Gondolatok a helyi adózási rendszerről XXIV. – A helyi adóztatás aktualitása és a koronavírus miatti helyzetből következő gondolatok

A közigazgatás szakmai fóruma

Cikkek / Gazdálkodás - pénzügy

Gondolatok a helyi adózási rendszerről XXIV. – A helyi adóztatás aktualitása és a koronavírus miatti helyzetből következő gondolatok

XXII. évfolyam, 2. lapszám
Szerző(k):
Dr. Deli Lajos
közgazdaságtudományok doktora, adószakértő


A korábbi cikkek a helyi adóztatás területén jellemző és nagy gyakorisággal felmerülő olyan témákra kívánták felhívni az érdeklődök figyelmét, amelyek a tapasztalatok ismeretéből, erejéből, az adóigazgatási folyamat teljes vertikumából következő eszközök és módszerek, valamint kapcsolódó példák bemutatásával a szakmai fejlődés irányát voltak hivatottak bemutatni. Az ide szükséges szakmai bátorság forrása pedig nem lehetett más, mint az adószakmában eltöltött több mint ötven esztendőre támaszkodó ismerethalmaz, a megszámlálhatatlan sokaságú adóügy, amely a cikksorozat indítását megalapozta és az olvasó számára alkalmazni ajánlja.

A különböző szakmai találkozások (konferencia, továbbképzés, szakértői véleménycsere, adóhivatali egyeztetés stb.) során kialakult szemlélet alapján a 3200 önkormányzatból 2900 településen a valamilyen szervezeti rendben működő adóapparátus nem tud azonos színvonalú munkát végezni, mert más az adóalanyi összetétel, eltérő az alkalmazott helyi adó típusa, nincs fogadókészség az adó bevezetése, esetleges módosítása iránt. Ezért is kiemelkedően meghatározó az a módszertan, amelyet a hasonló képességű nagy- és középszintű városok az adóigazgatási feladat végzésében mutatnak.

Az alkalmazott módszeren keresztül ismerhető meg a helyi adóapparátus szakmai képessége az adóalany és a képviselő-testület, illetve felettes szerv számára (Állami Számvevőszék, Kormányhivatal stb.), mert a megismerés eszközeként a valóság, a jogalkotási szándék és az elméleti lehetőségeken alapuló, szabályozó elveket és döntési akaratot bizonyító adóztatási gyakorlatot mutatja. A módszer akkor megbízható, ha részletesen kidolgozott, érthető, megismerhető, megfelel a különböző tevékenységet végző vállalkozók eltérő körülményeinek, tehát tevékenységre orientált, minden esetben adekvát az adó és egyéb kapcsolódó szabályozás feltételeivel. Ezzel egy máshol alkalmazott szisztéma átvehető, módszerében jelentőséget mutat, vezérgondolatként alkalmazható a hasonló vállalkozói összetételű településeknél, így gyakorlati továbbadásának indoka megalapozott. Helyes lenne a már néhány helyen fellelhető olyan tartalmú gyakorlat, amikor is a különböző települések apparátusai közös adóellenőrzési munkát végeznek, ami a székhely és máshol fekvő telephelyek földrajzi eltérése miatt lehet indokolt, hiszen a bevallás adatai mindkét adóhatóság számára jó kiindulási információt adna. Ezek a közös vizsgálatok azért is praktikusak, mert az alkalmazott módszerek azonos adóalanyoknál, de kapcsolódó adóalanyi körben is alkalmazkodnak a vállalkozás tevékenységéhez, belső összefüggéseket tárnak fel, mindezeket az adókötelezettség betartásának kontrolljaként kezelik, a megismerés eszköztárát bővítik.

