Magyarország Alaptörvénye több helyen említi az információszabadságot: mindenkinek joga van a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez, a közpénzekkel gazdálkodó szervezetek gazdálkodásukkal kötelesek a nyilvánosság előtt elszámolni. Az információszabadság jogtörténeti háttere – oly sok más jogintézményhez hasonlóan – a polgári forradalmak időszakához köthetően vett egy radikális fordulatot: a polgároknak elege lett az addig uralkodó átlátható polgár–átláthatatlan állam paradigmából és igényük támadt, sőt követelni kezdték ennek megfordítását, vagyis az állam legyen átlátható és a polgár legyen átláthatatlan.^[1]

A közérdekű adatkérések gyakorlata széles körben ismert Magyarországon, csak néhány példa rá: állatvédelmi szervezetek küldenek rendszeresen közérdekű adatkéréseket önkormányzatoknak, hogy milyen vállalkozóval milyen összegben kötöttek megbízási szerződést gyepmesteri szolgáltatás elvégzésére, azok hány állatot fogtak be, hányat gazdásítottak, és hányat kellett elaltatni helyhiány miatt? Helyi politika iránt érdeklődők küldenek rendszeresen közérdekű adatkéréseket polgármestereknek, hogy hány tanácsadót alkalmaznak, milyen területtel kapcsolatban adnak tanácsokat és milyen összegű megbízási díjakért? Országos politika iránt érdeklődők küldenek rendszeresen minisztériumoknak közérdekű adatkéréseket, hogy az uniós források felhasználásának részletkérdéseiről érdeklődjenek.

Az információszabadság legfontosabb funkciója a transzparencia, azaz az átláthatóság biztosítása, amely megteremti a bizalmat az állammal szemben, hogy nincs takargatnivalója és minden folyamata tisztességesen és visszaélésmentesen zajlik. A technológiai fejlődés elhozta azt a polgári forradalmak időszakához hasonló radikális fordulatot, hogy a több kontinensen sok milliárd ember által használt óriásplatformok, legyenek azok akár közösségi hálók vagy éppen online piacterek, ugyanezt a transzparenciát nyújtsák felhasználóik felé, hiszen működésük alapvető jellemzője az, hogy olyan MI-alapú algoritmusokat alkalmaznak, ahol érvényesül a black box hatás, vagyis hogy a használt számítási metódus, működési modell már elmagyarázhatatlan a felhasználók felé, illetve olyan felfoghatatlan nagyságú profitot termelnek egy évben ezek az óriásplatformok, mely a közepes méretű uniós tagállamok egy évi GDP-jét jelentősen meghaladja. E bevételek ugyanakkor jórészt a felhasználók megfigyelésén, viselkedésük, szokásaik naplózásán alapulnak és az ezekre alapított szolgáltatásnyújtáson és reklámokon generálódik. Az óriásplatformok, a keresőmotorok tehát alapvető befolyással bírnak életünkre, gyakorlatilag komolyabb és alapvetőbb befolyással, mint az államok.

