Tavaly év végén kezdtem egy az állatvédelmi hatósági feladatokkal foglalkozók munkáját segítő cikksorozatba, most félidős összegzésként az eddig elhangzott legfontosabb információkat szedtem össze.

Az I. fokú állatvédelmi hatósági eljárás jellemzően magánszemély vagy állatvédő civil szervezet kezdeményezésére indul.

Az Ákr. definíciója szerint előbbi nem minősül ügyfélnek, mivel nincs közvetlen érintettsége az ügyben (az az állattartónak lenne, ő viszont nyilván nem fog maga ellen eljárást kezdeményezni), utóbbit az állatvédelmi törvény^[1] deklarálja az eszerint kezdeményezett ügyekben az ügyfélnek. Ez azt jelenti, hogy a magánszemély által kezdeményezett ügyre a panasztörvény megfelelő szakaszát^[2] használva közérdekű bejelentésként tekintünk, mivel így a 30 napon belül megtett intézkedésről – jogorvoslattal meg nem támadható – írásos tájékoztatást tudunk nyújtani, míg ha hatósági eljárást indítunk, az abban megtett lépésekről a magánszemély nem fog értesülni. Értelmezésem szerint ügyfélbarátabb lépés tehát a panasztörvény alapján eljárni magánszemély bejelentő esetén (nem mellékes kérdésként az állat sorsa megjavításának szempontjából nem 60, hanem 30 napon belül kell intézkednünk).

Állatvédelmi civil szervezet bejelentése esetén az állatvédelmi törvény által deklarált ügyfélként a szervezet az ügyféli jogaival élhet, vagyis a szervezet képviselője iratbetekintést kérhet, nyilatkozatot tehet, a meghozott döntést vele közölni kell és az ellen jogorvoslati joga van. Sajnos elharapózott az a gyakorlat sok önkormányzatnál, hogy az Ákr. szerinti teljes eljárásban nem meghosszabbítható 60 napos ügyintézési határidő alatt a hatósági eljárásban nem történik semmi, több fővárosi külső kerület önkormányzata rendszeresen 100 napon túl reagál először, és inkább kifizeti a jogsértés árát,^[3] vagyis az Ákr. vonatkozó szakasza alapján járó általános illetékösszeget (10 000 forintot) a határidő-túllépés^[4] miatt. Ez az eljárás tárgyát tekintve, vagyis hogy az állatvédelmi törvény preambuluma szerint érezni, szenvedni, örülni képes élőlények sorsának megjavítása a feladatunk, elfogadhatatlan. Az állatvédő szervezetek sem „meggazdagodni” akarnak bejelentéseik révén, hanem az adott állat sorsának megjavítását várják – így viszont az az abszurd helyzet áll elő, hogy az ilyen jogsértések miatt elutalt 10 000 forintokból más állatok ellátása oldódik meg.

Az állatvédelmi törvény deklarálta ügyféli jogállás tehát nem választás kérdése, nem dönthetünk úgy, hogy inkább a panasztörvény szerint kezeljük az ügyet, a bejelentő szervezetet pedig néhány soros tájékoztatásban részesítjük a jogorvoslattal megtámadható döntés közlése helyett (sajnos nagyon sok járási hivatal mégis így tesz).

Értelmezésem szerint az Ákr. szerinti teljes eljárásban lefolytatott állatvédelmi ügyben nem kell függő hatályú döntést hozni, tekintettel arra, hogy nem jogot kérelmez a civil szervezet, hanem az állattartót kéri kötelességei betartására rászorítani.^[5] Láttam már egyébként fővárosi gyakorlatként függő hatályú döntés meghozatalát állatvédelmi ügyekben, viszont határidő-túllépés esetén sem került sor „a kérelmezett jog” megadására, csak a korábban említett általános illetékösszeg elutalására.

A bejelentésben foglaltakat további információkkal egészíthetjük ki az irodában, az iktatás során ellenőrzésre kerülhet, hogy volt-e már korábban eljárás az állattartóval szemben, hogy állattartástól eltiltás hatálya alatt áll-e, a lakcímmel, az ingatlan tulajdonviszonyaival kapcsolatban további információkat kérhetünk le a rendelkezésre álló nyilvántartásokból, kutya esetén megnézhetjük, hogy az önkormányzati ebnyilvántartásban szerepel-e az állattartó neve alatt bejelentett állat, a Google Maps segítségével megnézhetjük, hogy néz ki az ingatlan stb. Külföldi állattartó esetén érdemes egy Google-keresést lefuttatni, több – az utóbbi években elhíresült – szaporítótelep fenntartója külföldi állampolgár volt, illetve volt sajnos a saját hazájában zoofília miatt eljárás alá vont német állampolgár is a hírekben.

Az irodában összegyűjtött információk birtokában helyszíni szemlét kell tartani, ez véleményem szerint állatokkal kapcsolatos ügynél megkerülhetetlen. A helyszíni szemléhez az Ákr. szerint kérhetünk rendőri segítséget; ha a szemle eredményességét veszélyeztetné az előzetes értesítés, elhagyható (ha azt szeretnénk, hogy a szemlén megváltoztatott körülményeket tapasztaljunk, mindenképpen küldjünk értesítést, ez elsősorban akkor célszerű, ha rendrakással, takarítással, dolgok beszerzésével az állattartó a szemlére már ki tudja javítani a kifogásolt állapotokat, a kifogásokról az eljárásról szóló értesítőből fog tudomást szerezni).

Elengedhetetlen, hogy az állattartó ingatlanán az összes állat leltárba kerüljön, az azonosításukra szolgáló dokumentumok hiánytalanul meglegyenek és azok összepárosíthatóak legyenek a tartott állatokkal (vagyis annyi darabszámú okmány legyen, ahány állatot tartanak, és mindegyik állathoz az azonosítására alkalmas saját dokumentum legyen párosítható, ne egy idegen, ismeretlen állaté).

