A Ket. hatályba léptető rendelkezése miatt a közigazgatási hivatalban még nem a konkrét ügyintézés kapcsán jelentkeztek jogalkalmazási tapasztalatok, hanem elsősorban az ún. monitoring rendszer keretében feltett kérdésekkel találkoztunk. A Belügyminisztérium Ket. Munkacsoportja részére nov. 1-től heti rendszerességgel megküldjük a jegyzők, illetve a területi államigazgatási szervek által jelzett kérdéseket, problémákat. A honlapunkon közzétesszük egyrészt a Hivatal által megválaszolt kérdéseket, másrészt a BM részére továbbított kérdéseket. November végén megjelentek BM Ket. Munkacsoport válaszai is az országosan összegyűjtött kérdések első csoportjaira.

A Hivatal a felkészülés keretében koordinálta a területi államigazgatási szervek szakmai felkészülését, ennek érdekében szeptembertől a Megyei Államigazgatás Kollégium havonta megtárgyalta a Ket. felkészülés helyzetét, ennek kertében a várható jogalkalmazási problémákat is. A szakmai műhelymunka érdekében a MÁK létrehozta a hatósági területek vezetőiből álló MÁK Ket. Munkacsoportot. A területi államigazgatási szervek feltehetően elsősorban a saját ágazatuktól kérnek szakmai segítséget, a Hivatalnak itt a kapcsolódási pontok feltérképezésében és az együttműködés formáinak koordinálásában lehet szerepe, amelynek fő területei a szakhatósági közreműködés és az adatszolgáltatások voltak a Ket. 36. §-ára tekintettel. A Hivatal Ket. Munkacsoportjának jegyzői tagozata ügymenetmodellekkel segítette a munkát, illetve egy-egy eljárási kérdés adott ügytípusban történő alkalmazásának kidolgozásával ágazati munkamegosztás alapján folytatja munkát pl. abban a kérdésben, hogy a Ket. 36. § (2) bek-re tekintettel mely adatok kérhetők továbbra is az ügyféltől és melyeket kell hivatalból más hatóságtól beszerezni. A Hivatal a legfontosabb kérdésekben kialakította álláspontját, amelyet MÁK ülésen, illetve városi jegyzői értekezleten egyeztettünk. Itt most az időbeli hatály, a szakhatósági közreműködés és az adatkérések témakörét ismertetem, amelyek szélesebb körű érdeklődésre tarthatnak számot.
Időbeli hatály
Az egyik legproblémásabb és a jogalkalmazásra még hosszú ideig kiható kérdés rögtön a Ket. hatálybalépése. A 171. § (1) bek. szerint a törvény rendelkezéseit a hatálybalépése után indult ügyekben és a megismételt eljárásokban kell alkalmazni. A 189. § 2. pontja az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényt (Áe.) és módosító rendelkezéseit a Ket. hatálybalépésével egyidejűleg hatályon kívül helyezte. A fenti rendelkezés értelmezése során az „ügy” fogalmából, illetve szakaszainak értelmezéséből lehetett kiindulni. A közigazgatási ügy alapeljárásból, jogorvoslatokból és végrehajtási eljárás szakaszokból áll. A közigazgatási hivatalok és a BM egyeztetett álláspontja szerint kiindulási pont, hogy adott ügyet az elejétől a végéig csak az egyik – vagy az Áe. vagy a Ket. – alapján kell intézni, az eljárási törvények adott ügyön belüli keveredése kerülendő. Ezen alapelv értelmében adott ügyben a Ket. kizárólag elsőfokon léphet hatályba: a nov. 1. után benyújtott elsőfokú (az alapügy érdemi elbírálására vonatkozó) kérelmek esetében és a nov. 1. után elrendelt új eljárásokban kell alkalmazni. Eszerint nem jelen új ügyet, és ezért adott ügyben a nov. 1. után benyújtott ilyen kérelmekre nem kell a Ket-et alkalmazni: a jogorvoslati kérelmek esetében, bármilyen eljárási döntésre vonatkozó kérelem ügyében, ide értve a végrehajtási eljárás megindítását is. Ez irányadó a hivatalbóli jogorvoslatokra is (saját hatáskörben módosítás, visszavonás, ügyészi óvás folytán tett intézkedés stb). A nov. 1. napján folyamatban lévő ügyek köre ezáltal jóval szélesebb, mint azt első ránézésre gondolnánk: adott esetben hónapokkal, sőt – elévülési időn belül – évekkel a Ket. hatálybalépése után is előfordulhat, hogy pl. ügyészi óvásról még az Áe. alapján kell dönteni, vagy a végrehajtást a jogosult kérelmére az Áe. alapján kell elrendelni. Ehhez képest problémásnak tűnik az Áe. nov. 1. napjától történő sommás