Kner Nyomdaipari Múzeum 2002/2

A közigazgatás szakmai fóruma

Békés Megye / Cikkek

Kner Nyomdaipari Múzeum 2002/2

IV. évfolyam, 2. lapszám
Szerző(k):
Dr. Füzesné Hudák Julianna múzeumigazgató



Magyarország egyetlen nyomdaipari múzeuma Gyomaendrődön, a Kossuth Lajos utca 16.szám alatt, Kner Imre egykori lakóházában található. A népies barokk stílusú házat Kozma Lajos tervezte, 1925-ben épült, és 1970 óta ad otthont a múzeumnak.„Könyvek és nyomtatványok a Gyomai Kner nyomdából” címmel látható az állandó kiállítás, amely a Kner család tagjainak munkásságát és nyomdájuk 120 éves történetét tárja a látogatók elé.

 


A múzeum termeiben láthatók a Gyomán készült könyvek, művészi kivitelezésű báli meghívók, közigazgatási nyomtatványok, falinaptárak, reklámbélyegek és különféle reklámnyomtatványok, levelezőlapok, plakátok és más merkantil nyomdaipari termékek.
A történeti dokumentumok és a sokféle nyomdatermék mellett korabeli fotók segítségével mutatjuk be a nyomda mindennapos életét, technikai felszereltségét. A kiállítást nyomdai felszerelések: nyomdagépek, könyvkötészeti prések, drótfűzőgépek, vágógépek teszik gazdagabbá, szemléletesebbé. A működő gépek látványával „életszagúbbá” válik minden, így látogatóink jobban érzékelhetik, milyen volt egy könyvnyomtató műhely száz évvel ezelőtt.

Talán nem mindenki tudja, hogy a szép könyvekről híres gyomai Kner-nyomda milyen erős szállal kötődött a közigazgatáshoz. A nyomdát 1882-ben alapította Kner Izidor. Az egyszemélyes vállalkozás igényes, színvonalas munkáival hamarosan kitűnt a többi kisnyomda közül. Lehetősége szerint fejlesztette üzemét, s az első világháborút megelőző években már 150 főt foglalkoztatott. A közigazgatási nyomtatványok készítése és forgalmazása jelentette számára a gazdasági alapot. Kner Izidor mintaköteteket állított össze a nála készült ügyviteli nyomtatványokból, s ezekből a „Közigazgatási mintatárak”-ból rendelhették meg a községek a szükséges nyomtatványokat, üzleti könyveket.
Az 1901-es belügyi reform után az ország valamennyi részéről érkeztek megrendelések Gyomára. Erről álljon itt a jó tollú nyomdaalapító visszaemlékezése:

