Az első gyertya az advent koszorúján fellobbantja a bölcselkedő kedvet: lám megint itt a karácsony, a bevásárlás (egyes szerzők szerint: a szeretet) ünnepe. Istennek hála, újra együtt lesz a család, meg, persze a kedves, régi jó barátok, körülüljük a halászlét és díszes fenyőfát – tényleg! Mintha tavaly eltört volna a csúcs, újat kell venni, mármint ha egyáltalán valaki emlékszik rá, hova tettük a nagy dobozt, amiben a teljes karácsony-felszerelés tartózkodik, na mindegy, csak meglesz valahol – és akkor mindenkinek béke költözik a szívibe… Fellobbantja az emlékezetet, hogy bizony, mindenki mennyire megnőtt tavaly óta – kivéve azokat, akik inkább összementek egy kicsit – és, hogy hál’istennek már megint gyarapodott a család, ezáltal nem csak többen üljük körül a halat, meg a karácsonyfát, hanem több szeretet és ajándék is kell…

A második advent-gyertyával együtt gyullad a felismerés, hogy tán’ nem lenne korai megvásárolni az ajándékokat lassanként, mert már tavaly is – mint minden évben – elhatároztuk, hogy idén legkésőbb októberben beszerzünk mindent, mert decemberben boltba menni, olyan, mint amikor az ember önként beforrasztatja magát a heringes dobozba, azzal a különbséggel, hogy a többiek nem hal, hanem zsebtolvaj…
Az advent harmadik gyertyája megvilágítja a szeretet ünnepének egyik(?) leglényegesebb kérdését: aztán kinek? és mit? – és a tisztviselői fizetésre való tekintettel – mennyiért…
Eljön a nosztalgia és egy furcsa felismerés ideje: nem is olyan régen a karácsony még tényleg a szeretet ünnepe volt, hiszen, a megfelelő ajándékok beszerzése nem pusztán a pénztárca fogyókúrája, de a törődés jelképe, kombinatorikus elme győzelme volt a magyar valóság és főleg a hiánygazdaság fölött. Hej, hiszen ki ne emlékezne! Ahhoz, hogy gyerekünknek, unokánknak az oly’ sóváran áhított lego-t megvásárolhassuk, először reuma-bérletet kellett szereznünk a játékbolt üzletvezetőjének, Hévízre. Ehhez bőven elég volt, ha a körzeti orvos unokahúgát fölveszik az egyetemre. De minthogy a jány kettőből állt bukásra félévkor, osztályfőnökének telekbeépítési lehetőséget, az iskola igazgatójának Comodore számítógép magánimportot illett prezentálni, amiben egyedül a tanácstitkár bírt segíteni, lévén a fia közismert csempész, nickelsdorfi illetőséggel. Szerencsére a fiú bolondja volt az akvarisztikának, azt a négy-öt pár mikrocápát, amelynek híján volt eleddig, simán be tudtuk szerezni nagynénénktől, a közeli Floridából, par avion, egy nyüves látogató vízum ellenében… és kész.
Már meg is volt a lego, láthatta a cudar kölke, mennyire szereti az ő apucija!
Ugye, abban egyetértünk, hogy bemenni a boltba, rámutatni, kifizetni, becsomagoltatni, hazavinni szív nélkül is lehet. Mármint ma már…
Az advent negyedik gyertyájának meggyújtásakor már megkerül a karácsony-felszerelés – jé, vajon hogy került a hűtőláda aljára?! – kiderül, hogy tavaly nem a csúcs tört el, hanem a láb, a hal a második vizében várja a Jézuskát, mi pedig kénytelenek vagyunk megállapítani: azért jobb ez így…    
L. Zs.