Isten és a racionalitás malmai lassan őrölnek. Közelítünk Európához, legalábbis határidőben. De az önkormányzati igazgatásban még nem nagyon! Mire alapozom mindezt? Neves, országosan is elismert közigazgatási szakemberek által több éve már leírt tanulmányokra, általuk készített, s megjelenített vitaanyagokra, országos konferenciákon elhangzott előadásokra, s nem utolsósorban a JOSZ tapasztalataira.

Kóbor Gyula pécsi egyetemi tanár már az önkormányzatok két és féléves működése során összegyűlt gyakorlati tapasztalatok alapján megfogalmazta az alábbiakat (melyek szerintem ma is egy az egyben helyesek és fennállnak, vagyis Isten malmai…):

Nincs általános válság a helyi igazgatásban, de sűrűsödő válságjelenségekkel nap, mint nap találkozunk.

Ma is úgy kell fogalmaznunk, hogy az önkormányzati igazgatásban pénzügyi és szakmai válság küszöbén állunk, mert felemésztődtek azok a tartalékok (hangulati, pénzügyi, szakmai), amelyekkel eddig „hajóztunk”.

Melyek azok a területek, ahol tipizálhatóak a válság jegyei:

Politikai – bizalmi válság

Az önkormányzatok működésének kezdetén tapasztalható politikai válságjelek (öncélú pártcsatározások, személyeskedések, hatáskör viták) ma is jellemzőek, főleg a városoknál. A választások közeledtével pedig tanúi lehetünk a jelenségek kiújulásának. Küzdeni ellene csak parlamenti példamutatással és önmérséklettel lehetne, s ma sajnos mindkettő „hiánycikk”. Az önkormányzatokkal szembeni bizalmi válság azonban – bár akár a politikai válság részeként is felfogható – kialakulása esetén súlyos teher lehet a helyi közigazgatáson.

A törvényességi válság okai

 Jogszabályok hiánya, késése, alacsony színvonala.

 Kezdetben a törvényességi ellenőrzés politikai motiváltságú kiépítése. Követő és nem segítő – megelőző jellege, napjainkig hatóan a pénzügyi ellenőrzés hiánya vagy lassúsága.

 Az önkormányzati testületek tagjainak, időnként vezetőinek képzetlensége.

 A szakapparátussal szembeni – főleg kezdeti – bizalmatlanság, és a jegyzők (mint a törvényesség helyi őrei) kiszolgáltatott helyzete. (Érdekvédelem hiánya, túlzott testületi függés.)

A működés során tömegesen tapasztalható a jogszabályok félreértelmezése, figyelmen kívül hagyása, amelyhez ellenhatásként kapkodó, kampányszerű, formalitásokba menő törvényességi ellenőrzés párosul.

Gazdasági válsághelyzet okai

– Az ország általános gazdasági helyzete.

– Az önkormányzati közfeladatok rossz törvényi szabályozása, a kötelező feladatok túlburjánzása és elégtelen finanszírozása.

– A „lopakodó jogalkotás (indirekt feladattelepítés) gazdasági hatásai. A szinten tartás elmaradása.

– A törvényhozás jelentős erőinek látens önkormányzat-ellenessége.  

– A pénzügyi forrás központosítás és újraelosztás öröklött és megőrzött magas szintje (SZJA).

– Irreálissá vált az önkéntesen vállalt feladatok felvállalása.

– A gazdasági válsághelyzet jellemzője, hogy a működtetés felemészti a betervezett és elkezdett fejlesztések lehetőségét. A tartalékok (pénzvagyon és ingatlanok) felélése folyik.

– Az önkormányzatok túl sok csatornán, és túl sok jogcímen jutnak állami támogatáshoz. Az elosztási elvek sem mindig konzisztensek. Nem mindig logikus, hogy egy feladat miért kap több támogatást, és miért kap kevesebbet a másik.

– Az önkormányzati adórendszernél is szükséges bizonyos korszerűsítés, illetve reform:

=  A képviselő-testületeknek az adótételek megemelésének politikailag nem népszerű feladatát évről-évre el kell végezniük. Ezek az emelések sokszor elmaradnak az inflációs rátától, és az adók az értéküket vesztik. Az iparűzési adón kívül a helyi adók minden más fajtája e kritérium szempontjából problematikus. (Ma viszont ugyanakkor már az egész iparűzési adó is az!)

=  A helyi adórendszer lehetőleg olyan adótárgyakra terjedjen ki, melyek helyileg megragadhatók. Lehetőleg ne olyan adótárgyakra vessenek ki adókat, amelyek térbeli mobilitása nagy, tehát a magasabb adó elől könnyűszerrel máshová tehetik át tevékenységük székhelyét.

– Politikai nyomás (elsősorban kezdetben és a választásokhoz közeledve).

– A közigazgatási szakmai hozzáértés leértékelődése, szakmai szempontok háttérbeszorulása.

