Dr. Kaczmarski János címzetes főjegyző, Szombathely 2011/2

A közigazgatás szakmai fóruma

Cikkek / Portré

Dr. Kaczmarski János címzetes főjegyző, Szombathely 2011/2

XIII. évfolyam, 2. lapszám
Szerző(k):
TZ




„ Kedves Jegyzőkönyv Úr! Mondta egy ügyfél, hadd szólítsam így, mert a jegyzőnek nincs semmi értelme.”
Dr. Kaczmarski János címzetes főjegyző, Szombathely Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala nyugállományba vonuló jegyzője válaszol a Jegyző és Közigazgatás főszerkesztőjének kérdéseire.


A véletlen sors vagy tudatos döntés alapján került a közigazgatási pályára?


Kis korrajzzal kell kezdenem. A múlt század 70-es éveiben az egyetemekre annyi embert vettek fel csupán, amennyit nagyjából el lehetett helyezni. Nagyon nehéz volt tehát bekerülni, de akinek sikerült az el is végezte, szinte kivétel nélkül. Az egyetem után rögtön az ügyészségen kezdtem, fogalmazóként. Kicsit vonzott csak, viszont hihetetlenül magas színvonalú volt a szakvizsgára való felkészítés (gondolom, ma is az). Én meg lusta ember voltam, kellett a kényszerítés. A szakvizsgám környékén a városi tanács keresett jogászt, én voltam az egyedüli jelentkező. A vb. titkárnak szimpatikus voltam, a tanácselnök tiltakozott ellenem. Körülbelül egy hónapig el voltam dugva, aztán megbékélt velem ő is. Ma is hálás vagyok az ügyészségnek, hogy megtanította a jogi pálya szeretetét és megtanított az emberekkel bánni.


1975 óta Szombathelyen dolgozik. A város fejlődéséhez hozzájárult-e a közigazgatás?


A város fejlődésében a közigazgatás csak szervező, rendszerező, nem meghatározó. Politikai, képviselői támogatás nélkül már a rendszerváltás előtt sem lehetett nagyot alkotni, ha a hivatalnok jót akart is. A városok fejlődése a hetvenes évek közepétől azonos szisztéma szerint ment az egész országban. Volt mindenütt panelprogram, óriás mértékű állami lakásépítés és emellé járt a „nagyvárosokban” egy aluljáró, meg egy toronyház (meg a belső városrészek nagymértékű bontása). Azt tehettük, amit kellett, megnyertük a vezetést a város „megtartása” érdekében. A tanácselnök leállíttatta panelházak építését a belvárosban. 1983-ban, az országban elsőként a város főterét kivettük az autósforgalomból. Park lett belőle, meg kerthelyiségek és agóra (addig buszjáratból csak 800 ment keresztül rajta naponta). Segítettük, nem korlátoztuk a kisvállalkozókat. A város fogadni tudta az osztrák bevásárló turizmust. A „tanácsi” hivatal meg szolgálta az ügyfeleket. Volt ügyfélszolgálati irodánk az általános tájékoztatásra, hisz mindenről tudnunk kellett, még a nem tanácsi feladatokról is. Ez a „legvidámabb barakk” időszaka.


A rendszerváltás után változott a helyzet. A képviselő-testület az első két ciklusban még jobban számított a köztisztviselők szakértelmére. A kialakuló önkormányzatiság igényelte is ezt. Az embereknek új volt az önszerveződés lehetősége, meg az, hogy saját dolgaikat maguknak kellett alakítaniuk. Azt hiszem ebben az első nyolc évben a közigazgatás ténylegesen is szolgálni tudta a város fejlődését. Aztán valami elromlott. Jöttek a rosszabbnál, rosszabb jogszabályok. A médiákban folyamatosan a hivatalok, a hivatalnokok ellen hangolták a közvéleményt. Ilyen helyzetben milyen lehetőség adódik a város fejlesztésére? Sokat kellett dolgozni, meg kellett mutatni, hogy a sajtóban, tv-ben szereplő „általánosítottan gonosz hivatal” nem létezik. Van a szombathelyi, vagy zalaegerszegi stb. hivatal, amit az ügyfél felkeres, saját szemével látja, tapasztalja az ott folyó munkát és az más, mint amit az újságban olvas, tv-ben lát. Ha ezt el tudtuk fogadtatni, akkor már nyertünk.


