Izgalmas lehet a címben szereplő kérdés, főleg ha ezen lap hasábjain találkozunk vele és legfőképp, ha a jegyző szemszögéből nézzük. Mit lehet tenni, ha eljutottunk odáig, hogy az alapító okirat módosítása már csak rajtunk áll?

A jegyző és a társasházak kapcsolata

A társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Thtv.) 2014. február 1-jén hatályba lépett módosítása a jegyzőnek aktív szerepet szánt a társasházak életében, hiszen azt mondta ki, hogy a társasház szerveinek, a szervek működésének törvényességi felügyeletét a jegyző látja el. Ez a módosítás – a jogalkotó számára is felismerten – nem sikerült teljesen megfelelően, ezért alig két héttel később, 2014. február 14-től új szabályok léptek hatályba, de a lényegen ez nem változtatott: a jegyző maradt a törvényességi felügyelő. Számos publikáció foglalkozott azóta a témával, annak előnyeivel, hátrányaival, gyakorlati tapasztalataival. Talán ezeknek is köszönhetően 2015. július 1-jei hatálybalépéssel megjelent a jegyző társasházak feletti törvényességi felügyeletének eljárási szabályairól szóló 155/2015. (VI. 25.) Korm. rendelet. Immár – bár még maradtak kérdések bennünk – a jogszabályi háttér rendezett, a hatósági ellenőri szerepet felvéve az eljárások és ellenőrzések folytathatók. Azonban létezik egy másik jellegű jegyzői kapcsolat is a társasházakkal. Ez a kapcsolat az önkormányzati tulajdonon alapszik, hiszen gyakran előfordul, hogy a jegyző illetékességi területén működő helyi önkormányzat, képviselő-testület, azok szerve vagy érdekeltségi körébe tartozó gazdálkodó szervezet társasházi tulajdonostársként van jelen. Ilyenkor óhatatlan az a helyzet, amikor a jegyző ezek jogtanácsosaként lép fel, hiszen jogi kérdésben – munkakörénél fogva – állást kell foglalnia. A fenti kományrendelet – egyébként helyesen – rendezi ezt az esetet, amikor az 1. § (3) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy „A jegyző nem vehet részt abban az eljárásban, amelyben a) a jegyző illetékességi területén működő helyi önkormányzat, képviselő-testület, azok szerve vagy érdekeltségi körébe tartozó gazdálkodó szervezet társasházi tulajdonostársként, vagy b) a jegyző illetékességi területén működő helyi önkormányzatnak, illetve képviselő-testületnek szerve vagy érdekeltségi körébe tartozó gazdálkodó szervezete közös képviselőként vagy a társasház társasházkezelőjeként az eljárás érintettje”. Maga a kormányrendelet is foglalkozik tehát azzal a kettős helyzettel – még ha csak közvetetten is –, hogy a jegyző valamilyen más módon részt vesz a tulajdonos döntéshozatali folyamatában is (klasszikus példa erre, az általa vezetett hivatalon belüli jogi osztály jár el az önkormányzati tulajdonnal érintett társasházi perekben). Ezen kapcsolati pontok megvilágítása után nézzük, hogy mi a helyzet, ha az alapító okirat kérdésköre megjelenik, akár a törvényességi felügyeleti, akár a tulajdonosi szerepkörben.

