Infokommunikációs gyorsjelentés nyolcvan település mélyebb vizsgálata után

A közigazgatás szakmai fóruma

Cikkek / Infokommunikáció

Infokommunikációs gyorsjelentés nyolcvan település mélyebb vizsgálata után

XX, évfolyam, 1. lapszám
Szerző(k):
Dr. habil. Budai Balázs Benjámin PhD.
kutatásvezető (BM), intézetvezető, egyetemi docens (NKE)


Az Önkormányzati fejlesztések figyelemmel kísérése II. (OFFK II.) című, KOFOP-2.3.4-VEKOP-15-2016-00002 azonosítószámú kiemelt projektről és annak hármas kutatásáról az előző számban adtunk rövid tájékoztatást. Most a 2016 őszétől 2017 nyaráig lefolytatott interjúk tapasztalatainak első részét adjuk közre.

Nyolcvan, a település mérete, földrajzi elhelyezkedése és lakosságszáma szerint reprezentatív módon kiválasztott önkormányzat strukturált mélyinterjúit készítettük el. A települések vezetőivel – polgármestereivel, jegyzőivel, irodavezetőivel – összesen 117 interjú készült. Ezt egészítettük ki az információs csatornák és információs felületek elemzésével. Az így elkészült esettanulmányokat MaxQDA adatelemző szoftverrel elemeztük.

A projekt e kutatási részével szerettünk volna konkrét benyomásokat szerezni a települések infokommunikációs helyzetéről, demográfiai-gazdasági körülményeiről, hatásairól, információfeldolgozási és információkezelési gyakorlatáról, kommunikációs felületeiről és rutinjáról, sikerességi kritériumokról, fejlesztendő területekről, valamint jó gyakorlatokról.

Demográfiai tendenciák, adóerő-képesség, humanerőforrás

Három olyan tényezőt vizsgáltunk előzetesen, ami az infokommunikációs helyzetet és annak perspektíváját meghatározza: a demográfiai tendenciákat, az adóerő-képességet és a hivatali humánerőforrás alakulását.

A vizsgált települések 60%-ában csökkenő lakosságszámmal találkoztunk (16,3%-nál stagnálással, 23,8%-nál növekedéssel). A mérték és dinamika nagyjából – átlagosan – megfelel az országos népességalakulási tendenciáknak. Ez azonban vizsgálatunk szempontjából azért meghatározó, mert a kistelepülések esetén a lakosságmegtartó képesség egzisztenciális kérdés, valamint sok esetben sikertényező is. Azaz a települések egyik meghatározó napi kérdése, hogy hogyan tudnak olyan vonzó feltételeket (munkahely, pihenés, szabadidős szolgáltatások, közszolgáltatások stb.) biztosítani, amellyel a tendencia megfordítható, vagy legalább tompítható.

1. sz. ábra
A nyolcvan településről készült esettanulmányok feldolgozása
(Forrás: Belügyminisztérium, ÖFFK II. kutatások, Kutatás III. – MaxQDA)

Több település felismerte, hogy e tendenciákhoz stratégiai illeszkedésre (ezen belül konkrét operatív intézkedésekre) van szükség, hogy egy vonzó alvóvárosi, pihenővárosi státusz elérhető legyen, és ne csupán semmitmondó pozícionálás maradjon.