A technológiai fejlődés kétségtelenül hozzájárul ahhoz, hogy a kíváncsi állampolgár gyorsabban, könnyebben, olcsóbban juthasson hozzá és oszthasson meg információkat például az állam működéséről vagy más, őt érdeklő területről. Egyre nő az információk mögött álló adatok mennyisége, egyre könnyebb az elérhetőség, a kommunikáció, az adatcsere és az összehasonlítás, azonban sokszor joggal merül fel a kérdés az információk minőségével, megbízhatóságával és hitelességével kapcsolatban. A technológiai fejlődés jelentősen megváltoztatta az információhoz való hozzáférés módját: már nem járunk könyvtárakba vagy levéltárakba, részben mert azok elérhetőek interneten keresztül is, részben pedig mert rengetegféle feldolgozás, összehasonlítás, összegzés, szűkítés elérhető az ott található adatokról, nem kell nekünk személyesen kikeresni és feldolgozni a minket érdeklő adatokat. A keresőmotorok algoritmusai azonban jelentősen befolyásolhatják az információk láthatóságát, például mert az általunk keresett információk alapján ismételten hasonló területeket kínálnak megtekintésre, ezzel egyfajta információs buborékot képezve körülöttünk, legyen érdeklődésünk akár természettudományos vagy politikai vagy bármi más, egy idő után más témáktól szinte már teljesen el vagyunk szigetelve (egészen addig, amíg újakra nem keresünk rá és kialakul körülöttünk egy újabb információs buborék). A keresőmotor algoritmusa előnyben részesítheti a keresési találatok között azokat a weboldalakat, amelyek a keresőmotor tulajdonosának érdekeit szolgálják, egész egyszerűen azért, mert szolgáltatásként nyújtja például a sorrendbe rendezést és az előkelő helyre rangsorolást adott terméket árusítónál vagy más politikai vagy egyéb szereplőnél; ez nyilvánvalóan korlátozhatja, illetve manipulálhatja az emberek számára az információhoz való hozzáférést, vagy elősegítheti a túlzottan egyoldalú információkhoz való hozzájutást. Az online piactereknek titulált platformokkal kapcsolatban az egyik legnagyobb kritikai észrevétel pontosan az, hogy ezek valójában nem piacterek, hanem szimulált és befolyásolt felületek, ahol a keresleti és a kínálati oldal aszerint találkozik egymással, hogy a platform fenntartójának melyik oldalhoz milyen üzleti érdekei kapcsolódnak. Például, hogy az eladó fizetett-e az előkelőbb rangsorolásért, a vevő vásárolt-e már korábban, és preferenciái, keresései alapján kirajzolható-e egy olyan háló, amelybe a platformon regisztrált más eladó is beleillik, így a vevő alanya lehet-e mikrotargetált reklámoknak stb. A keresőmotorok felhasználhatók az információk cenzúrázására is, kormányok vagy más szervezetek korlátozhatják a keresőmotorok által megjelenített információkat. Egy másik aggály a keresőmotorok által kínált információk hozzáférhetősége: korlátozhatják az emberek hozzáférését bizonyos információkhoz, például a személyes adatokhoz vagy a szellemi tulajdonhoz, ez különösen kényes kérdés ott, ahol korlátozott hozzáférés van az internethez, azokban az országokban, ahol a cenzúra gyakori. Aggodalomra ad okot a keresőmotorok által kínált szolgáltatás igénybevétele során alkalmazott magatartásmegfigyelés és profilalkotás, amely potenciálisan sértheti az információszabadságot. Ez a probléma különösen akut olyan esetekben, amikor a keresőmotorokat a kormányok vagy a nagy technológiai cégek használják.

Németország versenyhivatala 2020-ban pert indított a Google ellen, azzal vádolva a vállalatot, hogy elfogult a keresési eredményekben a nők és a férfiak között. A pert végül a Google nyerte meg, de az ügy felhívta a figyelmet a keresőmotorok elfogultságának lehetőségére. Ausztrália versenyhivatala 2021-ben pert indított a Google ellen, azzal vádolva a vállalatot, hogy elfogult a keresési eredményekben az ausztrál üzleti vállalkozások között. A pert végül a versenyhivatal nyerte meg, és a Google-t arra kötelezték, hogy változtasson a keresési metóduson, Ruth Bader Ginsburg, az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának volt bírója 2018-ban pert indított a Google ellen, azzal vádolva a vállalatot, hogy diszkriminálja a fekete amerikaiakat a keresési eredményekben. A pert végül a Google nyerte meg, de az ügy felhívta a figyelmet a keresőmotorok diszkriminációjának lehetőségére.

A mesterséges intelligencia fejlődése jelentős hatással van a keresőmotorokra: az MI-alapú keresőmotorok képesek a felhasználók keresési kéréseit jobban megérteni, illetve relevánsabb és személyre szabottabb eredményeket szolgáltatni, ez javíthatja az információszabadságot azáltal, hogy könnyebben hozzáférhetővé teszi az információkat a felhasználók számára. Az MI-alapú keresőmotorok fejlődésének információszabadságra gyakorolt pozitív hatásai a jobb keresési eredmények, potenciális hátrányai például az adatvédelmi aggályok. A keresőmotorok, hogy személyre szabottabb eredményeket szolgáltassanak, képesek felhasználni a felhasználók személyes adatait, amely azt is jelenti, hogy a keresési előzményeket nyomon követik, felhasználják azt a szokásaik és érdeklődési körük feltérképezésére.

