Olyan korban élünk, amikor a közigazgatás, mint valami élő organizmus, folytonosan változik és megújul. Igaz ez a szervezetére, a működési-gazdálkodási feltételekre, az ezekhez kapcsolódó milliónyi előírásra, és igaz a hatóságok által alkalmazott joganyagra is.

Tavaly közel kétszáz törvényt fogadott el az Országgyűlés, minden évben sok százra rúg a kormányrendeletek, miniszteri rendeletek száma, és a több ezret is elérhetik a helyi önkormányzatok által megalkotott jogszabályok. Tessék bennük naprakésznek lenni, rendelkezéseiket gondolkodva alkalmazni, végrehajtani!
Az Európai Unió felállította, és időnként újrafogalmazza a tagállamok közigazgatásával kapcsolatos standardjait, divatos manapság egységes európai közigazgatási térről és új közszolgálati menedzsmentről beszélni, a közigazgatási szervek szolgáltató szerepének és szolgáltató jellegének a dominanciájáról értekezni. Minőségbiztosítás és teljesítményértékelés, feladat-arányosítás és a kapacitások jobb kihasználása – ezek az új varázsszavak. No meg az átszervezés, a létszámcsökkentés, a hatékonyságnövelés és a hatósági funkciók civilesítése.
Ezt tesszük már évtizedek óta. Korszerűsítünk, át- és kiszervezünk, karcsúsítunk, leépítünk, szolgáltatunk és civilesítünk. Hogy milyen eredménnyel? Az ország lakossága fogy, az ügyek tömege azonban – nem fogják kitalálni – nemhogy nem fogy, hanem egyenesen növekszik!
És mit csinál mindeközben az egyszeri köztisztviselő? Ül az íróasztala előtt, és nap mint nap szembesül az előtte tornyosuló aktahalommal. Ügyről-ügyre vált, a jogtárat böngészi, iratokat gyűjt, helyszíni szemlét tart vagy más bizonyítási cselekményt végez, és közben folyamatosan arra ügyel, hogy az összes ügyben tartani tudja a 30 napos ügyintézési határidőt. Néha megvívja a maga harcát a rámorduló ügyféllel, aki a köztársasági elnökkel, a miniszterrel vagy az ombudsmannal fenyegetőzik. Vajon csodálkozhatunk-e azon, hogy miközben megoldja a problémát, döntéssel lezárja az ügyet, nem jut eszébe az egységes európai közigazgatási tér, s tán még a számára kötelezően alkalmazni rendelt jogi norma jogpolitikai indokai sem foglalkoztatják különösebben?
Az egyszeri köztisztviselő az internettől gyakran még ma is el van zárva, újságot pedig hivatali időben nem vagy csak ritkán vesz kézbe. Ideje sem engedi, meg aztán mi történne, ha az irodába benyitó főnök meglátná az asztalán a lepedőnyi méretű, szétterített újságoldalakat? Elég egy ilyen megmagyarázhatatlan helyzet, és lehet hogy elúszott a félévi jutalom? Ha pedig alapvizsgáznia vagy szakvizsgáznia kell, akkor esténként otthon puskákat gyárt, mert a munkahelyén nem kap elég szabadságot arra, hogy tisztességesen felkészülhessen a „megmérettetésre”.
Miért írtam le mindezt? Nem kesergésből és nem fanyalgásból, hanem azért, mert meggyőződésem, hogy bár lehet így dolgozni, lehet így működni, azonban ha ezt a gyakorlatot folytatjuk, akkor lassan és észrevétlenül elhalad mellettünk a világ.
A közigazgatás az az állami szervezetrendszer, amely megvalósítja, a gyakorlatba ülteti át a politikai akaratot. A XXI. század követelményeinek és az európai elvárásoknak megfelelő igazgatási rendszert kialakítani és működtetni, a lakosság állammal és önkormányzatokkal szembeni egyre növekvő igényét kielégíteni csak olyan köztisztviselői karral lehet, amely korszerű ismeretanyaggal rendelkezik, és tudásának szinten tartása érdekében folytonosan képezi önmagát. Ebbe rengeteg minden beletartozik: az alkalmazandó jogi normák pontos ismeretétől és lehetséges értelmezési módjaitól kezdve az igazgatás-szervezési és vezetési ismereteken át az államszervezeti és államelméleti kérdésekig, politológiai és szociológiai alapismeretekig. Az adekvát szakmai munkának elengedhetetlen feltétele a tájékozottság, a kormányprogramnak vagy a miniszterelnök esti bejelentésének az ismerete éppúgy hozzá tartozik, mint például az önkormányzatok alkotmányos alapjogainak kérdésében való pontos eligazodás.
Nyilvánvalóan ez a felismerés hatotta át az Országgyűlést, amikor a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényben előírta a többfokú vizsgarendszert. Ezt az igényt igyekeztek kielégíteni a kormányok is, amikor rendeletben szabályozták a köztisztviselők továbbképzésének kereteit, illetőleg kormányhatározatokban döntöttek az aktuális képzési célokról és feladatokról.
