Ma Magyarországon valamennyi önkormányzat hivatalára jelentős feladatot hárít a közbeszerzési kötelezettség, amelynek igazi jelentőségét az a tény adja, hogy az egyes országok GDP-jük jelentős hányadát költik el e jogilag szabályozott beszerzés keretében (Magyarországon ez a GDP kb. 5-8 %-a, Szentendrén a költségvetés kb. 20 %-a).A közpénzek elköltése versenysemleges, átlátható módon kell hogy történjen.

A piacorientált szervezetek beszerzése alapvetően „tárgyalás-központú”, míg a (köz)beszerzésében a nyílt eljárások dominálnak (a tárgyalásos eljárások alkalmazása kivételes és nem általános lehetőség).Az utóbbi időben azonban a lefolytatott eljárások értéke alapján (számát tekintve az egyszerű eljárás a legdominánsabb) a tárgyalásos eljárások kerülnek előtérbe. Szomorú tény, miszerint az emberek jelentős csoportja a közbeszerzést a korrupcióval, illetve a drágasággal azonosítja. A közbeszerzés védelmében meg kell jegyeznem, hogy az önmagában véve nem rossz és a szabályai nem feltétlenül hordozzák magukban a fentiekben megnevezett negatív jelenségeket. A rendszer, ami a verseny növelésére, az átláthatóság és az esélyegyenlőség biztosítására hivatott, alapvetően nem lehet rossz. A piaci törvények alapján kimondhatjuk, hogy a verseny növelése a beszerzési igények minőségibb, költséghatékonyabb kielégítésével egyenesen arányos. A verseny növeli a hatékonyságot: „value for money”, a pénzünkért értéket kapunk.
Mi lehet az oka annak, hogy sok esetben a közbeszerzési piac kevésbé olyan hatékony? Úgy vélem ennek okait a következőkben kereshetjük:
1. a közbeszerzéssel szükségszerűen együtt járó adminisztratív költségekben (az eljárások időigényessége, közzétételi, illetve ellenőrzési díjak, nem megfelelő szakértelemből adódó súlyos következmények (például többletköltségek, bírságok, a beszerzés torzulása);
2. a közbeszerzés alapján kötött szerződésekből eredő szigorú szabályokban;
3. az eljárások nem megfelelő előkészítésének hiányában, illetve a nem programozott beszerzési politikában (az ún. ad-hoc jellegű beszerzések);
4. a valódi versenyt gátló, megakadályozó korrupciós tevékenységekben;
5. a „hatékonyság” mérésének nehézségében.
A közbeszerzési részpiac Magyarországon 2000-ről- 2006-ra közel négyszeresére emelkedett (374,1 %- os növekedés), ami értékét tekintve 1462,2 Mrd Ft-nak felelt meg (a több, mint 25.000 fő lakosú Szentendre éves költségvetése kb. 5-6 Mrd Ft). 2003-ról 2004-re (az új Kbt. 2004. május 1-től lépett hatályba) a közbeszerzések összértéke országosan mintegy 233,6 %-kal emelkedett, ami 746,3 Mrd Ft-nak felelt meg. Az új Kbt. kedvezett a közbeszerzési részpiac GDP-hez viszonyított aránya növekedésének.
 
Az állami piac nagyságának változása és a közbeszerzési részpiac nagyságának változása közötti kapcsolat természetesen nem egyenes arányú, de e két „piac” változása nagyjából egyirányú, tehát adott évben az állami piac növekedéséből valószínűsíthető egyben a közbeszerzési részpiac növekedése is. A közbeszerzésekről szóló statisztikákat elemezve megállapíthatjuk, hogy 2004. évben nagyrészt az ún. „nem tárgyalásos” típusú eljárások domináltak (2004-ben a lefolytatott közbeszerzések értékét tekintve a 68,8 %-át nyílt eljárásként folytatták le az ajánlatkérők). Az új Kbt. eredeti szabályozása is a nyílt eljárást helyezte előtérbe, mivel ennél a típusnál valósulhat meg a legteljesebben a törvényben deklarált alapelvi és egyéb rendelkezések érvényesülése. Véleményem szerint azonban ez az eljárástípus a gyakorlatban nem minden esetben jó megoldás. A lényeg a szerződéskötésen van, a (köz)beszerzési metodika „csupán” a keretet adja meg. Ha a lényeg a szerződéskötés, akkor az a felek kölcsönös, egybehangzó akaratnyilvánítása (konszenzusa) alapján jön létre. A nyílt eljárással gyakorlati szempontból álláspontom szerint pont ez a probléma, nevezetesen, hogy a szabályai annyira „merevek”, hogy nem engedi meg – főszabály szerint – a tárgyalást az ajánlatkérő és az ajánlattevő között, tehát nem engedi azt, hogy igazi konszenzuson alapuljon a szerződés. Sajnos azonban ez az eljárástípus sem védi meg az ajánlatkérőt az ajánlattevői oldalon felmerülő esetleges visszaélésektől: piac felosztása, kartell megállapodások. 2005. évtől kezdődően érvényesült az a véleményem szerint helyes tendencia, miszerint – jogszabály módosítás következtében – az eljárásokon belül a tárgyalásos eljárások beszerzési értékének aránya is növekedett (2004. 16,6 %, 2005. 44,27 %, 2006. 41 %, 2007. 35,9 %). A szentendrei önkormányzat közbeszerzési gyakorlatában is – a fenti indokok alapján, amennyiben az lehetséges – a tárgyalásos eljárást igyekszünk előtérbe helyezni, annak ellenére, hogy ez több odafigyelést és nagyobb adminisztrációt igényel. Fontosnak tartom azonban azt is, hogy minden eljárásban készüljön dokumentáció és ebben szerepeljen – megfelelően kimunkált – az önkormányzat érdekeit védő szerződéstervezet is.