A rendszerváltozás környékén néhány városi jegyző az egységes jogértelmezés és jogalkalmazás iránti igényük érvényesítésére egyesületet alapított majd három évre rá a községi kollegákat is bekapcsolta az országos szakmai szerveződésbe.

A jegyző szövetségek által szervezett országos és regionális szakmai napok egyre több lehetőséget kínáltak a jegyzői munka jó megoldásainak népszerűsítésére.
A 90-es évek vége felé azonban kiderült, hogy nem tudunk eljutni minden kollégához a megszokott eszközökkel. A legjobbkor vetette fel a Kiss Katalin, Tóth Zoltán szerkesztő páros a lapalapítás ötletét. Nem kellett sokat győzködnünk egymást a születendő újsággal kapcsolatos szinte minden fontos kérdésben konszenzus alakult ki a szerkesztők, a kiadó és a két lapalapító jegyző szövetség között. Ez az elmúlt évtizedben hálistennek nem változott, jóllehet a lap évről évre megújul, a szerkesztőbizottság összetétele is változik.
Tíz év hosszú idő, tele sok munkával, jobbnál jobb eredményekkel.
A Jegyzővel letettük a névjegyünket, talán egy kicsit történelmet is írtunk /na, jó egy lábjegyzetet/, a magyar közigazgatás históriás könyvébe.
Mint az alapító Városi Jegyzők Egyesülete elnöke a jubileum alkalmából köszönöm a szerkesztők a szerkesztőbizottság, a kiadó és a szerzők /jegyzők és mások/ munkáját, jó egészséget és még sok ilyen tíz évet kívánok minden magyar jegyzőnek.