A korábban, hasonló címmel és tartalommal megjelent anyagok, cikkek szándék szerinti kötelessége volt olyan kiemelten fontosnak tűnő elméleti és gyakorlati témák bemutatása, melyek a helyi adóztatás önkormányzati szerepét növelik, az önkormányzati adóigazgatás létét, funkcióját, problémáit mutatják be. Fontos feladat volt a minimum évenként egy alkalommal belépett törvényi változás önkormányzat szintre történő adaptálása, a változásból történő következtetések levonása, a helyi adó szabályozási funkciójának megkérdőjelezése, a bevételi funkció hektikus változása miatti költségvetés évközi módosításának gyakori kényszere is. A huszonhárom különböző cikkben nem volt olyan, amelyik nem foglalkozott a vezetői információs rendszer kiépítésének és működtetésének szükségességével, az adóellenőrzés morális hatásának és eredményének (adóhiány, adókülönbözet, adóbírság, késedelmi pótlék stb.) következményeivel. Hasonló szerepet szánt a cikkek többsége az adóellenőrzés módszerrendszerének és gyakorlatának ismertetésével, különös tekintettel olyan fővárosi példák alapján, amelyek a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyó ítéletét, határozatait, esetenként elismerését is elnyerték. A tanulmányok nagy szerepet adtak a költségvetés tervezési feladatainak, mert a helyi adóbevételek saját forrásként való kezelése általában a „biztos bevétel” fogalmába tartoztak, kivéve, ha azt évközi törvényi változás kényszerből át nem minősítette a kisebb források körébe átcsoportosítási kényszerrel kezelve (pl.: adókedvezmény belépésével vagy megszűnésével).

A bevétel tervezése és az adóztatás hatása, bevételi képességének előkészítése nem mellőzheti az adóigazgatás működésének elemzését. Ezért kizárólag az adóztatás helyi adónemenkénti – széles körű és legalább három évre történő, első indíttatásban bázis szemléletű, statisztikai elméleteken alapuló – vizsgálata lehetett és lehet egy megalapozott költségvetés kiindulási száma a saját forrás oldalán. Az így kialakított tervszámoktól mindössze a külső gazdasági feltételek miatt bekövetkezett változás esetén lehet eltérni, az eltérést pedig az előterjesztésben indokolni kell. Ilyen hatást válthat ki a település területén bekövetkezett természeti katasztrófa (a XXIII. cikk megjelent 2020 januárjában), amely a tervezés előkészítése során nem volt feltételezhető, de a gazdasági általános csőd, piac összeomlása mint nem kívánt tényező is változtatást igényelhet. A korábbi anyagok is kitértek a vezetői információs rendszer adatainak hasznosítására, amelyben az adóbevételek évközi változása is szerepel, így az adóelőleg-fizetési kötelezettségek alakulása, a feltöltési kötelezettség év végi nagyságrendje, az év közben adott fizetési könnyítések (részletfizetés, fizetési halasztás, hátralékfelfüggesztés, törlés stb.). Az ezekből levont következtetések a korrekt költségvetési terv megalapozottságát szolgálják. Ezt megelőző, az előbbiekben már hivatkozott cikkben nem véletlenül került kiemelésre a költségvetés tervezésének kiemelkedő felelőssége, az adóelőélet ismeretének szükségessége, a jogszerűségi elv maradéktalan betartása, mert csak mindezek helyes gyakorlata alapján várható el a jogkövető adóalanyi magatartás, az adómorál mérhető javulása.

A szakmai irodalom iránt érdeklődést mutató és adóigazgatási gyakorlatot több éve folytató szakember számára is hatalmas erőfeszítést igényel a helyi adók évi, évközi változtatása, amikor a törvényszintű korrekció egyetlen helyi adó szabályozási funkcióját sem befolyásolja, a települési önkormányzat bevételét – mint költségvetési forrást – nem növeli. Áremelkedéssel jár együtt úgy, hogy hozzáadott érték-tartalommal nem bír, tehát értéket érdemben nem képvisel. Ilyen esetben nehéz elfogadható önkormányzati előterjesztést, rendeletet készíteni, amelyik képviseli a törvény akaratát, tartalmazza a helyi képviselő-testület véleményét, továbbá a lakosság számára is egyszerű és közérthető. A módosítás kommunikálása hasonlóképpen nehéz feladat, mert egyre kevesebb sajtóorgánum áll, különösen a vidéki önkormányzatok rendelkezésére, tehát az adórendelet módosításának következményei csak később tudatosulnak az állampolgárok, de az érintett adóalanyi kör számára is. Ez pedig morális hatással bír, tehát nemcsak a választópolgár képviselő iránti megítéltetését, de az adómorál kedvezőtlen alakulását is eredményezi. A helyi adóztatási reform több mint 30 évvel ezelőtti kiépítése után több mint három évet vett igénybe a tudatosítás és technikai-logikai, etikai stb. valamilyen szintű elfogadása a települések vezetésében. Csak ezt követően vált lehetővé az adóbevétel tervezhetősége, amely kedvező mozgáslehetőséget adott a költségvetés számára, így kialakulhatott a reális tervezés és kiszámítható forrás együttes követelmény iránti igénye. Mindezekből következően az adótörvények évközi, esetenként többszöri változtatása miatti önkormányzatirendelet-módosítás kényszerűen szolgálja a helyi érdekeket.

