Egy hatáskör-telepítés anomáliái 2004/3
Dr. Schutzbach Ferenc címzetes főjegyző
Az építési törvényben kapott felhatalmazás alapján a kormány 1997-ben rendeletben állapította meg a kiemelt építéshatósági ügyekben eljáró hatóságok illetékességi területét. A hatáskör-telepítés fő szabályai szerint a körzetközponti jegyzőhöz kerültek a fontosabb építéshatósági feladatok, de sok kis települési jegyző is „megtarthatta” ezen hatásköröket.
Az építésügyi hatóságok magas szintű szakmai felkészültségének és befolyásmentes döntési pozíciójának biztosítása elsőrendű közérdek – kommentálja a hatáskörök ilyetén telepítését a jogalkotó az új építési törvény indokolásában, amivel egyet kell érteni. A kiemelt építéshatóságot fenntartó körzetközponti önkormányzat számára ugyanakkor előírja, hogy a hatósági munka folyamatos végzéséhez szükséges számú – megfelelő szakmai képesítéssel rendelkező – köztisztviselőt kell foglakoztatnia. Hogy ki és milyen módon állapítja meg a „szükséges számot”, az önmagában is megérne egy misét, hiszen egyéb szabály nem lévén, itt is az általános rendelkezést kell alkalmazni: Ötv. 1.§ (6) bek. a) („önkormányzati szervezetalakítás önállósága”), illetve a 35.§ (1) bek. c) pontjai („a polgármester a jegyző javaslatára előterjesztést nyújt be a képviselő-testületnek a hivatal belső szervezeti tagozódásának meghatározására”), azaz, ennek alapján kell „meggyőzni” egy laikus testületet az építéshatósági munka szükséges személyi és tárgyi feltételeinek biztosításáról. (Máig visszacseng a fülemben egy települési képviselő egyébként bölcs mondása, mikor a fentebb idézett jogszabályi előírással indokoltam – az akkor központi fedezet nélküli – szükséges létszámnövelést: „aki nem ad kalácsot, az ne adjon tanácsot”!)
Ezek után nézzük az építéshatósági hatáskör-telepítés „mellékszabályát”: amelyik önkormányzat tartósan biztosítja az ehhez szükséges feltételeket, annak jegyzője megtarthatta a kiemelt építéshatósági jogkört. Ha valaki megnézi a vonatkozó kormányrendeletet, az láthatja, hogy jelentős a száma az e lehetőséggel élő önkormányzatoknak. A hatósági feladatok ellátásának személyi és tárgyi feltételei vannak, egyrészt biztosítani kell az előírt képesítési előírásnak megfelelő ügyintéző(ke)t, másrészt a feladat ellátásának egyéb feltételeit
(iroda, telefon, számítógép, gépkocsihasználat stb.). Véleményem szerint túlságosan „puha” feltételeket támasztott a jogalkotó, illetve az ezt ellenőrző közigazgatási hivatal, hiszen több helyen egy-egy nyugdíjas vagy éppen „szabadúszó” építész vagy tervező „látszatalkalmazásával” teremtették meg a személyi feltételeket, ami nem feltétlenül esik egybe a jogalkotói szándékkal. Ennél is nagyobb probléma, hogy az önkormányzat bármikor meggondolhatja magát és megszüntetheti ezen feladat ellátását, amelyre – a megfelelő bejelentést követően – azután a jogszabály szerint kijelölt jegyző, illetve önkormányzat köteles. Ez a következő problémát veti fel a gyakorlatban: a feladatellátást „megöröklő” körzetközponti jegyző nem rendelkezik sem a létszámnövelés, sem a költségvetés módosításának jogkörével, azt ugye – a polgármester kezdeményezésére – a képviselő-testület gyakorolja. Hiába kapja meg a körzetközponti normatívát az önkormányzat, az természetesen nem elégséges a feladatok ellátásához, az önkormányzat képviselő-testülete pedig vagy akar (és van honnan!) kiegészítést adni ehhez, vagy nem.
A jegyzői szakmai érdekképviseletek már a jogalkotás időszakában jelezték ezt az anomáliát, amelynek valóságtartalmát a gyakorlat bizonyította be. Reméljük ennek tanulságait az előkészítők is levonják.
Kategória
Könyvajánló
A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény magyarázata
Negyedik, hatályosított kiadás
(2023. őszi kiadás)
Ára: 12000 Ft