A jelen írás keretein belül a jegyzői továbbképzésekkel, szakmai napokkal kapcsolatos – sokszor szubjektív, de költségtakarékossági szempontból talán megfontolandó – gondolataimat szeretném megosztani. Az iskolarendszeren kívüli továbbképzések közül a 199/1998. (XII.4) Korm. rendelet 2.§. 2. f.-g. szerinti képzések tartoznak szűken vett témámhoz. Előre bocsátom, hogy rövid kis értekezésemet gondolatébresztőnek szánom és a jószándék vezérelt a problémák felvetésekor. Törekszem arra, hogy ne csak felvessek egy kiigazításra szoruló témát, hanem ezekre egy általam lehetségesnek – de nem kizárólagosnak – tartott megoldási javaslatot is tegyek.

Mindannyian szoktunk jegyzői továbbképzésekre járni. Mert jó ott lenni. De miért jó ott lenni? Mert – az aktuális előadókon kívül – sok kollégával találkozunk és a személyes szakmai beszélgetéseket semmi nem pótolhatja. De miért kell, hogy ezért évente többször elköltsünk – a részvételi díjjal és az útiköltséggel együtt – közel húszezer forintot alkalmanként? Talán lehetne másképp is. Mégis hogyan?
Nem vitatom, hogy a szakmai továbbképzésekre, a felkészítő előadásokra nagy szükség van. Ennek jelenlegi szervezési formáin viszont finoman, átgondoltan, de változtatni lehetne. Úgy vélem, hogy a képzéseket közelebb kellene vinni azokhoz, akiknek szólnak. A képzéseket nemcsak a megyeszékhelyen hanem – a megye földrajzi és közlekedési helyzetére tekintettel – egyes kistérségi központokban kellene megszervezni azokban az esetekben, amikor nem a megyén kívülről érkező szakmai előadók kerülnek bevonásra. Véleményem szerint a megyeszékhely mellett még két további képzési helyszínnel meg lehet oldani ezt. Ez az adott témában érintett előadóknak jelentene plusz kétszeri kiszállást és előadást, viszont összességében – előadók és jegyzők költségeit együtt kezelve – jelentősen csökkennének a kiadások.
Az útiköltség csökkenése mellett figyelni kellene arra is, hogy csökkenjen a személyenkénti napi tízezer forint feletti részvételi díj. Nem kifogásolom azt, hogy egy számunkra is hasznos rendezvényen való részvételért fizetni kell. Tudom, mindennek van költsége. De a sokszor tizenkét-tizennégyezer forintos összeget túlzónak és indokolatlannak tartom. Véleményem szerint reálisabb, ár-érték arányokat jobban szem előtt tartó árképzést kell kialakítani a jövőben. A 199/1998 (XII.4.) Korm. rendelet 3.§. (2) bek. d./ pontja is ezt írja elő: „A továbbképzést szervező kötelessége … a költségek és a munkaidőalap kímélése.” Az előbb kifejtettek okán idő és költségtakarékosabb módon érhetnék el a résztvevők az előadások helyszíneit.
Apropó, előadások. Nagyon sok esetben a legjobb módszer nagylétszámú, plenáris előadásokon keresztül közvetíteni az alapvető jogszabály-változásokat. Azonban számos olyan téma van, amit kisebb közösségekben gyakorlatiasabb módon, a résztvevők aktív bevonásával, konkrét jogeseteken keresztül lehet átadni, ismertetni. Nem egy olyan előadáson és továbbképzésen vettem részt, amelynek hasznosítható eredménye igazán – a jogszabályi rendelkezések előadás formájában történő tételes ismertetésén, de nem részletes magyarázatán túl – nem volt. A változások megfogalmazása, kidolgozása és megvalósítása során lehet építeni többek között a megyénkben több térségben aktívan és jól működő jegyzői egyesületek szakmai véleményére. Sok helyen alulról szerveződő módon rendszeresek a szakmai fórumok és megbeszélések. Miért ne lehetne erre alapozva szervezni és koordinálni a továbbképzéseket?
A jegyző kollegákkal történt beszélgetések alátámasztják azt, hogy bár sűrű és feszes a munkaidő-beosztás, sok a teendő, de szükség van személyes találkozásokra, szükség van a tapasztalatok kicserélésére. A feltételek és a keretek adottak, a tartalmat magunk is alakíthatjuk. Mindenféleképpen színesebb és a mindennapi jogalkalmazói munkát segítő gyakorlatorientáltabb képzési módszerek alkalmazásával.
Összegzésként megállapítható, hogy megyénk rendelkezik jól felkészült, újszerű előadás- és oktatástechnikai módszerek elsajátítására képes és kész oktatói közösséggel. Ezen szellemi bázisra építve lehetne – az elmúlt évek mind negatív és pozitív tapasztalatait felhasználva – kidolgozni egy szakmailag jól megalapozott, de hangsúlyaiban újszerű javaslatcsomagot.