A személyes gondoskodást nyújtó, gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 15/1998. (IV.30.) NM rendelet (továbbiakban R.) 17.§ (1) bekezdése szerint a gyermekjóléti szolgálat, a családi konfliktusok megoldását az érintett családtagok közötti közvetítéssel, illetve más konfliktuskezelő, családterápiás módszer alkalmazásával segíti elő, vagy javaslatot tesz ilyen szolgáltatás igénybevételére.

A R. 17.§ (2) bekezdése szerint a gyermekjóléti szolgálat elősegíti, hogy a szülők – akik a házasság felbontása vagy a gyermek elhelyezése, illetve a szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás rendezése céljából indított eljárás résztvevői – értesüljenek a konfliktuskezelő szolgáltatás igénybevételének lehetőségéről.

A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. tv. (Gyvt.) 68.§ (1) bekezdése szerint, ha a szülő vagy más törvényes képviselő a gyermek veszélyeztetettségét az alapellátások önkéntes igénybevételével megszüntetni nem tudja, vagy nem akarja, de alaposan feltételezhető, hogy segítséggel a gyermek fejlődése a családi környezetben mégis biztosítható, a települési önkormányzat jegyzője a gyermeket védelembe veszi.
A Gyvt. 5.§ n) pontja szerint veszélyeztetettség: olyan – magatartás, mulasztás vagy körülmény következtében kialakult – állapot, amely a gyermek testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődését gátolja vagy akadályozza.

A gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX.10.) Korm. rendelet (Gyer.) 33.§ (2) bekezdése szerint a gyermek fejlődését veszélyezteti, ha a kapcsolattartásra jogosult vagy a kapcsolattartásra kötelezett a kapcsolattartást rendező egyezségben, illetve a kapcsolattartás engedélyezése tárgyában hozott határozatban foglaltaknak önhibájából ismételten nem, vagy nem megfelelően tesz eleget, és ezáltal nem biztosítja a zavartalan kapcsolattartást.
A Gyer. 33.§ (5) bekezdés a) pontja szerint, ha a kapcsolattartásra jogosult vagy a kapcsolattartásra kötelezett a (4) bekezdés szerinti végrehajtást elrendelő végzésben foglalt kötelezettségének nem tesz eleget, a Ket. 140. § (1) bekezdésében foglaltakon túl a gyámhivatal kérelemre, a kérelem beérkezésétől számított 30 napon belül végzéssel a gyermekjóléti központ kapcsolatügyeletének, illetve a gyermekjóléti szolgálatnak a közreműködését vagy a védelembe vétel elrendelését kezdeményezheti, ha a kapcsolattartás gyakorlása konfliktusokkal jár, folyamatosan akadályokba ütközik, illetve a felek között kommunikációs zavarok állnak fenn.
A másodfokú hatósági jogkör gyakorlása és az elsőfokú gyámhatóságoknál végzett ellenőrzések során azt tapasztaltam, hogy egyre több kapcsolattartási ügy keletkezik a hatóságoknál, és egyre több a kapcsolattartás végrehajtására irányuló eljárás. A végrehajtási eljárások esetében egyre gyakoribb ugyanazon felek esetében az eljárások ismétlődése, azaz a kapcsolattartás elsősorban a szülők közötti konfliktusok miatt nem működik a szabályozásnak megfelelően.
A szülők közötti konfliktusok minden esetben hatással vannak a gyermekre, az alól nem tudja magát kivonni, és a szülők ezeket a konfliktusokat semmiképpen sem tudják úgy „lebonyolítani” – még ha az eljárások során ezt próbálják bizonygatni is – hogy a gyermek ezt ne vegye észre, valamilyen módon ne legyen részese, ne befolyásolja őt valamelyik szülő ellen.
A statisztikákból tudjuk, hogy növekszik a válások száma, mindamellett az élettársi kapcsolatból született gyermekek esetében is fennáll a gyermek elhelyezés és a kapcsolattartás rendezésének kérdése. Ezek az esetek jelentős részében a bíróságon a gyermek elhelyezés során rendeződnek, és többé-kevésbé működnek, vagy egyszerűen a szülő feladja, és nem fordul a hatósághoz.
Tapasztalat, hogy a hatósághoz fordulók esetében a konfliktusok a szülők között több esetben olyan mélyek, hogy a kapcsolattartás végrehajtásának gyámhivatal által történő elrendelése nem éri el a kívánt eredményt. Ezekben az esetekben a szülők a saját igazukat állítva, a gyermek védelméről, és mindenek felett álló érdekéről nyilatkozva nem tudják, vagy nem akarják tudomásul venni, hogy magatartásukkal valójában veszélyeztetik a kiskorút. A gyermek az esetek többségében – különösen, ha a különélő szülő részéről nem érte sérelem az „elhagyást” kivéve – ragaszkodik mindkét szülőhöz, és ha némi sérelme is van a különélő szülő ellen, amiért „elhagyta” őt, szüksége van mindkét szülőre. Sajnos ezek a gyermekek gyakran küzdenek lojalitás problémával ebből kifolyólag, amely komoly pszichés, később magatartási problémákat okozhat.
Ezek az esetek a gyámhivatali eljáráson túl olyan komoly gondozást igényelnek, melyek első foka a gyermekjóléti szolgálat által nyújtható alapellátás, illetve annak keretében szakember segítségének igénybe vétele. Amennyiben a szülő és a gyermek nem együttműködő az alapellátás igénybevétele során, és így a veszélyeztetettség nem szüntethető meg, sőt az idővel súlyosabbá válik, akkor indokolt a védelembe vétel kezdeményezése.
Az alapellátás igénybevétele önkéntes, míg a védelembe vételi eljárás már egy hatósági eljárás, illetve annak eredménye egy hatósági döntés, mely minden ügyfélre kötelező erővel bír.
Mind az alapellátás, mind a védelembe vételi eljárás kezdeményezhető a kapcsolattartás végrehajtására irányuló eljárás során a szülő kérelmére végzéssel. Emellett a szülő a gyermekjóléti szolgálatnál közvetlenül kérhet segítséget, illetve a települési önkormányzat jegyzőjénél (továbbiakban jegyző), mint elsőfokú gyámhatóságnál kezdeményezheti a védelembe vételi eljárást.
A gyermekjóléti szolgálat mind a gyámhivatal erre irányuló végzése, mind a szülő közvetlen jelzése esetén köteles a 235/1997. (XII.17.) Korm. rendelet adatlapjait az ott meghatározott utasítások alapján kitölteni. Így első körben a T-lapot, és a GYSZ-1 adatlapot kell kitölteni. Amennyiben alapellátás indokolt, akkor ki kell tölteni a GYSZ-2, GYSZ-3 és GYSZ-4 számú adatlapokat is, illetve azokat folyamatosan vezetni kell.
Fontos, hogy ilyen esetben mindkét szülőről szólniuk kell az adatlapoknak, nem csak a gyermek gondozását ellátó családról. Amennyiben a különélő szülő más településen lakik, akkor az ottani gyermekjóléti szolgálat közreműködésével kell az adatokat beszerezni, és a gondozást végezni. A kapcsolattartások során felmerülő problémák sajátossága, hogy mind a gyermek gondozását végző családot, mind a különélő szülőt gondozni kell, mert különben a gondozás nem fogja a kívánt hatást elérni. A fent leírtakat kell alkalmazni akkor is, ha nagyszülői kapcsolattartásról van szó.
Ugyanígy a jegyző is köteles a védelembe vételi eljárást lefolytatni mind a gyámhivatal végzése, mind a szülő kérelme alapján. Fontos, hogy az eljárás során a jegyző is legyen figyelemmel arra, hogy a gyermekjóléti szolgálat javaslata és az adatlapok mindkét szülőről szóljanak, mindkettőjük körülményeire, magatartására, gyermekre történő hatására terjedjen ki. Ugyanígy fontos, hogy a Gyvt. 128.§-a és a Gyer. 86.§-a alapján mindkét szülő, illetve nagyszülői kapcsolattartás esetén a nagyszülő is meghallgatásra kerüljön, lehetőleg tárgyalás keretében.
Tapasztalataim alapján megállapítottam, hogy mind a gyermekjóléti szolgálatok, mind a jegyzők esetében többször problémát jelent a veszélyeztetettség megállapítása, ugyanis ezekben az esetekben nem a „tipikus” veszélyeztető tényezőkkel találkoznak (pl.: iskolai mulasztás, fizikai elhanyagoltság, testi bántalmazás, higiéniai problémák, stb.).
Az esetek döntő többségében a kiskorút gondozó családban a gyermek fizikális szükségletei megfelelően kielégítettek, tankötelezettségének eleget tesz, gyakran nagyon jól tanuló gyermekekről van szó. A lakókörnyezet, az élelmezés, a szabadidő és a gyermek egyéb szükségletei, igényei megfelelően kielégítésre kerülnek, azokat a gondozó szülő figyelembe veszi, úgymond „jó körülmények között élnek”, és így a szakemberekben nem merül fel a veszélyeztetettség valószínűsége. A szülőket – és sajnos gyakran csak a gondozó szülőt – meghallgatva a családgondozó nem ismeri fel a veszélyeztető tényezőket, különösen, ha annak jelei a gyermeken, viselkedésében még nem nyilvánvalóak. Több ilyen esetben valóban pszichológus vizsgálata tudja a gyermekben már megindult káros folyamatokat megállapítani.
Írásom célja az, hogy felhívjam a jegyzők és családgondozók figyelmét arra, hogy a kapcsolattartás során felmerült konfliktusoknak a gyermekre való veszélyeztető hatását nem lehet figyelmen kívül hagyni, nem lehet csak a szülők közötti konfliktusnak tekintetni, mert a veszélyeztetettség súlyosbodása esetén a kiskorú akár – életkorára is tekintettel – helyrehozhatatlan károkat szenvedhet érzelmi és erkölcsi fejlődésében.
A kapcsolattartások során kialakult veszélyeztetettség, mint jelenség várhatóan – tekintettel a társadalmi, szociális problémákra – egyre inkább megjelenik a gyermekjóléti szolgálatok és a jegyzők, mint gyámhatóságok tevékenysége során, és ezekre kiemelt figyelmet kell fordítani a veszélyeztető tényezők nehezebb feltárhatósága, és a gyermek érzelmi és erkölcsi fejlődésére gyakorolt különösen negatív hatása miatt.