hatályon kívül helyezése, annak alkalmazására ugyanis még sokáig szükség lesz. A 171. § (1) bek-ből a contrario következik, hogy a folyamatban lévő ügyekben még az Áe-t kell alkalmazni, de a Jat. szerint hatályon kívül helyezett jogszabályra nem szerencsés hivatkozni (a határozatok indokolásában). Az eddig megjelent kommentárok (UNIO, KJK Kerszöv kiadó és A jegyzők dokumentumtára sorozatban megjelent kiadványok) kevés figyelmet szenteltek ennek a kérdésnek. Kilényi professzor szerint: „A végrehajtás foganatosításra jogosult szervek nov. 1-től már a Ket-ben foglaltak szabályok szerint foganatosítják a végrehajtást”, ami megítélésem szerint a nov. 1. előtt indult alapügyekre nem vonatkozhat. A professzor utal arra, hogy az ügy megindulása a 65. § (4) bek. szerint a postára adás napja, ha ez nem állapítható meg, akkor: „az ügyféli jogok tekintetében többletgaranciát biztosító Ket-et kell alkalmazni”. Ezzel egyet is érthetünk, csak megjegyzem, hogy az időbeli hatály kérdése nem célszerűségi, hanem jogkérdés. A Ket. valóban többletjogokat biztosít az ügyfelek számára, ezért idő előtti alkalmazása általában nem okozhat problémát, kivéve a szankciókat, pl. az eljárási bírság mértékét. Ez pl. egy nov. 1. után elrendelt végrehajtási eljárásban, amely meghatározott cselekmény végrehajtására irányul, jelentős érdeksérelmet okoz akkor, ha azt már a Ket. szerinti mértékekkel szabják ki. Nem vitatom, hogy a végrehajtás hatékonysága érdekében célszerű lenne minden ügyben minél hamarabb a Ket. alkalmazása. Ehhez azonban – megítélésem szerint – a Ket. hatálybaléptetése során a jogalkotónak nagyobb körültekintéssel kellett volna eljárnia és az „ügy” fogalmát ezzel összefüggésben szükséges lett volna definiálni. Ennek hiányában megítélésem szerint az ügy az esetleges végrehajtási eljárás befejezéséig tart, ezért mindaddig az ügy folyamatban lévőnek minősül, amelyre az Áe. irányadó.
A fenti logika egy esetben csorbát szenved, ez pedig a bírósági felülvizsgálat. Ez a közigazgatási „ügy” része a jogorvoslatok szakaszban, és mint ilyen a nov. 1. előtt indult ügyekben még az Áe. alapján kellene intézni. Ennek ellenére a bíróság a nov. 1. után benyújtott keresetlevelekre már az új szabályokat alkalmazza. Ennek az az oka, hogy a Pp. módosítás, amely a közigazgatási perek részletes eljárási szabályait is tartalmazza, a Ket-től függetlenül, önállóan hatályba lépett akként, hogy a nov. 1. után benyújtott kérelmek esetében kell alkalmazni. A Pp. vonatkozásában kérelem alatt nyilvánvalóan a kereseti kérelmet (keresetlevelet) érthetjük, ezért jogszerű, hogy még az Áe. alapján indult közigazgatási ügyben a bírósági felülvizsgálatra nov. 1. után benyújtott kereset alapján az új szabályok irányadók. Ennek tehát nem elsősorban a Ket. az alapja, hanem a Pp. módosítás (igaz, hogy az új felülvizsgálati szabályok a Ket-tel vannak összhangban). A bírói gyakorlatot ebben a vonatkozásban még nem ismerhetjük, de megítélésem szerint ezzel a kivétellel is fenntartható a fenti értelmezés. A bíróság által elrendelt új eljárásra értelemszerűen alkalmazandó a Ket., a kereset elutasítása esetén pedig a végrehajtási eljárásra – megítélésem szerint – visszaáll az Áe. hatálya, hiszen adott ügyben a Ket. kizárólag elsőfokon léphet hatályba, kivéve a Pp. módosítás alapján a bírósági felülvizsgálatot, amit azonban szűken kell értelmezni. A bírósági felülvizsgálatnak az új szabályok alapján történő intézése tehát nem eredményezi automatikusan a Ket. alkalmazását a továbbiakban.
A gyakorlatban kérdésként merült fel, hogy a megismételt eljárás vonatkozásában mi a releváns időpont: az elsőfokú hatósághoz érkezés vagy a határozat keltezése, esetleg postázása stb.? Megítélésem szerint a Ket-et adott ügyben a nov. 1. után elrendelt megismételt eljárásokban kell alkalmazni, ami azt jelenti, hogy a másodfokú határozat iránymutatásának kifejezetten rendelkeznie kell arról, hogy az új eljárást a Ket. alapján kell lefolytatni. Irányadó tehát a másodfokú határozat kiadmányozásának időpontja.
