Ismert országos napilapban 2007 decemberében megjelent a szociális törvény változásairól egy rövid információ. A hír megjelenésekor még a törvényhez kapcsolódó végrehajtási rendeletek nem voltak ismertek, de mindenképpen érzékelhető volt, hogy a fenntartók és a jogalkalmazók az általános szabályozásokból adódóan nem igazán értették a jogalkotók szándékát.

A cikk címe „Nehéz helyzetbe hozták a szociális intézményeket”, mely cím önmagában is figyelemkeltő, hátha még az abban foglalt szentenciák sarkos megfogalmazásaira gondolok. Történt ugyanis, hogy az egyik történelmi egyház téli ülésszakán tárgyalták többek között az egyházi fenntartású szociális intézmények várható további sorsát is. Az egyház szóvivőjének az ülést követő nyilatkozata szerint a módosított szociális törvény tovább szigorította a bejutást az egyházi fenntartású szociális intézményekbe. Azonban az egyház az irgalmasság szempontjáról nem mondhat le, ezért anyagi áldozatok árán is igyekszik idős otthonait minden rászoruló számára hozzáférhetővé tenni. Majd a nyilatkozat arról is tájékoztatja a közvéleményt, hogy a „szociális intézményekbe bejutásról a helyi önkormányzatok által felállított bizottság dönt majd, s a jogosultság egyik feltétele, hogy a jelentkező legalább napi 4 órás ápolásra szoruljon”. Ha a bizottság nem bólint rá, az intézmény ugyan befogadhatja az illetőt, de nem kap utána állami támogatást, így komoly terhet ró a fenntartó felekezetre. Nem tisztem az evangéliumi tanításon érlelt gondolatok (nyilatkozatok) tisztaságáról külön véleményt alkotni. Tény, hogy egy nem túl tehetős állam reguláiban kénytelen bizonyos korlátokat állítani, amely a jogalkotó írott szándékában testesül meg, s az kénytelen a kizárólag erkölcsi parancson nyugvó „irgalmasságot” nélkülözni. Ehelyett a jogalkotó számolni kényszerül, mely azzal a nem túl magasztos következménnyel jár, hogy pl. csak a 4 órát meghaladó ápolásra szorulót tudja intézményesen gondozni, s ezt anyagilag is támogatni.

Mindenek előtt lássuk a jogalkotó szándékát, ami az egyes fenntartók és érintettek körében, fogalmazva kellő empátiával aggodalmat, netán szorongást okozott.
A 2007. évi CXXI. tv. egyes szociális törvények módosításáról részben a jogalkalmazói gyakorlatból érkezett jelzések hatását is tükrözi. A hivatkozott törvény „a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. tv. (Szt.), a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. tv. (Gyvt), a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. tv. (Cst), valamint a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségi betartásáról szóló 1998. évi XXV. tv. (Fot) nem teljes körű módosítását tartalmazza.
A jogalkotói akarat tetten érhető szándéka a törvény szelleméből eredethetően nem más, mint a 14 év fokozatos fejlődésének továbbvitele annak érdekében, hogy a szociális szolgáltatások célzottan azon a területen összpontosuljanak, melyek a minimális feltételeket biztosítják valamennyi településre vonatkozóan.
A szociális ellátó rendszerben különösen problémás olyan alapvető, a szociális biztonság elégséges ellátásához tartozó szociális szolgáltatások biztosítása, mint az étkeztetés és a házi segítségnyújtás. Ezeknél a valós társadalmi szükséglet többszörösen meghaladja a ténylegesen ellátott személyek számát, ezért feltétlenül gondoskodni kell e szolgáltatási lehetőségek teljes körű megteremtésére.
Financiális okok miatt is szükséges e szociális alapszolgáltatások fejlesztése, mert ugyanis ha megfelelő az alapszolgáltatási háttér, az alkalmasint azt is eredményezi, hogy kiválthatóvá válik a bentlakásos intézmény ellátás azzal a megszorítással, hogy nem kerül sor az indokolatlan, egyebekben költséges szakosított ellátás igénybe vételére.
A figyelemfelkeltés nagyvonalúságával az Szt. módosítása a személyes gondoskodás körét illetően az alábbiakban összegezhető:
A legfontosabb változás ezek közül is az, hogy a szolgáltatásokhoz való hozzáférésben a legnagyobb gondozási-ápolási szükségletűek és a legkevesebb jövedelemmel és vagyonnal rendelkezők részesüljenek előnyben. Zárójelben jegyzem meg, hogy a tehetősebb népréteg éppen helyzetéből adódóan könnyedén igénybe veheti a nem állami, hanem a piaci alapú szolgáltatást.
