„Nem követtünk el annyi bűnt, hogy ezeket érdemeljük!”

Jancsó Miklós: Kapa és Pepe sorozat 1.-6.
(DVD, Navigátor Film és Leon Film)
Hogy a címben szereplő kifakadás ezekre a filmekre, vagy a minket körülvevő világra vonatkozik-e, azt ne firtassuk. Az ajánló szerint a filmekre aligha. Pedig azokat sem könnyű elviselni.

Kapa, avagy szabad-e?
A hatrészes sorozat egyik, önmaga által is vitatott kérdése, hogy vajon szabad-e agresszív, trágár szavakat használni a filmekben? Egyáltalán, szabad-e agresszív, trágár szavakat használni az életben? Valószínűleg nem lenne szabad. De szinte biztosan nem lenne szabad ilyen rendszerességgel ismételgetni azokat, amint azt ma tesszük. Egészen biztosan nem lenne szabad iskolásoknak, óvodásoknak. Mert maholnap már a bölcsiben is „csúnyán” beszélnek a pelenkások.
Na, de Kapa, a filmsorozat főhőse, mit főhőse, a legfőbb, a fő-fő hőse, a hősök hőse, Kapa türelmetlen! És Kapa jogosan türelmetlen! A hatszor kilencven perc szinte másról sem szól, mint hogy Kapa tökéletes, Kapa mindenkinél okosabb, ezért aztán természetes, hogy türelmetlen. Kapa időgépet épít, Kapa meghódítja a Szabadság-szobrot, a Millenniumi emlékmű csúcsát, a pénzvilág, és az alvilág legfelső köreit. Kapa a magasba tör, Kapa milliárdokkal foglalkozik, és eme törekvése során, hozzánk hasonlóan, örökké csak akadályokba ütközik. Leginkább persze Pepe értetlenkedik, így aztán Kapa vele üvölt, őt üti-vágja, és vele beszél nagyon csúnyán. Teljesen érthető.
Ebben Kapa igencsak hasonlít ránk. Kapa viselkedése a mi ezredfordulós viselkedésmintáinkon alapul, mint ahogy Pepe bárgyúsága, de még Mesi szereleméhes vihogása is a mi sablonjainkat, a mi mai sztereotípiáinkat állítja elénk, hadd nevessünk rajtuk. Mi is mindenkinél okosabbak vagyunk, mi is kiabálunk, mi is csúnyán beszélünk, mi is türelmetlenek, erőszakosak, agresszívek vagyunk. Mi sem várhatunk ennyit. Mi is örökké sietünk. Nekünk is még rengeteg feladatunk van.
Például haza kell érni az esti tévésorozat kezdetére.

Fényes keblek
Jancsót szokás azonosítani a jelkép-hidegségű, soha meg nem érintett meztelen nőket felvonultató filmmel. Igen, egyrészről ő is bizonyosan ismerte Radványi Géza mondását: „gyerek, kutya, fóka, meztelen nő, – mi lehet hatásosabb egy filmben?”. Másrészt azonban ennél alighanem egy kicsit többről van szó. A minden egyes alkalommal tökéletes formájú meztelen női test minden egyes alkalommal jelez valamit. „Az elnyomás vagy a manipuláció eszközei” mondta Jancsó egy interjúban.
A hangsúly ma már egyre inkább a szexualitáson alapuló manipulációra helyeződik át. És Jancsó nemcsak a fényes szelekről tud, vagy tudott hiteles filmet készíteni. Az neki vélhetően „könnyen ment”, hiszen ő a NÉKOSZ-t jól ismerte, ő maga is kollégiumi titkár volt. De ma is, amikor Jancsó bizonyosan nem volt kereskedelmi igazgató, és bizonyosan nem tartott „szélsz mítingeket”, jól látja, és meg is mutatja, hogy a nagy koedukált ivászatok, a vállalati rendezvények, a kapcsolatépítő tréningek éjszakába nyúló eseményei az összetartozást erősítő manipuláció eszközeiben alig különböznek a népi kollégiumok belső világától. Csak akkoriban „a” párthoz, manapság „a” vállalathoz, „a” corporate-hez való hűséget erősítgetjük a házassági hűség rovására.

„Országomat egy szponzorért!”
Ezek a filmek az ezredforduló Magyarországának üvöltő ellentéteit rögzítik, miközben Grünvalsky végig remekel tökéletes képeivel. A legjobb utazási prospektusokat is nevetségessé tevő képek Budapest szépségeiről jól kiegyenlítik az akkoriban még nagyon lepusztult Tatai úti Mozdonyparkról, a legfeljebb romkocsmának használható, és maholnap már ezer éve lakhatatlan SZOT szállóról, a leégett sportcsarnokról, az üres gyárépületekről felvett őszinte, valóságot megmutató, de csodás módon egy cseppet sem deprimáló képeket.
A szereplők kiválasztása sem történt kisebb igényességgel, mint a helyszíneké. A film-csokorban a színjátszás hagyományait őrző ős-Bárka tagjai mellett rendre látható a szép beszédű Galkó Balázs, a Tomb Raider Larájaként is tökéletes Schell Judit, a zseniális mozgású Góbi Rita, és a Jancsó rendezésében igencsak jól játszó Ruttkay/Ruttkai Laura. Mundruczó Kornél itt még nem rendez, itt filmszerepet játszik. A zenét is a legjobbak, az Állami Népi Együttes, a Bihari Együttes, Galambos Lajos (Lagzi Lajcsi), Lovasi András, Sebő Ferenc, és a Sub Bass Monster adja, felváltva, egymást kiegészítve.

„Szabadság, Egyenlőség, Testvériség”
Az, hogy minden szakterületnek a legjobbjai szívesen részt vesznek ezekben a bolondos filmekben nem mutathat mást, mint, hogy az igazán nagy egyéniségek akárhogy is, de részt kérnek Jancsó jelképeiből. Mert számukra egészen nyilvánvaló, hogy a világ talán legfontosabb szókapcsolata legjobb helyen a politikai molinók helyett csak egy meztelen nő szép testére pingálva jelenhet meg. De ha nem akarjuk szeretni Jancsót, akkor gondoljunk a ma sokkal kevésbé provokatívnak látszó „szabadság, szerelem…” eszméjére! És megdöbbenhetünk, hogy a maholnap kilencven éves rendező csak a fiatal Petőfi pimaszul provokáló hagyományait követi.
Ahogyan a hatodik filmben halljuk: „Itt műfajteremtéssel foglalkoznak”. Sikerrel.

Jancsó Miklós: Kapa és Pepe sorozat filmjei:
Nekem lámpást adott az Úr Pesten (1998)
Anyád! A szúnyogok (2000)
Utolsó vacsora az Arabs szürkénél (2001)
Kelj fel, komám, ne aludjál! (2002)
A mohácsi vész (2004)
Ede megevé ebédem (2006)

Telhetetleneknek:
http://www.dramairok.hu/ Számos nagyon jó, élő szerző darabja olvasható, és le is tölthető
http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/ „hidacska a humaniórák és a reáliák között”
http://www.mavnosztalgia.hu/ Itt található a Vasúttörténi Park honlapja is.
http://www.vasutallomasok.hu/ Magyarország vasútállomásai és vasúti megállóhelyei: nagyon érdekes!
http://videotar.mtv.hu/ Nézzék meg (ha megtalálják a borzasztó honlapon) a Magyarország Története adásait!