Alacsony adóerő-képességnek az országos átlagot meg sem közelítő (13 000 forint/fő alatti) értéket állítottunk be. A vizsgált településeknek pontosan a fele esett ebbe a kategóriába. Közepes adóerő-képességű a (13–18 000 forint/fő között) település a vizsgált települések 13,8%-a volt, míg magas adóerő-képesség (az országos átlag többszöröse) a vizsgált települések 32,5%-ánál volt mérhető. Az adóerő-képesség az önkormányzatok gazdasági mozgásterét alapjaiban meghatározza. Így nem meglepő, hogy néhány település akár több mint százszoros különbsége – az adóerő-képesség terén – a hivatalok információkezelési rutinjában is diszkrepanciát mutat. Az alacsony adóerő-képességű kistelepülések többsége a fennmaradásért küzd, így náluk a kötelező feladatok ellátása a legnagyobb kihívás. Vizsgáltuk az adóerő-képesség változását is az elmúlt három évben. A vizsgált települések 78,8%-ában az adóerő-képesség stagnál vagy növekszik. Azonban a fennmaradó 21,3%-ában, ahol csökken ez az összeg, eleve alacsony értékekkel találkozunk. Két kivételtől eltekintve az ebben a halmazban található települések adóerő-képessége úgy csökken, hogy az országos átlag kétharmadát sem éri el jelenleg. E kistelepülések – szinte kivétel nélkül – alacsony lélekszámú, kitörési pont és stratégia nélküli, valamint sokszor motiváció és jövőkép nélküli helységek. Vezetőik a sikert a status quo fenntartásában, a település működőképességének biztosításában látják. Egy-egy település növekvő adóerő-képességéhez gyakran párosult optimizmus, pozitív jövőkép és tenni akarás.

Az éves átlagos hivatali létszám vonatkozásában a vizsgált települések 56,3%-a volt 1–10 fő közötti, 16,3%-a 11–30 fő közötti, 8,8%-a 31–60 fő közötti, míg 18,8%-a 61 fő feletti. A hivatali létszámok a település lakosságszámához és adóerő-képességéhez igazodtak. A jobb adóerő-képességű hivatalok magasabb hivatali létszámot tartottak, több esetben emelt illetményalappal. A hivatalnokok diverzifikációja is ehhez idomult: a jobb egzisztenciális helyzetű hivataloknál fedezhetők fel azok a specializált szakemberek, akik az infokommunikációs tevékenység szempontjából meghatározó szerepet töltenek be.

A vizsgált települések 33,8%-ánál tapasztaltunk olyan szervezeti kultúrát, mely katalizáló, így akár infrastrukturális hiányosságokat is áthidal, vagy fejlesztésre sarkall. Sok olyan települést látunk a vizsgált nyolcvan között, ahol a szervezeti kultúra személyfüggő, annak letéteményese a jegyző vagy a polgármester. Ez gyakrabban pozitív, de néhány esetben éppen a kitörési lehetőséget veszi el a település elől. A hivatalokban dolgozó emberi erőforrás infokommunikációs vagy szakmai készségeiről és képességeiről a vezetők 43,8%-a állította, hogy megfelelő, 42,5%-uk jelzett fejlesztési szükségletet, míg 13,8%-uk nem nyilatkozott. Főleg a kisebb településeknél látszódik kommunikációs/infokommunikációs kompetenciahiány, amit helyben a pénzügyi erőforráshiánnyal magyaráznak.

Infokommunikációs adatok

A hivatalok éves telekommunikációs költségvetése nem állt feltétlenül párhuzamban a hivatal méretével. Találtunk kis hivatalt meglepően magas, és nagy hivatalt meglepően alacsony telekommunikációs költségvetéssel is. Ennek oka a korszerű technológiák (pl.: IP-telefónia) térnyerésében, illetve a digitális egyenlőtlenség földrajzi dimenziójában keresendő: azon településeknél, ahol az internet-elérés is akadozik, nem lehet megbízható VoIP megoldásokkal kiváltani a hagyományos távközlési megoldásokat, és ezzel csökkenteni a költségvetést.

A hivatalok által üzemeltetett számítógépek átlagéletkoránál (így meghibásodási gyakoriságánál, valamint az ezzel párhuzamosan jelentkező hibaelhárítási költségeknél) lesújtó képet látunk: a vizsgált települések 60%-ánál a géppark fejlesztésre szorul (azaz az öt évnél idősebb gépek aránya jelentős). 33,8%-uknál a géppark megfelelő (azaz sok a 2 évnél fiatalabb számítógép, többségében azonban 2–5 éves gépek találhatók).

