Mit üzen a szekció?

A közigazgatás szakmai fóruma

Cikkek / Rendezvények, konferenciák

Mit üzen a szekció?

XIV. évfolyam, 3. lapszám
Szerző(k):





A szekció levezető elnöke, dr. Nagy György (Köztisztasági Egyesülés) rendhagyó szekcióülést tartott. Míg a többi szekcióban az ágazati törvényt és annak végrehajtási rendeleteinek tervezetét ismertették a főhatóságok, ebben a szekcióban maguk az érintettek, a közszolgáltatók ismertették, hogy mi jutott tudomásukra saját ágazatukat illetően az új hulladékgazdálkodási törvényről és annak részletszabályairól. Mindezt abból a célból, hogy elvárásokat, ajánlásokat, javaslatokat fogalmazzanak meg a jogszabály-előkészítők és – alkotók számára.

Az ülés elején Nagy György ismertette azokat az információkat, amelyek a jogalkotási folyamat állásáról tudhatók. A szakma egyelőre nem találja a végrehajtási rendeletek tervezetét. Elhangzott ugyan egy sajtónyilatkozat, hogy ezek készen vannak és kiküldték minden érintettnek, de ezek mégsem fellelhetők. A parlamenti pártok állítólag megkapták Illés Zoltántól a végrehajtási rendeleteket véleményezésre, de emögött az lehet, hogy nagy volt a nyomás a tárcán, és a rendelettervezetek munkaközi állapotukban adták oda a képviselőknek véleményezésre. Viszont ez a rendeletsorozat vélhetően nem azonos azzal, amely majd benyújtásra kerül. Illés Zoltán elmondása szerint készül a hulladékgazdálkodási törvény, ősszel benyújtásra kerül és 2013. január 1-jén hatályba lép. Ez rendkívül szoros dátum.

konf.jpg

Nagy György ezután átadta a szót dr. Csepregi Istvánnak, aki a törvénytervezetből kiindulva ismertette az új szabályozás irányát, valamint, hogy a törvénytervezetnek mit kellene kezelnie a közszolgáltatás, a szolgáltatók tekintetében, majd a hallgatóság is bekapcsolódott és szakmai párbeszéd alakult ki a tapasztalatokról.

Csepregi István elmondta, hogy tisztán közszolgáltatási szempontból EU jogharmonizációs indok nincs. A hulladékgazdálkodás tagállami hatáskör, természetesen a hulladékgazdálkodásra vonatkozó általános követelmények betartatása mellett.


A tervezet legnagyobb hiányossága az, hogy nem támasztja alá hatásvizsgálat. Így nem tudni, milyen hatással lesz az új szabályozás a kkv-kra, a gazdasági-ágazati szereplőkre és a lakosságra. Erről nem volt vita, ahogy magáról a törvényről sem.


A tervezet alapján különválik a települési szilárd és folyékony hulladék-gazdálkodás szabályozása, csak a szilárd marad a hulladéktörvényben, a folyékony a vízgazdálkodási törvénybe kerül. Ez önmagában formai változtatás. Hogy ez jó-e vagy nem, majd az idő eldönti.


A központi kérdések:

I. A település szilárdhulladék-gazdálkodási közszolgáltatás pontos tartalmának (fogalmának) meghatározása


Ez nagyon lényeges, mert összefügg a településtisztaság, az illegális hulladék kezelésének kérdésével, a szelektív gyűjtés kérdésével, illetőleg egy jogharmonizációs kérdéssel, hogy mennyiben tudja az állam egy szétdarabolt közszolgáltatással azokat a visszagyűjtési és hasznosítási arányokat teljesíteni, amelyek közösségi normákból következnek, vagy mennyire kell ehhez egy homogén rendszert kialakítani. Ez stratégiai kérdés.


