Az Európai Unió Luxemburgi Elnöksége szervezésében 2005. június 8-án került megrendezésre Luxemburgban az Európai Unió közigazgatásért felelős minisztereinek 12. informális találkozójára.

A miniszteri találkozón három téma megvitatására került sor:
1. Az Európai Közigazgatási Intézet (EIPA) által készített ”A közigazgatások és közszolgáltatások új tere a kibővített Unióban” című tanulmány;
2. A 2006-07-es Középtávú Terv;
3.  A Miniszteri Határozat tervezete.

”A közigazgatások és közszolgáltatások új tere a kibővített Unióban” című tanulmány megvitatása

A tanulmány a luxemburgi elnökség felkérésére készült, s jelentőségét elsősorban az mutatja, hogy a közszféra valamennyi területét érintően, átfogóan mutatja be egyfelől az európai szintű közigazgatási együttműködés eddigi eredményeit, másfelől a jövőben várhatóan megerősödő tendenciákat. A tanulmány készítői alapvetően abból az ellentmondásból indulnak ki, hogy a közszféra egyes területeit érintő liberalizáció a közösségi jogszabályok írják elő, ugyanakkor az egyes közszolgáltatásokat nyújtó szervezet- és intézményrendszer kialakítása továbbra is tagállami hatáskör, s várhatóan még hosszú ideig az is marad.
Ennek megfelelően a tanulmány első része a közigazgatásra vonatkozó közösségi szabályozás fejlődésével, valamint az európai szintű közigazgatási együttműködés legfontosabb kérdéseivel foglalkozik. Második része lényegében tapasztalati tényeken, adatokon alapuló összehasonlító elemzés, amely a tagállamok közszolgáltatásainak jelenlegi helyzetét vizsgálja abból a szempontból, hogy milyen összefüggés mutatható ki az egyes közszolgáltatások liberalizációja, versenyhelyzete és jogi szabályozása között. Az elemzés végső megállapítása, hogy a telekommunikáció, illetve a audio-vizuális szektor tekinthető a szabályozás szempontjából leginkább liberalizáltnak, míg a vasút és a posta esetében ez a legkevésbé jellemző. Az utóbbi két szektor foglalkoztatja legnagyobb létszámban a munkavállalókat, s ez alapvetően megnehezíti a nagyobb liberalizációhoz szükséges lépések megtételét. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert az Európai Alkotmány elfogadtatását elemzések szerint elsősorban a közszférában eluralkodott pesszimista hangulat hátráltatja, ugyanis a közszolgáltatások liberalizációja sok esetben a foglalkoztatási biztonságot veszélyeztetheti.
A miniszterek nagyra értékelték a tanulmányt, illetve hasznosíthatónak tartották az abban megfogalmazott megállapításokat.
A 2006-07-es Középtávú Terv jóváhagyása
Az európai szintű közigazgatási együttműködés alapját képezi a két évre szóló középtávú terv. Ebben azokat a fő irányokat és kérdésköröket határozzák meg, amelyek a munkacsoportokban folyó együttműködés alapját képezik.
Ennek területei az alábbiak:
– innovatív közszolgálat;
– emberi erőforrás-gazdálkodás;
– e-kormányzás;
– jobb szabályozás;
– szociális párbeszéd.
A holland elnökség alatt született döntésnek megfelelően január végén ad hoc munkacsoportot hoztak létre annak vizsgálatára, hogy a lisszaboni stratégia eredményes megvalósításához az európai szintű közigazgatási együttműködés miként tudna hozzájárulni, és hogyan lehetne a középtávú programot hozzáigazítani a lisszaboni stratégia célkitűzéseihez. Az ad hoc munkacsoport munkájában Magyarország is részt vett. A miniszteri értekezlet a középtávú tervet elfogadta.
A Miniszteri Határozat elfogadása