A központi, állami adóhatóság (NAV) immár harmadik éve segítőkészséget mutat az önkormányzatok felé, különös tekintettel az iparűzési adó érintettségében, de indirekt módon az idegenforgalmi adót is érinti. Továbbá a tulajdonváltozások miatti visszterhes szerződések okán keletkezett illetékkiszabás rendjén keresztül a segítőkészségen túl a hatáskör átvételének szándékát sem lehet kizárni. A korábbi cikkek az együttműködésen kívül az említett szerepváltozás lehetőségére már igyekeztek a figyelmet felhívni, ezért a jelen szakmai folyóirat decemberi számában felkínált lehetőség (20. oldal) a témában történő együttes gondolkodás szükségességét fontosnak tartotta és tartja jelenleg is. Az előbbiekben felsorolt, már sokszor említett és megalapozottan feltételezett, ám mégis vélelemnek minősíthető változásokra nem érkezett egyetlen vélemény, javaslat, kritika, értelmezés sem. Feltételezhető, hogy a településeknél I. fokú adóhatóságként működő személy – például jegyző, főjegyző, és a mögötte levő adóapparátus – nem kíván a témával foglalkozni, bízik a jelenleg adóigazgatási rend változatlanságában, avagy a képviselő-testület nem vonzódik az adóztatás neuralgikus témaköréhez, nincs szükség helyi bevételi forrásokra, nem kívánja befolyásolni a helyi piaci folyamatokat, avagy nem tartja jelentősnek az adóztatást formáló közvélemény szerepét.

A gondolatsort követően érdemes áttekinteni azon lényeges és évközi változásokat, amelyek a rendkívül sajnálatos és durva, drasztikus emberi és anyagi áldozatokkal járó, szinte váratlanul belépett és várhatóan hosszú ideig jelen lévő koronavírus miatt, morális és strukturális következmények alapján feltételezhetőek.

A beavatkozás, tehát az adóztatást érintő évközi módosítás szándéka, tartalma, az aktuális helyzetre és potenciális lépésekre való törekvése nem vitatható. Az olvasó számára feltehetően minden összefüggés makro és helyi szinten ismert, feltehető az adaptáció megkezdése, különös tekintettel a már elfogadott tárgyévi költségvetés módosításának előkészítése érdekében. A témában való érintettség változatlanul a helyi adókra vonatkozik, nem a jogalkotás és esetleges jogértelmezés mélységéig, mert ez jelen anyagnak nem lehet feladata, inkább a jelen helyzetből következő adóigazgatási feladatokat közelíti meg, kizárólag ajánlási szándékkal.

