Egyéni választókerületek arányossága - aránytalansága 2010/5

A közigazgatás szakmai fóruma

Cikkek / Választás

Egyéni választókerületek arányossága – aránytalansága 2010/5

XII. évfolyam, 5. lapszám
Szerző(k):
Dr. Mózes Ervin címzetes főjegyző - Szeged Megyei Jogú Város




Az önkormányzati választások egyéni választókerületei kialakításának vitatható és hiányos szabályozása. Az Országgyűlés alkotmányos mulasztása.

 


A választójog egyenlőségének alkotmányos elvéből következően különös hangsúlyt kap az arányosság kérdése. Ennek van egy jobban szembetűnő oldala, az egyéni választókerületek (lakosság) arányossága. Dolgozatomban ezt a kérdést elemzem majd a helyi önkormányzati választás vonatkozásában. Megjegyzem ennél rejtettebben jelentkezik, de súlyosabban hat egy választás eredményére maga a választási rendszer (egyéni, listás, vegyes, stb.), ami érdekes módon manapság kevesebb vitát vált ki.


1. Az egyéni választókerületek kialakítása


1.1.Szempontok, méretek

Magyarországon 1990-1997. között a 10.000-nél több lakosú településeken a kérdést a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. tv. szabályozta, a lényeget érintően változatlanul.


„10. § (1): A településen belül az egyéni választókerületet úgy kell kialakítani, hogy választókerületenként a lakosság száma megközelítően azonos legyen. (2): „… figyelemmel kell lenni a nemzetiségi, vallási, történelmi és egyéb sajátosságokra is.”


Változást a választási eljárásról szóló 1997. évi C. tv. hozott. Hatálybalépésével /a témát szabályozási körébe vonva/ egy elemmel bővítette a (2) bekezdést. Új szempontként jelentkezett a „földrajzi” sajátosság figyelembevétele, mely szöveg máig hatályban van.


Maga a jogalkotó a gyakorlatban sokat vitatott és többször is ütköző (1) és (2) bek. között nem állított fel hierarchiát, s nem határozott meg arányossági kritériumokat (%, stb.) sem. Erre pedig az Alkotmánybíróság is felhívta a figyelmet, de erről ld. majd később.


1.2. A választókerületek területének, határainak megállapítása kérdésében döntést hozó szerv.
Ez „első fokon” 1990-1997 között a jegyző volt, de egy fontos megszorítással. Döntése előtt ki kellett kérnie a helyben működő pártok, társadalmi szervezetek véleményét. (ld. tv. 10. § (3))
1997. – a Ve. tv. hatálybalépése –  után azonban ez a kötelezettség megszűnt, s ezzel egyidejűleg a jegyző helyett a „választási iroda vezetője” kitétel szerepel a tv-ben.


Egyszemélyi döntéshozó jelenik tehát meg ebben a fontos kérdésben, ami természetesen nem helyeselhető.


Nem véletlen, hogy az Alkotmánybíróság is kifogásolta a rendszert a 22/2005. (VI. 17.) AB határozatában, ahol a II. 3.3. pontban „egy többségében független személyekből álló bizottság véleményének meghallgatását” tartotta volna kívánatosnak a szabályozásba foglalni.


1.3. Jogorvoslat a választókerületek megállapításánál


Álláspontom szerint a kritika alá vett téma legdurvább szabályozási hibája a jogorvoslati jogcím. A jogalkotó 1990. óta következetes, nevezetesen kizárólag a választókerület lakosságának aránytalansága esetére alapozottan kérhető a döntés felülvizsgálata. Kérdésként vetődik fel, hogy akkor mi a tartalma, súlya a Ve. 9.§ (2) bek-nek, a nemzetiségi, vallási, történelmi, földrajzi és egyéb helyi sajátosságnak. Az is tisztázandó (lenne), hogy mi a viszonya a Ve. (1) bek. és a (2) bek-nek.
Az önkormányzati választókerületek kialakításánál nyilvánvalóan domináns kell hogy legyen pl. a település szerkezete, az egyes elkülönült városrészek stb. (Utalnék itt a korábban önálló, majd később a település részévé vált városrészek helyzetére. Ilyenből Szegeden jelenleg 4 is van!)
Más megközelítésben az is felvethető, hogy egy hatályos jogi norma tartalma nem lehet nulla, mert akkor a jogi norma már nem is létezik. Vajon mi indokolja, hogy a (2) bekezdésbeli idézett sajátosságok esetleges figyelmen kívül hagyása nem alkalmas eredményes jogorvoslatra, de még csak jogorvoslati eljárás kezdeményezésére sem?