Minél több a szereplő, annál valószínűbb, hogy drágább lesz és lyukak fognak keletkezni a rendszerben. A közszolgáltatást minél inkább egyben kellene tartani, csak az a kérdés, hogy települési vagy regionális szinten, ami egy visszatérő dilemma. Az előző szabályozás a regionalitás elvére épült, ezt most nem található meg a törvényben, sőt a fragmentálódás, önellátás olvasható ki belőle. Mindeközben az EU 12 nagyprojektet támogatott meg és ezek között van olyan, ahol a hulladék tengelyen 100 km-eket utazik a lerakóba (persze vitatható, hogy ennek jó-e vagy sem az externális hatása).


A közszolgáltatás indokolatlanul történő elemekre bontása ki fog kerülni a szabályozásból, ez egy pozitív elem.

II. A közszolgáltatást ellátó szervezetek tulajdoni szerkezete


A tulajdonosi szerkezettel kapcsolatban világos a definíció: többségi állami vagy önkormányzati tulajdonban lévő gazdálkodó szervezet láthat el közszolgáltatást. Ez önmagában sok előnnyel nem jár, mert in-house szerződést ugyanúgy nem lehet kötni vele, tehát ebből a szempontból költséghatékonyságot nem fog jelenteni. Az 51% egyébként is csak egy elméleti döntési hányad, a menedzsmentjogot társasági szerződésben lehet korlátozni. Ha a társasági szerződés azt írja elő, hogy a stratégiai vagy üzleti tervhez 2/3-os döntés kell, akkor az állami, önkormányzati 51% csak elméleti többséget jelent, a stratégia és menedzsmentdöntések tekintetében nem hoz előrelépést.


Vagy hagyni kellene a jelenlegi vegyes rendszert, vagy ki kellene mondani a tisztán állami struktúrát.


A Köztisztasági Egyesülés felmérése szerint jelenleg 2100 településből 891 településen van többségi vagy 100% önkormányzati tulajdonú közszolgáltató, 1200-ban pedig magántulajdonú. A lakosságszámra vetítve pedig megfordul az arány: 7,2 millió lakosból 4,3 milliót lát el köztulajdonú, 2,9 milliót magántulajdonú szolgáltató.

III. A meglévő közszolgáltatási szerződések lejárttá tétele


A jelenlegi vegyes rendszernek van számos hibája, amit orvosolni kellene (ilyen például, hogy a hulladéklerakók közbeszerzésen közszolgáltatásra elnyerése közszolgáltatási szerződésnek minősül-e vagy sem), de a közbeszerzési eljárásokon megnyert, jelenleg hatályban lévő hosszú távú szerződések törvényi megszüntetése költséges jogvitákat eredményezhet.

IV. Közszolgáltatási engedély beszerzése


Ismét egy kulcskérdés. A tervezet 6 hónapot ad a beszerzésre, úgy, hogy a végrehajtási szabályok nem ismertek. Ha marad a jelenlegi 352 közszolgáltató, akkor ugyanennyi, nem kis bonyolultságú ügy jelenik meg a hatóságnál, és semmi nem garantálja, hogy 6 hónapon belül mind a 352-nek érvényes közszolgáltatási engedélye lesz. Ha nincs engedély, akkor a közszolgáltatás megáll, vagy ha nem áll meg (mert közegészségügyi okból nem állhat meg), akkor engedély nélküli tevékenység lesz, ami szankcionálható. Ide átmeneti szabály kellene, és ahogy haladunk január 1. felé, úgy kellene kitolódnia a hatálybalépésnek is, különben nem lesz idő a felkészülésre.


