A nagyváros és térsége modellprogram Miskolcon

Az ország önkormányzatainak 22 %-a (695 önkormányzat) nagyváros központú kistérségben helyezkedik el. Egy nagyváros átlagosan 31 településre kiterjedő kistérséggel rendelkezik, míg az összes többi kistérség átlagos létszáma 19.

A 244/2003. (XII.18.) kormányrendelet szerint lehatárolt Miskolci kistérséget 40 település alkotja, a kistérség székhelye Miskolc. A kistérségben 5 város (ebből Miskolc megyei jogú város) és 35 község, nagyközség van. A kistérség lakónépességének száma 280 ezer fő, amelyből a székhely település lélekszáma 180 ezer fő. A kistérségben az egy településre jutó átlagnépesség 7020 fő. A székhelytelepülés nélkül számított egy településre jutó átlagnépesség 2578 fő. Miskolci kistérség földrajzi elhelyezkedése sajátos, gyakorlatilag a központot, Miskolcot körgyűrűbe foglalják a kistérségként lehatárolt települések.
A körgyűrűs elhelyezkedésből és a nagy településszámból adódóan jellemző a kistérségre a jelentősnek mondható társulási hajlandóság. Ennek eredményeként a Miskolci kistérséget a „Társulások társulása” vagy „Szövetségek szövetségeként” is jellemezhetjük. A jelenlegi szerződéseket vizsgálva megállapítható, hogy a kistérség valamennyi települését magába foglaló Sajó- Hernád- Bükkvidéki Önkormányzatok Terület- és Településfejlesztési Társulásán túlmenően a mikrorégiók sajátosságainak megfelelően további településszövetségek működnek, így pl. a Bükki Településszövetség, a Sajószentpéter Térségi Településszövetség, Sajó- Hernádközi Térségfejlesztési Társulás, stb. Mindezek ellenére sem vitatható, hogy a tradicionális kapcsolatrendszer ellenére is a többcélú kistérségi együttműködés új helyzetet teremtett. A közösen kimunkált társulási megállapodás (a 65/2004. (IV. 15.) Korm. rendeletben foglaltakra figyelemmel) a közös együttműködést tovább szélesítette mind a:
– területfejlesztés,
– egészségügyi ellátás,
– szociális ellátás,
– oktatás és nevelés,
– bűnmegelőzés területein.
Az együttműködés súlypontjai
Az újragondolt kistérségi együttműködés fontos vezérlő elve, mindenekelőtt annak szem előtt tartása, hogy:
 miként javítható a közszolgáltatások minőségi színvonala, annak hatékonysága, hatásossága és eredményessége, illetve az egyes települések között ma még meg lévő szolgáltatásbeli különbségek csökkentése;
 hogyan segíthető a társadalmi erőforrások fejlesztése, a térség uniós versenyképessége;
 az összefogás miként javíthatja az uniós és hazai források maximális kihasználásának feltételeit.
A modellkísérlet során különösen vizsgálat tárgya az un. hálózatszemlélet kialakítása, magyarul egymás lehetőségeinek kiegészítése, ez különös szerepet szán az úgynevezett mikro-körzeteknek, azok központjainak. Ez nem azt jelenti, hogy minden egyes településnek, minden egyes mikro-körzeti központnak szolgáltatása azonos színvonalú legyen, hanem elsősorban azt, hogy mindegyiknek legyen legalább egy olyan szolgáltatása (ez lehet gazdasági, oktatási, kulturális stb.), amelyet ott lehet a legjobban működtetni, vagy amelynek elérhetősége ott a legoptimálisabb.
Az együttműködés legérzékenyebb területei a közös érdekeltségi pontok, tényezők megtalálása, kimunkálása és az ezt szem előtt tartó szervezeti és döntésjogi rendszerek kialakítása, működtetése. Ezen belül elsősorban olyan kérdések vetődnek fel, hogy:
 hogyan működjön a kistérségi érdekek feltárása;
 az ezekre épülő jövőkép felvázolása;
 a követendő stratégiai irányvonal meghatározása;
 milyen legyen az ezt érvényre juttató és biztosító szervezeti struktúra;
 a szükséges döntések meghozatalának és végrehajtásának mechanizmusa;
 miként biztosítható mindezek finanszírozási háttere.
A kistérség önkormányzatainak együttműködését a jövőben szorosabbá kell tenni a gazdaságfejlesztésben, a munkahelyteremtésben, a térség versenyképességének növelésében.
Köztudomásúan Miskolc városban korlátozottan állnak rendelkezésre, befektetésre alkalmas, szabad területek, ezért az együttműködés keretében a jövőben különös hangsúlyt kell helyezni a város közvetlen közelében lévő települések ipari és szolgáltatás telepítésére, és ezzel párhuzamosan a közlekedési kapcsolatok fejlesztésére.
A körzetközpont szerepei
A modellkísérlet másik központi kérdése, hogy a „nagyváros és térsége” speciális kistérségben milyen szerepet tölt és tölthet be a körzetközpont település, esetünkben a megyeszékhely város és annak intézményrendszere. E vonatkozásban konzekvens válaszok csak a modellkísérlet későbbi szakaszában fogalmazhatók meg. Néhány felvetés azonban már jelenleg is biztonsággal állítható.