1. A 135/2020. (IV. 17.) Korm. rendeleta veszélyhelyzettel összefüggésben a nemzetgazdaság stabilitásának érdekében szükséges intézkedésekrőlcím alatt, annak 1. § (2) bekezdésében a különleges gazdasági övezet területét és a beruházással közvetlenebbül érintett települési önkormányzatokat a Kormány rendeletében határozza meg. A 2. § alapján a különleges gazdasági övezetek kijelölését a megyei önkormányzat hatáskörébe (nem a települési önkormányzat) helyezi. A 3. § (3) bekezdés alapján, ha a gazdasági övezet több település közigazgatási területét érinti, akkor a megyei önkormányzati rendelet területi hatálya a különleges gazdasági övezet teljes területére terjed ki. A 4. § (3) bekezdése a települési önkormányzat jegyzőjének kapcsolódó hatáskörét (helyi adó) a megyei szintű jegyző feladatává rendezi át. A 6. § a Htv. rendelkezéseitől eltérően a különleges gazdasági övezet fekvése szerinti megye megyei önkormányzat hatáskörébe teszi át a helyi adók bevezetésének lehetőségét, tehát a települési önkormányzat az adómegállapítási jogát nem gyakorolhatja tovább. A 7. § (1), valamint (2) bekezdése az iparűzési adó érintettségében a megyei önkormányzat hatáskörét állapította meg, ezzel a települési hatáskör megszűnt. A 8. § alapján esetlegesen előrehozott adófizetésnél a túlfizetés iránti adóigazgatási eljárás érvényesül, a 9. § szerint a megyei közgyűlés által bevezetett helyi adóból származó bevétel a megyei önkormányzat bevétele a különleges gazdasági övezetek esetén. Az állami adóhatóság az általa beszedett helyi adót átutalja a közgyűlés számlájára. Kiemelésre érdemes a 10. §, amely szerint a megyei közgyűlés által bevezetett helyi adók esetében az adóhatósági feladatokat az állami adóhatóság látja el.

A sajnálatos természeti csapás következményeként a központi, állami adóhatósági koordináció a konvergálódásnál tart, bizonyos vonatkozásban integrációs elemeket hordoz magában.

A koronavírus időintervalluma remény szerint rövid, az adóigazgatási intézményrendszert alapjaiban nem változtatja meg.

2. Az aktualitás okán a helyi adókkal összefüggésben néhány központi (állami) adóhoz kapcsolódó megjegyzés is indokoltnak tűnik:

  • Azok a társaságiadó-alanyok, akik folyó év április 22. és szeptember 30. közötti bevallási és fizetési kötelezettségben érintettek, mindezeket a már befizetett előlegek figyelembevételével szeptember 30-ig teljesíthetik.
  • Személyi jövedelemadóban a SZÉP- kártya-juttatások további megkülönböztetett értékhatárral érvényesek, ám feltételekhez kötötten és differenciáltan (pl.: 800 ezer forint is lehet).
  • A szociális hozzájárulási adó 15,5%-ra csökken, de eltérő az alkalmazás módja a kisadózó vállalkozásoknál (KATA).
  • A kisvállalati adó mértéke marad 12%, a bevallási és adóelőleg-fizetési határidő szeptember 30.
  • Helyi iparűzési adó esetén a bevallásbenyújtási határidő szeptember 30-ra tolódott ki, a szeptember 15-ei előleg összege vagy a tárgyévi bevallás szerinti összeg, vagy ha ez még nem ismert, akkor az előző év szeptember 15-ei előlegnek megfelelő kötelezettség lép be. Az adóelőleg-mérséklés lehetősége nem változott. Itt kell kiemelni, – hogy a Htv. 3. §-ában felsoroltak alapján – jelentősen nőtt a valamennyi adó alóli mentesség, különösen a közhasznú tevékenység vonatkozásában, de a székhely szerinti önkormányzat felé május 31-ig adatbejelentést kellett volna tenni, ebben az évben ezen kötelezettség szeptember 30-ai határidőre módosul.
  • Érdemes áttekinteni a 2017. évi CL. törvény aktualitásait, így például, hogy a veszélyhelyzet alatt az adózók megbízható, illetve kockázatos minősítése megmarad.
  • Kiemelt figyelmet igényel a fizetési könnyítések intézménye, így a halasztás, pótlékmentes részletfizetés, adómérséklés, illetve a méltányossági törlés vonatkozásában, de a bírságolás intézménye csak alaposan indokolt esetben fogadható el. Ez igaz a központi és helyi adókra egyaránt.
  • Nagyon fontos a veszélyhelyzet időtartamára időzített végrehajtási eljárások szüneteltetése, amely az inkasszóra, jövedelemletiltásra, ingatlan-végrehajtásra vonatkozik, de itt a törvényszéki eljárások nem tartoznak a szüneteltetés körébe.