A rendszerváltás előtti közigazgatásnak melyek voltak a negatív és a pozitív elemei?


Pontosítok, a rendszerváltást közvetlenül megelőző tíz évről beszélek. A közvélemény meg csak egy tanácsrendszeres időszakot ismer, a padlássöprésest, a disznóvágási engedélyest, meg a termelőszövetkezetbe beléptetést agitálós hivatalt. Pedig az 1971 után hatályba léptetett harmadik tanácstörvény már számos önkormányzati elemet tartalmazott. Többek között a pártvezetés és a tanácsi vezetés szétválasztását. Más „szocialista” országban ez, a rendszerváltásig együtt maradt. Meg is ijedtek a szétválasztástól még nálunk is. Benne foglaltatott az önkormányzatiság elve és ne feledjük a rendszerváltó önkormányzati törvény eredetileg a negyedik tanácstörvénynek készült. A szakembergárda túlnyomórészt jól képzett volt. Pontos, precíz, jogszabályok készültek, amelyeket évekig nem kellett módosítani.


Az úgynevezett szocialista rendszernek talán legnagyobb hibája, negatívuma, hogy uniformizálta az embereket és mindent megpróbált helyettük megoldani, nehogy gondolkodni, pláne szervezkedni kelljen. Egy család, két kötelező munkahely, két gyerek, egy tanácsi bérlakás, iskola, óvoda, bölcsőde. Egy köztemető (minek minden variációnak egy másik). Nagyjából egy egyesület, lehetőleg városszépítő. Sajnos ennek az állami célnak a megvalósításában a tanácsoknak is részt kellett venniük. Tehát nem a polgárok szervezték az önkormányzatot, hanem fentről, készen kapták a tanácsrendszert, bármilyen jó is lehetett a hatósági ügyintézés ezek mellett!


Ön rendszerváltó köztisztviselő. Milyen eredményeket hozott a közigazgatás az emberek életében?
A közigazgatás részévé vált az emberek életének. Az utolsó négy-öt évben változott az ügyfél – ügyintéző viszonya, ebben sokat segített az okmányirodai rendszer. A szombathelyi polgármesteri hivatalt évente felkereső mintegy 250-300 ezer ügyfél jelzi, statisztikai szempontból minden városi polgár legalább háromszor megfordul a hivatalban. Jó lenne elérni, hogy ennek legalább fele az elkövetkező három évben csupán elektronikusan keresse fel a hivatalt, erre technikailag mi felkészültünk. Ez azt jelentené, hogy a polgárokat ráneveljük az informatika értelmes, életet könnyítő, időt megtakarító használatára.


Szombathely élenjáró az önkormányzati informatikai fejlesztésben. Ön személyesen is szereti a számítógépeket?


Talán az volt a számítógépekkel való ismerkedésem első időszaka, valamikor a 80-as évek közepén, hogy kikényszerítettem a hivatalunkban történő alkalmazásukat. Így a rendszerváltás idejére már nemcsak gépeink voltak, hanem értő szakembereink is.


Kollégáimat hajtottam a számítógép használatára, én meg erőltettem magamat, tornáztattam az agyamat, hogy ne szoruljak a számítógépre. Viszont minden körülmények között megharcoltam a számítógépes szakembereimért. Eredményeink tehát nem véletlenek. Állandóan azon kellett dolgozni, mit lehet még megszerezni az adott fejlesztési lehetőségekből. Mára már én is megtörtem, elismerem, nem lehet számítógép nélkül kapcsolatot tartani a világgal, gyorsan, pontos információkhoz jutni, előadásokat, tanulmányokat írni, de még mindig a számítógép a szolga.