„Csakhamar rá kellett jönnöm annak elsőrendű fontosságára, hogy a közigazgatás  nyomtatvánnyal ellátása még gyengén van felkarolva. Nagy eréllyel nekifeküdtem a megszervezésnek, s rövid időn belül szóbeszéd tárgya lett elsőrendű kiszolgálásunk, ami lassankint annyira meghozta gyümölcsét, hogy nemcsak az üzem állandó fejlesztésére  képesített cégemet, de olyan új ágak kreálására is, amelyek már kultúrszolgálat számba mentek, és közgazdasági szempontból ma is fontosak, behozatali cikkek egyre fokozottabb kiszorításával. … A közigazgatás ügymenete a múlt század második fele elején / 1850-es évek – FHJ / is olyan volt, hogy kis túlzással előidőkbeli állapotúnak lehetne mondani.
A kormányoktól vagy a bécsi udvartól leküldött rendeletek a megyeházára kerültek, és onnan kurrens közléssel jutottak a szolgabírákhoz s tőlük a községekhez. Egy-egy kurír vitte egy példányban a rendeletet, ahol a jegyző vagy a földesúr a maga protokollumába szóról szóra lemásolta. Természetes tehát, hogy hónapokig tartott, amíg minden községben tudomást vehettek a rendeletről. A használatba veendő nyomtatvány körül volt írva, vagy bele volt rajzolva a rendeletbe, és azt minden érdekelt tisztviselő a maga részére kézzel rubrikázgatta. Szerencsére akkor még két adótabellán kívül ugyancsak kétféle árvaügyi nyilvántartás volt. Nyomdám létesülése idején / 1882 – FHJ / is a vármegye küldte szét az újonnan elrendelt nyomtatványmintákat, persze már nyomtatott vagy sokszorosított gépen levont kivitelben, amely utóbbi masina kezelése rendszerint fogolyra volt bízva, s terméke persze úgy is nézett ki. … A bíráskodást 1864-ben választották el a közigazgatástól, ami szinte észrevétlen történt. Alig vett róla tudomást a nagyközönség.
A közigazgatási nyomtatványok raktári kezelésével ilyen körülmények között csak pár igen nagy vidéki város nyomdásza foglalkozott… a legkeresettebbeket beraktározta, s az aztán elrendelteket rendszertelenül sorakoztatta egymás után. Magam sem csináltam másként, és csak annyit reformáltam rajta, hogy mindazokat is beraktároztam, amelyeket ügybuzgó jegyzők szerkesztettek az ügymenet gyorsítására, kényelmesebbé tételére, és az idők folyamán nemcsak hogy nagy részük átment közhasználatba, de hivatalossá is tétettek. … összeböngésztem minden törvényen vagy rendeleten alapuló közigazgatási nyomtatvány mintáját, és címeiket egy irodai ívrét oldalon kinyomtatva, az akkori tempót jellemző módon, örök időkre szántan térképként lenvászonra húzva, megküldtem a közeli vármegyék községeinek.
A csoportokra osztott százhetven féle nyomtatvány igencsak kimerítette a községek szükségletét, amíg ma / 1931-ben FHJ / csak azon nyilvántartások száma, amelyekben a méhmagzattól a kommunistákig lajstromozzák a szabad akaratra termett embereket, másfél száz körül van. A kezdetleges nyomtatványjegyzék közel egy évtizeden át változatlanul tartotta érvényességét … 1898-ban majdnem másfél ezer nyomtatványt kezeltem már. Nagy munkával osztályoztam, ügykezelés szerinti csoportokra osztottam, és négyszáz irodai nagyságú oldalon „Közigazgatási Nyomtatvány-Mintatár” címen kiadva, olyképp mutattam be a nyomtatványok kicsinyített mintáit, hogy mindeniken fel volt tüntetve a törvénycikk vagy rendelet, amelyen alapult, és rendszerbe szedettsége mellett még szakok szerinti tárgymutató meg betűsoros is könnyítette a benne eligazodást. …
A Belügyminisztérium 1901 júliusában 80 082/1901. B.M. szám alatt rendeletet küldött az alispánoknak és árvaszéki elnököknek, hogy a közigazgatási eljárás egész területén használatban lévő összes nyomtatványokból három-három példányt juttassanak 1901. augusztus 15-éig a Belügyminisztériumba, az egész országra kiterjedő egységes irományminták megszerkesztéséhez.
Beutaztam alispánunkhoz, és előadtam, hogy ha az ország minden jegyzősége eleget tesz a rendeletnek, tizenkétmillió ív nyomtatvány fog befutni, amelynek feldolgozása, egyeztetése, osztályozása óriási munka lenne, és véletlenül sem kerülne ki belőle három teljes sorozat.
Ehelyett tehát felajánlottam mintatáram három példányát, amelyben minden törvényen vagy rendeleten nyugvó minta úgy van csoportosítva, hogy jobban a minisztériumban sem csinálhatnák.
Agilis alispánunk, dr.Fábry Sándor, a legközelebbi vonattal sietett Budapestre, s a részleteket útközben a kupéban beszéltük meg.
Közvetített ajánlatomat élénk örömmel fogadták, és a könnyebb kezelhetés, a minták átvevése, kiselejtezése vagy átdolgozása szempontjából az eredeti ívekből is kértek három-három példányt, a mintatáréval azonos sorrendben, csoportosításban. Egyben pedig úgy az alispán urat, mint magamat bevontak a munkálatba. …
Mint a bizottságba bevont tagok, jártuk hónapokon keresztül alispánunkkal a fővárost…
A munka befejezésekor felkért alispánunk számlám benyújtására. Kijelentettem, hogy nem igényelek semmit, mert cégemnek is fontos a közigazgatási ügymenetnek tökéletesebbé tétele.
Érvelésemet nem akceptálták, hanem jött a parancs, hogy a kormány nem fogadhat el ekkora szolgálatot, anyagi áldozatot viszonzatlanul magánembertől, tehát tessék pénz, közszállítás vagy kitüntetés közt válogatni.
– Egyikből sem kérek! De hogy áthidaljuk az ügyet, kegyeskedjék közvetíteni, hogy az egyszerűsítés törvényerőre emelkedésekor publikálhassam, hogy cégem nyomtatványai vétettek alapul hozzá.
– Hiszen így van, s ez valami? Már meg is adtam.
Az 1901. XX. Törvénycikk olyan beharangozása volt az egyszerűsítésnek, hogy senki sem tudta, mit zúdít a közigazgatás szállítóinak nyakába. Mit reméljenek, mitől féljenek? Minden kartárs / nyomdász – FHJ / úgy védekezett ellene, hogy leapasztotta nyomtatványkészletét. …
A m.kir. belügyminiszter 1902.évi 126 000. számú rendelete hozta az egyszerűsítés községi vonatkozású új nyomtatványmintáit… …nyomtatványjegyzékem, amely a megfelelő §-ra való hivatkozással az összes mintákat hozta, annyira kapóra jött, hogy igen sok község olyképp adta fel megrendelését, hogy a múlt év iktatótételeinek számát, vagy a lakosság lélekszámát közölte zsinórmértékül. … Olyan raktári készlet várta a bizton bekövetkező rendkívüli keresletet, hogy nyugodtan néztünk a megrohanás elé. … Két hét alatt elfogyott a készlet, és a gépek menetét a megengedetten felül jóval gyorsítottuk. Váltott személyzettel napi tizennyolc órát dolgoztunk, s az így négyszeresére fokozott termeléssel is alig győztük a keresletet kielégíteni.
A közigazgatási hivatalok nagy hányadát azonban olyan pontossággal elégítettük ki, amilyenhez azelőtt nem szokhattak, s így az ide szorult, átfutó hivatalok tekintélyes része ragadt meg állandó vevőnek. …az ilyen kiszolgálásra cégem is csak akkor rendezkedett be, költséges apparátussal, és fenntartása ma is tetemes terhet jelent. … Az egyszerűsítés …munkát hozott, tehát együtt tarthattam a permanens nagy személyzetet állandóan, létszámcsökkenés szüksége nem állt elő, sőt cégem és a közigazgatási hivatalok között olyan állandó kapcsolatot kellett létesítenem, amely gyorsan és kevés költséggel informáljon mindig mindenről.”