Az alapító okirat

A cikk szempontjából a társasházi kérdések közül az alapító okirat lesz a hangsúlyos. Nézzük, hogy mit mond a törvény erről a jogintézményről. A Thtv. 5. § (2) bekezdése szerint a társasházat az ingatlan valamennyi tulajdonostársa vagy az ingatlan tulajdonosa mint egyszemélyi alapító, alapító okiratban kifejezett alapítási elhatározással létesíthet. Az alapító okiratot az ingatlan-nyilvántartási iratokhoz kell csatolni. Az alapító okiratban meg kell határozni: a) a külön tulajdonba kerülő lakásokat, nem lakás céljára szolgáló helyiségeket, b) a közös tulajdonban álló épületrészekből és a földrészletből az egyes tulajdonostársakat megillető – a külön tulajdonba kerülő lakáshoz tartozó – tulajdoni hányadot és ezek meghatározásának módját, c) a közös tulajdonba kerülő épületrészek felsorolását, d) az ingatlan-nyilvántartás szabályai által megkívánt egyéb adatot, jogot és tényt, e) a közösség közös nevét, amely egyéb megjelölés hiányában a társasház címe, a társasház megjelöléssel együtt. További rendelkezése a törvénynek, hogy több épületből álló társasház esetén az egy vagy több épületben levő lakások tulajdonosainak – tulajdoni hányad szerinti – többsége kérheti a bíróságtól önálló társasház alapítását, ha az nem sérti a megmaradó társasház tulajdonosainak méltányos érdekét. A törvény az alapító okirat módosítására is tartalmaz szabályokat. A Thtv. 10. § (1) bekezdése szerint az alapító okirat módosításához – ha a törvény másként nem rendelkezik – valamennyi tulajdonostárs hozzájárulása szükséges; a változást be kell jelenteni az ingatlanügyi hatóságnak. A módosításnak vannak ettől jogszerűen eltérő lehetőségei is. Így az alapító okirat felhatalmazást adhat arra, hogy a közös tulajdonnal kapcsolatos elidegenítés jogát a közösség gyakorolja, ha az ingatlanrész önálló ingatlanként kialakítható, vagy amellyel a meglevő külön tulajdon tárgya bővíthető. Ebben az esetben a közgyűlés az összes tulajdoni hányad legalább kétharmados többségével rendelkező tulajdonostársak igenlő szavazatával dönthet az elidegenítésről. A határozatban rendelkezni kell a külön tulajdonhoz tartozó közös tulajdoni hányadok megállapításáról. A közgyűlés határozata az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre alkalmas okirat. Ebben az esetben tehát arról van szó, hogy az alapító okirat már az elfogadásakor (vagy módosításakor, de mindenképpen előzetesen) lehetőséget biztosít a közös tulajdonnal kapcsolatos elidegenítésre, ami így legalább kétharmados többséggel külön tulajdonná válik. További különleges eset a Thtv. 10. § (3) bekezdése alapján, hogy a közösség a közös tulajdonnal kapcsolatos elidegenítés jogát abban az esetben is gyakorolhatja, ha az alapító okirat módosításával a tulajdonostársak összes tulajdoni hányad szerinti legalább négyötödös többsége egyetért. Ebben az esetben a határozatban fel kell hívni a kisebbségben maradt tulajdonostársakat a közös képviselő részére – a határozat meghozatalától számított 60 napon belül – történő írásbeli nyilatkozat megtételére arról, hogy élnek-e az e törvényben meghatározott keresetindítási jogukkal. Ez utóbbi esetben tehát nincs előzetes hozzájárulás, hanem legalább négyötödös többséggel döntenek a tulajdonosok. Itt is igaz a szabály, hogy közgyűlési határozat az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre alkalmas okirat, ha az abban meghatározott határidőn belül a kisebbségben maradt tulajdonostársak írásbeli nyilatkozatot nem tesznek, vagy nyilatkozatuk szerint a keresetindítás jogával nem kívánnak élni. A határozatban rendelkezni kell a külön tulajdonhoz tartozó közös tulajdoni hányadok megállapításáról. Alapító okirat létrehozásának és módosításának közös szabálya, hogy azt közokiratba, vagy ügyvéd vagy kamarai jogtanácsos által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni.

Az alapító okirat aláírása?