Míg csupán 6,3%-ukról mondható el, hogy korszerűek (azaz a gépparkban dominálnak a 2 évnél fiatalabb számítógépek). Tekintettel arra, hogy a számítástechnikai eszközöket számviteli nyilvántartásaikban általában 3 év alatt írják nullára, így kimondhatjuk, hogy az önkormányzati szféra nagy része nullára írt informatikai eszközöket használ a hivatali munkavégzéshez. Korszerű gépparkot vagy a nagy adóerőképességgel és fejlett információ-gazdálkodással rendelkező települések engedhetnek meg maguknak, vagy azok a kistelepülések, amelyek az ASP program keretén belül új gépekre pályáztak és így – az állami támogatásnak köszönhetően –, még korszerű (néhány gépes) eszközparkot húzhattak fel. E helyzetet súlyosbítja, hogy míg a nagyobb települések saját informatikust tudnak foglalkoztatni, addig a kisebb települések legtöbbször külső vállalkozó segítségével oldják meg az üzemeltetési–karbantartási– hibaelhárítási feladatokat, ezzel tovább terhelve a költségvetést. Ezen csak minimálisan tompít a kormányzati ASP rendszer, hiszen az csak az igényelt szakrendszerek és keretrendszer vonatkozásában ad fenntartási segítséget (egyelőre díjtalanul). Ugyanígy a weboldalak üzemeltetésénél 23,8%-ban találtunk az önkormányzat által megbízott külső vállalkozót, a szoftver- és hardverüzemeltetéshez hasonló megfontolások mentén.

Információfeldolgozási képesség és szükséglet, eredményesség

A vizsgált települések 67,5%-ánál fedeztünk fel jelentős hiányt az információszerzés és feldolgozás területén. 16,3%-uknál látjuk megfelelőnek (bár látványosan fejleszthetőnek) ezt a területet, míg csupán a fennmaradó 15%-nál mondhatjuk ki, hogy fejlett információszerző és feldolgozó rutin jellemzi a hivatalt. A „big data” jelenségre történő érdemi reakció még ennél is szűkebb, csupán 8,8%-ban érhető utol, nyomokban. E körbe nagyvárosok tartoznak. Egyetlen pozitív kivétel egy alig több, mint ötszáz fős település, ahol a döntéstámogatási rendszer széles körű forrásból és felületről építkezik, és ahol a települési fejlesztések megalapozásához rendszerszinten kezdik használni és feldolgozni a hivatalban keletkezett és a települési fejlődés szempontjából meghatározó adatokat. A kistelepülések sok esetben zárványként működnek: megelégszenek azzal az információval, amit elérnek, illetve a rendelkezésre álló információk jelentős részét nem hasznosítják.

Az információszerzés és az információhasznosítás a legtöbb esetben kimerül a pályázati programok tervezésében és lebonyolításában. Tematikus hírfigyelés is csupán a települések 22,5%-ára volt jellemző. A mértékletesség mögötti leggyakoribb érv az, hogy „…ha a jelenlegi működés megoldható a most elérhető információkkal, miért mennének tovább, amúgy sincs rá kapacitásuk…”. Kevés hivatali vezető fogalmazott meg konkrét információkat vagy forrásokat, amelyre munkájához – véleménye szerint – szüksége lenne. Mindezt gyakran úgy, hogy a települési ITS-ek (integrált településfejlesztési stratégiák) vagy hiányoznak, vagy annak forrásadatai hiányoznak, vagy az ITS előkészítő felméréseinek eredményeit nem használják a döntésekhez. Az információszerzés általánosan alacsony szintjével együtt jár az információfeldolgozás alacsony szintje is. A vizsgált települések 13,8%-ában találkoztunk tudás- és tartalommenedzsment szoftverrel. 21,3%-ában csoportmunka szoftverrel, 18,8%-ában folyamatmenedzsment szoftverrel. Holott e szoftvertípusokból ingyenes, nyílt forráskódú változatok is elérhetők. Bár e típusok is többnyire felülreprezentáltak a nagyvárosokban, mégis látunk olyan kisebb településeket, ahol a szervezeti kultúra hozta magával alkalmazásukat, például ahol a polgármester cégvezetőként vagy informatikai szakemberként dolgozott korábban.