A közigazgatás szakembereivel napi kapcsolatban állt a Kner-nyomda. Az új rendeletek bevezetése után különféle körlevelekben tájékoztatták az érdekelteket, és nyomdájuk szolgáltatását ajánlották figyelmükbe.
1900-ban indult a Kner-kiadású „Községi Ügykezelés” című folyóirat, amely négy évvel később Petneházy Ferenc főjegyző, a Békés vármegyei jegyzőegyesületi elnök kívánságára „A Község” címmel az egyesület hivatalos lapjává lett.
Az 1911-ben megjelent új nyomtatvány mintatár már 624 oldalas volt: 8 fejezetben 19 fő-és 135 alcsoportban több mint kétezer féle közigazgatási nyomtatvány kicsinyített mását közölte.
Hogy a megrendelő minél jobban kiszolgálva, kompletten felszerelve távozhasson a nyomdából, Knerék magyar gyártmányú irodaszer kereskedéssel egészítették ki tevékenységüket. Mindez egészen az 1940-es évekig jellemezte a nyomdát – bár az első világháború jelentős károkat okozott / az ország területének csökkenésével a megrendelők száma jelentősen csökkent, és sok kinnlevőség, tartozás behajthatatlan maradt /.
Kner Imre – apja munkáját folytatva – kiváló nyomdászként a közigazgatás szakértőjévé is képezte magát: saját tapasztalatait 1934-ben adta ki „A községi ügyvitel segédeszközei” című könyvében, amely ezt követően még négy kiadást ért meg.
Több községi főjegyző és Hazay Árpád földművelésügyi tanácsos segítette Kneréket a nyomtatványok szerkesztésében, és a Kner-nyomdában jelent meg két kiadásban is Ferenczy Ferenc könyve, „Magyar állampolgársági jog” címen.
Az 1990-es években, a rendszerváltást követően a már privatizált nyomda ismét felújította ezt a tradíciót, és az önkormányzatok részére több mint 800 féle nyomtatványt készít, közöttük anyakönyveket és anyakönyvi kivonatokat.

