2005 nyarán a Miniszterelnöki Hivatal Elektronikuskormányzat-központja megbízást adott az OECD -nek a magyar e-kormányzat átfogó vizsgálatára.

A kutatás, amelyben OECD alkalmazottként magam is részt vettem, 2006 augusztusában zárult le. Ebben a cikkben egyrészt azt igyekszem bemutatni, hogy az OECD közösségének értelmezésében mit jelent az e-kormányzat, s ennek fényében milyen értékítéletet alakított ki a szervezet a magyar e-kormányzatról, másrészt arról szólok röviden, hogy az önkormányzatok vonatkozásában melyek voltak a főbb megállapításaik, s milyen javaslatok születtek az előbbre lépés ösztönzése érdekében.
Valójában mi is az e-kormányzat?
Az OECD meghatározása szerint az e-kormányzat nem más, mint az információs és kommunikációs technológia (IKT) csatasorba állítása a jobb kormányzás érdekében. Az e-kormányzat sokkal inkább szól a kormányzatról, a kormányzásról, mint az „e”-ről. Az IKT fejlesztések önmagukban nem javítják a kormányzati munkát, az eredményességhez arra van szükség, hogy mindez szerves része legyen a közigazgatás modernizációjának és reformjának, s ez a kormányzat valamennyi intézményének és szintjének együttes, összehangolt erőfeszítését igényli.
A kormányzati tevékenységnek is alkalmazkodnia kell ahhoz a folyamathoz, amely – történelmi mércével mérve szinte egyik napról a másikra – már teljesen átalakította a gazdaságot, el kell lesni a világméretű versenyben sikeres gazdasági társaságok módszereit az IKT nyújtotta lehetőségek kihasználása terén.
A gazdasági versenyben az a vállalat tud tartós sikereket elérni, amely a fogyasztók igényeinek kielégítésére, sőt egyre inkább új igények gerjesztésére törekszik, ugyanakkor munkáját úgy szervezi, hogy termékeit, szolgáltatásait a lehető legkisebb ráfordítással legyen képes előállítni, valamint azok értékesítését egyre kifinomultabb eszközökkel igyekszik ösztönözni. Erre kell törekednie a kormányzatnak is. Az IKT tálcán kínálja a lehetőséget, csak élni kell vele. Persze ez korántsem egyszerű. Különösen az emberi tényező miatt. Nehéz elfogadni, hogy az államapparátusban is teret nyer a verseny, s a „győzelemhez” egyre több új típusú tudásra van szükség. Ráadásul ez nemcsak az informatikai írástudás megszerzését jelenti, hanem olyan készségek elsajátítására és/vagy olyan szakemberek alkalmazására is szükség van, amilyenek korábban csak a versenyszférára voltak jellemzőek. A 21. században már nem lehet sikeres a kormányzati tevékenység szervezési és menedzsment ismeretekkel és készségekkel rendelkező köztisztviselők nélkül.
Az OECD vizsgálat rávilágított arra, hogy Magyarországon az e-kormányzat sokkal inkább az „e”-ről szól, mintsem a kormányzásról, kormányzatról. Ma még a legtöbb intézménynél egyszerűen informatikai fejlesztésként, és az utóbbi időkben szolgáltatások elektronizálásaként értelmezik az e-kormányzat fogalmát. Az IKT nyújtotta lehetőségeket még csak kevés helyen használják ki a „termelő” munka racionalizálására, nem is beszélve az intézmények közötti kooperáció fejlesztéséről, a „termelés” kihelyezéséről, az outsourcingról, továbbá a „fogyasztók” megnyeréséről.
Magyarországon a legtöbb intézménynél, különösen az önkormányzatoknál IKT szakemberek felelősek az e-kormányzat fejlesztéséért. Néhány kivételtől eltekintve a felső vezetők még nem érzik át kellőképpen az e-kormányzati megoldásokban rejlő, a belső hivatali munka szervezése korszerűsítésére, más intézményekkel történő horizontális és vertikális együttműködésre ösztönző potenciális előnyöket. Teljesítményméréssel, az általa nyert eredmények gyakorlati hasznosításával, mások tapasztalatainak kiaknázásával alig találkozott a felmérést végző kutatócsoport. A projektszemlélet, a vállalatszerű költség-haszon elemzések, egyelőre még, nem nyertek teret a magyar közigazgatásban.
Az OECD szerint, miért hasznos az e-kormányzat?
1. Javítja a kormányzati munka hatékonyságát
– Az IKT növeli a „sorozatgyártás” hatékonyságát;
– Az Interneten történő adatátvitel felgyorsítja, és olcsóbbá teszi az információáramlást;
– Óriási megtakarítások érhetők el közös adatbázisok létesítése illetve a kormányzati szervek közötti adatmegosztások révén.