Hasonlóan bántó, hogy a másodfokú döntés egyben az ügy végleges lezárását jelenti, „természetesen” egyszemélyi döntéshozó által. Ez 1990-1994. között még a köztársasági megbízott volt, majd azt követően a megyei főjegyző.


Itt is felvethető az AB útmutatása valamely szervezet véleményének figyelembe vétele, de nem zárnám ki a bírósági felülvizsgálat lehetőségét sem. Egy biztos, a jelenlegi helyzetnél bármely megoldás csak jobb lehetne, mert garanciális szempontok miatt jelen szabályozás elfogadhatatlan.


2. Az Alkotmánybíróság 22/2005. (VI.17.) határozata


2.1. Lényegesebb megállapítások


A testület az egyéni választókerületek vonatkozásában alkotmányos követelményként mondta ki, hogy a választásra jogosultak száma a lehető legkisebb mértékben térhet el egymástól. Az Országgyűlés jogalkotói mulasztásaként értékelte, hogy az egyenlő választójog elvéből következő követelmények érvényesülését biztosító jogszabályi feltételeket nem teremtette meg. Végül felhívta a címzettet, hogy 2007. június 30-ig tegyen eleget jogalkotói feladatának. (Megjegyzem, ez azóta sem teljesült.)


 Az eltérés „elfogadható” mértéke


Az AB döntés (II. 4.3) szerint „minden körülmények között ellentétes az egyenlő választójog elvével, ha az egyéni választókerületekben a jegyzékbe vett választópolgárok száma között kétszeres eltérés mutatható ki.”


Emellett az Európa Tanács Velence Bizottságának 190/2002. sz. véleményét elfogadva a testület azt is rögzítette, hogy a választókerületek lakosságszámbeli eltérése csak kivételes körülmények esetén haladhatja meg a 15 %-ot. A 10 % alatti eltérést pedig lényegében magyarázat nélkül elfogadhatónak ítélte.


2.3. Az AB döntés címzettje


Nem vitás, hogy az AB az Országgyűlés szabályozási kompetenciájáról, sőt alkotmányos mulasztásáról beszél. Tehát a kritika, az útmutatás jogalkotói feladatot határoz meg. Pont emiatt érthetetlen ugyanakkor, hogy a 2010. évi önkormányzati választókerületek „átrajzolásakor” egyes településeken a jogalkalmazók között vita alakult ki. Azért vitatható az Országos Választási Iroda Vezetőjének 18/2010. (VI.25.) sz. intézkedése is, mert az AB által elvárt – de nem létező – szabályozást tette mércévé. Az I/3. pontjában foglalt azon követelmény, hogy „minden körülmények között biztosítani kell” a választókerületek lakosságszáma megközelítő azonosságát a Ve. 9. § (1)-(2) bekezdéséből ilyen mereven nem következik. Az egy teljesen más kérdés, hogy helyes, sőt alkotmányos szempontból elengedhetetlen volna a számokat, illetve arányokat rögzítő szabályozás. Annak bekövetkezéséig azonban a Ve. 9. § (1) és (2)  bekezdése (arányosság, illetve sajátosságok) egyaránt érvényesülő szabályok maradnak.


2. Összegezés, „útravaló” a jogalkotónak
A választási eljárási szabályok átfogó felülvizsgálata a most tárgyalt, és a most nem érintett problémák miatt sürgősen megoldandó feladat. (Példák, szinte csak találomra: választókerületek megállapítása; választási bizottságok tagjai akadályoztatása; ajánlási rendszer; túl szűk jogorvoslati határidők, stb…)
Végül egy figyelmeztetés. Az Országgyűlés 5 éve alkotmányos mulasztásban van (ld. 22/2005. (VI. 17.) AB határozat), de az utóbbi 5 évben a jogalkotó részéről mégsem fért bele a szabályozás finomítása, sőt közvetlenül az önkormányzati választások előtt került sor az önkormányzati választókerületek gyökeres megváltoztatására, amire nézve az AB idézett határozat külön is kitér (II./4.4.) „… a határok megváltoztatása – különösen, ha arra nem sokkal a választásokat megelőzően kerül sor – felkeltheti a politikai erőviszonyok megengedhetetlen módosításának gyanúját.”


A problémám lényegében egy mondatban összegezhető:
Amit az AB a jogalkotónak megszabott, az azt nem teljesítette (alkotmányos mulasztás), amitől pedig kifejezetten óva intette, azt megtette. A legenyhébb minősítés szerint is: ez nem elegáns …

Kategória

Könyvajánló

Facebook Pagelike Widget

 

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@orac.hu

Weboldal: orac.hu

Szakmai partnerek

Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ) – www.josz.eu

Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége – www.kozszov.org.hu