Az informális hálózatok és alternatív információszerzési technikák a vizsgált települések 40%-ában erősen, 27,5%-ában gyengén vannak jelen. E csatornák nem hagyhatók figyelmen kívül, ugyanakkor kordában tartásuk nagy kihívást jelent a hivatalok számára. (Az informális hírközlés és a formális hírközlés kiegészítő viszonyban áll egymással, így egy nyitott, jól működő hivatali kommunikáció teljesen háttérbe tudja szorítani.) Az informális hírközlést azon településeken tapasztaltuk intenzívebbnek, ahol a hagyományos és elektronikus csatornák működésében valamilyen hiány volt látható.

Kommunikációs rutin

Vizsgálatunk fontos pillérét képezte az információs csatornák és információs felületek használata, állapota, valamint a disszeminációs rutin. Ezekre a területekre külön-külön kérdeztünk rá, de egy helyütt elemezzük őket.

2. sz. ábra
Kommunikációs csatornák / disszeminációs módszerek / N=80
(Forrás: Belügyminisztérium, ÖFFK II. kutatások, Kutatás III.)

A 2. sz. ábrával kapcsolatban a következő fontos következtetések mondhatók el:

  • Nagyon magas a hagyományos formákra épülő kommunikációk aránya mind a hétköznapi, mind a rendkívüli közlés vonatkozásában. Ez – azonkívül, hogy költséges – lassú, a célcsoport teljes körű elérését közel sem garantálja. A települési vezetők a „másként nem megszólítható”, döntően idősebb célcsoportok jelenlétével magyarázzák a hagyományos formákat. Ugyanakkor a fiatalabb célcsoport megszólításával nem foglalkoznak. (A „másként meg nem szólíthatóság” egy olyan feltételezett kategória, amelyet a vezetők túlnyomó többsége nem támasztott alá a gyakorlatban.)
  • A nyolcvan településes reprezentatív minta is alátámasztotta az online országos felmérés eredményét, miszerint jelentős azon önkormányzatok száma, ahol nincs weboldal, vagy elavult weboldal található. (Az online felmérés 10%-ra, jelen vizsgálat 8%-ra hozta a weboldal nélküli településeket. Azonban, ha az avult oldalakat is beleszámítjuk, úgy bőven 13% feletti értéket kaphatunk a nyolcvan település viszonylatában.)
  • A személyes, vagy megafonon történő tájékoztatás tökéletes alternatívája lehet egy jól előkészített Twitter csatorna, vagy mobilapp, azonban ez még elvétve fordul csak elő a vizsgált önkormányzatoknál. (További szempontként jelenhet meg e tekintetben pl. a lakosság korösszetétele és a lakosság adóerő-képessége mellett az internet lefedettség és a lakosság informatikai eszközökkel való ellátottsága a fejleszteni kívánt településen.)
  • Bár a települési vezetők sokszor felismerik, hogy a disszemináció a virtuális térben könnyebben létrejön, mint egy nyomtatott termék esetében, mégis a helyi újságok elektronikus változatai nem, hiányosan, vagy késve jelennek meg a települési weboldalon.
  • A weboldalak alternatíváiként használják a Facebook-ot a kistelepülések: a Facebook az információszórásban kiváltja (pótolja) a weboldalt. Ennek egyik következménye, hogy a friss tartalom a Facebook-ra kerül, ezzel egy idejűleg gyakran elavul a weboldal. A részletesebb elemzés alá vont nyolcvan település vonatkozásában jelzett 56,3%-os közösségi térben mutatkozó (Facebook-os) jelenlét magasabb, mint az online felmérés eredménye (39%), azonban e vizsgálatban megengedőbb volt a kérdezés, amennyiben elfogadta azt is, ha a település nem hivatalos csatornával, vagy valamely intézményének oldalával jelzi a közösségi jelenlétet. Bár az 56,3% magasnak tűnhet, de ha a 83%-nyi lakossági felhasználóhoz viszonyítjuk, akkor alacsony. Ennek oka hátterében sokszor a polgármester/jegyző – a közösségi médiahasználattal kapcsolatos – nem konstruktív (elutasító) hozzáállása jelenik meg. Az elutasítás mögött az adott csatorna ismeretének hiánya (vagy téves ismerete), a funkciók uralási képességének hiánya (ebből fakadóan a félelem a negatív véleményektől, illetve a tematizálás uralásának elvesztésétől), vagy a felületet kialakítani, kezelni képes erőforrás hiánya áll a legtöbbször.
  • A csatornák integrációja csak a nagyobb településeken, ott is a legritkább esetben fordul elő.
  • A vizsgált települések nagyobb számánál látunk helyi televíziós aktivitást, de ennek további szórása (YouTube csatornán) már lényegesen kisebb arányban történik. (Helyi TV / Képújság 35%-nál, míg YouTube csatorna 20%-nál volt releváns.) Holott egy helyi televízió nézettsége megsokszorozható a neten. (Ezért is jelentenek nagyobb értéket Vlogger csatornák városi TV-khez képest.)

