Az elmúlt évtizednek a területi közigazgatást érintő reformkísérletei megpróbáltak választ adni az önkormányzati ás az állami igazgatás feladat- és hatásköri rendszerének, az intézményi struktúrának optimálisabb, gazdaságosabb és hatékonyabb kialakítására.

A közigazgatási szolgáltatások korszerűsítési programjáról szóló 1113/2003. (XI.11.) Kormányhatározat a közigazgatás teljes vertikumának korszerűsítését, a közfeladatok minőségi ellátását tűzte zászlajára a kistérségek és régiók megerősítésére vonatkozó határozott állásfoglalás mellett. A szakmai kutatásokat kiterjesztette többek között az államigazgatási feladat- és hatáskörök felülvizsgálatára, piacosításának lehetőségeire, a szervezeti struktúra racionalizálására is. A regionális közigazgatás kialakításához illeszkedő feladatként jelölte meg a kormányhatározat a területi államigazgatási szervek illetékességi területének regionális kialakítását és harmonizációját, illetve a regionális közigazgatási hivatalok kialakítását. Tekintettel arra, hogy mindkettő az államigazgatási regionalizáció keretében megvalósuló folyamat, a regionális közigazgatási hivatalok felállításának vizsgálata elválaszthatatlan a regionális dekoncentrált szervek kialakításának, illetékességi területük meghatározásának kérdésétől. A szervezeti keretek meghatározása és a feladat- és hatáskör-telepítés kialakítása miatt azonban a közigazgatási hivatalok regionalizációjának kérdése szorosan összekapcsolódik a központi közigazgatás decentralizációjának, illetve a kistérségek kialakításának problematikájával is.
A regionális szintű (illetékességű) államigazgatási szervek funkcióik, feladatkörük, illetékességi területük, nagyságrendjük, jogállásuk, kapcsolati rendszerük, ügyfelekhez való viszonyuk, ügyiratforgalmuk stb. alapján gyakran egymással nehezen összehasonlítható struktúrákban működnek. Emiatt jelenleg nem látszik könnyű feladatnak az államigazgatás valamennyi ágára, szervezetére vonatkozó egységes (azonos illetékességű) regionális államigazgatási egység kialakítása, de erre minden bizonnyal egy regionális közigazgatási struktúra kiépítése esetén sincs szükség. Az azonban mindenképpen átgondolást igényel, hogy az egyes ágazatokhoz tartozó dekoncentrált szervek integrációjával egy átláthatóbb, hatékonyabb struktúrát alakítsunk ki a területi államigazgatási szervek vonatkozásában (létezik olyan ágazat, melyhez 8 dekoncentrált szerv is tartozik).
Ennek érdekében a regionális és kistérségi szervezést igénylő államigazgatási feladat- és hatáskörök, valamint a területi államigazgatási szervek átalakítására vonatkozó intézkedésekről szóló 1075/2004. (VII. 21.) Kormányhatározat újra kihirdette a „dekostopot”, azaz az új területi államigazgatási szerv létrehozására vonatkozó korlátozást. Célul tűzte ki továbbá a széttagolt és nagyszámú területi államigazgatási szervezeti kör radikálisan csökkentését azzal, hogy ágazatonként lehetőleg egy – regionális szintű  dekoncentrált szerv működjön, továbbá a jelenlegi államigazgatási feladatok közül minél többet a közigazgatási hivatalok lássanak el. A területi harmonizáció érdekében kettős feladatot jelölt ki: egyrészt a területi államigazgatási szerveknek a statisztikai-tervezési régiókkal való területi harmonizációját, másrészt az államigazgatási körzethatárok és a kistérségek határainak összhangját.
A regionalizációnak azonban nem csupán tisztán államszervezési elveket kell szolgálnia. Kiemelkedő érdek, hogy a megyei szintű igazgatási szervek szervezeti megszüntetésével az ügyféltől ne távolodjunk el, hogy a szolgáltatást a hozzá lehető legközelebb vehesse igénybe. Az államigazgatási regionalizációt ezért differenciált módon kell megközelíteni (ez szükségessé teheti a jelenlegi megyei „szint” valamilyen formában – pl. régióközpont új hatáskörökkel való felruházása, vagy ügyfélszolgálatként való fenntartása útján – történő továbbélését is).
Baranya megye speciálisan érintett e kérdésben, hiszen a fővárost leszámítva (az Észak-Alföldi mellett) a Dél-Dunántúli régióban működik a legtöbb területi államigazgatási szerv (33). E szervek rendkívül tagolt képet mutatnak az őket létrehozó jogszabályok, jogállásuk (gazdasági önállóságuk), a felettük gyakorolt irányítási jog szempontjából (közülük csupán 17 tagja a Baranya Megyei Államigazgatási Kollégiumnak, és összesen 13 ún. „ál-deko” található köztük, ami azt jelenti, hogy főhatóságuk belső szervezeti egységeként működnek).