Problémát okozott a Ket-tel harmonizált eljárási szabályok (módosítások) hatályba léptetése is, különösen az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvényé (Art.) A 2005. évi LXXXV. törvény 41. § (1) bek. szerint a törvény Ket-tel való összhangját biztosító rendelkezések nov. 1. napján lépnek hatályba azzal, hogy azt az ezen időpontot követően indult eljárásokban kell alkalmazni. A hatályba léptető rendelkezés Ket-től eltérő fogalomhasználata, és „Az adóigazgatási eljárás” VII. fejezeten belül a „Hatósági eljárás” és a „Végrehajtási eljárás” külön alfejezet címek miatt van olyan értelmezés, mely szerint adóigazgatásban a harmonizált rendelkezések a nov. 1. után indult végrehajtási eljárásokban is alkalmazandók. Megítélésem szerint az „ügy” és az „eljárás” az időbeli hatály szempontjából azonos fogalmak lennének. Mindenképpen célszerűnek tartanám a közigazgatási eljárásjogokban a Ket. és az ehhez kapcsolódó jogszabály módosítások hatálybalépését egységesen értelmezni. Az eltérő értelmezés azt eredményezi, hogy adóigazgatásban a nov. 1. után megindult végrehajtási eljárásokban az Art. módosítást már alkalmazni kell, miközben az annak alapját képező Ket-et még nem. (Ebből a szempontból annak nincs jelentősége, hogy a Ket. végrehajtási fejezetét az Art. 5. § . szerint egyáltalán nem kell alkalmazni, mert önmagában az Art. módosítás hatálybalépésének értelmezése a kérdés.)
Szakhatósági közreműködés
A szakhatósági közreműködés szabályait a Ket. jelentősen megújította egyrészt az Áe. szerinti „ha jogszabály másként nem rendelkezik” kitétel megszüntetésével és ezáltal a szakhatósági modell általánossá tételével (szakhatóságot minden esetben az eljáró hatóság keresi meg), másrészt részletesebb eljárási szabályok kidolgozásával. Megítélésem szerint a szakhatósági közreműködésre korábban az Áe. most pedig a Ket. egyéb rendelkezései értelemszerűen irányadók, hiszen a szakhatóságok is közigazgatási hatósági eljárás folytatnak, amelyre az eljárási törvények tárgyi hatálya kiterjed. A szakhatósági közreműködés jogintézménye a gyakorlatban messze nem olyan egyértelmű és főleg nem egységes, mint azt gondolnánk, és mint az ágazati jogszabályok sokszor rövid utaló rendelkezéseiből az következne. A „modell” lényege világos, de a gyakorlatban számos probléma nehezíti a jogalkalmazást. Az ágazati jogszabályok rövid utalása (adott ügyben melyik szakhatóság hozzájárulását kell beszerezni) a szakhatóságok vizsgálódási körével kapcsolatban okoz bizonytalanságot: eltérő rendelkezés hiányában a szakhatóság teljes feladatkörében kénytelen vizsgálódni, amelynek során előfordulnak átfedések, esetleg hatáskör túllépések. Némi leegyszerűsítéssel kiindulási pont lehet, hogy minden hatóság a „saját” jogszabályát alkalmazza pl. építési ügyben a szakhatóságoknak nem kell az OTÉK-ra hivatkozni, mert azt az építéshatóság fogja figyelembe venni. A Ket. általános szinten megoldást ad pl. a hiánypótlás eddig vitatott kérdésére, vagy az egyeztetési szabályaiból következtetni lehet az eljáró hatóság koordináló feladatkörére (nemcsak a kötelező esetekben lehet egyeztetni), de nem tud megoldást adni a feltételek és kikötések kérdésére, ami legfeljebb a különös eljárási szabályok szintjén lenne szabályozható. Az Áe. nem ismerte a „kikötésekkel” hozzájárulás jogintézményét, a gyakorlat azonban – néhány ágazati rendelkezés nyomán – széleskörűen kialakította azt. A Ket. 45. § (1) bek. a szakhatósági állásfoglalás gyűjtőfogalom tartalmánál már nevesíti a „szakhatósági előírást vagy feltételt”. A probléma az, hogy ezen egyedi előírások vagy feltételek mibenlétéről nem rendelkeznek az ágazati jogszabályok sem.
A Hivatal koordinációs és szakmai irányítási jogkörében évente rendszeresen egyeztet a szakhatóságokkal és a jegyzőkkel az egységes gyakorlat kialakítása érdekében. November 16-án szakhatóságokkal kibővített városi jegyzői értekezletet tartottunk, amelynek anyaga a Hivatal honlapján (www.jaszkh.helyinfo.hu Ket/BM kérdések könyvtárban) megtalálható. A legfontosabb kérdések az új jogintézmények egyeztetése volt de a „régi” problémák is napirendre kerültek. Ezek közül az ügyazonossági nyilatkozat, az igazgatási szolgáltatási díjak megfizetésének gyakorlata, hiánypótlási eljárás, ezzel összefüggésben a „feltételek” értelmezése témaköröket ismertetem, és az egyéb kérdéseket röviden.