– Szakmai irányítás, koordináció, információáramlás, tanácsadás, képzés és továbbképzés elégtelensége.

– A szakapparátus kényszerű túlterheltsége.

Az apparátus túlterheltségét az önkormányzatok számának és aktivitásának fokozódása mellett, főleg az államigazgatási feladatok válogatás nélküli „letelepítés” okozza.

A szakmai válság legbiztosabb jele a jegyzői munkakör leértékelődése, amelyet eredménytelen pályáztatások, üres állások, de főleg „kényszermegoldások” jellemeznek. („Kalandorok”, alulképzett vagy alkalmatlan személyek foglalkoztatása.) 

Megoldást a jegyzői gárda, anyagi megbecsülése, a helyi szintre telepített államigazgatási feladatok megelőző és teljes körű finanszírozása, valamint a szakmai továbbképzés javítása jelenthet.

Ugyanakkor észlelhető ma már egy teljesen – számomra ugyancsak felháborító -, s szerintem abszolút törvényellenes másik véglet, mely a pályázó jegyzőt grafológiai és személyiségvizsgálatra kényszeríti. Bár az érintett közigazgatási hivatal vezetője szerint ez törvényes, hisz az önkormányzatnak joga van megszabni a pályázati feltételeket, (melyeket a törvény egyértelműen meghatároz!), a pszichológiai tesztet pedig visszautasíthatták volna a jelöltek, csakhogy aki ezt megtette, azt már a képviselő-testület meghallgatásra sem hívta be. E pszichológiai vizsgálatok során, melyek ilyen kérdéseket is tartalmaztak: „- volt gondja szexuális magatartása miatt?, – fürdik vagy zuhanyozik?, – volt valaha széklet visszatartási problémája?” stb., mintegy félezer választ kellett adni a pályázóknak, miután a jelentkezőknek az írását már grafológus is megvizsgálta.

E vizsgálat szükségességét a polgármester azzal indokolta, hogy a jegyzőknél nincs próbaidő, s valójában milyen ember, az csak akkor derül ki, amikor már bebetonozták az állásába! Egy jegyző nemcsak a törvényesség őre, több ember munkáltatója, döntésein forint-milliók sorsa múlhat, ebből a szempontból nem különbözik tehát egy multinacionális cég vezetőjétől. Egy nem megfelelő jegyző elbocsátása milliókba kerülhet, e vizsgálat megér az önkormányzatnak tehát mintegy félmilliót.

De itt nem a pénz a lényeg! (Bár ez sohasem mellékes!) A Pszichológiai Intézet tanszékvezetője is példaértékűnek tartotta ezen önkormányzat alaposságát, szerinte erre a kistelepülések is át fognak térni, erre nem sokáig kell várni. Ugyanis a legrátermettebb személyt kell megtalálni az adott feladathoz. Ezzel minden jegyző, sőt mindenki egyetért, de az ilyen módszer nagyon – nagyon vitatható. Több oldalról támadható:

1. Szerintem törvényellenes.

2. Megalázó és sértő bizonyos mértékben.

3. Miért nem alkalmazható mindez a nagyobb döntési kompetenciával, nagyobb pénzek felett rendelkező, nagyobb munkáltatói jogokat gyakorló önkormányzati vezetőnél?

4. Mi a biztosíték, hogy így a szakmailag rátermettebbet nevezik ki?

Végül is tehát kire tartozik a jegyző lelke?

Őszintén mondva kíváncsi vagyok, hogy az így kinevezett jegyző az adott városban meddig tölti be ezen fontos állást? 

1. Míg a jelenlegi polgármester és testület működik?

2. Ha egyéb ok miatt távozik, neki nem jár a törvényben megítélt „milliók”?

3. Vagy nála nem lehet, nem merülhet fel egyéb ok, mely a munkaviszony megszüntetését eredményezi? Ezt kivédi, minderre megoldást ad a vizsgálat?

De nagyon eltértem az eredeti gondolataimtól. Szerintem ez viszont megérne egy szakmai vitát, s nemcsak a jegyzők részéről!

A jegyzőknek joguk van a törvényben szabályozott, új státuszra – írta dr. Tóth Zoltán BM államtitkár már a Jegyző újság 2002. februári számában 
–, amely nem egyéni (személyes) problémaként kezeli az Ötv-ben intézményesített koalíció feloldását, hanem a képviselő-testület – polgármester – jegyző – hivatal – intézmények sokszögében politikailag, jogilag és emberileg is tisztességgel megélhető – megvalósítható szabályokat alakít ki. A jegyző politikai tisztséget tölt be köztisztviselőként, mert a jogszabályok szakmai végrehajtásának irányítása a feladata. De nem pártpolitikus, aki a jogszabályt érdekek szerint értelmezi.

Ez a Rubikon, amelyet egy köztisztviselő akkor sem lép át, ha a Ktv. és az Ötv. rossz szabályokat tartalmaz.