Mit lehet tenni 2012. december 31-én lejáró szerződés esetében? Kiírható pályázat, vagy sem? Ezen el tud-e indulni a szolgáltató, vagy nem? Hat hónap van az engedély beszerzésére. Mi van akkor, ha valaki nem lesz közszolgáltató 2013. július 1-jén? Meg lehet-e csinálni, hogy az önkormányzat a jelenlegi jogszabályi feltételek alapján kiírja a pályázatot és a jelenlegi jogszabályi környezetben valaki megnyeri, mi lesz ennek a következménye? Hiába nyeri meg bárki, az lesz a közszolgáltató, akit az OHÜ annak minősít. Az új törvény szerint minden tevékenységre engedélyt kell kérni, engedélyért pedig csak akkor mehet valaki, ha az OHÜ beminősítette. Kérdéses annak a célnak a realitása, hogy 70-100 közszolgáltató maradjon a 352-ből. Ez hogy fog előállni? Nem fogja engedni a polgármester.

V. Díjmegállapítás szabályozása


A jelenlegi rendszeren változtatni kell. A hatályos törvény példálódzó felsorolást ad, rábízza a kormányrendeletre, ami szintén példálódzó felsorolást ad az érvényesíthető költségelemek tekintetében. Így helyi alkukon múlik minden díj. Ahol jobb a vállalkozó érdekérvényesítő képessége, ott a testület több költségelemét érvényesíttet a lakosság felé a díjban. Ez nem szolgálja a jogbiztonságot, valójában a díjak nem lesznek összehasonlíthatók.

VI. A gazdálkodó szervezetek kötelező közszolgáltatásba bevonásba


Az állam által eldöntendő stratégiai kérdés, hogy a közszolgáltatást a polgároknak, vagy minden jogalanynak nyújtja.

VII. Alvállalkozó bevonása a közszolgáltatásba


Ennek lehetőségét meg kellene adni, nem szükséges kizárni, de keretek közé kell szorítani.

VIII. Lakossági szelektív gyűjtés intézményrendszer kialakítása


A betétdíjas rendszerrel kellene megteremteni az összhangot. Az összes italcsomagolást betétdíjasítani akarják, de akkor mi lesz a szelektív begyűjtéssel? A kettő kizárja egymást.


2015. január 1-jétől kötelező a szelektív gyűjtés, de ennek költsége semmilyen formában nem érvényesíthető a díjban. Pedig óriásiak a beruházás, üzemeltetés költségei, és ebből milliárdok hiányoznak (amelyik megyeszékhelyen másfél éve teljes körűen házhoz menő szelektív hulladékgyűjtés van, ott a begyűjtött hulladékból térfogatban 20%, súlyban 6% a szelektív hulladék). Mindenki az OHÜ-re tekint, mint megváltóra, hogy termékdíjból majd támogatja, de annyi pénze nincs. Olyan tevékenység pedig alkotmányosan nem telepíthető a közszolgáltatóra, amely támogatásból vagy díjból nem fedezi a költségeit.


A résztvevők közül idén még senki nem kapott támogatást az OHÜ-től, csak hiánypótlást, felszólítást, ellenőrzést. De ha a szolgáltató bárki mástól is kap támogatást, az OHÜ azt levonja a saját támogatásából, ha pedig nem tud fizetni az vis major.


Az ésszerű nyereséget alapelvi szinten belevennék a tervezetbe, de a jogszabályalkotók valószínűleg nem ismerik a szelektív gyűjtés költségeinek nagyságrendjét. A díjban nem lehet benne, de valakinek ki kell fizetni. Össze kéne írni, hogy országosan mennyi a létesítés és mennyi az üzemeltetés, hogy a döntéshozók egyáltalán tervezni tudják.


Hogyan akadályozzák meg a szelektív hulladék eltulajdonítását? A szolgáltatóra nagyon sok szabály betartása vonatkozik, míg ha bárki más kiveszi onnan, azt csinál vele, amit akar.


A hulladékudvarok nagyon sok mindent nem fogadnak és rossz a nevük is. Nyilvánvalóan semmihez nem járul hozzá a lakosság, ami így kezdődik: HULLA-dék, hiába vannak szigorú szabályai a létesítésnek. Más elnevezéssel másként állnának hozzá az emberek, a hulladéktól félnek. De ha elmagyaráznák nyílt napokon, hogy mi a hulladékudvar, az állampolgárok azt mondanák, milyen jó, ilyen miért nincs nálunk? A hulladékudvar csak a jogszabályi elnevezés, a szolgáltatók kommunikációs szempontból bárhogyan nevezhetnék.