A fővárosban működő területi államigazgatási szervek, illetve helyi önkormányzatok köztisztviselőinek vizsgára való felkészítése, illetve vizsgáztatásuk, továbbá a közvetlen költségvetési támogatású továbbképzések megszervezése és lebonyolítása a Budapest Főváros Közigazgatási Hivatala Szervezési Osztályára hárul.
Aki a munkánkat belülről nem látja, el sem tudja képzelni, hogy mindez milyen hatalmas szervezési feladatot jelent. Talán kevesen gondolnak bele, hogy például tavaly 650 köztisztviselő közigazgatási szakvizsgájának érdekében 130 munkanapon tartottunk felkészítő tanfolyamot, a vizsga pedig 54, egyenként háromtagú bizottság előtt zajlott. Összesen tehát mintegy 200 oktató (vizsgáztató) felkérésére, időpont egyeztetésére, és 50 közigazgatási szervvel a szó szoros értelmében vett napi kapcsolattartásra, sokezer levélváltásra és faxüzenet fogadására illetve elküldésére volt ehhez szükség. Ha ehhez hozzávesszük a vizsgázók összes nyűgét-baját, azt hogy közülük minden harmadik, negyedik egészségügyi okokra vagy munkahelyi elfoglaltságra hivatkozva, sokszor ismétlődően is vizsgahalasztást kér, akkor képet kaphatunk arról, hogy szakvizsgaszervező munkatársamnak mivel telik el egy-egy munkanapja.
A közigazgatási alap- és ügykezelői vizsgára tavaly összesen 760 főt készítettünk fel, akiket természetesen le is vizsgáztattunk, míg 76 fő közterület-felügyelői egyenruhát ölthetett a hivatalunkban tett sikeres vizsgának köszönhetően. Gondolom, nem szükséges különösebben ecsetelnem az ezekhez kötődő egyeztetési és adminisztrációs terheket.
Korántsem volt könnyű feladat az éves továbbképzési tervünkben foglaltakat teljesíteni, tekintettel arra, hogy közel jártunk a félévhez, amikor programunk jóváhagyásáról az értesítést megkaptuk. Így aztán jószerivel négy hónapunk maradt az egész éves program végrehajtására (a nyári szabadságok időszakában nincs az a köztisztviselő, aki továbbképzésre rábírható lenne!), ráadásul úgy, hogy a Ket. hatálybalépése korábban soha nem látott számú – összesen több, mint 2000 fő – köztisztviselő két napos szakmai felkészítését kívánta meg, kevesebb, mint 100 nap alatt. Ennek érdekében 40, egyenként ötvenfős tanfolyami csoportot szerveztünk, s előfordult, hogy párhuzamosan négy helyszínen folyt az oktatás.
Oktatási, vizsgáztatási, továbbképzési tevékenységünk szervezése során különösen nagy hangsúlyt helyezünk a minőségre. Ebből a szempontból Budapest nagyon nagy előnyt jelent a kormányzati igazgatás, az egyetemek, az akadémiai tudományos kutatóbázisok jelenlétével. Felkért oktatóink között nagy számban találunk egyetemi professzorokat, vezető beosztású köztisztviselőket a Miniszterelnöki Hivatalból és az egyes minisztériumokból, legfelsőbb bírósági, ítélőtáblai és fővárosi bírósági bírákat, a legfőbb ügyészségen dolgozó ügyészeket, alkotmánybírókat és alkotmánybírósági szakértőket, tudományos kutatókat.
Tavalyi továbbképzési programjaink közül némileg atipikus volt az a tanfolyam, amelyet a „A kisebbségi önkormányzatok működése, gazdálkodása” címmel elsősorban nem köztisztviselők, hanem választott fővárosi és kerületi kisebbségi képviselők számára szerveztünk, nagy sikerrel. Külön említést érdemel „Az egységesülő Európa Alkotmánya” című két napos továbbképzési program, melyet hivatalunk – az Igazságügyi Minisztériummal együttműködve – fejlesztett ki, és annak akkreditációját követően decemberben megtartottuk ezt a továbbképzést is, amely iránt elsősorban a Főpolgármesteri Hivatal részéről tapasztaltunk kiemelkedő érdeklődést.
Még a fővárosi köztisztviselők közül is csak kevesen tudják, hogy a szakmai ismereteik bővítésére és elmélyítésére irányuló továbbképzések tekintélyes hányadát tavaly óta már az Európai Unió finanszírozza. Ennek a keretét a Regionális Operatív Program (ROP) teremtette meg. A ROP 3.1.1. intézkedésének legfontosabb céljai közé tartozik a közszférában dolgozó szakemberek, valamint a helyi fejlesztésben érintett civil szervezeteknél dolgozók tudásának bővítése, továbbá a helyi közigazgatás és az egyesületek közötti együttműködés erősítése. Célkitűzése az is, hogy felkészítse a köztisztviselőket a Strukturális Alapokhoz való hozzáférés ismereteire, továbbá hozzájáruljon a közigazgatási reform keretében megvalósuló innovatív fejlesztésekhez.