Ügyazonossági nyilatkozat
A szakhatósági modell általánossá tétele mellett a Ket. 44. § (6) bek. lehetőséget ad az ügyfél által beszerzett 6 hónapnál nem régebbi szakhatósági állásfoglalás eljáró hatóság általi elfogadására. Ennek feltétele, hogy az ügyazonosságot a szakhatóság megállapítsa. Ez történhet úgy, hogy az ügyazonosságról szóló nyilatkozatot is maga az ügyfél szerzi be (pl. elviszi a szakhatósághoz a benyújtani tervezett kérelmét, amelyre tekintettel a szakhatóság írásban nyilatkozik arról, hogy a kérelem tárgya és a korábban kiadott szakhatósági állásfoglalás tárgya azonos). Másik megoldás szerint az eljáró hatóság keresi meg a szakhatóságot az ügyazonosságról való nyilatkozattétel végett. Ilyenkor a megkeresését akként adja ki, hogy mellékelten megküldi az ügyfél által csatolt szakhatósági állásfoglalást és a most benyújtott kérelmet, amelyek azonosságának megállapítását kéri a szakhatóságtól. Megítélésem szerint az ügyazonossági nyilatkozat tartalmilag a Ket. 26. § (1) bek. b) pontja szerint belföldi jogsegélynek tekinthető, így az ügyintézési határidő a Ket. 26. § (5) bek. szerint 8 nap. Ennek az az oka, hogy a Ket. belföldi jogsegély intézménye az Áe. megkeresés intézménye helyébe lépett, ha korábban megkeresésnek tekintettünk minden hatóságok közötti „levélváltást”, akkor ezt most belföldi jogsegélynek tekinthetjük. Az ügyazonossági nyilatkozat tartalmilag is megfelel a Ket. 26. § (1) bek. b) pont szerinti adat vagy ténybeli ismeretnek, ami a megkeresett hatóság irataiból ismerhető meg.
A szakhatósági állásfoglalás ügyfél által történő beszerzése csak a kérelemnek az alapügyben döntésre jogosult hatósághoz (továbbiakban eljáró hatóság) történő beérkezése előtt van lehetőség. A személyesen megjelenő ügyfeleket lehet erről a lehetőségről tájékoztatni, ha ezzel az ügyfél élni akar, akkor a kérelmét addig vagy nem kell átvenni vagy azzal a feljegyzéssel, hogy az ügyfél nyilatkozata szerint pl. 8 napon belül behozza a szakhatóság ügyazonossági nyilatkozatát. A kérelem beérkezése után ugyanis a Ket. 36. § (1) bek. szerint kell eljárni, vagyis az ügyféltől nem lehet mellékletként kérni szakhatósági állásfoglalás csatolását.
Belkereskedelmi ügyekben a fenti tájékoztatást ajánlottuk az elsőfokú hatóságoknak a 4/1997. (I.22.) Korm.rendelet módosításáig.
Igazgatási szolgáltatási díjak
A Ket. nem tartalmaz rendelkezést a szakhatósági állásfoglalásért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjakra. A Ket. 36. § (4) bekezdése az eljáró hatóságon keresztül történő díjfizetést az adatkérések vonatkozásában teszi lehetővé, ezért ez szakhatósági közreműködés során az állásfoglalás kiadására megítélésem szerint nem alkalmazható.
Az igazgatási szolgáltatási díjfizetés alapját a különböző díjrendeletek adják. Amennyiben a díjfizetés esete szakhatósági állásfoglalás kiadása (pl. a 89/2005. (X.11.) FVM-EüM-ICSSZEM-PM együttes rendelet, vagy az 50/1996. (XII.27.) NM rendelet melléklete szerint) az ügyfél díjfizetési kötelezettségét nem befolyásolja a Ket. 44. § (2) bekezdése, mely szerint a szakhatóságot az ügyben érdemi döntésre jogosult hatóság (eljáró hatóság) keresi meg. Ilyenkor az ügyfélnek a kérelem benyújtásával egyidejűleg az eljáró hatóságnál igazolnia kell az adott szakhatóság részére az igazgatási szolgáltatási díj megfizetését. Ennek érdekében az eljáró hatóságnak ismernie kell a díjfizetésre vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket.
Tecnikailag a legegyszerűbb és a jogszabályoknak is megfelelő megoldás, ha a szakhatóságok a saját csekkjeikkel látják el az eljáró hatóságokat, amelyen az ügyfél a díjat közvetlenül a szakhatóság számlájára tudja befizetni. A kérelemhez csatolni kell vagy be kell mutatni a csekkszelvényt eredetben, az eljáró hatóság ezt követően adja ki a megkeresését a szakhatóság részére. A megkeresésben indokolt hivatkozni arra, hogy az ügyfél meghatározott összegű díj befizetéséről a csekkszelvényt bemutatta, vagy becsatolta.
A csekkre az adott összeget az eljáró hatóság írja rá, és így adja át az ügyfélnek. Az írásban benyújtott díjfizetés igazolását nem tartalmazó kérelem esetében az eljáró hatóság adja ki a hiánypótlást a díj pótlólagos, 8 napon belüli határidővel történő befizetésére. Az állásfoglalás iránti megkeresést a díj igazolását követően lehet kiadni. A szakhatóság részére ez megfelelő biztosíték a díj előzetes megfizetésére. Amennyiben a díjat az ügyfél felhívás ellenére sem fizeti meg, úgy a Ket. 31. § (3) bek. alapján az eljárás megszüntetésével indokolt élni, amit az eljáró hatóság végzéssel rendel el.
A díj összegére vonatkozó kétség esetén rövid úton előzetesen indokolt az adott szakhatósággal egyeztetni. Az eljáró hatóságnak nincs anyagi felelőssége a díj megfizetéséért, vagy összegszerűségéért. A csekken téves összeg feltüntetése esetén a szakhatóság a megkeresés alapján rövid úton jelzi a hibát, a hiányzó összeg pótlólagos befizetésére az eljáró hatóság intézkedik az ügyfél felé.