Nagyobb létszámú állattartó telepekhez, szaporítótelepekhez kérjünk segítséget állatvédő szervezetektől. Egyébként is jó, ha jó kapcsolatot ápolunk a civilekkel, hiszen jelentős terheket tudnak levenni a vállunkról, és híradásaikkal munkahelyünk, személyünk szakmai hírnevét hirdetik (fordított eset is lehetséges természetesen, és nem állítom, hogy minden állatvédő szervezet által közzétett híradás, poszt, beszámoló tökéletesen objektív leírást adott az elmúlt időkben a megtett intézkedésekről, vagy éppen ne rontott volna sok helyen, sok munkával létrehozott együttműködések általános megítélésén). Sose feledjük viszont, hogy az állatvédő szervezetek tagjai erre tették fel az életüket, önkéntes tevékenységük során ők az állatok ügyvédei, és nem fognak elmenni egyetlen hiba mellett sem, de jó kapcsolat kialakításával remekül tudjuk használni és felhasználni az összegyűlt szellemi és fizikai eszköztáruk elemeit.

Van több állatvédő szervezet, amely összefogásban évek óta segít a hatóságoknak például a szaporítótelepeket felszámolni, a sajtóból a söjtöri, barcsi, nyírbogáti esetekről bővebben olvashatunk. Egy száz állaton felüli telepet is végig lehet leltározni egy nap alatt ilyen segítséggel, és a nap végén rendelkezésünkre áll egy pontos egyedszámmal, fajta- vagy fajtajelleg-megjelöléssel, egyedi azonosítóval ellátott állomány, amelynek sorsáról pontosan rendelkezhetünk és például a bírság kiszabásánál is tudunk hivatkozni arra, hogy az állomány hány százalékát érintik a hiányosságok.

Állatvédő szervezetekkel való kapcsolatfelvétel mellett szívből ajánlom a szakterületen dolgozó kollégák megkeresését is, a helyszíni szemle mesterfogásairól például 2020 elején, még a járványhelyzet előtt, hallgattam egy remek előadást Görbe Lászlótól egy konferenciaszervező cég által szervezett programon (László hosszú évek óta a XVI. kerületben lát el állatvédelmi feladatokat). A hallgatóság soraiban is ott ült sok-sok remek szakember, barát, például dr. Rudas Tamara a „söjtöri hős”, aki többmilliós bírságot szabott ki a söjtöri szaporítótelep tulajdonosával szemben, vagy például Mészáros Diána, aki Óbudán lát el sok éve állatvédelmi feladatokat és akitől rengeteget tanultam az elmúlt évek során, vagy Liptai Rita Vecsésről (és elnézést azoktól, akiket kifelejtettem). Aki az állatvédelmi hatósági feladatokkal foglalkozók szakmai közösségéhez szeretne kapcsolódni, javaslom, hogy keresse meg dr. Nagy Csilla dunavarsányi ügyintézőt (egyben a Magyar Birtokvédelmi Szövetség főtitkárát) és ő segíteni fog a közösségi médián át elérhető csoporthoz való csatlakozáshoz.

A helyszíni szemle során tapasztaltak alapján a hiányosságok felszámolására, a kötelességek teljesítésére kétfajta gyakorlatot láttam: a kötelezettségek teljesítését határidőhöz tűzve határozatot hozunk, és az állatvédelmi bírság behajtását kivéve önkéntes teljesítés hiányában a végrehajtást magunk intézzük (ld. erről korábbi írásomat a folyóiratban, ahol részletesebben bemutattam, hogy a NAV szerint az állatvédelmi törvény 45/A. §-a alapján az állatvédelmi hatóság feladata a döntések végrehajtása – kivéve a bírságot) vagy a járási hivataloknál jellemző módszer, amikor a helyszíni szemlén felvett jegyzőkönyvben rögzítik a hiányosságok felszámolására rendelkezésre álló határidőt és a konkrét teendőket. Önkéntes teljesítés hiányában itt a határozat már csak szankciót tartalmaz, jellemzően állatvédelmi bírságot.

A magam részéről jobbnak tartom a határidőhöz tűzött kötelezettségek határozatban történő megállapítását, hiszen önkéntes teljesítés hiányában a Vht. segít a végrehajtásban és eszköztárat ad hozzá.

A jegyzőkönyvben rögzítettek teljesítésével kapcsolatos szankciók első számú buktatója, hogy sok állatvédelmi hatóság egyáltalán nem ad példányt belőle az állattartónak, akin aztán olyan kötelezettségeket kérnek számon, amelyekre vagy emlékszik a szemle után, vagy nem. További kérdés, hogy belefér-e a nem meghosszabbítható 60 napba egy állatbarát, állattartó-barát, teljesíthető és ellenőrizhető határidő tűzése, melyet még van időnk ellenőrizni és önkéntes teljesítés hiányában még egy határozatot is tudunk írni.

Nincsenek pontos adataink, hogy hány állatot tartanak ma Magyarországon, az állateledel-gyártók és -forgalmazók becslései szerint kutya és macska esetén ez milliós nagyságrendű. Nem tudunk mindenkit megmenteni, de azokért felelősséget tudunk vállalni, akik a látókörünkbe kerülnek, a saját településünkön tudunk tenni a jobblétükért.

^[1] Állatvédelmi törvény 48. § (1) bekezdés.

^[2] Panasztörvény 1. § (3) bekezdés.

^[3] A konkrét jogesetek elérhetőek az Állatmentő Szolgálat Alapítvány esettárában.

^[4] Ákr. 51. § b) pont.

^[5] Ákr. 43. § (2) bekezdés c) pont.