A vészhelyzetalapú kommunikációnál az elektronikus csatornák preferenciája magasabb.

Jelen felmérésben azonban mélyebbre mentünk, és megvizsgáltuk a honlapokat és közösségi oldalakat tartalmukban is.

Vizsgáltuk a honlapok struktúráját és felületét. Egyelőre a legtöbb önkormányzati weboldal még mindig első-második generációs, információszolgáltató webhely. Friss (mennyiségében és minőségében elégséges) információt az oldalak csupán 39,2%-a tudott nyújtani. E-közigazgatási szolgáltatásokat (legalább egyet) pedig csak 27%-uk. Érdemi ügyintézési csomagot csupán a nagyobb települések képesek kínálni az állampolgáraik számára.

Listáztuk az információszabadság elvárásainak való megfelelést (az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény mellékletében foglaltak, valamint az ehhez köthető egyéb jogszabályok szerint). A lehetséges 252 kötelező adatból a legjobb nagyvárosok is csupán 80%-körüli értékeket tudtak hozni, de a leggyakoribb tartomány a 40–70%-közötti érték volt. A kistelepülések eredményei – nem meglepő módon – a méretükkel arányosan csökkentek. Nem találtunk olyan települést, amely a jogszabályi kötelezettséget maradéktalanul betartotta. Találtunk viszont számtalan olyan települést, amely az információszabadság kérdését nem tartja annyira fontosnak, hogy intézkedést kezdeményezzen (holott e feladat megoldása nemcsak a jogkövetés, hanem az információgazdálkodás, az információk újrahasznosítása miatt is fontos.)

Ellenőriztük a WCAG 2.0 elvárások teljesüléseit is. A vizsgált oldalak közel háromnegyede semmit nem tesz a weboldalak akadálymentesítéséért. 26,3%-uk esetében tapasztaltuk, hogy az elváráshalmazból csupán a nagykontrasztú, akadálymentes változat elérését biztosították. A felolvasható megjelenést az oldalak nem támogatták, braille interfész funkció nem szerepelt, a betűméret ritkán volt változtatható. Mozgássérülteknek, koordinációs problémákkal küzdőknek: egér kiváltása, hangvezérlő interfész, tetszőleges várakozási idő az interakciók során nem került beépítésre. A weboldalak (egyetlen kivétellel) nem emelnek ki hátrányos helyzetű célcsoportokat, így azok számára a weboldalon sincs kiemelt tájékoztató felület. A felzárkóztatás, illetve a hátrányos helyzetűek kezelése a Helyi Esélyegyenlőségi Program (néha aktualizált) állapotának közzétételével merül ki, azonban ez sem túl gyakori.

Tartalmi és technikai reszponzivitást is néztünk. Valódi tartalmi reszponzivitást (a felhasználói preferenciák visszatükröződését) egyik esetben sem, míg technikai reszponzivitást 57,5%-ban észleltünk. A technikai reszponzivitás sem jelent feltétlen mobilra optimalizált felületet, csupán olvashatóságot.