2. „Fogyasztó” orientált szolgáltatásokat nyújt
– A „fogyasztónak”, ha igénybe vesz egy szolgáltatást (pl. engedélyt kér), vagy teljesíti az állammal szembeni kötelezettségét (pl. adózik) nem kell törődnie azzal, hogy milyen folyamatok zajlanak a háttérben. Felé egy egységes szervezetként jelenik meg a kormányzat.
– A „fogyasztó” kedve szerinti csatornán (személyesen, telefonon, Interneten stb.) léphet érintkezésbe a megfelelően fejlett belső hálózattal, műszaki és humán szempontból kellően felkészült back office-szal rendelkező Hivatallal.
3. Elősegíti számos átfogó társadalmi cél elérését
– Az információáramlás szervezetté válása a szakpolitikák területén (pl. egészségügy, oktatás, környezetvédelem) is növeli a hatékonyságot.
4. Kedvezően hat a gazdaság fejlődésére
– Az átláthatóság erősödésével csökken a korrupció, erősödik a kormány szavahihetőségébe vetett hit, s mindez stabilizálóan hat a gazdaságra;
– A hatékonyabb munkaszervezés, az egyszerűsödő adminisztráció folytán mérséklődnek az állam önmagára fordított kiadásai;
– A nyújtott szolgáltatások révén a magánemberektől és a vállalatoktól egyaránt kevesebb időt igényel a kormányzattal történő interakciók sora;
– A szolgáltatások, a gazdag tartalmak elérhetősége, ezek felhasználása iránti igény ösztönzőleg hat a lakosság IKT műveltsége növekedésére, s ez az e-gazdaságban való aktív részvételt is elősegíti;
– A kormányzat IKT vásárlásai ösztönzik a hazai informatikai szektor fejlődését.
5. Ösztönzőleg hat a közigazgatási reformra
– Az IKT olyan szervezési, ellenőrzési mechanizmusok bevezetését teszi lehetővé, amelyek révén a közigazgatás is lépést tud tartania a gazdaságban és a társadalomban lezajló modernizációs folyamatokkal.
A reform és az e-kormányzat között többféle összefüggés áll fenn:
– Az e-kormányzat a reform végrehajtásának eszköze;
– Újabb reformok bevezetésére ösztönöz;
– Rávilágít a belső inkonzisztenciákra.
6. Segíti a kormány és az állampolgárok jobb kapcsolatrendszerének kiépítését
A jó kormányzás elengedhetetlen kelléke a kormányzat és az állampolgárok közötti bizalom. Az IKT csatasorba állítása nagyot lendíthet a lakosságnak a kormány által kitűzött célok elérése iránti elkötelezettségén.
– A kormányzat nyílt elszámoltatása nemcsak fékezőleg hat a korrupcióra, hanem erősíti is a polgárokban a köztisztviselők tisztakezűségébe vetett hitet;
– Erősíti a részvételi demokráciát, elősegíti, hogy az egyének véleményt alkossanak, s állásfoglalásuk széles körben megismerhetővé, megszívlelendővé váljék;
– Az országos és helyi közügyekbe való belelátás és beleszólás lehetősége ösztönzőleg hat a lakosság IKT műveltsége és –használata fejlődésére is.
Nyereséges vállalkozássá kell tenni a kormányzatot!
Persze nem ama kevesek számára, akik közel vannak a húsosfazékhoz, hanem a „tulajdonosok”, a „részvényesek”, vagyis mindannyiunk számára.
Ehhez először is a felhasználókra fókuszáló e-kormányzatra van szükség. Meg kell ismerni a „fogyasztók” igényeit, ösztönözni kell a „keresletet” és természetesen olyan kínálattal kell rendelkezni, amely megelégedettséget vált ki a „fogyasztóból”. Ehhez a felhasználók differenciált megközelítésére van szükség. Ez különösen fontos az önkormányzatok esetében hiszen az emberek leggyakrabban lakóhelyükön kerülnek kapcsolatba a Hivatallal.
A differenciálás egyik szintjét az jelenti, hogy éppen milyen szerepkörben lép kapcsolatba a felhasználó a kormányzattal. Másféle kiszolgálást igényel akkor, ha valamilyen szolgáltatást vesz igénybe (például ha építési engedélyt kér, vagy forgalomba helyezteti a gépjárművét, segélyért folyamodik, bejegyezteti a cégét), és mást, amikor az állammal, lakóhelyével szembeni kötelezettségeinek (például adózás) igyekszik eleget tenni. Az országos és/vagy helyi ügyekbe való beleszólás lehetőségének biztosítása, valamint az államapparátus és/vagy az általa választott képviselőtestület tevékenységének ellenőrzésére törekvő felhasználó a szó szoros értelmében vett állampolgári minőségében is más jellegű „kiszolgálásra” tart igényt.
