Állatvédelmi hatósági feladatok a mindennapokban

A közigazgatás szakmai fóruma

Cikkek / Jogalkotás-Jogalkalmazás

Állatvédelmi hatósági feladatok a mindennapokban

XXI. évfolyam, 4. lapszám
Szerző(k):
Dr. Kajó Cecília
szabályozási jogász, Agrárminisztérium


Állatvédelmi hatósági ügyekkel foglalkozó cikksorozatunk beharangozójában Szerzőnk a főbb problémák megvilágítására törekszik. A jövőben a jogszabályi háttér és szabályozási anomáliák bemutatásán túl a joggyakorlat vizsgálatán és elemzésén keresztül ismerkedhetünk meg e terület szakmai és erkölcsi szépségeivel és kihívásaival.

Hatósági jogalkalmazóként korábban mindig olyan cikkek után áhítoztam, amelyek az elméleti alapozáson („már a római jogban is…”) túl gyakorlati haszonnal is járnak és mindennapi munkám során érdemes többször és ismételten elővenni (akár forrás megjelölésével hivatkozni rá, akár egyes részeit szó szerint idézni, mint ahogyan például Bisztriczki László majdnem minden birtokvédelmi témájú cikkével kapcsolatban tettem azt a birtokvédelmi eljárásokat lezáró döntéseim megfogalmazása során).

Szerettem megtalálni a helyemet a rendszerben, tudni, hogy hányan csináljuk ugyanezt a feladatot, a többiek hogyan csinálják, mekkora munkaterhük van, ugyanolyan vagy gyökeresen más problémák vannak-e a saját településeiken, vajon ugyanolyan kérdésekkel és kételyekkel ülnek-e neki egy problémának, vagy rutinból, esetleg a megszokott ctrl c – ctrl v módszerrel „gyártják-e” a határozatokat.

Így jutottam arra a gondolatra, hogy a jegyzői birtokvédelmi joggyakorlat áttekintése után[1] a jegyző hatáskörébe tartozó I. fokú állatvédelmi hatósági ügyek kapcsán is megteszem ugyanezt, és statisztikai adatokkal, modell eljárás bemutatásával és konkrét jogesetek ismertetésével segítem azokat, akik ezt a fontos, hálás és értékes munkát végzik a polgármesteri hivatalokban. A hivatkozott tanulmányt egyébként jelen folyóirat is kiszemlézte honlapján[2], a közzététel után több telefont kaptam jegyzőktől, ügyvédektől és igazságügyi szakértőktől is, hogy sokat segített az írás a jegyzői birtokvédelmi eljárás lényegének megértésében, és tudnék-e segíteni konkrét birtokvédelmi ügyük megoldásában.

Ez a cikk egy nagyobb, készülőben lévő tanulmány előzetes összegzője, a túl sok adat és hivatkozás helyett próbáltam a főbb problémák felvillantására törekedni a megírása során. Állatvédelmi civil szervezetek az idei, sajnálatos balotaszállási ügy után a Kúriánál kezdeményezték az állatkínzás joggyakorlatát elemző munkacsoport felállítását, melyre reményeim szerint jövő év elején sor kerülhet, és a róla szóló jelentést szintén haszonnal forgathatjuk majd, mivel a 8/2017. (IV. 18.) sz. AB határozatig sok-sok ügyben párhuzamosan indult állatkínzás ügyekben közigazgatási és büntetőeljárás, és mindkét eljárásban büntető szankció kiszabására is sor került, melyek elemzése során hasznos információkhoz juthatunk majd.

Évente átlagosan 500 büntetőeljárás indul állatkínzás bűncselekmény miatt az ENYÜBS adatai szerint, az eljárások száma évek óta csökken (a 2000-es évek elején ez a szám még az ezerhez volt közelebb).

Hány jegyzői hatáskörbe tartozó I. fokú állatvédelmi hatósági eljárás indul ehhez képest? A rövid válasz az, hogy nem tudjuk.