A 2023. május 2-ától alkalmazandó Digital Markets Act (a továbbiakban: DMA) kapuőrnek titulálja a belső piacra jelentős hatást gyakorló alapvető platformszolgáltatást végző vállalkozásokat, amelyek kapcsolatot teremtenek az üzleti szereplők és a végső felhasználók között és már komoly piaci pozícióval bírnak vagy a jövőben ezzel kell számolni.

A DMA a kapuőr szolgáltatóval szemben különböző tilalmakat állít fel:

• a kapuőr nem kezelheti online hirdetési szolgáltatások nyújtása céljából olyan végfelhasználók személyes adatait, akik a platformon keresztül harmadik felek szolgáltatásait veszik igénybe;
• a kapuőr a platformszolgáltatásokból származó személyes adatokat nem kapcsolhatja össze további, általa nyújtott szolgáltatásból származó személyes adatokkal, vagy harmadik fél által nyújtott szolgáltatásokból származó személyes adatokkal;
• a kapuőr a releváns alapvető platform-szolgáltatásokból származó személyes adatokat nem használhatja fel általa külön nyújtott egyéb szolgáltatások – például egyéb alapvető platformszolgáltatások – céljára, és fordítva; és a végfelhasználókat nem léptetheti be a kapuőr más szolgáltatásaiba személyes adatok összekapcsolása céljából;
• a kapuőr nem akadályozhatja meg az üzleti felhasználókat abban, hogy a kapuőrével azonos termékeket vagy szolgáltatásokat kínáljanak a végfelhasználók részére;
• a kapuőr nem akadályozhatja a felhasználókat abban, hogy a kapuőr általi meg nem felelés kérdését a kapuőr bármely gyakorlatával kapcsolatban felvessék bármely érintett hatóságnál, beleértve a nemzeti bíróságokat is;
• a kapuőr nem írhatja elő a végfelhasználók számára, hogy az ő azonosítási szolgáltatását, webböngésző-motorját, pénzforgalmi szolgáltatását vagy pénzforgalmi szolgáltatások nyújtását támogató technikai szolgáltatását – például alkalmazáson belüli vásárlásra szolgáló fizetési rendszerét – használják;
• a kapuőr nem írhatja elő a felhasználók számára, hogy további platformszolgáltatásra iratkozzanak fel annak feltételeként, hogy a kapuőr alapvető platformszolgáltatásai közül valamelyiket használhassák, ahhoz hozzáférhessenek, illetve arra feliratkozhassanak vagy regisztrálhassanak;
• a kapuőr az üzleti felhasználókkal való verseny során nem használhatja fel azokat a nyilvánosan nem elérhető adatokat, amelyek platformszolgáltatásoknak az üzleti felhasználók általi használatával összefüggésben keletkeznek, beleértve az üzleti felhasználók ügyfelei által generált adatokat is;
• a kapuőr a rangsorolás és az indexelés és keresőrobotos feltérképezés során nem részesítheti kedvezőbb elbánásban az általa kínált szolgáltatásokat és termékeket
• a kapuőrnek átlátható, tisztességes és megkülönböztetésmentes feltételeket kell biztosítania az ilyen rangsorolást illetően;
• a kapuőr sem technikailag, sem egyéb módon nem korlátozhatja a végfelhasználóknak az olyan különböző szoftveralkalmazások és szolgáltatások közötti váltásra és az azokra történő feliratkozásra irányuló képességét, amelyekhez a kapuőr alapvető platformszolgáltatásainak a használatával lehet hozzáférni, beleértve az internet-hozzáférési szolgáltatások végfelhasználók általi kiválasztását is;
• a kapuőr nem alkalmazhat aránytalan általános feltételeket az alapvető platformszolgáltatások nyújtásának felmondására vonatkozóan. A kapuőrnek biztosítania kell, hogy a felmondási feltételek indokolatlan nehézség nélkül gyakorolhatók legyenek.

Az unió elmúlt években tapasztalható és a jövőben is folytatódó digitális jogalkotása tehát felveszi a kesztyűt az óriásplatformok világformáló tevékenységével és működésüket bizonyos keretek közé kívánja szorítani többek között a transzparencia és az elszámoltathatóság követelményrendszerével.

^[1] Napjainkban e követelményt testesíti meg – garanciákkal és jogszabály teremtette kivételekkel – a személyes adatok védelmével foglalkozó jogterület.