Az étkeztetés, házi segítségnyújtás, idősotthoni ellátás bevezetésre kerülésével az utóbbi kettő ellátás indokoltságát a gondozási szükséglet vizsgálata méri, a Homogén Gondozási Csoportok (HGCS) Adatlap pontrendszerével. A gondozási szükségletet az önellátási képesség hiánya alapozza meg, melyhez a vizsgálati szempontokat a 36/2007. (XII.22) SZMM rendelet szabályozza. Egyebekben a szakosított ellátás csak abban az esetekben vehető igénybe, ha az ellátást igénylő az alapellátásban nem gondozható megfelelően, napi 4 órát meghaladó átlagos gondozású szükséglet esetén idősotthoni ellátás, ennél kevesebb ellátási szükséglet fennállásakor házi segítségnyújtás vehető igénybe.
Az átmeneti időszakban főszabály, hogy a jogszabály hatályba lépésekor az ellátásban részesülő gondozási szükségletet fennállónak kell tekinteni, így gondozási szükségletet csak az új ellátottak tekintetében kell vizsgálni. Az új igénylők gondozási szükséglet vizsgálatát a jegyzőnél, a szakosított ellátást igénylőknél az OOSZI-nél kell kérelmezni.
A pénzbeli és természetbeni ellátások terén törvénymódosítás első sorban pontosító jellegű rendelkezéseket tartalmaz, mellyel egyértelmübbé válik a jogalkalmazás eddigi dilemmája. Ezek között szerepel többek között a tartósan beteg fogyatékos gyermek fogalom definíciója. Ugyancsak alkalmazhatóbbá vált a vagyon fogalom pontosított változata, valamint a család és a háztartás fogalomköre. Fontos változás még e területen, hogy a jegyző számára is lehetőséget biztosít a jogalkotó a méltányossági jog gyakorlására.
Itt említem meg, hogy az Szt-nek és a Cst-nek a rendszeres szociális segélyre és a gyermekgondozási támogatásokra vonatkozó szabályai összhangba kerültek, így aki gyermekgondozási támogatásban részesül, az egyidejűleg nem lesz jogosult rendszeres szociális segélyre, továbbá a gyermek 1 éves korának betöltéséig gyermekgondozási segélyre jogosult személy sem kaphat szociális segélyt.
Egyebek mellett még fontosnak tartom itt megjeleníteni, hogy a jogalkalmazás egységességét szolgálja a közfoglalkoztatás fogalmának az Szt-ben történő meghatározása.
A gyermekvédelmi törvény módosítása első sorban a gyermekvédelmi pénzbeli és természetbeni ellátásokra vonatkozó illetékességi rendelkezéseket módosította, ugyanis a pénzbeli és természetbeni ellátásoknál a kérelmező lakcíme, addig a gyermekvédelem területén a lakóhely alapozza meg az eljáró szerv illetékességét. Az illetékességi szabályok inkoherenciája miatt a jogosultak egy része ellátatlan marad. Az Szt-ben meghatározott illetékességi szabályozás volt az életszerű megoldás, ezért a Gyvt. rendelkezéseit is ehhez kellett igazítani. A módosítás további fontos eleme, hogy a gyermekétkeztetés szabályait kiterjesztette a fogyatékosok nappali intézményében ellátott gyermekekre vonatkozóan is, mellyel összhangot teremtett az Szt. szabályaival. Ennek értelmében a gyámhatósági határozat alapján az intézményi elhelyezésre jogosult gyermek után térítési díj fizetési kötelezettség az Szt. alapján sem írható elő, mely nem érinti a szülővel szemben tartási kötelezettsége alapján előírt gondozási díjat, melyet a szociális intézmény részére kell átutalni.
A törvény csomag Cst-t érintő módosítása első sorban az eljárás egységesítését, gyorsítását szolgálja. Ennek is leglényegesebb eleme, hogy a munkáltatónál működő családi támogatási kifizető helyek megszüntetése, a kincstár területi szerveinek feladatává vált 2008. január 1-jétől kezdődően. Ezzel kizárttá válik az együtt folyósítás lehetősége, hiszen az igény elbíráló szerv és az egészségbiztosítási szerv nyilvántartásaiból egyedileg és csoportosan is adatot lehet nyerni.
Végül szólnom kell az egyes szociális tárgyú törvényes jogharmonizációs célú módosításáról. Ennek lényege, hogy az 2007. évi I. tv. megváltozott fogalom rendszeréhez szükséges pontosító, igazító rendszert pontosítani kellett.
A cikk írása közben nagyrészt a kormány, illetve a szociális és munkaügyi miniszter kihirdette a törvény végrehajtási rendeleteit.
Azt gondolom, hogy a szociális ellátásokban érintettek jó jogforrási keretet kaptak a feladataik megoldásához, a kihirdetett jogszabályok alkalmazásával.