A gyakorlatom során a jegyző által folytatott törvényességi felügyeleti eljárások alkalmával az alapító okirat módosítása tekintetében nem merült fel igény sem a bejelentők, sem a hivatalbóli észlelés kapcsán. Ennek talán az is az indoka, hogy törvényben az alapító okirat formailag és tartalmilag is jól definiált, sok vitás kérdést nem nyit, legfeljebb az a pont lehet érdekes, hogy a Thtv. 5. § (3) bekezdése szerint létesítenek-e a külön tulajdonban álló lakásra, illetőleg a külön tulajdonban álló nem lakás céljára szolgáló helyiségre a tulajdonostársak javára elővásárlási, előbérleti jogot. Más a helyzet, amikor tulajdonosi oldalról kell állást foglalni. Előfordulhat-e olyan eset, hogy az egyik tulajdonostárs az alapító okirat módosítását (aláírását) megtagadja? Amennyiben igen, akkor az a kulcskérdés (az okok vitatásának mellőzésével), hogy pótolható-e egyáltalán az alapító okirat aláírása bírói úton vagy ez egy végleges féket is jelenthet egyes kérdésekben. Zárójelben a véglegesség tekintetében azért utalok az előző pontban bemutatott legalább kétharmados, illetve négyötödös többséggel hozott döntések lehetőségére is. Induljunk ki abból, hogy azt mondja a Ptk. 1:5. §-a, hogy tiltja a joggal való visszaélést és ha a joggal való visszaélés jogszabály által megkívánt nyilatkozat megtagadásában áll, és ez a magatartás nyomós közérdeket vagy különös méltánylást érdemlő magánérdeket sért, a bíróság a nyilatkozatot ítéletével pótolhatja, feltéve, hogy az érdeksérelem másképpen nem hárítható el. Alapesetben tehát létezik nyilatkozat pótlása, de vajon ez vonatkozik-e a társasházi alapító okiratokra is? Jogszabály ezzel nem foglalkozik, így a bírói gyakorlatból célszerű példát venni. A bíróság szerint „közös tulajdonban lévő területen történő toldaléképítkezéshez való hozzájárulás az alapító okirat módosítását eredményezi; e szerződéses nyilatkozatnak a bíróság általi pótlására nincs lehetőség. A felépítmény belső átalakítására vonatkozó fennmaradási engedély kiadásához szükséges jognyilatkozatot viszont a bíróság ítéletével pótolhatja”^[1]. Badó Andrea^[2] gyűjtött össze és fogalmazott meg sarokpontokat a témában, amikor arról ír, hogy ha a jogérvényesítés feltétele a társasházi alapító okirat módosítása, akkor azt az álláspontot képviseli, hogy a jognyilatkozat pótlására ilyen esetben főszabály szerint nincs lehetőség. Több, társasházi lakóközösséget érintő esetben is megfogalmazásra került ugyanis az alapító okirattal összefüggésben az a már említett körülmény, hogy az lényegében egy szerződés, melynek módosításához szükséges jognyilatkozat megtagadása a jogalany, így a társasházi lakóközösség joga, abba a bíróság nem avatkozhat bele. Az egyik ügyben például kifejezetten kimondta a bíróság, hogy a társasház alapítására vagy az alapító okirat módosítására senkit nem lehet kötelezni. A jognyilatkozat adására irányuló kötelezettség nem áll fenn, ezért a nyilatkozat bírósági ítélettel nem pótolható. Látható, hogy nem is olyan egyszerű annak megítélése, hogy egyáltalán sor kerülhet-e alapító okirat aláírásának bírói úton történő pótlására. Ennél a pontnál még csak tovább bonyolítja a helyzetet az, ha – maradva annál az esetnél, amely jelen sorok írására sarkallott –, hogy a társasházi közös tulajdon jogi helyzete is érdekességeket rejt magában, elég csak az Alaptörvény 32. cikk (6) bekezdéséből kiindulni, miszerint a helyi önkormányzatok tulajdona köztulajdon, amely feladataik ellátását szolgálja. Szólni kell a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény 88. §-ban foglalt azon szabályáról is, hogy nincs szabály, azaz az önkormányzat és más személy közös tulajdonában lévő lakás és helyiség bérletére, illetőleg elidegenítésére az önkormányzati lakásokra és helyiségekre vonatkozó szabályokat nem kell alkalmazni.

Záró gondolat

A fenti jogszabályok és – a kidolgozott és irányt mutató – bírósági gyakorlat hiánya alapján nem lehet egyértelmű egy olyan jogvita kimenetele, amelynek tárgya a társasházi alapító okirat aláírásának pótlása. Különösen fokozza ezt a kiélezett helyzetet az, ha az egyik fél döntéseit mindenkor meg kell, hogy feleltesse nemcsak az általános polgári jogi szabályoknak, hanem egyéb a jogállását, gazdálkodását is szabályozó jogszabályoknak. Persze az is lehet, hogy pont ez a kulcs, hiszen így kijelenthető, hogy az alapító okirat módosításának megakadályozása biztosan nem visszaélésszerű.

^[1]  BH 2000.535

^[2] Badó Andrea (2016): Együttélés, visszaélés – a társasházi alapító okirat módosításának jogi háttere, http://acta.bibl.u-szeged.hu/54039/1/juridpol_forum_006_001_005-021.pdf, 2019.05.08