Az államnak felelőssége van abban, hogy polgárainak a társadalomba történő beilleszkedése sikeres legyen, valamint, hogy alkotmányban rögzített jogaikkal élni tudjanak. Az ifjúsági korosztályok esetében e felelősség speciális intézkedéseket és figyelmet követel meg. Az államnak továbbá érdeke, hogy a felnövekvő korosztályok ismerjék és elfogadják azokat a társadalmi normákat, amelyekben élünk, s hogy maguk is képesek legyenek azok átörökítésére, alakítására. Az állam „látja” őket, ha iskolában vannak – de nem látja őket, ha mellette vagy kívül; látja őket, ha akut betegek – de nem látja őket, amikor az egészségüket kockáztatják; látja őket, ha munkanélküliek lettek, de nem látja, amikor munkavállalási képességeik hiányában csődöt mondanak; befogadja őket, ha segítségre szorulnak és erről az illetékesek jelzést kapnak – de nem „törődik” velük, ha jelzés hiányában nem kerülnek kapcsolatba a rendszerrel stb. (részlet a Nemzeti Ifjúsági Stratégiából.)

Az ifjúságügy terepe a családon és iskolán túli terület, alanyai a magukért már igen, másokért még nem felelősséget vállalók (kb. 10-30 éves korcsoportok). A gyerekek-serdülők-fiatalok (együtt: ifjúság) több időt töltenek az iskolán kívül, mint belül, többet vannak a családtól távol, mint vele, így érthetővé válik az igény: ezt – az ún. harmadlagos szocializációs – közeget is valamilyen módon támogatni, szabályozni lenne szükséges (bután fogalmazva a délutánok, a hétvégék és a nyarak terepét).
Ma nem létezik egységes és koherens ifjúsági jogi szabályozó környezet. Néhány elem szabályozása megvan, de átfogó, egyértelmű és egységes jogszabályi környezet nem segíti az ifjúsági munkát. A többször módosított 1995 évi LXIV törvény (Gyermek és Ifjúsági Alapról, a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítványról, valamint az ifjúsággal összefüggő egyes állami feladatok ellátásának szervezeti rendjéről) adja háló legerősebb elemét, emellett néhány miniszteri rendelet, kormányhatározat és miniszteri határozat jellemzi a szektort. Ma az ifjúsági szolgáltatási környezet csak igen kis szeletét szabályozza jogszabály, s így az ifjúsági szolgáltatások, intézmények léte, működése nem jogszabályi legitimáción alapul.
Az ifjúsági közfeladatokról szóló törvény a rendszerváltás óta várt, évtizede folyamatosan ígért dokumentum. Először 2000-ben, majd többszöri próbálkozás után 2006-ban öltött konkrét formát, de a Parlamentnek elfogadni eddig egyetlen alkalommal sem sikerült. Az ifjúsági civil szektor évek óta várja, kéri, követeli a törvényt, ezzel is elismerve-serkentve az ifjúsági diszciplína megerősödését: eredmény nélkül.
A népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló (1998. évi III.) törvény szerint, amennyiben egy az OVB által elfogadott népi kezdeményezéshez sikerül összegyűjteni 50 ezer aláírást, úgy a Parlament plenáris ülésen kell tárgyalja az ifjúsági törvény tervezetét. Az ifjúsági szakma, megelégelve tehát majd egy évtized kudarcát, kidolgozta az ifjúsági törvény normaszövegét és népi kezdeményezést indított annak parlamenti tárgyalásáért.
A törvénytervezet tartamát tekintve rendezi az állam ifjúsági feladatait (országgyűlés, kormány, illetékes tárca, önkormányzatok), meghatározza az ifjúsági szolgáltatásokat (ifjúsági közösségi tér, ifjúsági információs pont, ifjúsági információs és tanácsadó iroda, felkereső ifjúsági szolgáltatás, ifjúsági tábor) és azok működését, valamint a helyi önkormányzatok ifjúsággal kapcsolatos feladatait. Szól a civil ifjúsági szektorról (Nemzeti Ifjúsági Képviselet, helyi ifjúsági önkormányzatok), a civil-kormányzati együttműködésekről (civil erőforrások bevonása az ifjúsági közfeladatok ellátásába, Ifjúsági Koordinációs Tanács, Ifjúsági Alapprogram, Regionális Ifjúsági Tanács) és az országos és regionális ifjúsági szolgálatokról.