A köztudatban a Kner név igazán a könyvkészítéshez kapcsolódik. A nyomdaalapító már a kezdeti időktől foglalkozott könyvkiadással. Ennek mennyisége és minősége elsőszülött fiának, Kner Imrének a munkába állásával változott meg. A fiú 17 éves korában lett a nyomda technikai vezetője, és szakítva a kor tipográfiai gyakorlatával, vezetésével barokk és klasszicista stílusú könyveket nyomtattak Gyomán. A könyvekhez Kozma Lajos készített könyvdíszeket, iniciálékat, körzeteket.

A Kner család koruk haladó gondolkodású embereivel is kapcsolatban állt, akiknek munkái a gyomai nyomdában láttak napvilágot.
A nyomdaalapító és gyermekei mindig szem előtt tartották a kiváló minőséget, a művészi színvonalat, az üzleti tisztességet és a megfelelő propagandát. Mindennek köszönhető, hogy a két világháború közötti időszakban a művészi magyar könyvkiadást a vidéki nyomdák közül a gyomai Kner fémjelezte itthon és külföldön egyaránt. Számos kiállításon és szakmai fórumon kaptak elismerést, kitüntetést színvonalas termékeikért.
Kner Imre nemcsak kiváló nyomdász és tipográfus volt, szakirodalmi munkássága is jelentős: rendszeresen részt vett a hazai és nemzetközi konferenciákon, írásai számos szakfolyóiratban láttak napvilágot.
Édesapja 1935-ben bekövetkezett halála után Endre öccsével közösen vezették a nyomdát.
Húguk, Kner Erzsébet művészi könyvkötészete és öccsük, Kner Albert tervező-reklámgrafikusi munkássága Magyarországhoz és az Amerika Egyesült Államokhoz kötődött.
Haiman György, a nyomdaalapító elsőszülött unokája is nemzetközileg elismert szakember volt: tipográfusi, kutatói munkássága a kneri tradíciók folytatását jelentette.

A második világháború megtörte a nyomda szép ívű fejlődését, a Kner család több tagja a holocaust áldozata lett.
Az 1945 utáni korszak sok változást hozott a nyomda életébe: 1949-ben államosították, majd 1963-ban hozzácsatolták a békéscsabai volt Tevan Nyomdához. Az egyesített nagyvállalat 1964-ben felvette a Kner Nyomda nevet, és nagyon jelentős könyv-és csomagolóanyag-gyártó szocialista nagyvállalat lett békéscsabai székhellyel.
A magyarországi rendszerváltás után a gyomai üzem 1992. január 1-jétől magántulajdonba került, a Láng Csoport tagja lett.

A múzeum gyűjti a Kner Nyomda történetére vonatkozó tárgyakat, kiadványokat és dokumentumokat az alapítástól napjainkig. Kiállításainkon, kiadványainkon keresztül mutatjuk be mindezt a nagyközönség előtt. Az 1982-ben indult kiadványsorozatunk 32 száma a Kner évfordulókkal, a magyar nyomdászattal, könyvkiadással kapcsolatban jelentek meg.
Remélem, e rövid ismertető felkeltette érdeklődését, és ha még nem járt nálunk, felkeresi múzeumunkat. Szeretettel várjuk.

 

Hozzászólások

Előfizetés

Kategória

Feliratkozás hírlevélre

Könyvajánló

Facebook Pagelike Widget

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@hvgorac.hu

Weboldal: hvgorac.hu

Szakmai partnerek

Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ) – www.josz.eu

Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége – www.kozszov.org.hu