A kormányzattal való interakció másik dimenziója, hogy milyen formában előnyös a felhasználó számára a kapcsolatba lépés. Nem akkor fejlett egy ország e-kormányzata, ha szinte mindent elektronikus úton kell intézniük a felhasználóknak, hanem akkor, ha szabadon választhatnak a kapcsolatba lépés formái között. Tudomásul kell venni, hogy bármennyire is törekszik a kormány a szűkítésére, a digitális szakadék még nagyon hosszú ideig fenn fog maradni, tehát lesznek olyan felhasználók, akik nem képesek az „e” kapcsolatokra. Továbbá lesznek mindig olyanok is sokan, akik előnyben részesítik bizonyos körülmények között a hagyományos, a személyes kontaktusokat.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a hagyományos megoldásokat kedvelő felhasználóknak ne lenne joguk az ún. egyablakos ügyintézéshez, vagyis a háttértevékenységeket kell úgy megszervezni, hogy a hozzáférés jellegétől függetlenül az állampolgár képes legyen egy – akár valóságos, akár virtuális – helyen elintézni az ügyeit. Az OECD szakértői megállapításai szerint az e-kormányzati szolgáltatások fejlesztése terén elért figyelemre méltó eredmények ellenére a back office tevékenység elektronizálása, szervezettsége, a papír alapú kommunikáció egymással együttműködő elektronikus rendszerekkel való kiváltása hazánkban ma még igen sok kívánnivalót hagy maga után.
Az OECD vizsgálat egyik fontos eleme volt a központi közigazgatás intézményei és az önkormányzatok körében végzett kérdőíves felmérés.  E felmérés alapján készült az alábbi ábra, amely azt mutatja, hogy az önkormányzatok miben látják az e-kormányzat megvalósításának legfőbb akadályait.
 
A kérdőíves felmérésből és a lefolytatott interjúkból az derült ki, hogy az önkormányzatok meglehetősen egyedül érzik magukat az e-kormányzat megvalósítása során. A vonatkozó jogszabályok értelmezése, a központi költségvetési forrásokhoz való hozzáférés komoly gondokat jelent számukra. Központi támogatásra szorulnának a műszaki menedzsment vonatkozásában, valamint egységes szabványok kidolgozására és alkalmazásuk kötelezővé tételére lenne szükség ahhoz, hogy a helyi szinten megvalósuló fejlesztések eredményeként létrejövő rendszerek egymással és a központi rendszerekkel egyaránt interoperabilisek legyenek. A biztonság és az adatvédelem is olyan kérdések, amelyek koordinált megoldásért kiáltanak. Figyelemre méltó, hogy a szervezeti változásokkal szembeni ellenállást a kérdőívet kitöltő – vélelmezhetően a progresszívebb szellemű – önkormányzatok nem tartották különösebben fontos akadályozó tényezőnek.
Ahhoz, hogy a kormányzat „nyereséges vállalkozás” legyen egységes egészként kell működnie, s az e-kormányzat igazi jelentősége abban áll, hogy az IKT lehetővé teszi mindezt. A közigazgatás reformja valamennyi OECD (s tegyük hozzá, szinte minden egyéb) országban napirenden van. Az OECD törekvése, hogy tagállamaiban a reform, a modernizáció az e-kormányzat fejlesztésével szimbiózisban valósuljon meg. Az IKT-t a jobb kormányzás érdekében kell felhasználni. Az OECD szakértőinek a magyar e-kormányzattal kapcsolatos legsúlyosabb kritikája az a megállapítás volt, hogy hazánkban az e-kormányzat fejlesztését és a közigazgatási reformtörekvéseket két, egymástól különálló folyamatnak tekintik, irányításuk intézményileg is elkülönül.
Amikor, 2005 decemberében, az OECD delegációja interjúkat készített Magyarországon, illetve kérdőíveket töltetett ki a magyar központi és helyi kormányzati szervek e-kormányzati munkájáért felelős tisztségviselői körében, a vállalatszerűen működő közigazgatás témaköre meglehetősen távolinak, mondhatni érthetetlennek tűnt a magyar illetékesek zöme számára. Most azonban az Új Magyarország program meghirdetését követően úgy tűnik, Magyarország is elindul a korszerű e-kormányzás útján. Az ezzel járó átalakulás sehol sem problémamentes, minden országban számottevő ellenerők hatnak, de az első realizált nyereségek (megtakarítások) láttán – a fejlődésben Magyarország előtt álló országok tapasztalata azt mutatja, hogy – lendületet vesz a közigazgatási reform folyamata.