Az építésügyi igazgatásról 2004/3

A közigazgatás szakmai fóruma

Cikkek / Építésügy

Az építésügyi igazgatásról 2004/3

VI. évfolyam, 3. lapszám
Szerző(k):
dr. Benkár József főjegyző



Az építésügyi igazgatásban a hatásköröket, hatósági jogköröket háromféle építési hatóság gyakorolja. A kisebb jelentőségű (ha van ilyen egyáltalán) ügyekben az 1997. évi LXXVIII. törvény /Étv./ 52. §. /1/ bekezdés alapján a települések jegyzői, az un. kiemelt elsőfokú építési ügyekben a körzetközponti (városi) jegyzők, illetve azok járnak el, akik a meghatározott szakmai feltételeket tartósan biztosítani tudják. Jellemzően e harmadik eshetőségre jöttek létre a hatósági építésügyi társulások. Heves megyében a hét városban és 12 kijelölt építéshatósági körzetben látják el a kiemelt elsőfokú építéshatósági hatásköröket. A meghatározott szakmai feltételeket a település önkormányzata önállóan vagy önkormányzati társulásban biztosíthatja. A kiemelt elsőfokú építésügyi hatósági jogkör gyakorlására történő kijelölést az önkormányzat képviselő testülete kezdeményezhette a kormánynál.
Mind a törvény erejénél fogva kiemelt elsőfokú építésügyi hatósági jogkört gyakorló városi jegyzők illetékességi területét, mind a kijelölés alapján jogkört gyakorló települések illetékességi területét a 22o/1997. /XII.5./ Korm. rendelet mellékletei tartalmazzák.
A 69/2oo3. /V.15./ Korm. rendelet szerint amennyiben a jogkör gyakorlásának szakmai feltételei a kijelölés alapján jogot gyakorló településnél megszűnnek, úgy a továbbiakban a kiemelt elsőfokú építésügyi hatósági jogkört a település vonatkozásában a meghatározott városi önkormányzat jegyzője látja el. A Kormányrendelet módosítását követően már új építésügyi hatósági társulás nem hozható létre.
A társulásban történő jogkörgyakorlás nem egységes. Egyes társulásokban a jogkört a társulás székhelyeként megjelölt település jegyzője gyakorolja, míg másoknál a társulásban résztvevő valamennyi település jegyzője önállóan teszi ezt. Ezekben az esetekben a társulás működése kizárólag a közösen alkalmazott ügyintézőre korlátozódik.
A kiemelt elsőfokú építésügyi hatósági jogkört társulás alapján gyakorló elsőfokú építésügyi hatóságok tevékenységéről – a másodfokú építéshatóság tapasztalatai szerint is – megállapítható, hogy az ügyintézés színvonala alacsonyabb, mint az Étv. 52. §. /2/ bekezdése szerinti joggyakorlóknál. Ezeknél a hatóságoknál az ügyintézők létszáma általában nem alkalmazkodik az ügyiratforgalomhoz, egyes településeken túlzott az ügyintézők leterheltsége, míg máshol aránytalanul kicsi.
A kiemelt elsőfokú építésügyi hatóságokkal kapcsolatban előfordul, hogy a jogkört gyakorló települési jegyzőknek meg kell küzdeniük azért, hogy minden esetben munkáltatójuktól független döntést tudjanak hozni. A helyi – gazdasági és politikai lobbi szereplői – gyakran kísérletet tesznek a kizárólag szakmai szempontokra alapozandó döntések befolyásolására. Ez a probléma azokban az esetekben különösen élesen jelentkezik, amikor az engedélyező hatóság nagy értékű, a település lakosainak nagy részét érintő beruházás megvalósíthatóságáról dönt, illetve amikor egy esetleges negatív – elutasító -határozatnak jelentős gazdasági vonzata van. Amennyiben sikeres a befolyásolás, ez rendszerint visszatükröződik a hozott határozatok szakmai színvonalán is. A fent vázolt tapasztalatokból leszűrhető, hogy a kiemelt elsőfokú építésügyi hatósági jogkör telepítésének újragondolása indokolt és időszerű. A hatáskör telepítésnek az egységesség irányába kellene mutatnia, hiszen a háromféle jogállás túlzott, ugyanakkor a költségvetési források elaprózása sem a hatékonyságot segíti. A Magyar Köztársaság 2oo4. évi költségvetéséről szóló 2oo3. évi CXVI. Törvény 3. sz. melléklet 4. pontja a társulási feladatellátást 124.-Ft/lakos egyenértékkel finanszírozza, melyet lényegében a körzetközponti igazgatástól csoportosit át.
Az egységes építéshatóság létrehozása és hatáskörrel történő felruházása mellett különösen a következők szólnak:
Országszerte, így megyénkben is általános tapasztalat, hogy az építési és beruházási kedv növekedése az építésügyi igazgatás fokozott társadalmi kontrolját eredményezi.
A tervezett építkezések megvalósításának engedélyezéséről döntő hatóságok egyre nagyobb volumenű anyagi érdekeltségekbe avatkoznak be, döntéseik a lakosság mind nagyobb körét – egyre többször a közérdeket is – érintik. Ez érvényes a mind nagyobb értéket képviselő lakóépületekre, a gazdasági célokat szolgáló kereskedelmi, ipari épületekre, a nagy bevásárló központokra, az ipari parkokra, a távközlési infrastruktúra kiszolgáló épületeire, a szórakozás, a pihenés és a kultúra terjesztésének épített elemeire egyaránt.
Az engedélyező hatósággal szemben a konkrét anyagi és eljárási jogszabályok ismeretén és megtartásán túl jogos elvárás az is, hogy elősegítse a térség gazdasági fejlődését.
A tervezett építkezések engedélyezése, vagy az engedély iránti kérelmek elutasítása miatti vélt vagy valós sérelmeik orvoslásáért az ügyfelek növekvő számban élnek a jogorvoslat lehetőségével.
A nagy értékű beruházások következtében folyamatosan nő a döntést hozó építésügyi hatóságok felelőssége.
Végül az épített környezet védelme érdekében az építési ügyek volumene és jelentősége miatt egy viszonylag független szakmai szervezet képes az ebben az igazgatási ágazatban jelentkező többféle érdeknek megfelelő összehangolt döntéseket hozni.

Kategória

Könyvajánló

Facebook Pagelike Widget

 

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@orac.hu

Weboldal: orac.hu

Szakmai partnerek

Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ) – www.josz.eu

Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége – www.kozszov.org.hu