A tanulmány a „Subsidiarity 2.0” fogalmával írja le azt a közigazgatási paradigmaváltást, amelyben a klasszikus, fizikai jelenléten alapuló szubszidiaritást fokozatosan felváltja a funkcionális szubszidiaritás logikája. E megközelítés szerint a helyi szint elsődlegesen legitimációs, közösségi és koordinációs funkciókat őriz meg, miközben az adminisztratív, adatkezelési és döntéstámogatási folyamatok egyre inkább központi digitális platformokra és interoperábilis rendszerekre szerveződnek. A modell lényege tehát nem az autonómia felszámolása, hanem a területi közigazgatási funkciók újraelosztása a digitális állam működési logikájának megfelelően.