A befizetésről a szakhatóság számlát állít ki az ügyfél részére, amit az állásfoglalásával együtt küld meg az eljáró hatóságnak, aki azt az érdemi határozatával továbbítja az ügyfélnek. A határozat záró részében indokolt jelezni, hogy: „  .. sz. számla kérelmező ügyfélnek mellékelten megküldve”.
Amennyiben az ügyfél közvetlenül a szakhatóságtól kéri az állásfoglalást, akkor a díjat is közvetlenül a szakhatóságnál fizeti.
A díjfizetés gyakorlatának kialakítása során más megoldások is felmerülhetnek. Az eljáró hatóságon keresztül történő díjfizetés (azon túlmenően, hogy a jogszabály szövegéből sem következik) nem látszik célszerűnek, hiszen a díjak beszedésével és nyilvántartásával fölösleges plusszmunkát jelent az eljáró hatóságnál úgy, hogy a bevételből az eljáró hatóság nem részesül. Másik megoldás szerint a díjfizetéssel kapcsolatos teendőket az eljáró hatóság megkeresése mellett továbbra is végezhetnék a szakhatóságok, pl. úgy, hogy a megkeresés kézhezvétele után felhívják az ügyfelet a díj megfizetésére, és addig nem adják ki az állásfoglalásukat, amíg az megfizetésre nem kerül. Ez azonban ellentétes a díjrendeletek azon rendelkezésével, hogy a díjat a kérelem benyújtásával egyidejűleg kell befizetni. Szakhatósági közreműködés esetén is a kérelem az eljáró hatósághoz benyújtott kérelem, amellyel egyidejűleg kell a díjat megfizetni, igaz, hogy nem az eljáró hatóság, hanem a szakhatóság részére. Nem vitatom, hogy a szakhatóság közvetlenül is kapcsolatba kerülhet az ügyféllel, de ezt indokolt a legszükségesebbre korlátozni (hiánypótlási eljárás). Ellenkező értelmezés mellett a szakhatósági modell kiüresedne, nem érné el a célját. Az eljáró hatóság koordináló szerepébe teljességgel beleillik a díjak fenti módon történő beszedése és az ügyfél számára is kedvezőbb, ha a díjakra vonatkozó információt egy helyen kapja meg.
Hiánypótlási eljárás
A Ket. 44. § (7) bek. szerint a szakhatósági eljárásban is van lehetőség hiánypótlási felhívás kiadására. Ez közvetlenül az ügyfél részére történik. A szakhatósági eljárásban kiadott hiánypótlási felhívás nem számít bele a szakhatóság ügyintézési idejébe, ami ezáltal meghosszabbodhat. Éppen ezért magának a felhívásnak a kiadásáról egyidejűleg értesíteni kell az eljáró hatóságot. Külön értesíteni kell az eljáró hatóságot a megadott határidő eredménytelen elteltéről is, az alapeljárás megszüntetése érdekében. (Ket. 44. § (7) bek.)
A hiányosságok pótlását a szakhatóságnak ellenőriznie kell újabb helyszíni szemle, esetleg a hiányosság teljesítésének egyéb pl. okirattal történő igazolása útján, amelyről az ügyfelet megfelelően tájékoztatni kell. A hozzájárulás kiadására a hiányosságok megszüntetésének ellenőrzését követően kerülhet sor.
Egyedi szakhatósági előírás vagy feltétel (továbbiakban: kikötések)
A bevezetőben már szó volt arról, hogy a kikötések sem a Ket. sem általában a különös jogszabályok nem adnak eligazítást. Azt tehát nehéz meghatározni, hogy fogalmilag mi lehet egyáltalán kikötés, eljárásjogi szempontból inkább azt lehet meghatározni, hogy mi nem lehet az.
A feltétel nem lehet olyan követelmény meghatározott határidőre való teljesítése, amelynek a meglétét jogszabály írja elő. Határidő tűzésére hiánypótlási eljárás keretében van lehetőség. Ha a jogszabály valamely követelményt előír, akkor a szakhatóság a hozzájárulását csak akkor adhatja meg, ha a létesítmény ennek a követelménynek megfelel. Ettől eltérést, türelmi időszakot csak a jogszabály rendelhet el, ebben az esetben helye lehet határidős feltételnek (pl. 2003. július 1. előtt telepengedély ügyekben) Ennek hiányában a szakhatóság egyedi határidő megállapítása a jogszabályi rendelkezés (követelmény) megkerülését jelenti, ezért jogszabálysértő.
A szakhatóságoknak a saját feltételeik, illetve kikötéseik teljesítését saját maguknak kell utóellenőrizniük, illetve a működést rendszeresen ellenőrizniük. Ha ennek során hiányosságot tapasztalnak, vagy saját hatáskörben intézkednek, vagy megkeresik az engedélyező hatóságot az engedély visszavonása iránt. Maga a szakhatósági eljárás egy szakaszban történik, tehát nincs lehetőség a második körben visszaellenőrizni az esetleges feltételek teljesítését. (Erre csak kivételesen van lehetőség pl. építésügy területén az építési és a használatbavételi engedélyezési eljárásban.)
