Közel 13 év jegyzői munka után engedve a kihívásnak új munkakör betöltésére vállalkoztam. A Kadarkúti-Nagybajomi Többcélú Kistérségi Társulás Munkaszervezet vezetőjeként dolgozom 2008. január 1-től.

Sokan feltették a kérdést, hogy miért is váltottam. A döntés számomra sem volt egyszerű. Mérlegelni kellett, pro és kontra. Két önkormányzat alkotta körjegyzőséget cseréltem fel a kistérségre.
A körjegyzőséghez tartozó települések lakosságszáma 1300 fő. A népesség nyilvántartás adatai alapján azonban a jövőkép túlzott bizakodásra nem adott, nem ad okot. Elvi lehetősége a körjegyzőség bővítésének ugyan lenne, de a jelenleg „szabad” szomszédokat nem lehet, vagy a korábbi tapasztalatok alapján nem is akarják táncba vinni. Más, szomszédos körjegyzőséghez csatlakozás gondolatával a képviselő-testületek ma még foglalkozni sem akarnak.
Szóval, a muszáj nagy úr, de a körjegyzőségi struktúra átalakításának ideje még annak ellenére sem életszerű, hogy a községek elhelyezkedése, adottságai a fejlesztési lehetőségeket, a lakosság megtartó képességet nem igazán erősítik.
Nehéz lenne megjósolni, hogy a körülmények figyelembe vételével mikor és milyen lépésre kényszerül a két önkormányzat. Lehet, hogy egy év, lehet, hogy kettő vagy még több a nagybetűs önállóság megőrzésére rendelkezésre áll, de ki tudja… Arról nem is beszélve, hogy a kis települések számára milyen változást eredményezhet a közigazgatás reformja, ha majd az felébred csipkerózsika álmából és megvalósításra is szánnak időt, energiát az illetékesek.
A vázolt helyzetkép ellenére sem foglalkoztatott a munkahelyváltás gondolata, egészen addig, míg a jogszabályi változás eredményeként létre nem jött a kadarkúti kistérség. A társulási tanács önálló munkaszervezet alapításáról döntött, kiírásra került a vezetői álláshely pályázat.
Ekkor kezdődött el az egy-két hétig tartó „adok-kapok játék”, amelyben egyik oldal azt mondta, hogy miért igen, a másik pedig, hogy miért nem. Végül is a pályázat beadása mellett döntöttem. A társulási tanács a pályázat elbírálása során bizalmat szavazott, megkaptam a kinevezésemet.
Teljesen az alapoktól kell, kellett felépíteni egy szervezetet, összefogni 23 település feladat-ellátását. Az a tudat, hogy magam teremthetem meg a feltételeket, körülményeket a kezdeti nehézségek megoldásában sokat segített.
A végső döntés meghozatalában azt a tényt sem hagyhattam figyelmen kívül, hogy jó esetben még legalább 20 év az az idő, amelyet munkával kell eltöltenem. Jó lenne, ha ezt a közigazgatás berkein belül tehetném meg. A kistérségnek a jelen helyzetben talán nagyobb a valószínűsége. Bár egyébként továbbra is nyitott vagyok a jelentkező és még jobb lehetőségek kihasználására…