Vidéken a szelektív gyűjtéssel rosszak a tapasztalatok. 5% körül van, minősége válogathatatlanul rossz. Van, hogy 260 km-t kocsikázik 3 fő, hogy begyűjtsön 40 szigetet, és az utolsó előttiben van egy dög, ilyenkor megy az egész a darálóba. Külön takarítani kell a szigeteket (nem, ami benne van, hanem ami mellette). Van olyan település, amely bekameráztatja a szigeteket, máshol tömegesen kérik a megszüntetést.

IX. Díjhátralék


Visszatérő probléma, amely az ágazat működőképességét, eredményességét alapvetően befolyásolja. A kintlévőségek országos aránya rövidtávon eléri a 10 milliárdot. Az igazoltan behajthatatlan követelést az államnak haszon nélkül, költségalapon meg kellene térítenie a közszolgáltató felé. Ez állítólag támogatás, de kezelhető lenne szolgáltatásvásárlásként is. Az nem megoldás, hogy a kintlévőséget az eredmény terhére le lehet írni.


A Köztisztasági Egyesülés felmérése szerint 271 településen lakó 2 millió főnél a kiszámlázott díjösszeg 10 Mrd Ft, a 90 napon túli tartozás 1,2 Mrd Ft. Mindez 10 millió lakosra vetítve 10 Mrd Ft hátralékot jelent. 102 ezer volt az ügyszám, ami országos szintre vetítve félmillió. A behajthatatlan követelés 2011. december 31-én 246 M Ft volt.


Van település, ahol 1 év alatt 10%-ról 20%-ra nőtt a kintlévőség. Idén ismét nagy emelést hajtottak végre, a kintlévőség könnyen felmehet 40%-ra. Mi lehet a megoldás? Adók módjára beszedni? Ma is adók módjára beszedhető. De legfontosabb a prevenció. Például bizonyos térségekben a közüzemi díjat beszedik a lakhatási támogatásból, és ez ott megoldás.


Az biztosan nem megoldás, hogy az adók módjára beszedhető tartozást ráterhelik az ingatlanra. Megoldás az lenne, hogy ha van igazoltan behajthatatlan tartozás, akkor azt az állam vállalja át és előlegezze meg a költségeket. Az államnak ezt az összeget azért kellene előfinanszíroznia, mert a közszolgáltató ebből nyújtja az ellátást. Ez a közszolgáltatás egészségügyi okból nem korlátozható, szüneteltethető, de a közszolgáltató nem kényszeríthető veszteséges gazdálkodásra sem. A tartozás az államnak nem fog elévülni, időszakonként végre fogja hajtani az állami apparátusával. Jó a tervezet abból a szempontból, hogy a NAV-ra telepíti, de az értékhatárt felemeli 10e ft-ra, ennyiért az állami végrehajtó sem megy ki. Sőt, állítólag nyugdíjból nem lesz vonható a kintlévőség. Ha így van, akkor ez még 20%-ot lök a kintlévőségen.


Megoldás lehet egy olyan rendszer, hogy a lakosságtól nem díjat szednek, hanem adót, és a közszolgáltatónak csak egyetlen megrendelője van, az önkormányzat, akitől kapja a bevételét. Itt az is probléma, hogy helyi adóként tudná beszedni, de azok köre korlátos, meg kell nyitni a rést, hogy ez beleférjen. Amelyik településen korábban működött ilyen, rossz volt a hatásfoka, a lakosságot nem ösztönözte szelektivitásra és az elhagyott hulladék sem csökkent.