Az évente leadandó OSAP lapok nem tartalmaznak külön állatvédelmi hatósági ügyek rovatot, hanem több más hatósági üggyel együtt hozzák a számadatokat. Saját korábbi (fővárosi külső kerületi) munkámra visszagondolva, az eltérés legalább tízszeres lehet, és akkor még a látenciában maradó ügyekkel nem is foglalkoztam. Sok ez vagy kevés? Emberölésből évente átlagosan 100 történik, családon belül bántalmazás, kapcsolati erőszak miatt évente átlagosan szintén 500 büntetőeljárás indul (de mint tudjuk, e bűncselekményfajták kapcsán is magas a látencia). Maga a jogalkotó minősítette az állatkínzást bűncselekménynek, úgyhogy egyáltalán nem találom ördögtől valónak, hogy más, ember elleni erőszakos cselekmények elkövetési számával vessem össze, hiszen mint oly sok kutatás alátámasztja, „aki állatot kínoz, az emberre készül”[3].

Helytállónak tűnik tehát a tízszeres különbség a büntetőeljárásokhoz képest a közigazgatási hatósági eljárásokat tekintve, ha azt vesszük például, hogy jegyzői birtokvédelmi eljárás átlagosan 6000 indul évente (bár a birtokvédelmi kormányrendelet 2015-ös hatálybalépésétől ez a szám lassú csökkenést mutat, akit részletesen is érdekelnek a tendenciák, annak ajánlom az 1. lábjegyzet alatt hivatkozott tanulmányt). Évi 5000 jegyzői hatáskörbe tartozó I. fokú állatvédelmi hatósági eljárás megindulásával tehát egészen nyugodtan számolhatunk. Mi jellemzi ezen ügyek joggyakorlatát?

Mint minden más ügytípusnál, úgy itt is 3200 önkormányzat mintegy 1700 jegyzőjének joggyakorlatával szembesülhetünk. Ahol a megyei kormányhivatal felvállalja, és menedzseli-segíti a hatósági jogalkalmazást, ott úgy akár egy megye területén is hasonló joggyakorlattal találkozhatunk (akárcsak pl. a birtokvédelmi eljárások területén), ahol a jegyzők inkább magukra vannak hagyva, ott egészen eltérő és színes döntéseket tapasztalhatunk nagyon hasonló esetekben is.

Kezdjük a bejelentők személyével, akik vagy magánszemélyek, vagy jellemzően állatvédelmi civil szervezetek (egyesületek, alapítványok).

Az Ákr. ügyfélfogalma a közvetlen érintettségen alapul, vagyis magánszemély kérelmező ügyfélnek itt nem minősülhet (hiszen közvetlen érintettsége magának az állattartónak lehet, de kicsi az esélye annak, hogy valaki magát jelenti be), ugyanakkor a panasztörvény adta lehetőség szerint a magánszemély jogosult arra, hogy a közérdekű bejelentése kapcsán megtett intézkedésekről 30 napon belül értesítést kapjon (bár a törvény nem részletezi, de praktikusan írásban, hogy később bizonyítani lehessen annak megtörténtét). A panasztörvény alapján tehető közérdekű bejelentés funkciójánál fogva illetékmentesnek kell lennie, mégis van, ahol ezen állatvédelmi tárgyú közérdekű bejelentésre is illetékfizetést kérnek.

A bejelentő lehet továbbá állatvédelmi civil szervezet (egyesület, alapítvány), mely közvetlen érintettséggel szintén nem rendelkezik, azonban az állatvédelmi törvény deklaráltan ügyfélképességet biztosít neki, így gyakorolhatja az ügyféli jogokat, közöttük is talán a legfontosabbat, a jogorvoslati jogot. Sok jegyző nem tudja, hogy a bejelentést tevő civil állatvédelmi szervezet az állatvédelmi törvény vonatkozó szakasza alapján ügyfélnek minősül, így közérdekű bejelentőként kezelve, 30 napon belül értesíti őket a megtett intézkedésekről. Vagy nem. Túl sokszor hallgat még az I. fokú állatvédelmi hatóság az országban, – és tegyük hozzá – élőlények sorsának kapcsán az egy eset is túl soknak minősül.