A közigazgatási pályafutására visszatekintve mit tart a legfontosabb eredménynek?


Azt azért tudni kell, hogy a hivatalok szervezete, létszáma soha nem jöhetett létre csak szakmai alapon. A feladatok és az ügyfelek érdekében mindig kompromisszumokkal, nem egyszer elvtelennek tűnő megalkuvással kell a cél érdekében eljárni. Ettől még a jegyző lehet eredményes, jó vezető.
Aki hisz a beosztottjaiban, felelősséget vállal értük és érti, megérti a kollegái problémáit. A jó vezető nemcsak irányít és elszámoltat, hanem körömszakadtáig védi is beosztottjait. Ha hibáznak, vállalja a felelősséget helyettük is, nem hárítja át saját mulasztásait. És fejleszt, gondolkodik, megpróbálja enyhíteni a munkaterheket. Nem sápítozik a rossz környezet miatt, hanem keresi a lehetőségeket. A rengeteg akadályozó körülmény ellenére, mi tudjuk, a legfontosabb eredmény, hogy működik a közigazgatás.


Az új közigazgatási generációnak lesz lehetősége olyan sokat változtatni az emberek életén, mint az Önnek megadatott?


Biztosan szerencsés vagyok, mert olyan időszakban dolgozhattam a magyar közigazgatásban, amikor a hivatalnok, ha egy kicsit is kreatív volt és nem ült ölbe tett kézzel, sok mindent megcsinálhatott a város és az emberek javára. Én remélem, hogy ez az időszak még nem ért véget és az utánam jövőknek is maradt még bőven lehetőségük segíteni az embereken, változtatni sorsukon. Akik utánunk jönnek, de velünk dolgoztak, tőlünk tanultak valamit, azokat nem féltem.


Amit sajnálok, hogy nem ugyanazt az iskolát járhatja ki az új közigazgatási generáció, nem ugyanabban a társadalmi, politikai (jó, vagy rossz) légkörben nő fel, mint amiben mi növekedtünk és nem ugyanaz az érzelmi kapocs fűzi őket a hivatali munkához, mint minket. Az alázatot és a szolgálni akarást bizony sokszor hiányolom. De aki akar tenni, annak megadatik a változtatás lehetősége.


Dr. Kaczmarski János életrajza
Szombathely Megyei Jogú Város Jegyzője 1990. december 13-tól
1975. Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán diploma
1975  Vas Megyei Főügyészségen fogalmazó
1975. szeptember Szombathelyi Városi Tanács jogi előadó
1978. jogi szakvizsga
1983 a Szervezési és Jogi Osztály vezetője
1989. október 1-től VB-titkár
1990. Szombathely Megyei Jogú Város Jegyzője;
2009. július 1. Szombathely Megyei Jogú Város Címzetes Főjegyzője

 

Aktívan részt veszek a Megyei Jogú Városok Szövetsége Jegyzői Kollégiumának munkájában.
Az Országos Közigazgatási Vizsgabizottság felkérése alapján részt veszek a közigazgatási szakemberek oktatásában, illetve vizsgáztatásában.
Munkám elismeréseképpen az alábbi kitüntetésekben részesültem:
2003. augusztus 20-án II. Honvédelemért Kitüntető Címet kaptam a Magyar Köztársaság Honvédelmi Miniszterétől
2004. március 15-én a Belügyminiszter a Köz Szolgálatáért Érdemjel Ezüst Fokozatával tüntetett ki,
2007. augusztus 20-án a Magyar Köztársaság Elnöke a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt kitüntetésben részesített,
2009. július 1-én a 39/2009. (VI.30.) ME határozat alapján a Miniszterelnök Címzetes Főjegyzői címet adományozott.

 

Kategória

Könyvajánló

Facebook Pagelike Widget

 

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@orac.hu

Weboldal: orac.hu

Szakmai partnerek

Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ) – www.josz.eu

Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége – www.kozszov.org.hu