Megítélésem szerint feltételek megállapításának jogszabály szerinti türelmi időszakban, illetve jogszabályon alapuló utólagos engedély beszerzéseknél lehet alkalmazni (pl. telepengedély ügyekben a már működő telepek meghatározott határidőig szerezhették be jogszerűen utólag a telepengedélyüket). Újonnan létesített építményeknél, illetve folytatni kívánt tevékenységeknél a jogszabályi rendelkezések maradéktalan érvényre juttatásával jogszerű eljárni.
A kikötés az ügyfélre vonatkozó előírást tartalmazhat, amelynek betartása az ügyfélen múlik. Nem lehet kikötésként olyan feltételt előírni, ami más hatósági eljárást feltételez pl. védelmi övezet kijelölése. Ilyen esetben kikötés helyett a szakhatóság megkeresést adjon ki az illetékes és hatáskörrel rendelkező hatóság felé, amely megkeresés alapján a hivatalbóli eljárás megindul. Erről az ügyfelet tájékoztatni lehet az állásfoglalásban, de az általa nem teljesíthető kikötést nem lehet előírni.
A fentiek szerint értelmezett kikötésekkel csak nagyon indokolt esetben, megítélésem szerint a jelenleginél sokkal szűkebb körben indokolt élni.
Nem indokolt kikötésként szerepeltetni a működés során betartandó követelményeket, ez tartalmilag figyelemfelhívás, aminek az indokolásban helye lehet, de semmiképpen nem a döntés része. A működés során teljesítendő előírások betartását a szakhatóságnak az ellenőrzései során kell vizsgálnia, amelyek kötelező jellegét magát a jogszabályok teremtik meg, nem a szakhatóság döntése. (A tájékoztatások szerintem ne legyenek a döntés részei.)
Egyéb szakhatósági kérdések
Felhívom a figyelmet az eljáró hatóságok koordináló szerepére szakhatósági közreműködés esetén. Az ügyben döntésre jogosult hatóság nem egy a közreműködő sok (szak)hatóság közül, hanem kiemelt szerepe van. A szakmai munkát elősegíti a jó megkeresés, aminek tartalma: szakhatósági állásfoglalás (nem vélemény) kérése, a szakhatósági hatáskör jogszabályi alapja, ügy tárgya (kérelem, mellékletek csatolása) és határidő tűzése a szakhatósági állásfoglalás megadására. A szakhatósági állásfoglalásnak tartalmaznia kell a szakhatóság döntését (hozzájárul, nem járul hozzá, kikötésekkel járul hozzá) indokolását és jogszabályi hivatkozást. Félreértések elkerülése érdekében a szakhatósági állásfoglalásnak tartalmaznia kell az ügy tárgyát pl. belkereskedelmi ügyekben a Korm.rendelet melléklete szerinti üzletköröket, telepengedély ügyekben a TEÁOR szerinti tevékenységi köröket.
A hozzájárulást is érdemben kell indokolni, figyelemmel arra, hogy a szakhatósági közreműködéssel érintett ügytípusokban általában ellenérdekű ügyfelek vannak pl. építésügy, telepengedély. Ami az egyik ügyfélnek jó, az a másiknak nem. Adott esetben a szomszéd ügyfélnek pl. a környezetvédelmi szakhatósági hozzájárulás megadása sérelmes, ezért annak érdemi indokolása nem mellőzhető.
A szakhatósági állásfoglalásban a döntést, az esetleges kikötésekkel, indokolt szövegesen megfogalmazni, a jogszabályokra utalást, esetleg a figyelemfelhívásokat, tájékoztatásokat pedig külön „tartani”. Célszerű, ha ez formailag is elkülönül annak érdekében, hogy az eljáró hatóságnak ne kelljen „válogatnia” a kikötések határozatba történő beemelése során az egyes szövegrészek között. Ennek megfelelően a szakhatósági állásfoglalást megfelelő tagolással (döntés, indokolás, jogszabályi hivatkozás) az érdemi határozatba foglalásra alkalmas módon kell megfogalmazni. Az a jó szakhatósági állásfoglalás, amely részenként értelemszerűen beemelhető – szószerint – a határozatba.
A homályos, ellentmondásos vagy hiányos állásfoglalást a megkereső hatóság visszaküldi az alaki és tartalmi követelményeknek megfelelő állásfoglalás kiadása végett, amit célszerű előzetesen jelezni, illetve egyeztetni. Az eljáró hatóság koordináló feladatkörébe beletartozik a fenti minimális tartalmi követelményeknek nem megfelelő állásfoglalások egyeztetése, az alkalmatlan állásfoglalás ugyanis nem foglalható az ügydöntő határozatba.
A szakhatósági állásfoglalás mind határozat, mind levél formában megjelent eddig. A továbbiakban helyesebb a levél forma, figyelemmel az önálló fellebbezési jog hiányára: fellebbezési jog nélkül a 98. § (1) bek. szerint nem beszélhetünk határozatról.
Szakhatósági megkeresést és állásfoglalást – megítélésem szerint – elektronikus aláírás hiányában is lehet elektronikusan megküldeni, ez gyorsabb és olcsóbb, és a hatóságok egymás közötti érintkezésében a hitelesítés kérdése nem merül fel, mint az ügyfél-hatóság, illetve hatóság-ügyfél viszonylatában. (Az előzetesen megadott „hivatalos” e-mail címeken történhet a kapcsolattartás.)