A civil szervezet eljárása illetékmentes az illetéktörvény alapján, azonban elektronikus kapcsolattartásra kötelezett. Ennek teljesítése olyan polgármesteri hivatalnál, ahol nincs vagy nem működik a hivatali kapu, meglehetős nehézségeket okoz. Van, ahol – további, későbbi személyes azonosítás terhe mellett – elfogadják az Ákr. szerint egyébként szóbeli kérelemnek minősülő „sima” e-mailen küldött bejelentést is, van, ahol ezt eleve kizárják. Tehát már a kérelem / bejelentés megtételénél sem mindegy, melyik településen tesszük azt.

A közérdekű bejelentés alapján megindul egy 30 napos ügyintézési határidővel bíró vizsgálat, a kérelem benyújtása alapján pedig megindul egy 60 napos ügyintézési határidővel bíró hatósági eljárás, utóbbi nem hosszabbítható. Sajnos a mai napig előfordul, hogy a jegyző vagy a nevében eljáró ügyintéző túlcsúszik a 60 napon és azt végzéssel ismételten 60 napra meghosszabbítja (!), illetve sok esetben egyáltalán nem reagál, nem intézkedik, végül a kormányhivatal felszólítására, túl a 100. napon értesíti a civil szervezetet a megtett intézkedésekről. Ez az állatvédelmi törvény preambulumának és konkrét rendelkezéseinek ismeretében elfogadhatatlan, az élőlények élete egyszeri, megismételhetetlen csoda, nem asszisztálhat egyetlen hatóság sem állatok rossz tartásához, kínjához, vegetálásához. Arra is van példa, hogy a 60 napos ügyintézési határidő 59. napján történik valami, ami szintén elfogadhatatlan az „észszerű védelem és kímélet” törvényi kötelezettségének teljesítése kapcsán.

Kutatásaim során egy esetben találkoztam olyan állatvédelmi határozattal, amikor azt sommás eljárás keretében alkották meg, mivel a jegyző úgy ítélte meg, hogy a csatolt részletes fotó- és videódokumentáció maximálisan alátámasztja a felelősségre vonáshoz szükséges bizonyítási kört (függő hatályú döntést viszont nem hozott). Az állatok sorsának gyors megváltoztatása érdekében kétségtelen, hogy hatékony volt az ügyintézési határidő, de kétséges, hogy milyen kérelmezett jogról lehetett itt szó, melyet az ügyfél (magánszemély bejelentő) a sommás eljárás keretében megkapott. Itt jegyzem meg, hogy az Ákr. hatálybalépése óta eltelt időszak alatt folyamatosan tapasztalom, hogy a döntés elleni jogorvoslatot – mint fellebbezést (!) – még nagyon sokan a kormányhivatalnál biztosítják.

A közigazgatási jogi állatkínzás (szükségtelen bántalmazás, bánásmód; rossz, hiányos tartás) ugyanúgy, ahogy a büntetőjogi állatkínzás (indokolatlan bántalmazás, bánásmód) megítélése részben jogkérdés, részben szakkérdés. Nyilvánvalóan eldönthető a kötelező veszettség elleni oltás megléte vagy hiánya, a transzponder azonosító megléte vagy hiánya, a tilalmazott állandó kikötés ténye, a tartási hely négyzetméter-nagyságának elégtelen volta stb. jogászként vagy igazgatásszervezőként, azonban speciálisabb esetek megítélésekor szakértőre van szükség („az állat fajának, etológiai sajátosságainak megfelelő tartás” – mit jelent ez egy kaméleon vagy egy amazonpapagáj esetében?). Feljövőben a divatfajták, egyre többen tartanak például karakált (sivatagi hiúzt) a fővárosban, a kereslet pedig megteremti a tenyésztőket és a szaporítókat is. Meg tudjuk-e ítélni jogászként az állatvédelmi törvényben tilalmazott, öröklődő betegségben szenvedő egyedek szaporításának tényét? Ilyenkor van szükség szakértő kirendelésére. A szakértő kirendelése mellett mintegy folyamatos jelleggel segítheti a hatósági munkát az állatvédelmi járőrszolgálat felállítása és működtetése a településen, együttműködési megállapodás állatvédelmi civil szervezettel, állatorvosi rendelővel, akik azon túl, hogy a felelősségre vonás jogi oldala megtörténik, az állat konkrét fizikai sorsának megjavításában tudnak segíteni.

