A világ első szabadtéri néprajzi múzeumát, a Skansent Stockholm város egyik
szigetén 1891-ben nyitották meg. A Svédországot kicsiben bemutató múzeum
gyorsan népszerűvé vált. Az intézmény nevének átvételével a szabadtéri
múzeumokat ma szerte a világon skanzennek nevezik.

Magyarország ezeréves fennállása alkalmából
1896-ban Budapesten a Városligetben
megrendezett Millenniumi Kiállításon
az ország legjellemzőbbnek tartott
háztípusaiból, épületegyütteséből néprajzi
falut mutattak be. A korhűen berendezett
építmények az egész magyar
nyelvterületet reprezentálták, de valamennyi
jelentősebb nemzetiség lakáskultúráját
is szerepeltették. A kiállítás bezárást
követően a falut elbontották, az elraktározott
anyag egy része a szentendrei
Szabadtéri Néprajzi Múzeumban került
újra felállításra. 

Az ország első szabadtéri néprajzi múzeuma,
a Göcseji Falumúzeum 1968-ban
Zalaegerszegen, a Zala folyó holtága mellett
nyílt meg. Rá egy esztendőre szomszédságában
a Magyar Olajipari Múzeum
szabadtéri kiállítása, majd nem olyan régen,
2001-ben a skanzen átellenes oldalán
a Finnugor Néprajzi Park. Európában
is egyedülálló, hogy egy helyen három,
tematikailag egymástól meglehetősen távoli
témájú skanzen látogatható meg. 

A Göcseji Falumúzeum mintegy ötven
eredeti épületből álló
kis zalai falu képét
mutatja. A Zala, a
Kerka és a Válicka
patakok határolta
göcseji dombvidék
jellegzetes népi építkezését, az építési
technikákat, a kézművesség gazdag hagyományait
mutatják be a legjellegzetesebbnek
ítélt háztípusokkal. A hajdan kiterjedt
erdőségekkel borított, mocsaras
patakvölgyekkel szabdalt dombvidéken
a dombhátakra, a dombtetőkre – a szegekre
– építkeztek, természetesen a rendelkezésre
álló fából. A boronafalas építésű,
tölgyfatalpon álló, faragott díszű,
zsuppkévével fedett lakóházak, istállók,
ólak, pajták különféle változataival találkozunk
itt. Valamennyi jelentősebb épületben
megtekinthetők a tájra jellemző
eredeti lakberendezési és használati tárgyak,
a mindennapok eszközei, a kézművesség,
a göcseji
népi kultúra változatos
emlékanyaga. 

A látogató egy
XIX. századvégi kis
falu árnyas fái alatt
sétálhat. Kezdheti a faluvégi kovácsműhelynél,
vagy az egykoron a Zala vízével
forgatott vízimalomnál. Az eredeti helyén
álló több mint kétszáz éves Hencz-féle vízimalom
köré épült fel a skanzen, a malom
tavában halak úszkálnak, partján pihenőpad
a fazsindelyes szoknyás harangláb
tövében. A „főutca” épületegyüttesei
a legjellegzetesebb göcseji épülettípusokat jelenítik meg. A szépen és szakmailag
is igényesen berendezett, takaros
porták a hagyományokat követik: szoba,
füstöskonyha, hátsószoba, mögöttük a
pajta, az istálló, az ólak. A díszesen faragott
oromzatú, szépen gondozott házak
ablakában muskátli, kicsi előkertjében
mályva nyílik, a gazdasági udvarból pedig
nem hiányozhatnak a háziállatok, honos
magyar fajták, köztük az ide látogató
gyermekek kedvence, Juli a csacsi. 

Egy kis hídon átsétálva, a Zala holtágának
túloldalán egy földrajzilag távoli
világba csöppen a látogató. Néhány esztendeje
a falumúzeum tematikájához illeszkedően
egy másik néprajzi egység, a
Finnugor Néprajzi Park fogadja az érdeklődőket.
Ez a skanzen a finnugor nyelvrokon
népeink egy-egy népcsoportjára jellemző
építőkultúrát megjelenítő lakóházakból
áll, berendezésük pedig ugyancsak
a hagyományos életkörülményeket
tükrözi. 

A tradicionális finn minták szerint épült
faház és enteriőrje egy zsellércsalád életmódjának
eszközeit, lakberendezését
mutatja be, de az elmaradhatatlan szauna
és a gazdasági épületek még hiányoznak.
A mari népcsoportra jellemző
kerített faház a finnugor együttes legszebb
épülete, berendezése is a leggazdagabb.
Kétosztatú lakóépületének gazdag
fafaragása és berendezése, gazdasági
épületei egy módos paraszt portáját
mutatja, az Ural hegység délnyugati részén
begyűjtött eredeti tárgyi anyaggal
berendezve. Az északnyugat-szibériai
hanti és manysi, az előbbieknél egyszerűbb
életkörülményekre utaló szálláshelyek
az Ob folyó menti halász, vadász,
bogyót gyűjtögető életmód utolsó időszakát
elevenítik meg. Egyben emléket is
állítanak, ugyanis a népcsoport zöme a
Szurgut vidéki olajkutatások és kitermelés
miatt már elhagyta ősi lakóhelyét.

Az olai városrészben található skanzenegyüttes
harmadik tagja a Göcseji
Falumúzeum szomszédságában lévő, az
idén negyvenesztendős Magyar Olajipari
Múzeum. Az ország egyik legrégibb és
legjelentősebb műszaki múzeuma állandó
szabadtéri kiállításában a XX. század
elejétől szinte napjainkig mutatja be a
szénhidrogénipar valamennyi ágazatának
(bányászat, feldolgozás, szállítás)
legfontosabb és legjellemzőbb gépeit,
berendezéseit, eszközeit. A mintaszerűen
gondozott parkban komplett fúróberendezések,
mélyszivattyúhimbák, a kitermelésben
és a feldolgozóiparban
használatos nagygépek mellett a mindennapokban
használt tárgyakkal találkozhat
a nem csak műszaki érdeklődésű
látogató: gázlámpákkal, régi és újabb
benzinkutak mérőoszlopaival. A kiállító
épületekben az iparág technológiai folyamatával,
több mint évszázadnyi történetével
ismerkedhetünk meg, és még egy
szép ásványgyűjtemény legszebb darabjait
is megcsodálhatjuk. 

A tavasztól őszig nyitva tartó skanzenek egyetlen, mindössze 500 forintos belépőjeggyel látogathatók, s a félnapnyi programhoz, a kiállítások nyújtotta élményhez időről időre szabadtéri programok, hagyományőrző rendezvények, színes forgatagok is társulnak.