A Jegyző és Közigazgatás kérdéseire Szurok Sándorné Cered-Szilaspogony-Zabar Községek Körjegyzője válaszolt. Három évtized fűzi a közigazgatáshoz. Munkáját a kezdetektől három település határozza meg.

Mi befolyásolta Önt abban, hogy a közigazgatási pályát választotta?

A középiskola elvégzése után 1977-ben a Tanárképző Főiskolára jelentkeztem, a felvételim azonban nem sikerült. Cered, Szilaspogony, Zabar Községek Közös Tanácsánál gyakornokként helyezkedtem el, s az egy év gyakornoki munka letelte után sikeresen felvételiztem az akkor induló Államigazgatási Főiskola nappali tagozatára, ahol igazgatásszervező diplomát szereztem. Tulajdonképpen a kényszerhelyzet alakította úgy, hogy a közigazgatásba kerültem, de a mai napig nem bántam meg, hogy ezt a pályát választottam.

Mikor és hol kezdődött a köztisztviselői pályafutása?

A főiskolát ösztöndíjasként végeztem, ezért ott kezdtem el dolgozni pénzügyesként, ahol a gyakornoki évet töltöttem. A következő évben férjhez mentem, később megszületett az első gyermekem. Néhány év közigazgatási gyakorlat után, amikor vb-titkári kinevezést kaptam, az első időben úgy éreztem „bedobtak a mélyvízbe” én pedig nem tudok úszni (egyébként ez igaz is). Nem volt könnyű feladat úgy vezetőként dolgozni, hogy az apparátus legfiatalabb tagja voltam, a munkatársak többsége pedig már 20-25 éves munkatapasztalattal rendelkezett.

Ön látta előre a rendszerváltás bekövetkezését?

A társadalmi változások, az Európában zajló események már előre vetítették, hogy a rendszerváltást elősegítő folyamat elindult. Ezeket az eseményeket és az első szabad parlamenti választást csak külső szemlélőként éltem meg, mert a rendszerváltás évében született meg második gyermekem.

1990 után milyen beosztásokban dolgozott?

1990-ben a törvény erejénél fogva megszűnt a vb-titkári állásom. 1991. július 1-től pályázat útján határozatlan idejű körjegyzői kinevezést kaptam. A körjegyzőség azonban fél év elteltével megszűnt. Ezt követően 1992. január 1-től Cered jegyzőjeként, 1999. január 1-től ismét Cered-Szilaspogony-Zabar községek körjegyzőjeként dolgozom.

Ön „szigorú” jegyzőnek tartja magát a polgármestereivel szemben?

Körjegyzőként jelenleg három polgármesterrel dolgozom, bár eltérő személyiségek sikerült mindhármukkal jó kapcsolatot kialakítani. Már a harmadik ciklust töltik, de még mindig számítanak a véleményemre. Sokszor előfordult az évek során, hogy nem ugyanazok voltak a települések érdekei, de a döntések meghozatalában az általam képviselt szakmai szempontokat elfogadták. A „szigorúság” legfeljebb abban nyilvánul meg, hogy a törvényesség biztosítása időnként gátat szab a polgármesterek elképzeléseinek. Tulajdonképpen szerencsésnek érzem magam ezen a téren, hiszen sokat hallani jegyző és polgármester közötti konfliktusról, hatáskörelvonásról, ám én ezeknek sosem voltam kitéve.

Mi az oka annak, hogy sok jegyző pályaelhagyó?

A mai modern közigazgatásnak olyan jegyzőkre van szüksége, aki a szakmai jártasságán kívül rendelkezik az empátia, a hivatásszeretet, a lelkiismeret és az alkalmazkodás képességével. Csak azok maradnak meg a közigazgatásban, akik ezekkel a kompetenciákkal rendelkeznek. Ez egy igen embert próbáló hivatás, hiszen a jegyző hatáskörébe tartozó feladatokat – folyamatosan változó jogszabályi környezetben – felelősséggel kell ellátni.

Nagyon fontos a jegyzők erkölcsi és anyagi elismerése. Kistelepüléseken a jegyzők bérét általában a törvényi minimumon állapítják meg, így ha a köztisztviselői illetményalap nem emelkedik az is előfordulhat, hogy a jegyző bére – egy jól irányzott adóreformmal- még csökkenhet is.

A fiatalok számára ajánlja, hogy a közigazgatást válasszák életpályának?

Azok számára ajánlom, akik szeretik a kihívásokat, akik bizonyítani akarnak, mert a köztisztviselőnek újra és újra ki kell vívnia az ügyfelekkel szembeni bizalmat, megbecsülést és elismerést. A köztisztviselői életpályának a már említett nehézségei mellett megvan a maga szépsége is. A lányomat is ezen a pályán indítottam el, aki ma már a Corvinus Egyetem 2. évfolyamos hallgatója igazgatásszervezési szakon. Azt még nem döntötte el, hogy a közigazgatás mely területén szeretne majd dolgozni, de egyet már biztosan tud, jegyző, körjegyző nem szeretne lenni.

Mit tart pályafutása nagy eredményeinek és hibáinak?

A feladatok folyamatos bővülése, a közigazgatással szemben támasztott egyre nagyobb elvárások teljesítéséhez jól felkészült szakemberekre van szükség. Kistelepülés hivatalába ilyen szakembereket nehéz találni, de mára már sikerült egy jó kis ütőképes csapatot létrehozni. A rendszerváltást követően a legfontosabb eredménynek tekintem a három település közti feszültségek felszámolását, a társulások létrehozását, a közös gondolkodás és együttműködés folyamatos erősítését.
Azt viszont kudarcként éltem meg, hogy 1991-ben létrejött körjegyzőség megszűntetését nem sikerült megakadályozni.

Mivel foglalkozik majd nyugdíjasként?

Bár még távolinak tűnik a nyugdíjba vonulás, de a nyugdíjas éveimet pihenéssel, kertészkedéssel és remélhetően unokákkal fogom eltölteni.

Szurok Sándorné
Cered-Szilaspogony-Zabar Községek Körjegyzője, Címzetes főjegyző
1959-ben született Salgótarjánban.
A középiskolát is Salgótarjánban végezte.
1981-ben az Államigazgatási Főiskola nappali tagozatán igazgatásszervező, 2005-ben a Szolnoki Főiskolán EU szakértő diplomát szerzett.
Férjezett, 2 felnőtt gyermeke van.
Az államigazgatásban a főiskolai tanulmányok előtt egy évig gyakornokként, majd 1981-től pénzügyi előadóként, 1985-tól vb-titkárként, majd jegyzőként, jelenleg körjegyzőként dolgozik.
1987-ben miniszteri dicséretben részesült, 2008-ban megkapta a címzetes főjegyzői címet.