Milyen ügyek azok, melyekhez biztos, hogy előzetes tervezés (részletes forgatókönyv) és civil segítség szükséges? A sajtót is megjárt híres-hírhedt szaporítótelepek felszámolása biztosan ilyen[4], példaértékű például a volt söjtöri jegyző, dr. Rudas Tamara eljárása a százon felüli egyedszámú állománnyal kapcsolatos hiányosságok miatti felelősségre vonás és az állatok sorsának további kezelése ügyében (a szaporító 24 millió forintos állatvédelmi bírságot és állattartástól való eltiltás szankciót kapott, a kutyákat pedig több mint tíz állatvédelmi civil szervezet kezelésébe adták, hogy ők nyújtsanak nekik állatorvosi ellátást, további rehabilitálást, végül gazdásítsák azokat).

Minden hatósági eljárás kulcsfontosságú momentuma önkéntes teljesítés hiányában a végrehajtás. Ez az Ákr. hatályba lépése óta I. fokú állatvédelmi hatósági ügyekben a NAV feladata. Mégis van olyan jegyző, aki saját maga hajtja végre döntését, elsősorban eljárási bírság kiszabásával próbálva rábírni az állattartót a kötelezettségek teljesítésére, az eljárási bírság pedig az önkormányzat saját bevétele lesz. Erről a gyakorlatról kategorikusan kijelenthető, hogy jogszerűtlen. Ugyanakkor sajnos a NAV jó néhány végrehajtás foganatosítása kapcsán hallgat országszerte, illetve van, amikor elutasító végzést hoz arra hivatkozva, hogy állatállományokkal kapcsolatban nem tud megfelelő intézkedést foganatosítani. Ha a határidő betartása és a döntés meghozatala kipipálásán túl állatbarát döntést szeretnénk hozni, itt lépnek be megint az állatvédő civil szervezetek, amelyek bevonásával az állatoknak jobb sorsot tudunk biztosítani.

Zárásként még egy fontos gondolatra szeretném ráirányítani a figyelmet: nem minden állatvédelmi probléma, ami annak látszik. A „mindig ugat a kutya”, a „folyton kukorékol a kakas”, és „büdösek az állatok”, vagy „forgalmat generál az állatmenhelyre érkező önkéntesek sora” nem állatvédelmi kérdés, hanem birtokvédelmi, közegészségügyi; esetleg élelmiszerlánc-felügyeleti hatósági eljárást vagy például szomszédjogi (polgári) pert igénylő kérdés. A tartott állatokat bizonyos mértékig nem zavarja a lomizó vagy beteges gyűjtögető gazdájuk tevékenysége, arra más megoldást kell kitalálnia a hatóságoknak.


[1] https://www.jogiforum.hu/publikaciok/1047

[2] https://jegyzo.hu/kakasok-kutyak-es-a-tobbiek-a-birtokvedelem-elmelete-es-gyakorlata/

[3] https://arsboni.hu/aki-allatot-kinoz-az-emberre-keszul/

[4] https://hvg.hu/elet/20190917_barcs_kutyatarto_allatkinzas_tacsko_itelet_felfuggesztett_szabadsagvesztes
https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/igy-mentettek-meg-az-allatvedelmi-jarorszolgalat-tagjai-sojtori-szaporitotelep-kiskutyait-2165017/
https://kutyabarathelyek.hu/hu/hirek/reszletek/ujabb-szaporitotelepet-szamoltak-fel-ezuttal-nyirbogaton/

Hozzászólások

Előfizetés

Kategória

Feliratkozás hírlevélre

Könyvajánló

Facebook Pagelike Widget

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@hvgorac.hu

Weboldal: hvgorac.hu

Szakmai partnerek

Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ) – www.josz.eu

Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége – www.kozszov.org.hu