A programcsomag hangsúlyos elemei: a Strukturális Alapok, valamint a Kohéziós Alap forrásainak felhasználását célzó projektek, az esélyegyenlőség és a fenntartható fejlődés, a szervezet-korszerűsítés, a közszolgáltatások hatékonyabb ellátása, a minőségbiztosítási rendszerek bevezetése, az információs és kommunikációs technológiák használata, az elektronikus önkormányzat, az idegen nyelvtudás bővítése, a vezetési és menedzsment ismeretek, a vagyongazdálkodási és közbeszerzési ismeretek szélesítése, valamint a korrupciómentes és etikus közigazgatás programja.
A program végső kedvezményezettjei a Magyar Közigazgatási Intézet és a megyei (fővárosi) közigazgatási hivatalok. Végrehajtására három évre szóló együttműködési megállapodást kötöttünk. Szerződésünk értelmében az Intézet készítteti el a tanagyagot, az oktatási tematikát, gondoskodik az oktatók kiválasztásáról és felkészítéséről. Hivatalunk felelős a képzési programok összehangolásáért és koordinációjáért a fővárosi területi államigazgatási és helyi önkormányzati szervek tekintetében, gondoskodik a továbbképzések megszervezéséről és lebonyolításáról, továbbá elkészíti a szükséges jelentéseket, beszámolókat.
Talán nem érdektelen megemlíteni, hogy a ROP továbbképzési programjaihoz kapcsolódó adminisztrációs és jelentéstételi kötelezettség nagyságrendekkel nagyobb annál, mint amit korábban megszoktunk. Rendkívül szigorú, bonyolult és az ezzel foglalkozó munkatársaink számára nagy munkaterhet jelentő pénzügyi-elszámolási előírások érvényesülnek, s ráadásul a folyamatban lévő képzések költségeit hivatalunknak kell megelőlegeznie.
Az együttműködési szerződés megkötését követően 2005 áprilisában megkezdtük a ROP keretében szervezhető továbbképzések előkészítését. Tavaly négy képzési programot („Közigazgatási eljárások”, „Általános jogalkotási ismeretek”, „Bevezetés az Európai Unió támogatási rendszerének ismereteibe”, „Közbeszerzés általános ismeretei”) szerveztünk meg, amelyek összesen 20, egyenként öt, illetve két napos tanfolyamot jelentettek. Tanfolyamaink sikerét jelzi a nagy előzetes érdeklődés, a jelentkezők kilencven százalékos részvétele, továbbá a résztvevők elégedettsége az előadások színvonalával, az oktatók professzionalizmusával és a tananyaggal.
Ha szalad szekér – nincs megállás! Idén már huszonhárom továbbképzést tervezünk indítani a ROP keretében, amelyek között találunk közbeszerzéssel, minőségbiztosítással, pénzügyi ismeretekkel, és az Európai Unió jogrendszerével kapcsolatos témákat. Ezen kívül terveink között olyan programok szerepelnek, amelyek kiterjednek a településfejlesztési, településrendezési ismeretekre, a közigazgatási szervek vezetésének gyakorlatára, továbbá a korrupció elleni küzdelem módszereire és a hátrányos megkülönböztetés tilalmára. Tervezünk továbbá angol, francia, német nyelvi képzést is, távoktatás formájában.
Aki sokat markol, keveset fog – tartja a mondás. Vajon nem fenyeget-e bennünket is hasonló veszély? Az elmúlt esztendőben helyenként komoly erőfeszítések, olykor szinte bűvészmutatványok árán, de mindig teljesíteni tudtuk kitűzött továbbképzési céljainkat, az idei év azonban újabb kihívásokat tartogat számunkra. Hogy lehet mindezt végigcsinálni egy olyan évben, amikor tavasszal általános, ősszel pedig önkormányzati választásokat tartunk, és a polgármesteri hivatalok köztisztviselőinek legalább a fele hónapokon át lényegileg másra sem készül, mint ezekre? Hivatali oktatótermeinket úgyszólván teljes mértékben lekötik a közigazgatási alap- és szakvizsga felkészítések, és még mindig számos bizonytalanság van idei továbbképzési tervünk pénzügyi támogatását illetően. Ráadásul ezt a munkát a Szervezési Osztályon, vezetővel és titkárnővel együtt, mindössze öt fő végzi.
Időnk azonban nincs arra, hogy kétségek között hánykódjunk, máris gőzerővel folyik a programszervezés. A jelentkezéseket összegyűjtöttük, és úgy tűnik egyre többen ismerik fel a továbbképzések jelentőségét és ezer elfoglaltságuk ellenére is részt vesznek azokon. A jegyzőkkel és a területi államigazgatási szervek vezetőivel fenntartott közvetlen és kollegiális kapcsolatunk alapján okkal bízhatunk abban, hogy elképzeléseinket most is meg fogjuk tudni valósítani.