A mostani törvényjavaslat (szövege a www.ifjusagitorveny.hu címen elérhető).- amelynek lényege tehát, hogy a családon és iskolán túl is legyen figyelem az ifjúsági korosztályokra – normaszövegét ifjúsági szakértők készítették, azt megtárgyalta és elfogadásra javasolta a 2007 novemberi – ifjúsági törvényt! MOST!, 187 szervezeti résztvevővel megrendezett parlamenti konferencia. A kezdeményezést az OVB 368/2009 (IX.03)-i határozatával hitelesítette, jelen pillanatban állampolgári kifogás miatt az Alkotmánybíróságon várja sorsát.
Úgy hisszük, hogy miképp a pohár és az üdítő nehezen értelmezhető egymás nélkül, a nemrég elfogadott Nemzeti Ifjúsági Stratégia és az ifjúsági törvény is kéz a kézben kellene járjon.

Részletesen a törvénytervezetről (ha belefér):
Az Országgyűlés többek közt ötévente Jelentést fogad el a gyermeki jogokról szóló ENSZ egyezmény érvényesüléséről, 15 éves Nemzeti Ifjúságstratégiát fogad el és megválasztja az ifjúsági jogok országgyűlési biztosát.
A Kormány többek közt a Nemzeti Ifjúságstratégia megállapításai alapján javaslatot tesz az Országgyűlésnek az ifjúság helyzetét és problémáit érintő törvények, határozatok megalkotására; kétévente Ifjúsági Programot fogad el, gondoskodik az ifjúsági korosztályok érdekeinek az igazgatási döntéshozatalban való figyelembevételéről; létrehozza és működteti az ifjúsági érdekegyeztetés és a civil-kormányzati együttműködés országos rendszerét, gondoskodik a nemkormányzati ifjúsági szervezetek képviselőinek részvételét biztosító forráselosztás országos és regionális rendszerének kialakításáról, biztosítja e rendszer működésének feltételeit.
Az ifjúsági ügyekért felelős miniszter többek közt ellátja a Nemzeti Ifjúságstratégiában és az Ifjúsági Programban meghatározott feladatokat, elősegíti az ifjúságban rejlő erőforrások kibontását és a korosztályok társadalmi integrációját; kétévente Ifjúsági Programot készít; segíti az ifjúsági, különösen a gyermeki jogok érvényesítését és az azokat szolgáló tevékenységeket; eljárásokat, módszereket és forrásokat biztosít az érdekeik védelmében akadályozott ifjúsági csoportok helyzetének javítására, részvételük biztosítására, jogérvényesítési lehetőségeik bővítésére; elősegíti az ifjúságra vonatkozó egészségfejlesztési feladatok ellátását és az ifjúsági turizmus, a táborozás, a közösségi élet feltételeinek bővülését, valamint a játékkultúra és a játszóterek fejlesztését szolgáló programokat; kidolgozza az ifjúsági korosztályok tagjainak társadalmi részvételét fejlesztő programokat, közreműködik az ifjúsági szakemberek képzésében és továbbképzésében, biztosítja az ifjúsági szakma, ifjúsági munka feltételrendszerét.
A törvényjavaslat szerint az önkormányzatok működtetik az ifjúsági közösségi tereket és az ifjúsági információs pontokat (nagyobb helyeken: irodákat) és az ún. felkereső ifjúsági szolgáltatásokat. Megyei, fővárosi önkormányzatoknak gondoskodniuk kell ifjúsági táborok működtetéséről. Ha civil szervezet is képes a szolgáltatásokat ellátni, akkor előnybe kell részesíteni azokat az állami feladatellátóval szemben. Az önkormányzatok ifjúságkutatáson alapuló ifjúsági cselekvési tervet alkotnak és a 20 000 főnél nagyobb települések ifjúsági ügyekkel foglalkozó bizottságot kell alakítsanak. A városok ifjúsági referenst foglalkoztatnak. Az ifjúsági korosztályok tagjainak települési szintű közügyekben való képviselete, a települési önkormányzat ifjúsággal kapcsolatos döntéshozatali folyamataiban való részvétele érdekében helyi ifjúsági önkormányzat hozható létre.
A Nemzeti Ifjúsági Képviselet a magyar ifjúsági korosztály tagjait tömörítő, számukra szolgáltatásokat végző és élethelyzetük feltárásával foglalkozó országos civil szervezetek érdekképviseleti, képviseleti és szakmai szövetsége. A Képviselet és a kormányzat vesz részt az Ifjúsági Koordinációs Tanácsban, amely az ifjúságpolitikai feladatok ellátását segítő, civil és kormányzati közös döntéshozatallal és közös vezetéssel működő stratégiai tanácsadó és döntéshozó testület és az Ifjúsági Alapprogramban, amely a finanszírozási feladatokat látja el.