Adatkérések
A Ket. 36. § (2) alapján akkor nem lehet adatigazolását kérni az ügyféltől, ha a személyes adat továbbítását az adott ügy elbírálásához szükséges célból törvény lehetővé teszi vagy az ügyfél saját személyes adat tekintetében ezt kéri. Erről a lehetőségről az ügyfelet tájékoztatni kell: a személyesen megjelenő ügyfelet szóban, a kérelmet írásban hiányosan benyújtó ügyfél részére a hiánypótlási felhívásban arról is tájékoztatást kell adni, hogy a 36. § (3) bek. alapján írásban kérheti, hogy az adatot a hatóság helyette szerezze be.
A jogszabályhely alkalmazásához ismerni kell a jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásokat, amely a Hivatal honlapján megtalálható.
Problémát okozhat, hogy egyes ágazati jogszabályokat nem módosítottak és nem hozták összhangba a Ket. ezen rendelkezésével, így előfordulhat, hogy különös eljárási szabályok továbbra is az ügyfél feladatává teszik olyan adatok beszerzését, mellékletként történő igazolását, amelyek egyébként más hatóság nyilvántartásában szerepelnek. Ilyen esetben annak megítéléséhez, hogy egyáltalán kérhető-e a továbbiakban ilyen adat az ügyféltől, a Ket. 36. § (2) bek. második fordulat első felében foglaltaknak van jelentősége, ti. hogy törvény az adattovábbítást adott ügy elintézése céljából lehetővé teszi-e. Amennyiben nem, úgy az adat a különös eljárási szabály alapján továbbra is kérhető az ügyféltől azzal, hogy tájékoztatni kell a fentiek szerint a 36. § (3) bek. szerinti lehetőségről. Amennyiben törvény a személyes adat továbbítását lehetővé teszi, úgy az adatot – a különös eljárási szabály ellenére – sem lehet kérni az ügyféltől.
Problémát okozott pl. építési ügyekben a tulajdoni lap beszerzése vagy egyéni vállalkozói igazolványhoz az erkölcsi bizonyítvány kérése. A Földhivatallal egyeztetett álláspontunk szerint az építési jogosultság igazolása a KTM rendelet alapján továbbra is kérhető az ügyféltől azzal, hogy az ügyfél kérheti a tul.lap másolat helyette történő beszerzését. Ennek az az alapja, hogy nincs törvényi felhatalmazás a saját ingatlan tulajdoni lapjának továbbítására építési igazgatási ügyben. (Ez nem érinti a szomszédos ingatlanok tulajdoni lap másolatait, amit a földhivatalok a hatóság megkeresésére továbbra is megküldenek.) Problémát okoz, hogy adott esetben az idegen ingatlanon való építési jogosultság igazolásához más tulajdonára vonatkozó tulajdoni lap beszerzése szükséges, amire nemcsak a kérelmező, hanem az érintett hozzájárulása is szükséges lenne. Ugyanakkor az ingatlan-nyilvántartás nyilvános, amire tekintettel az érintett hozzájárulása nem szükséges. A Ket. 36. § (2) azonban nem ismeri ezt a lehetőséget, az adat továbbításának vagy törvényen vagy az érintett hozzájárulásán kell alapulnia. Az ügyben folytatott egyeztetésünk a Megyei Földhivatallal nem vezetett eredményre (szerintük kell az érintett hozzájárulása, annak ellenére, hogy a nyilvántartás nyilvános) ezért annak magasabb szintű egyeztetése szükséges.
Az erkölcsi bizonyítvánnyal kapcsolatban a bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 1999. évi LXXXV. törvény 58. § (1) bekezdését nov. 1-től akként módosították, hogy a hatósági erkölcsi bizonyítvány kiállítását – külön jogszabályban meghatározottak szerint – kizárólag az érintett személy kérheti. (A módosítás a kizárólag kitételt jelentette.) Ez feltehetőleg a Ket. 36. § (3) bek. alkalmazásának kizárását célozza. Ez összhangban áll a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 6/2000.(II.11.) BM rendelettel, amelynek 2. § (1) bekezdése szerint a bizonyítvány kérőlap és a djífizetési csekk postai értékcikk, amelyek beszerezhetők a postán, hibás kitöltés esetén kicserélhetők. Ilyen ügyvitel mellett az erkölcsi bizonyítvány ügyfél helyett eljáró hatóság általi beszerzése technikailag nem kivitelezhető (legfeljebb ha a posta beköltözik a pm.hivatalba). A Ket. 36. § (2) bekezdés szerint olyan adat igazolása nem kérhető az ügyféltől, amelynek továbbítását az adott ügy elintézése céljából törvény lehetővé teszi. Az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény ilyen rendelkezést nem tartalmaz. Ilyen törvényi rendelkezés hiányában az adat kérhető az ügyféltől. A másik fordulat (érintett hozzájárulása) alkalmazását a fenti jogszabályhely zárja ki. A fentiek alapján megítélésem szerint egyéni vállalkozói igazolványhoz hatósági erkölcsi bizonyítvány továbbra is kérhető az ügyféltől, és a beszerzés átvállalása nem lehetséges a hatóság által. Általánosságban hatósági erkölcsi bizonyítvány minden olyan ügyben kérhető továbbra is az ügyféltől, ahol törvény a személyes adat továbbítását az adott ügy elintézése céljából nem teszi lehetővé.
