teljesítésére, a nemzeti vagyon megfelelő használatára vonatkozó kötelezettségvállalásokat rögzít.

Emellett a szerződésben szintén szükséges kikötni az átláthatóságnak való megfelelést, az átláthatóság biztosítását a teljes láncolatban, valamint az ehhez kapcsolódó azonnali hatályú, kártalanítás nélküli felmondási jogot.^[20]

4. A lefolytatott versenyeztetési eljárás szabályainak tiszteletben tartása

A hasznosítási szerződés módosítására az Nvtv. 6. § (8) bekezdése fogalmaz meg korlátot, melyre figyelemmel kell lenni: „Az olyan – pályázat vagy bérleti licit alapján megkötött – szerződés, amelynek nemzeti vagyon a tárgya, pályázat esetén a pályázati kiírástól és a nyertes pályázattól, bérleti licit esetén a hirdetménytől eltérő tartalommal nem módosítható, kivéve a szerződés időtartama jogszabályban meghatározott meghosszabbításának esetét.”^[21]

5. Az Nvtv. hatálybalépését megelőzően megkötött szerződések módosításának megítélése

Az Nvtv. 17. § (1) bekezdésének fontos rendelkezése, hogy az Nvtv. hatálybalépése előtt létrejött szerződések időtartamának az Nvtv. hatálybalépését követően történő meghosszabbítása főszabályként^[22] új jogviszony létesítésének minősül, elkerülve ezzel azt, hogy egy korábbi szerződés hatálya folyamatos hosszabbításokkal fenntartható legyen.

V. Mit vizsgáljunk tehát az önkormányzati vagyon hasznosítása előtt?

Összegzésként, az önkormányzati vagyon hasznosítása esetén az érintett döntéshozónak az alábbi ellenőrző lista mentén szükséges eljárnia:

1. Mekkora a hasznosítással érintett rész bruttó egyedi forgalmi értéke, az meghaladja-e a Kvtv. szerinti értékhatárt?
2. Van olyan önkormányzati rendelet, amely a Kvtv.-ben meghatározott értékhatárnál kisebb értéket állapít meg? Amennyiben igen, a hasznosítással érintett nemzeti vagyon értéke meghaladja-e a rendeletben meghatározott értékhatárt?
3. Amennyiben a hasznosítással érintett nemzeti vagyon értékhatár feletti (azaz az 1. és a 2. kérdésre is igen a válasz), áll-e fenn valamilyen versenyeztetési kötelezettség alóli, értékhatártól független kivétel?

Ha nem áll fenn semmilyen értékhatártól független kivétel (azaz a 3. kérdésre nem a válasz), akkor az érintett nemzeti vagyon hasznosítását megelőzően versenyeztetési eljárást kell lefolytatni. Versenyeztetési eljárás lefolytatásának kötelezettsége esetén adott esetben az önkormányzati rendelet alapján dönteni szükséges a versenyeztetési eljárás formájáról és figyelemmel kell lenni a IV. pontban részletezett korlátokra.

Ha versenyeztetési eljárás lefolytatása bármely, III. pontban részletezett kivétel alapján nem szükséges, a nemzeti vagyon hasznosítása során akkor is figyelemmel kell lenni a IV. pontban részletezett korlátokra. Ebben az esetben is dönthet azonban úgy a döntéshozó, hogy mellőzés helyett versenyeztetési eljárást folytat le.

A fentiek szerinti vizsgálattal jó úton haladunk afelé, hogy a nemzeti vagyonnal való felelős gazdálkodásnak megfelelő, semmisséget^[23] nem eredményező jogügylet megkötésére kerülhessen sor.

^[1] Nvtv. 15. §.

^[2] Nvtv. 3. § (1) bek. 10. pont.

^[3] Székesfehérvári Törvényszék P.20304/2021/10. [71].

^[4] Lásd pl. az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 2011.12.22. napján hatályos 108. § (1) bekezdés.

^[5] Lásd pl. Budapest Főváros Önkormányzata vagyonáról, a vagyonelemek feletti tulajdonosi jogok gyakorlásáról szóló Budapest Főváros Önkormányzata Közgyűlésének 22/2012. (III. 14.) önkormányzati rendelete 19. § (2) bek.; Budapest Főváros IX. Kerület Ferencváros Önkormányzata vagyonáról, a vagyontárgyak feletti tulajdonosi jogok gyakorlásáról, és a vagyongazdálkodás szabályairól szóló Budapest Főváros IX. Kerület Ferencváros Önkormányzata Képviselő-testületének 21/2012. (VI. 12.) önkormányzati rendelete 20/A. §; az Önkormányzat vagyonának értékesítése, hasznosítása során alkalmazandó versenyeztetési szabályokról szóló Budapest Főváros XVI. kerületi Önkormányzat Képviselő-testületének 35/2004. (IX. 30.) önkormányzati rendelete 4. §; Győr Megyei Jogú Város Önkormányzatának vagyonáról és a vagyon feletti tulajdonosi jogok gyakorlásáról szóló 20/2014. (IX. 12.) önkormányzati rendelet 47. §.

^[6] BH 2019.4.114. számú jogeset [26], [27], [30].

^[7] BH 2019.4.114. számú jogeset [31], [32].

^[8] BH 2019.4.114. számú jogeset [25].

^[9] BH 2019.4.114. számú jogeset [25].

^[10] Áht. 3/A. § (1) bek.

^[11] Kfv.37413/2021/6 [47], [57].

^[12] Az egyes helyi önkormányzatokkal kapcsolatos törvényeknek a választásokkal összefüggő módosításáról szóló 2014. évi XXIII. törvény, részletes indokolás 15–16. §.

^[13] Alaptörvény 38. cikk (4) bekezdés, Nvtv. 11. § (10) bekezdés.

^[14] Nvtv. 3. § (2) bek.

^[15] Nvtv. 11. § (11) bek.

^[16] Nvtv. 11. § (12) bek.

^[17] Nvtv. 11. § (10) bek.

^[18] Nvtv. 11/B. §.

^[19] Nvtv. 11. § (10) bek., 11/B. §.

^[20] Nvtv. 11. § (11)–(12) bek.

^[21] Ilyen esetet határoz meg pl. Nvtv. 11. § (10) bekezdése és a 11/B. §.

^[22] Ez alól kivételt jelentenek az Nvtv. 6. § (8) bekezdésében, a 11. § (10) bekezdésében, valamint a 12. § (3) bekezdésében meghatározott esetek.

^[23] Nvtv. 15. §.