A vizsgált oldalak usability tesztjét is elvégeztük. Még a modern, városi oldalak esetében is gyakran hiányzott a felhasználói élmény optimalizálása. A Google Page Speed Insights asztali és mobil alkalmazási értékei nagyjából egyenlő arányban mutattak lassú (35,8%), közepes (32,9%) és gyors oldalakat (31,4%). Ezt a még elfogadható értéket rontja, hogy a gyorsaság a tartalomnélküliség miatt fordul elő gyakran.

A teszt során leggyakrabban felmerülő optimalizációs lehetőségek: böngésző gyorsítótárazásának kihasználása, képek optimalizálása, a JavaScript csökkentése, megjelenítést gátló JavaScript és CSS kizárása a hajtás feletti tartalomban.

A közösségi médiafelületek használata – szinte kivétel nélkül – kezdetleges. Az oldalak követőinek száma teljesen heterogén képet mutat: a kistelepüléseken sokszor magasabb, míg a nagyobb városokban alacsonyabb. Funkcionalitásait, intenzitását és integráltságát tekintve jelentős hiányosságokat tapasztaltunk. A legtöbb önkormányzat a közösségi terekre, mint az újságok és hirdetőtáblák online változataira tekintenek: információt szórnak, azonban tartalmakat csak ritkán szednek be onnan, így egy értékes információforrást negligálnak. A települések túlnyomó részében a közösségi kommunikáció esetleges, nem szabályozott, nem tudatos.

Stratégiák, tudatos alkalmazás

A vizsgált települések kevesebb mint fele (48,8%-a) rendelkezik valamilyen hatályos, vagy hatályosnak tekintett stratégiával. E stratégiák döntő többségben Integrált Településfejlesztési Stratégiák, vagy funkcionális stratégiák. Informatikai vagy kommunikációs stratégia meglétéről az önkormányzatok 13,8%-a nyilatkozott (bár azokat nem láttuk). Az informatikai stratégia hiánya felveti az állami és önkormányzati szervek információbiztonságáról szóló 2013. évi L. törvény (Ibtv.) önkormányzatokra vonatkozó rendelkezéseinek mellőzésére vonatkozó kérdést is. A stratégiák köre és száma a település méretével arányosan növekszik. A kistelepülések a tárgykörben tapasztalható mulasztása mögött egyértelműen pénz- és szakemberhiány áll, melynek hatása azonban egy ad hoc működés, továbbá a fokozott leszakadás kockázata a fejlett településekhez képest.

Pályázatfigyelésről a települések 37,5%-a számolt be. Kisebb részük szervezi ki e tevékenységét. Ugyanakkor jelentős azon települések száma, akik az önerő biztosítási képesség hiánya miatt a teljes pályázati aktivitásukat is feladták.

Szomorú megállapításunk, hogy a kistelepülések sokszor pályázat miatt aktualizálnak korábbi stratégiákat, de azok végrehajtásával már nem foglalkoznak, így visszacsatolás nincs ezekre.

3. sz. ábra
Fejlesztésre javasolt területek nyolcvan település vonatkozásában, N=80
(Forrás: Belügyminisztérium, ÖFFK II. kutatások, MaxQDA)

 