A fentiek alapján megítélésem szerint a Ket. 36. § (2) bek-ben foglaltakat minden ügytípusban, minden szükséges adatfajta vonatkozásában tételesen felül kell vizsgálni az adatkérés gyakorlatát annak érdekében, hogy adott adat kérhető-e az ügyféltől a továbbiakban.
Díjfizetés
A Ket. 36. § (4) bekezdés szerint ha a szükséges adatokat az eljáró hatóság szerzi be, az ehhez szükséges illeték vagy igazgatási szolgáltatási díj fizetési kötelezettségét az ügyfél az eljáró hatóságnál teljesíti. Az igazgatási szolgáltatási díj a megkeresett hatóság bevétele. Először is a fenti rendelkezés megítélésem szerint kizárólag az adatkérésekre vonatkozik (szakhatósági állásfoglalás beszerzésére nem) másrészt az adatkérés esetén is csak akkor, ha az adatot a hatóság az ügyfél helyett szerzi be. Amennyiben az ágazati jogszabály szerint az adatot a hatóság szerzi be, a díjfizetés nem merül fel (pl. külföldi ingatlanszerzési vagy telepengedély ügyekben a tulajdoni lap másolatot a hatóság szerzi be hivatalból).
A díjfizetés fenti rendelkezés szerinti megvalósításához ún. letéti számla nyitása indokolt, amelyen minden átfutó tételt lehet kezelni.
Az ügyben a Földhivatallal folytattunk egyeztetést a tulajdoni lapok ügyfél helyett történő beszerzése esetén a díjfizetésről, amelynek alapján a megyében kialakított gyakorlat az alábbi: a tulajdoni lapon nyilvántartott személyes adatok miatt szükséges, hogy az eljáró hatóság rendelkezzen a tulajdoni lap másolat beszerzésére vonatkozóan az ügyfél felhatalmazásával. Az eljáró hatóság ezt követően megkeresést juttat el az illetékes földhivatalhoz, melyben ki kell térnie arra is, hogy az ügyfél írásbeli hozzájárulása alapján jár el (Ket. 26. § (3) bekezdés). Ha a díj befizetése előzetesen megtörtént, úgy célszerű a jogsegély kérelemmel egyidejűleg a befizetést igazoló nyugtát is megküldeni a földhivatalhoz, de a földhivatal ennek hiányában is teljesíti a megkeresést. A megkeresés megérkezését követő 8 napon belül a földhivatal elkészíti a hiteles tulajdoni lap másolatot, ezzel egyidejűleg kiállítja a számlát is. Az átutalással teljesítendő számlát az eljáró hatóság nevére állítják ki, azon a „teljesítés napja” a tulajdoni lap elkészítésének napja lesz, a „fizetési határidő” pedig +10 nap. Az elkészített tulajdoni lapot és a számlát együtt küldik meg az eljáró hatóság részére. A földhivatal a fentiek szerint eltekintenek a díjak előzetes beérkezésétől, mert az indokolatlanul elhúzná az eljárást. A díj megfizetése megtörténik a megkereső hatóság számlájára történő befizetés igazolásával. A megkeresést teljesítő levélben a földhivatalok minden esetben fel fogják tüntetni a megküldött számla számát. A megkereső hatóság az átutalás során minden esetben hivatkozzon azoknak a számláknak a számára, amelyek teljesítése megtörténik.
A városi jegyzők szerint a díjfizetést ebben az esetben is az érintett szerv számlájára közvetlenül, az általa biztosított csekken lenne célszerű teljesíteni. Az eljáró hatóság számlájára történő díjfizetés, ehhez az ügyfeleknek csekk biztosítása, továbbutalás az érintett szervek részére fölösleges plussz feladat és költség az eljáró hatóságoknál, ami méltánytalan is, figyelemmel arra, hogy ezekből díjbevételekből nem részesülnek. (Az igazgatási szolgáltatási díjak elvileg az ügyintézés költségeit hivatottak fedezni.) Ilyen helyzetben a díj beszedésével kapcsolatos többletköltségeket annak a szervnek kellene vállalnia, akié a bevétel. A Földhivatal tájékoztatása szerint azonban ő sem tudja vállalni a csekknyomtatás költségét, figyelemmel arra, hogy ezt a költségvetése tervezésénél nem vették figyelembe.
Megítélésem szerint a Ket. 36. § (4) bekezdésében foglaltak a Földhivatal álláspontjával egyeznek meg, más kérdés, hogy ennek alapján a Ket. ezen rendelkezése a gyakorlatban valószínűleg nem fog érvényesülni, az elsőfokú hatóságok ugyanis nem fogják bevállalni a fenti többletköltségeket, marad az, hogy az ügyfél szerezze be közvetlenül a tulajdoni lapot a Földhivatalnál. Megoldást jelenthet január 1-től, ha a tul.lap másolat az okmányirodáknál is beszerezhető lesz, az erre vonatkozó szerződéseket azonban – tudomásom szerint – a megyében még nem kötötték meg.