A miniszterek határozatot fogadtak el a közigazgatási együttműködés folytatásáról, valamint a közigazgatás teljesítőképességének jelentőségéről a lisszaboni stratégia megvalósítása tekintetében. Több tagállam képviselője kiegészítéséket, illetve módosításokat javasolt az eredeti tervezethez képest. Ezek közül ki kell emelni az olasz delegáció javaslatát, amely arra irányult, hogy a határozat külön hangsúlyozza a humanizmust, illetve az emberközpontú működés fontosságát a közigazgatásban. A görög delegáció kérte, hogy a határozat utaljon a közigazgatás teljesítőképességének fontosságára, amely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a közösségi jogszabályokat a tagállamok megfelelően végrehajtsák. Megítélésük szerint nem elegendő az európai uniós követelmények átültetése a nemzeti jogrendszerbe, hanem arra is szükség van, hogy adottak legyenek a végrehajtás feltételei. E két javaslatot az elfogadott határozat is tartalmazza. Külön vita alakult ki az európai szintű szociális párbeszéd jövőjéről. E téma aktualitását az adja, hogy egyre több olyan direktíva születik a munkavégzésre, a munkakörülményekre vonatkozóan, amelyeket a közszférában is kötelezően figyelembe kell venni. Ezek a direktívák az európai szintű szociális párbeszéd keretében kialakult konszenzusra épülnek. Jelenleg azonban a közigazgatás nem rendelkezik speciális (szektorális) szociális érdekegyeztetési mechanizmussal, ezért több ország (Belgium, Franciaország, Németország) kezdeményezte az önálló érdekegyeztetési mechanizmus kereteinek kidolgozását. Ennek megfelelően a miniszteri határozat-tervezet erre vonatkozóan is tartalmazott javaslatot, amely elsősorban a szociális partnerekkel való szorosabb szakmai együttműködés kialakítását célozta. (Pl.  szociális partnerek bevonása az egyes munkacsoportokba.) A Skandináv államok, illetve Nagy-Britannia megítélése szerint azonban túl korai az ezzel kapcsolatos döntés és jelenleg csak arra lehet kötelezettséget vállalni, hogy megvizsgálják a szociális partnerekkel való együttműködés lehetőségeit. Erre a miniszterek külön felhatalmazást adtak a főigazgatóknak. Mindezek figyelembe vételével a miniszterek elfogadták a határozat-tervezetet.
A miniszteri találkozót követően 2005. június 9-10-én került megrendezésre az Európai Unió közigazgatásért felelős főigazgatóinak 44. találkozójára.
A konferencián a főigazgatók a miniszteri találkozón kijelölt irányok alapján folytatták munkájukat. Ennek fő elemeit az alábbiak képezik:
– A lisszaboni célok megvalósításához, valamint a magas színvonalú közszolgáltatások biztosításához elengedhetetlen az innovatív, versenyképes és teljesítményközpontú közigazgatás.
– Erősíteni kell a kooperációt az Európai Közigazgatási Együttműködés (EPAN) területein: innovatív közszolgálati együttműködés, emberi erőforrás-gazdálkodás, e-kormányzás, jobb szabályozás, szociális párbeszéd.
– A hálózat a jövőben még inkább figyelmet szentel a lisszaboni célokhoz kapcsolódó tevékenységek megvalósítására.
– Hangsúlyozásra került az ad hoc Lisszaboni Munkacsoport jelentésének integrálása az egyes munkacsoportok tevékenységébe.
– A Brit Elnökség idején a munkacsoportok tevékenysége felülvizsgálatra kerül annak érdekében, hogy a lisszaboni folyamattal összhangban a hatékonyságot növelni tudjuk, valamint, hogy nagyobb koherenciát érjünk el az EPAN hálózatában.
Összegezésként kiemelendő, hogy a közigazgatás a jövőben is fontos kulcsterületét képezi az uniós államok közötti együttműködésnek, amelynek középpontjában változatlanul a versenyképesség erősítése, illetve továbbfejlesztése áll.