Mindenek előtt kiemelt szempont az agglomeráció szerepének kérdése és vizsgálata. Ez a probléma főleg az utóbbi években erősödött fel a nagyvárosokban. Nem véletlenül okoz gondot számukra, hogy csökken a népességük, hiszen így nagyságrendileg csökkennek az állami költségvetésből származó források (normatívák) is. Szabályozási rendszerünk ugyanis arra épült, hogy minél többen lakjanak a nagyvárosokban, ezzel szemben más természetes folyamatok indultak el. E vonatkozásban helyeselhető az IDEA munkacsoportja vonatkozó tanulmányának azon megállapítása (bár annak több kitételével vitatkozom), hogy összességében „elgondolkodtató az a körülmény, hogy a közszolgáltatások korszerűsítésének programjában a kistérségekkel kapcsolatos koncepció és az e témakörben közzé tett tanulmányok a nagyvárosok agglomerációjának kérdését nem kezeli, úgy szólván nem tekinti speciális szabályozásra okot adó körülménynek azt, hogy a nagyvárosi kistérségek egyúttal az agglomeráció valamilyen fokát megvalósító területi és gazdasági egységek is.”
Nem lehet bekebelezni az agglomerációt, hanem partneri viszonyt kell kialakítani vele. A nagyváros részéről nem lehet kiküldeni a számlát a kistelepülésnek, a kistérség más városának, hogy legyen szíves fizetni azért mert itt tanul a gyerek, mert itt veszi igénybe a szolgáltatásokat.
KERETBE
A modellkísérlet során is arra próbálunk rámutatni, azt kívánjuk elemezni, hogy hogyan lehet olyan „szövetségeket”, élő kapcsolatokat kialakítani (pl. intézményeket – legalább mikro-körzeti szinten – együtt működtetni stb.), amelyekben a (nagy)város és vidék kapcsolata olyan természetes egységgé válik, amely a nagyváros és a vidék versenyképességét is erőteljesen javítja.
Csak együttműködve lehetséges
A már vázolt kistérségi sajátos helyzet ellenére, kiforrottabbnak és könnyebbnek tűnik a területfejlesztési funkciók gyakorlásának hogyanja, de ezek területe továbbra is elsősorban az egyes projektek közös elhatározására és megvalósítására vonatkozik. Továbbra is hiányzik a közös vízió felvázolásának, a közös stratégia megfogalmazásának és az együttes tervezés és feladatellátás-szervezés igénye. Ez annak ellenére igaz, hogy megkezdtük kimunkálni közös közlekedési, idegenforgalmi koncepciónkat, közoktatás-fejlesztési és minőségirányítási programunkat, stb.
A modellkísérlet folytatásának és elemzésének további leglényegesebb eleme, hogy miként értendő és lehetséges az egyes funkciók egy szervezeti keretek között tartásának és gyakorlásának lehetősége, amikor szinte már bizonyos, hogy kistérségen belül legalábbis mikro-körzetek közötti funkciómegosztásra kell, hogy sor kerüljön.
Az együttműködés még inkább felszínre hozza annak tényét, hogy mást jelent a feladatellátás, és annak tervezése, illetve megszervezése, s a kistérség leginkább ezen utóbbi funkciók színtere és kerete lehet.
A kistérségi együttműködésben a fokozatosság elvének érvényesítése nagyon fontos követelmény. Az együttműködés terén a felek, a települési önkormányzatok csak nehezen értik meg, hogy az autonómia nem mennyiségi, hanem minőségi kérdés. Erősebb a hajlam a differenciált közös feladatellátásra, mint a sablonokban, kategóriákban való gondolkodásra.
„Könnyű és nehéz” színterek
Az együttműködés legelőrehaladottabb, leginkább befogadottabb színterei a közös infrastruktúra működtetése (víz, szennyvíz, hulladékgazdálkodás), közoktatás, egészségügyi és szociális ellátás egyes elemei, valamint a területfejlesztés egyes projektjei. Az együttműködést megalapozó egyeztetések legkritikusabb pontjai, a feladatellátás biztonságát jelentő finanszírozási háttér megjelenítése. Egyik legfontosabb elem a jövőbeni kiszámíthatóság, stabilitás, biztonság. Nagyon fontos a központi ösztönzés, finanszírozási biztonság. Különösen hiányzik az egyes ágazatok, tárcák szabályozásában megjelenő szándék.
keretbe
Egyöntetű azon vélemény, hogy legalább ösztönző jellegű központi többletforrások biztosítása nélkül jelentősebb előrelépés nem érhető el.
Az együttműködés önmagában nem képes változtatni azon a helyzeten, hogy az amortizáció elismerésének – az önkormányzati rendszerünk fennállása tartó – hiányában fokozatosan tovább romlanak az önkormányzati közszolgáltatások vagyoni és intézményi alapjai.
A szervezeti és működési szabályozás legfontosabb kérdése az egyes önkormányzatok érdekérvényesítését biztosító, ugyanakkor a zavartalan működőképességet garantáló döntéshozatali rendszerek és formák kialakítása. A jogalkotáson keresztül megjelenő központi irányítás azt leginkább egy nagyon laza, keretjellegű szabályozással segítheti.
Az együttműködés kérdéskörén belül, az egyes kistérségek közötti horizontális kapcsolatrendszer kialakítása ugyancsak meghatározó elem kell, hogy legyen. A program jelenlegi fázisában megnyugtatóan ez még kistérségünk vonatkozásában nem értékelhető.