Az 1992. évi LVI. törvény írja elő az önkormányzatok számára a címnyilvántartás vezetését, azaz 12 évnyi mulasztásos törvényesítés terheli a jegyzőket.
Ennek elsődleges oka, hogy a törvény nem biztosított a megvalósításhoz szükséges eszközöket az önkormányzatok számára, és enélkül a kezdeti adatfeltöltés nehezen megoldható feladatot jelent, hiszen a népességnyilvántartás címállománya csak a jelentett, illetve lakott ingatlanokat tartalmazza.

A nyilvántartás új alapú megvalósítását az is indokolja, hogy új fogalmak, szintek jelennek meg a közigazgatásban a régióval illetve a kistérségekkel.

A korábbi – személyhez kapcsolódó címhez nem lehetett csak egy címet kapcsolni, vagyis megoldatlan volt többek között a saroktelkek problémája, vagy egy tér és egy utca találkozása.

Mindezeknek – immár az adatstruktúrában  a telekhez kapcsolódóan kell megjelenni. Ellentmondásos volt a központi adatbázis etalon szerepe is.
A személyek illetve az anyakönyv vonatkozásában ez a természetes és egyedül megvalósítható korrekt megoldás az anyakönyv-esemény orientáltsága miatt a központi etalon funkció, ugyanakkor a címek vonatkozásában szinte minden funkció (település átcsatolás más megyéhez nem) helyi.

  – a használatbavételi, bontási engedély
  – telekalakítás (bontás, összevonás)
  – utcaátnevezés, átházszámozás
  – körzetek alakítása, egymásba ágyazása

Nem dönthető el a központból, hogy van-e egy háznak hatodik emelete, vagy egy telken van-e ház, ehhez a hely ismerete szükséges.

Az adatvédelem területén is alapvető többletet hoz az új rendszer, hiszen így önmagához a címhez már nem kapcsolódik a személyre vonatkozó szigorú adatvédelmi előírások sokasága, önmagában is nagyon sok területet, ágazatot kiszolgálhat.

Az adatvagyon hasznosulás szempontjából is fontos jelentősége van az új rendszernek, hiszen felhasználva a népszámláláskor a címbejárásoknál összegyűjtött adatokat, melyek egyik gazdája az önkormányzat, immár az alapfeltöltés is megvalósítható.

Természetesen eltérő megoldást igényelnek az eszközökkel, szakemberekkel jobban ellátott nagyobb települések, hiszen ők rendelkezhetnek komoly mentési háttérrel, hozzáértéssel, míg a kistelepülések ebből a szempontból is teljes megoldást igényelnek. Ezért számukra az okmányirodákhoz hasonló – ASP – (kiszolgáló központ) jellegű megoldást fejlesztettünk.