A területi államigazgatás regionalizációjának egy másik kényszerű mozgatórugója a gazdaságilag hatékonyabb állami szervezetrendszerre vonatkozó igény. Amit gyakran egyéb szakmai modernizációs törekvésekkel nehezen lehet végrehajtani, azt a fiskális szigor rövid úton kikényszerítheti. Így kerül(t) sor az államháztartás egyensúlyának javításához szükséges rövid és hosszabb távú intézkedésekről szóló 2050/2004. (III. 11.) Korm. hat. alapján a rendőrség, a katasztrófavédelem, a hadkiegészítő parancsnokságok, a KSH igazgatóságok regionalizációjára, valamint a vízügyi felügyeletek és a környezetvédelmi felügyelőségek összevonására.
A közigazgatási hivatalok regionalizációja az államigazgatás regionális alapokra helyezése keretén belül zajló, több ütemben megvalósítható folyamat, amely a regionális önkormányzatok kialakításával párhuzamosan, illetve attól függetlenül, önállóan is megvalósítható reformot jelent. A szakirodalom által felvázolt radikális regionalizáció  mely szerint a regionális szintre emelt dekoncentrált államigazgatási szervek igazgatási szervként szervezetileg integrálódnának a regionális közigazgatási hivatalokba  kellő tapasztalat hiányában kétséges kimenetelűnek tűnik, és a többségi szakmai, politikai támogatottságot sem élvezi. A másik modell a teljes integráció helyett a regionális közigazgatási hivatalokat a feladatok súlyához igazodó erős koordinációs eszközökkel kívánja felruházni. Ilyen körülmények között a területi szintű végrehajtást egyrészről az ágazati irányítási-felügyeleti rendszer, másrészről erőteljesebb koordináció biztosíthatná, melyben a regionális közigazgatási hivatal vezetőjének lenne kulcsszerepe.
Ez utóbbi megoldáshoz áll közelebb az 1075/2004. (VII. 21.) Kormányhatározat is, mely nem csupán a teljes regionális szintű integrációt veti el, de a megyei közigazgatási hivatalokra is építeni kíván. A regionalitást oly módon próbálja megvalósítani, hogy a jelenlegi megyei szintről a statisztikai-tervezési régiók szintjére emelné a közigazgatási hivatalok működésének meghatározó részét úgy, hogy a régióközpont székhely közigazgatási hivatalvezetője kapna többletjogosítványokat. A területi államigazgatás Kormány általi erőteljesebb ellenőrzését és összehangolását szolgáló hatáskörök a következők lennének:
 – a dekoncentrált szervek létesítésének, átszervezésének, megszüntetésének kezdeményezéséhez társuló kötelező véleményezési jog;
 – a létszám és költségvetés megállapításának kötelező véleményezési joga;
 – a közigazgatási hivatalok által meghatározott egységes ügyfélfogadási, informatikai és információs rendszer működtetése;
 – a közigazgatási hivatalok által működtetett egységes közbeszerzési, valamint műszaki, ellátó rendszer alkalmazása;
 – a működésre vonatkozó beszámoltatási jog, amely szerint minden régió közigazgatási hivatalának vezetője ciklusonként egyszer a belügyminiszter előterjesztésében beszámol a Kormány előtt a régió államigazgatásának helyzetéről;
 – kivételes esetben javaslatot tesz a belügyminiszter útján a Kormánynak az Alkotmány 35. §-a alapján a területi államigazgatási szervek törvénysértő határozatainak és intézkedéseinek megsemmisítésére, illetőleg megváltoztatására.
Végül utalni kell arra is, hogy a területi államigazgatás regionalizációja szoros összefüggésben áll az államigazgatási szervezetre vonatkozó modernizációs elképzelésekkel. A jelenlegi jogi szabályozatlanság, átláthatatlanság, szervezeti rendezetlenség (túlméretezett, vertikálisan többlépcsős, nehezen koordinálható kormányzati irányítás), a hatályos joganyag ellentmondásai a stabilitás hiányát jelzik, melyekre a választ csak egy egységes államigazgatási szervezeti törvény jelenthet. A valamennyi közigazgatási szervre vonatkozó, az alapítást, jogállást, alapvető feladatokat rendező egységes szabályozás – bár szervezeti oldalról közelít – alapvetően befolyásolja a területi államigazgatási szervek jövőbeni struktúráját.