Nem lepődöm meg, ha Tiszaújváros (a hajdani Leninváros) nevének hallatán ma is sokfelé az országban a vegyipar asszociálódik, gáz- és olajtartályok, füstölgő gyárkémények, s az itt élők kocka alakú, szocreál lakhelyei. Az előítéletek ellen nehéz hadakozni. Tiszaújvárosban ma is fontos a vegyipar, az energiaipar, de Tiszaújváros ma már sportváros is, nagyszerű tárgyi feltételekkel, fürdőváros, az ország egyik legkorszerűbb strand- és termálfürdőjével, vonzó kiránduló- és üdülőhely, gazdag – tavasztól őszig tartó – kulturális sport, szórakoztató rendezvényekkel.

Kedves Olvasó! Bajáról ugye eszébe jut Önnek a híres halászléfőző fesztivál!? Tiszaújvárosról bezzeg nem! Pedig itt is – idén immár 3. alkalommal megrendezték – méghozzá nagy sikerrel – a III. Országos Hagyományőrző Pénzdíjas Duna- és Tiszamenti Halászléfőző Versenyt a gyönyörű, árnyas fákkal övezett Tisza-szigeten.

Azt mondják: először megrendezni valamit kuriózum, másodszor érdekesség, harmadszor hagyomány. Idén Tógyer Gyula ötletgazda, csárdatulajdonos, Benke Laci bácsi, az Oscar-díjas mesterszakács, zsűrielnök, Reviczky Gábor színművész, a halak és horgászok nagy barátja, elégedetten konstatálták, sikerült hagyományt teremteni a szőke Tisza partján, ahol jó ötven évvel ezelőtt új város született.
Az olvasóban természetesen joggal vetődik fel a kérdés, hogy minderről miért esik szó egy olyan lapban, amely tekintélyes személyiségek, a jegyzők írott fóruma, az ő munkájukról, életükről ad folyamatosan képet? Nos, annál az egyszerű oknál fogva, hogy a jegyző is ember! Emberek ők is, akik a hivatali munkájuk elvégzésén túl szeretnek lazítani, hobbijaiknak, szenvedélyeiknek élni. Például egy jegyző lehet jó, hozzáértő szakács is, kóstolóművész, az ízek, illatok, zamatok szakavatott értője, élvezője!
– A tavalyi halászléfőző versenyünkre meghívtam Dr. Mészáros Miklóst, Abaújkér körjegyzőjét és Dr. Bíró Lászlót, Szerencs város jegyzőjét – mondja Dr. Heiszman Géza, Tiszaújváros jegyzője. -. Ők elfogadták a meghívást, és jól érezték magukat. S ők vetették fel,  hogy idén is szívesen eljönnének, sőt ha lehet másokat is hoznának magukkal, sőt a Városi Jegyzők Egyesületének a csapata be is nevezne a halászléfőző versenyre, bizonyítván, hogy a jó jegyzők mennyire sokoldalú és kreatív személyiségek. S az ígéretet idén követte a tett. Az augusztus első szombatján megrendezett III. Országos Hagyományőrző Pénzdíjas Duna- és Tiszamenti Halászléfőző Versenyre benevezett közel 100 csapat között ott volt a Városi Jegyzők Egyesületének gasztronómiai válogatottja is Dr. Völgyesi László (Baja), Dr. Aracsi József (Szigetvár), Dr. Bíró László (Szerencs), Dr. Mészáros Miklós (Abaújkér), és Dr. Heiszman Géza (Tiszaújváros) összeállításban.
A jó halászléről sokféle titok kiderül egy ilyen seregszemlén. Benke Laci bácsi szerint a legjobb halászlé szálkamentes lófejből készül, de ha momentán ilyen paci alkatrész nem áll rendelkezésünkre, jó hozzá a hal is, igaz abból többféle szükséges.
Az állítás elejét illetően persze csak tréfált a mindig furfangos Laci bácsi, s még mielőtt valaki komolyan venné, s elindulna lófejet beszerezni, elárulta a „szent igazságot”, miszerint a halászléhez mindössze öt, könnyen beszerezhető hozzávaló szükséges. Nevezetesen: hal, víz, hagyma, paprika, só.
Azt viszont Dr. Völgyesi Lászlótól, nevezetes Baja város tudós jegyzőjétől tudom, hogy a jó bajai halászlé fontos kelléke a gönci barackpálinka is, amelyből a főzés megkezdése előtt legalább kétszer negyven cseppet, laza csuklómozdulattal a garatra kell löttyinteni. Ez nemcsak önbizalmat ad a halászlé készítőjének, hanem sterilizálja a szájüreget, nyelvet, alkalmassá téve ezen érzékszerveket a legfinomabb ízek felismerésére is.
Sokféle ízélmény született az idei tiszaújvárosi halászléfőző versenyen, az ünnepi forgatagban, száraz borok kóstolgatása közben. Talán ezért is – no meg a versenyben elért negyedik helyezésük örömének okán, a Városi Jegyzők Egyesülete jelenlévő képviselői közeledve a nírvána állapotához így búcsúztak el egymástól: jövőre veletek – sőt újabb jegyzőkkel! – ugyanekkor, ugyanitt!