A nem teljes körű felsorolásból következik, hogy a települési önkormányzatoknak ebben az esztendőben legalább három alkalommal kell a költségvetést módosítani, mert a jelentősen csökkenő adóbevételek csaknem a teljes mozgásterüket befolyásolják. A június végéig még nem kötelezően benyújtott iparűzési- és idegenforgalmi- adó-bevallások az előző évek hasonló időszakához viszonyítva megközelítő pontosságú információt adnak, ennél kedvezőbb következtetések csak az október hónap közepén realizált bevallási és bevételi adatok ismeretében vonhatók le. További pontosításra majd az év végi adatok ismeretében van érdemi és következtetésre alkalmas információhalmaz, amely az összes helyi adófajta helyzetét és a következő esztendő költségvetési mozgáslehetőségét tükrözi.

Számos szakmai körben jogos kérdésként merül fel, miszerint van-e lineáris kapcsolat a veszélyhelyzet miatti indokolt törvényi szintű változások és a gazdasági övezet intézményének kijelölésére vonatkozó Kormányrendelet között, tehát megalapozott-e az a vélelem, miszerint a helyi adórendszer strukturális rendjének további átalakítása várható. Jelen időszakban mindenekelőtt a veszélyhelyzet megszűnése minden állampolgár, adóalany, adóstruktúra érdeke. Nem hagyható figyelmen kívül a következő években a megyei önkormányzat esetleg növekvő adóztatási hatáskörének bővülése, a megyei kormányhivatali funkciók hasonló változása sem. Amennyiben az említett változások egységes magyarországi helyi adóigazgatási szerkezeti, szervezeti rendszer irányába kívánnak elmozdulni, nem szabad a települési önkormányzat helyét, szerepét, hatáskörét csökkenteni, mert megfelelő mélységű és közvetlen ismeretekkel kizárólag ez a szervezet rendelkezik. Különösen sajátos helyzetben van és lesz a fővárosi helyi adóztatási struktúra, mert az iparűzési adó kizárólagos fővárosi, míg minden egyéb helyi adó a kerületi önkormányzatok hatáskörében van. A jelentős összegű iparűzési-adó-bevételből a kerületek a forrásmegosztási törvény alapján részesülnek, tehát a főváros a bevételének több mint felét átadja a kerületi finanszírozás számára. A kerületi adóbevételek nem tartoznak a megosztási körbe, tehát abból a főváros nem részesül. Abszolút indokolt a forrásmegosztási rendszer áttekintése, esetleges megváltoztatása. Aktuális indok a veszélyhelyzet miatti adóbevétel csökkenése, majd az esetleg bekövetkező szerkezeti adóigazgatási változások érve is alátámasztott.

További gondolatokat ébreszt egy lehetséges megyei szintű, helyi adóigazgatási szervezet kialakítása, amelyben a főváros szerepdominanciája nem lehet vita tárgya úgy, hogy a kerületek bizonyos adóztatási funkciója megmarad, például adóvégrehajtási, adóellenőrzési, ügyfélszolgálat stb. hatáskörrel.

Jelen helyzetben hatalmas szerep hárul a különböző önkormányzati érdekképviseleti szervek vezetőire. Indokoltan feltételezhető, hogy a helyiadó-ügyeket erőteljesebb hangsúllyal, elemi, elvi kérdésként kezelik, képviselik a megfelelő mélységű ismeretekkel és hatáskörrel, polgármesteri vezetői funkcióval bíró, véleményt alkotó személyek.

Hozzászólások

Előfizetés

Kategória

Feliratkozás hírlevélre

Könyvajánló

Facebook Pagelike Widget

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@hvgorac.hu

Weboldal: hvgorac.hu

Szakmai partnerek

Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ) – www.josz.eu

Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége – www.kozszov.org.hu