X. Bírságolási szabályok teljes körű újragondolása


Amikor a bírságolási szabály született, volt néhány nagyobb összegű veszélyes hulladék bírság. Ilyen már nincs, viszont a hatóság formai hibák miatt tíz- és százmilliós nagyságrendben szab ki mennyiségi alapú szankciókat inert, vagy nem veszélyes települési hulladékokra. Ez alapjaiban rossz. Nyilván a jogalkotásban van a hiba, amit a hatósággal nem lehet orvosoltatni. A formai hibákat a súlyuknak megfelelően kellene szankcionálni.

XI. Lerakási díj bevezetése és mértéke


Vannak számok EUR-ban meghatározva, de egy adójellegű tételnél ez nem igazán értelmezhető. A lerakói díj 3000 Ft lesz, de ahol kezelik is a hulladékot, ott 1500 Ft. Ez vélhetően nem fog érvényesülni a felhagyott bányák tekintetében. A rekultiváció ugyanis – engedély birtokában -hasznosításnak minősül.

XII. Díjképzés


A Magyar Energia Hivatal (MEH) lépne be mint díjelőkészítő és árellenőrző hatóság, ami nem kis feladat. Meg kellene tudni fogalmaznia, hogy mi az adatszolgáltatás, mi a szelektív hulladékgyűjtés, mi az átrakóállomás-üzemeltetés. Ha ezt a szakma meg tudná csinálni – és ez egy nagy feladat lenne – akkor nem lenne akkora dilemma a MEH előtt. A hivatalnak még szellemi tőkére lenne szüksége, hogy a kijelölt feladatnak meg tudjon felelni. 2014. január 1-jétől bevezetendő díjra már javaslatot kellene tennie és 2014 választási év. A MEH ezért a díjfelügyeletért és megállapításért 100 Ft/lakos felügyeleti díjat, azaz 1 Mrd forintot szedne be évente az ágazattól.


A kéményseprésről szóló törvény módosítási javaslata is most van a Ház előtt, ez a tevékenység korábban egy törvényben volt a hulladékkal.


A kéményseprői szolgáltatásnál


–  nincs MEH mint árhatóság,


–  az önkormányzat köteles kikérni a szakmai szervezet véleményét a díjról.


Elgondolkodtató, hogy ugyanazon a kormányzaton belül hogyan lehet két ennyire eltérő díjmegállapítási eljárás két közszolgáltatás tekintetében.

XIII. Elhagyott hulladék


A lakótelepeken a társasházak lecsökkentik a heti ürítési számot, az edényszámot és abban a pillanatban megjelenik az elhagyott hulladék, amelyet a törvény szerint el kellene hoznia a közszolgáltatónak. Nem a hulladék termelője fizeti meg ennek a költségét, hanem aki jól gyűjt és szelektál. Ez óriási probléma. Kérdésként merül fel, hogy az eldobott csikk is ebbe a körbe tartozik-e, ezt is ingyen kellene elszállítani? Ellenkezik a „szennyező fizet" elvvel. A szakma küzdött a fajlagos hulladékmennyiségért, hogy ne lehessen egy 10 emeletes házhoz egy 70 literes edényt rendelni. Mi lesz, ha nem lesz meghatározva az elhagyott hulladék fogalma? A határban lehet 5000 tonna elhagyott sitt, az elszállításnak pedig beláthatatlan a költségvonzata. A tárca állítólag olyan irányban gondolkodik, hogy a település hatáskörébe telepítenék az elhagyott hulladék fogalmát és begyűjtésének szabályozását. Ezzel próbálnák megoldani, hogy a köztisztasági és a hulladékgazdálkodási feladatok kavarodnak jelenleg.

Kérjük, tekintse meg a Köztisztasági Egyesülés igazgatója, Nagy György által készített összefoglalót! 

Kategória

Könyvajánló

Facebook Pagelike Widget

 

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@orac.hu

Weboldal: orac.hu

Szakmai partnerek

Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ) – www.josz.eu

Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége – www.kozszov.org.hu