Benchmarking / benchlearning rutin

Ha már a stratégia nem ad kereteket a haladáshoz (felzárkózáshoz), jó, ha látják a vezetők a jó megoldásokat. A klasszikus jó gyakorlat figyelés, illetve az erre épülő összemérés nemzetközi vonatkozásban csupán 16,8%-ban észlelhető. A hazai gyakorlatok figyelése már 23,8%-ban. Azonban ezek mélységét, rendszerességét, intézményesítettségét nem tudtuk ellenőrizni. Lényegesen életszerűbb azonban a települési vezetők 37,5%-ának adott válasza, mely e kérdést az együttműködések irányába terelte. Számos esetben látjuk, hogy a testvérvárosi kapcsolatok nem pusztán formális, céltalan dokumentumok, hanem valós szakmai együttműködések alapjait is takarják. Több vezető számolt be olyan polgármesteri/jegyzői fórumokról, amelyek – a hagyományos érdekképviseleti fórumokon túl – lokális tapasztalatcserét szolgálnak. Látjuk továbbá, hogy a korábbi – már megszűnt – többcélú kistérségi társulások maradványain informális együttműködések maradtak – jellemzően, amennyiben a korábbi együttműködés sikeres volt –, melyek szakmai támaszt jelentenek a települési vezetőknek.

Fejlesztendő területek

Bár az előzőekben már körvonalazódtak a fejlesztendő tárgykörök, szükségesnek látjuk kiemelni azokat, amelyek települési tényezőktől függetlenül érvényesek. Az alábbi ábrán a területek mellett szereplő számok azokat a települési előfordulásokat jelzik, ahol kulcsfontosságú a terület fejlesztése. Tekintsük át a legnagyobb értékek üzenetét:

Nincs olyan település ma Magyarországon, amely az információszabadság elvárásokat maradéktalanul teljesíti. Holott e követelmény betartásának társadalmi, gazdasági hatásai felbecsülhetetlenek a nyitott kormányzásból fakadó pozitív externáliák miatt. 71 településnél jelentős beavatkozás szükséges ezen a téren.

A honlapfejlesztés legalább ekkora jelentőségű beavatkozási pont. Az önkormányzatok honlapjai – a legtöbb esetben – nem korszerűek, nem szolgáltató jellegűek, a velük szemben támasztott szakmai követelményeknek nem felelnek meg. Az érintett 68 település közül jó néhány helyzetét rendezheti az ASP-csatlakozás, azonban ez csupán keretet ad a jó megoldáshoz.

Égetően sürgős a többcsatornás működés kialakítása, illetve fejlesztése, azaz az ügyfelekkel folytatott kommunikáció optimalizálása 61 település esetében. Ennek keretén belül a közösségi tér használata és a kommunikáció ösztönzése (44, illetve 37 település esetében). Nagyon hiányoznak az elektronikus közszolgáltatások (46 település esetében), amelyek a település élhetőségén (is) segítenek. Ezt a jó gyakorlatok ellesésével könnyen lehetne gyorsítani, főleg, ha a benchlearning rutin a szervezeti kultúra részévé válna (56 településnél).

A kiemelt célcsoportok megnevezése, kezelése 57 település esetében, az inklúziós törekvések 12 település esetében jelentenének stratégiai segítséget (azaz itt kifejezetten indokolt e célcsoportok felkarolása, annak mérete miatt).

Az információk nem megfelelő szintű értékelése és kezelése tükröződik abban, hogy hiányzik az erre vonatkozó tudatosság, a stratégiaalkotás és -követés 67 település esetében. Ezzel együtt jár, hogy a szervezeti kultúra fejlesztése is több helyütt (kisebb-nagyobb mértékben) szükséges. A minőségi (készség)fejlesztés mellett a személyi fejlesztés is elkerülhetetlen lenne a települések majd felében (38 település), ahol az emberi erőforráshiány naponta kiütköző problémákat okoz.

Nem meglepő módon sok településnél állandó probléma az IKT (infokommunikációs technológiák) infrastruktúra fejlesztése, mely esetünkben 30 településnél sürgős. Az erre épülő szoftverek (így a Big Data megoldások) bevezetése azonban már 57 településnél lenne stratégiailag fontos.

Kutatásunk ezen eredmények figyelembevételével alkotja meg azt a módszertani segítséget, amelyet a tervezettek szerint 2018 folyamán nyújt a települési önkormányzatok számára.

Hozzászólások

Előfizetés

Kategória

Feliratkozás hírlevélre

Könyvajánló

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@hvgorac.hu

Weboldal: hvgorac.hu

Szakmai partnerek

Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ) – www.josz.eu

Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége – www.kozszov.org.hu